Tolnai Népújság, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)
1994-11-05 / 261. szám
1994. november 5., szombat HÉT VÉGI MAGAZIN KÉPÚJSÁG 11 Teljes értékű embert... Koncert és művészkurzus Ruha István hegedűművész Szekszárd vendége lesz Nevét nemzedékek sokasága ismeri, s nem csak Szek- szárdon. Pedagógus, a Garay János Gimnáziumban tanít éneket. Gerse József. A gimnázium folyosóján lezajló beszélgetésünk idején egy év választja el a nyugdíjas kor betöltésétől, s néhány óra az e hét csütörtök este adott jubileumi hangverseny vezénylésétől. A tanár úr ugyanis a gimnázium női énekkarát dirigálta csütörtökön a Művészetek Házában. Azt az énekkart, amit immár harmincöt esztendeje vezet. Igaz, a korábban általános iskolában is tanító, megyei vezető ének-szakfelügyelőként is tevékenykedő zenepedagógus az 1959-ben megalakult gimnáziumi énekkar vezetőjeként még számos fiúnak is dirigált, ám a hatvanas évek derekán női karrá alakult a gimnáziumi kórus. A hősidőkben - az iskolában 1972-ben beinduló óvónőképzés idején - még 100-110 tagú kórus jelenleg 75 fős - mondja Gerse tanár úr, aki pedagógus családban nevelkedett, s a zene szeretetét nem csak zongorán játszó édesanyja, s hegedülő édesapja, hanem zeneiskolai tanárai, majd gimnáziumi osztályfőnöke oltotta belé. Pályakezdése óta sok szakmai sikert ért el. Tevékeny részese volt az óvónőképzés beindításának, amit eredményekben gazdag 15 esztendő követett életében. Az immár 35 esztendeje működő énekkar a '80-as években ötször nyerte el az Éneklő Ifjúság országos minősítő versenyein az Év Kórusa kitüntető címet. Túl az énekkar több rádiófelvételén, s a '92-ben kiadott első önálló kazetta megjelenésén mégis arra a legbüszkébb, hogy sok volt tanítványa mára neves előadóművész. Mindig tartotta magát a ko- dályi alapelvhez, miszerint teljes értékű embert csak a művészetek egységének megismertetésével lehet nevelni, s ezt személyes hitvallásának tekinti. Minden szaván érezni, hogy ezt komolyan is gondolja, s ezt jelzi az is, hogy nem csak a múltba tekint visz- sza szívesen, hanem a a tervezett nyolcosztályos gimnáziumi képzéshez szükséges tankönyvek írását is magára vállalta, s folytatni akarja a jelenleg lektorálásra váró zene- történeti jegyzeteinek írását is. Szeretettel gondol vissza a tanítványokra, s nem feledkezik meg arról sem, hogy köszönetét mondjon az őt segítő zeneiskolai tanároknak, a mindenkori kórustagoknak, az iskolai támogatásnak, s feleségének is, aki támogató megértést tanúsított munkája iránt. Reméli, hogy akad utódja volt tanítványi közül, aki átveszi az iskolai énekkar irányítását, s mikor a jubileum kapcsán kérdezem, nem gondolkodik a válaszon: Nem érdem ez, csak állapot. Az érdem azokat illeti, akik a rigolyáimat elviselték a sok munkával, és gyorsan eltelt évtizedek során. Gerse tanár úr szabadidejében szőlészkedik, bort termel. Számára ez jelenti a tevékeny, ám teljes kikapcsolódást, s bár nem mondja, úgy érzem, nem sok ideje jut erre. Persze kárpótolja mindenért az az érzés, hogy élvezi a gyerekek bizalmát, szeretetét. Amikor beszélgetésünk során a folyosón feltűnő hajdani gimnáziumi tanára viccesen kérdezi, hogy miért nem ideges a nagy fellépés előtt, csak annyit válaszol mosolyogva: A lányok énekelnek, én csak mutogatok. A tíz esztendővel ezelőtt - a korán elhunyt Thész László zeneiskolai igazgató álma megvalósulásaként - megalakult Szekszárdi Kamarazenekar meghívására, november 7-én este egy impozáns zenei csemegét ígér megint a Művészetek Háza, s a zenekar. Ruha István romániai magyar hegedűművész évtizedek óta járja Európa hangversenytermeit és mindig telt házak előtt adja koncertjeit. A művész a világ élvonalában számontartott hegedűs, és Szekszárdon üdvözölni nagyszerű élményt ígér. A városban való tartózkodásának azonban