Tolnai Népújság, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-05 / 261. szám

4 »ÚJSÁG TOLNA ÉS KÖRNYÉKE 1994. november 5., szombat Az EGÉSZ-SÉG Hónap 2. heti programja November 8. kedd 17 órakor a tolnai művelő­dési ház könyvtárában „Te­rápia - zenével" címmel dr. Vértes László gerontológus orvos (Budapest) tart előadást. November 9. szerda Délelőtt 10 órakor a műve­lődési házban az Időskorúak Klubja keretében „Egészsége­sen túl az élet delén is" cím­mel hangzik el előadás dr. Vértes Lászlótól. 15 órakor szintén a műv- házban újra dr. Vértes László ad elő gerontológiai témában, melynek címe: „Idősek a csa­ládban és azon kívül". November 11. péntek 17 órakor a Zeneiskolában dr. Czakó Kálmán Dániel ta­nácsos (művelődési miniszté­rium) „A függőséghez vezető eltérések megelőzése"-ről be­szél. Ezt követően, kb. 18.30 -kor a „Segíts magadon agykont- rollal" című előadás hangzik el, Mészárosné Fodor Klára tanár (Dombóvár) részéről. November 13. vasárnap 9-12-ig, a tolnai I-es iskola sportcsarnokában „Játssz ve­lünk" címmel családi sport- délelőttre várják a mozogni vágyó famíliákat. Kampányoló Az SZDSZ Tolnán Indul a kampány, holnaptól kezdik az ajánlók gyűjtését azok (számára), akik fel sze­retnének kerülni a szavazócé­dulákra. Tolnán ehhez, az egyes választási körzetek képviselőjelöltjeinek 27-30, a polgármester-jelölteknek 280-300 ajánlás szükséges. A kisebbségi önkormányzatok (német, cigány) aspiránsainak neve pedig már 5 ajánlás ese­tén is ott lesz a listán. (A me­gyei közgyűlés tagjainak név­sora nem településenként, ha­nem pártonként alakul ki.) Idő van. November 21-ig gyűjthetők ajánlók az ívekre. A választás időpontja, mint ismeretes, december 11. Itt, a Tolna és környéke ol­dalon, szombatonként e kis­térségben zajló kampány egyes mozzanatairól számo­lunk be. Először a tolnai jelöl­tek névsorát közöljük, párton­ként. SZDSZ „rajtlista" Tolnán: Polgármesterjelölt: Törkőné Ulrich Mária (textilgyári igaz­gató, önkormányzati képvi­selő). Képviselőjelöltek, körzeten­ként: 1. Rózsa Sándor, 2. Ke- nessei Istvánná, 3. Barina Jó­zsef, 4. Törkőné Ulrich