nem egyetlen este zenei „csodavárás" az oka, hanem itt, e terem falai között többnapos hegedűs kurzust is tart. Mit is jelent a kurzus? A művész egyben virtuóz tanár is. Szándékosan illettem ezzel a „nem is ide illő szóval", hiszen a hangszeres játékot szokás ezzel a jelzővel meghatározni. Ebben az esetben talán megbocsátható e jelző, hiszen a rettentően elfoglalt muzsikus majd egy hetet szentel annak, hogy fiatal hegedűsöknek áruljon el olyan titkokat, melyek a hangszer és zene alig megma- gyarázható/ kapcsolatáról árulkodnak. Árulkodnak, de csak azoknak, akik érzik és értik a „kulcs" megtalálásának megfoghatatlan, s mégis letapintható valóságát, s a szépre való rácsodál- kozás igényét. Nos, Ruha István tudja éreztetni, megsejtetni hallgatóival a zenét a pódium „varázs-hangulatában", ám a katedrát is pontosan pódiumként kezeli. Ez a titka e nagyszerű muzsikusnak a zenei „élet-érzetek" megtaláltatásának útkeresésében. A zenei élménysor „beharangozása" talán nem jelenti a zenei ünnep szépségének eltűnését, valójában az ünnepvárás csodás érzését kínáljuk fel, amikor e kettős megjelenést ígérjük. Most szinte az egyhetes „vendégség" első estéjén a művész és a zenekar együtt szólal meg, s bár a zenekar tízesztendős „születésnapját" üli, talán Ruha István megtisztelő „együtt-muzsikálása" rangját is emeli az együttesnek. Igaz, ez az est rettentő felelősséget is ró a zenekarra és művészeti vezetőjére. Egy világhíresség elfogadta a meghívást - ez rangot jelent - de ezt a rangot kockára is teheti a „csapat", s ezt tudni bizony nyomasztó érzés is egyben. Az elmúlt esztendők koncertjei, a megjelent CD-lemez sikere azonban adhat és adjon is erőt a város kamarazenekarának, hogy a komolyzene kedvelőinek, híveinek megbecsülését továbbra is élvezzék. Bízunk ebben, hiszen a nagy feladatok edzik meg az amatőr együttesek erejét az igazi művészet megteremtésére, a maguk és közönségük gyönyörűségére. így tekintsünk hát az elkövetkezendő napokra, hogy mind a koncert, mind a művészkurzus öregbítse Szekszárd város zenei életének eddig kivívott hírnevét. Rosner Gyula-nagyFotó:Degré Gerse József tanár úr örül a diákok szeretetének és bizalmának Swinges lüktetésben Interjú dr. Hulin Istvánnal A Szekszárdi Jazz Quarte- tet az érdeklődő közönségnek aligha kell bemutatni. Legutóbb a Szegedi Jazz Napokon arattak sikert nemzetközi megmérettetésben. Erről beszélgettünk dr. Hulin Istvánnal, az együttes zongoristájával. — A szegedi fesztiválra milyen meghívás alapján jutottak? — Szegedi kötődésem több ágú - kezdi válaszát dr. Hulin István. - Ott végeztem az orvosi egyetemen és ott kerültem a zenével is közönség elé. Személyes ismeretségek nyomán még a második jazz napokra hívtak bennünket, de akkor a Lő- rinczy Gyula halála után beállt személyi változás miatt az együttesünk nem volt felkészült. így azt nem vállaltuk. Most a harmadikra viszont elfogadtuk a felkérést. — Az október elején rendezett eseményről a szegedi regionális rádió, televízió és nyomtatott sajtó is beszámolt. A szekszárdi jazz Quartet sikere ezek útján is terjedt. — Szívesen idézem azokat a perceket, mert valamennyiünk számára a színpadi siker ha nem is meghatározó, de fontos tényező. A jazz nekem olyan, mint egy krónikus betegség. Csak a halállal ér véget. Aki egyszer ebbe a műfajba belekóstol, az nem tudja abbahagyni. Egy körkérdésre válaszoltam így a szegedi fellépésünk után. Én, aki délelőtt operálok, nagy szükségét érzem a jazz-nek, ami teljes ellazulást, kikapcsolódást jelent. — Ha jól emlékszem, augusztus elején jelent meg egyik CD lemezük. — Egészen pontosan augusztus elején. Akkor voltunk a tatai jazz táborban és az ott a legfrissebb lemeznek számított a hazai együttesek között. Tulajdonképpen ott volt az első élő lemezbemutató. Ez kimondottan nemzetközi szakmai közönség előtt történt, hiszen a táborlakók maguk voltak. Ez komoly elismerést jelentett. — Itthon Szekszárdon ez a bemutató mikor várható? — Novemberben. Itt hadd tegyem hozzá, hogy már a következő CD felvételre készülünk, ami jövő áprilisban lesz, a szekszárdi közönség előtt készítik a felvételt a színházteremben. — Nyomon követhetők az együttes életében bekövetkezett személyi változások, amelyek mögött mindkét esetben az ember tragédiája, halála állt. Az új tagok jelentettek-e stílusbeli váltást? — Dr. Radnai Tibor orvoskolléga, az együttesünk dobosának halála után So- ponyai József ült a hangszerhez. Ennek már öt éve. Lőrinczy Gyula építészmérnök nagybőgősünk halálát követően Béres János vette kézbe az elektromos basz- szust. Érdekességként említem csak, hogy amikor Szekszárdra kerültem és a zenei életben kerestem helyet magamnak, akkor az úgynevezett B-Sectionban játszottam a már említett fiatalokkal, akik most a quarte- tünk tagjai. Ennek tíz éve már. A kérdés másik felére válaszolva azt mondom, hogy együttesünk továbbra is melodikus, swinges lüktetésű, sok ritmussal tűzdelt, kamara jazz muzsikát játszik. Ez magyarországi viszonylatban úgy fogalmazható, hogy hiánycikk. Nem szélsőséges változat, nem dixiland és nem az avantgárd vonalat követi. Középáramlat, a jazz fő csapásvonala. Saját kompozíciónkat játsszuk leginkább. így nem vagyunk epigonjai a világhírű jazz quarteteknek. Decsi Kiss János Ismétlés a Metropolitan-ben Nem mindennapi ajándékban részesült hétfőn, mindenszentek előestéjén a New York-i Metropolitan opera közönsége. De legalább ekkora volt a sztár- tenorista, a Cavaradossit éneklő Luciano Pavarotti meglepetése is. Az történt ugyanis, hogy miután Pavarotti elénekelte Puccini Tosca című operájának 3. felvonásában a Levéíá- riát (E lucevan le stelle), a James Levine dirigálta zenekar újból az áriát bevezető muzsikát intonálta. Az énekes - Joseph Volpe főigazgató szavai szerint - látható meglepetéssel tett néhány lépést a színpadon, majd másodszor is elénekelte az áriát. Más operaházakkal ellentétben, a Met előadásain rendes körülmények közt nem ismételnek az énekesek, bármilyen nagy tapsot kapjanak is. Volpe szerint 1966 óta (abban az évben költözött a Metropolitan a Lincoln Centerbe) ez volt az első eset, hogy énekes megismételt egy áriát előadás közben - emlékeztet az AP. Bestseller a pápa könyve Az október 20-i bemutatás óta eltelt nem egészen két hét alatt bestseller lett II. János Pál pápa „Átlépni a remény küszöbét" című könyve, méghozzá nemcsak Olaszországban. Itáliában, ahol a százötvenezernél nagyobb példányszámban eladott könyveket bestsellernek minősítik, már az első négy nap alatt 250.000 példányt vásároltak a Vittorio Messori olasz újságíró kérdéseire a katolikus egyházfő által adott válaszokat ismertető könyvből, amelyben a pápa olyan témákról értekezik, mint a pápaság, a vallás és az egyház szerepe a világban. Jelentések szerint II. János Pál könyve népszerűség dolgában „fej fej mellett halad" Umberto Eco új regényével, az „Isola del Giorno Prima"-val. A pápa könyve 25.000 líráért vásárolható meg, ami 16 dollárnak felel meg. A kiadó szerint az Egyesült Államokban egyelőre másfél millió példányt küldtek szét a könyvesboltokba, s ebből az első napokban félmillió elfogyott - könyvenként 20 dolláros áron. Rejtett értékeink Támer János költői beszélye Százöt esztendővel ezelőtt a kor legnépszerűbb országos képes hetilapjában, a Vasárnapi Újságban az Irodalom és Művészet rovat élén egy kritika látott napvilágot - ismeretlen szerző tollából: „Szabados Ilonka. Költői beszély XII énekben. írta Támer János tolna-némedii (!) evangélikus lelkész. A 283 napra terjedő költemény egyszerű falusi történet vagy inkább történetek láncolata, mert a mese három nemzedéknek mondja el élete folyását. A műben a fő súly az erkölcsi tendenciára van fektetve, de a költői elemnek sincs egészen híjával. Igaz, hogy ez inkább a külsőségekben, a könnyed, folyékony verselésben és hangzatos rímekben nyilatkozik; a költészetnek nehezebb, de egyúttal becsesebb sajátságai, a belső alakítás és jeílemfestés hiányzanak belőle. Szerző jól tenné, ha tanulmányozná a költészet nagy mestereinek alkotásit s ellesni igyekeznék a jellem- és mesefejlesztés titkát. Költői beszélyének mindjárt elején van egy jelenet (a hol az öreg Petres és felesége fiúkat, a fiatal Petrest meg akarják házasítani), melyben a helyzet ugyanaz, mint Goethe Hermann és Dorothájának egyik jelenetében; de míg Goethénél a valódi emberek erényeikkel, Leányszépség a Vasárnapi Újság 1889-es évfolyamából hibáikkal s igaz emberi szenvedélyeikkel megindítják az események lendítő kerekét, addig Szabados Ilonká-ban az erény anstract fogalmának személyesítői sem igaz érdeket nem tudnak kelteni, sem a mese belső fejlődését megindítani nem képesek. Támer- nek nagy hibája a túlságos terjengős is, ott ahol pár vonással kellene festeni, lapokon keresztül szónokol, vagy aprólékos leírásokkal fárasztja az olvasót. Szívesen elismerjük, hogy leírásai közt van több hangulatos vagy találó népies festés, de azért a hosszadalmas leírások művének inkább ártanak, semmint használnának. Föltétien dicsérettel kell azonban megemlékeznünk arról a nemes erkölcsi érzésről, s meleg hazafiságról, mely az egész művet átlengi, mely tulajdonságok Szabados Ilonkát a nép számára erkölcsnemesítő olvasmányul különösen ajánlják. A mű Tolna-Néme- diben jelent meg, ára 1 forint 50 krajcár". Bevallom, kényszerűségből idéztem teljes egészében a kritikát: a műhöz negyed századnyi intenzív antikvárium- és könyvtárjárás során egyszer sem jutottam hozzá, vélhető értékeire csak ebből a leírásból próbálok következtetni. Ha minden igaz, ez egyike első család-, vagy nemzedékregényünknek, az is lehet, hogy a legelső. Bizonyosan olyan részleteket örökít meg megyénk, szűkebben pedig Tolnanémedi életéből, amilyennel Babits szolgál majd később a Haláfiaiban Szek- szárdról. Realizmusa nyilvánvaló, s talán nem hiányzik belőle a humor sem. Ki tudja hány részlete lehetne ma izgalmas számunkra. Szerzőjéről alig tudunk valamit, ezt is főleg Szinnyei József Magyar írók című lexikona alapján. Itt egyszer evangélikus, egyszer református papnak mondják. (Az ismertetésben is evangélikus, nekrológjában pedig református. ..). Sárszentlőrincen született 1843. december 23-án. Szülővárosa algimnáziuma után Sopronban végezte a felsőbb osztályokat és a teológiát s emellett Lenek nagykereskedőnél volt nevelő. Tanulmányai végeztével a hallei egyetemre járt, hazatérve szülővárosában tanárkodott, 1869-ben a némedi evangélikus gyülekezet hívta meg lelkipásztorának, s Szinnyei szerint 1896. december 15-én halt meg ott. Ezzel szemben két megyei újság, a Tolna vármegye és a Tolnamegyei Közlöny is 1895. december 22-én közíi rövid nekrológját róla, ahol megemlékeznek a derék apáról és a közszeretetben álló lelkészről egyaránt. Egyik helyen nem említik, ki, a másik helyen csak Sántha Károlyt említik búcsúztató (sárszent- lőrinci evangélikus) lelkészként, holott Torda Lajos szá- razdi evangélikus lekész is mondott fölötte halotti beszédet, ahogy mindkettőjük szavai olvashatók a Protestáns Pap XVII. évfolyamának első számában. Mindez csupán azt igazolja, milyen rövid is emlékezetünk. Nem hiszem, hogy olyan sok alkotás készült Tolnané- medin, hogy Támer művét ne lehetne megbecsülnünk, hiszen múltunk egy darabja, kordokumentumként mindenképpen egyedi és érdekes. Érdemes lenne fölkutatni, s ha már egyszer kezünkben van, ki tudja mi mindenre lehet jó. S így szerzőjének nevét sem fedné már az örök homály. Dr. Töttős Gábor
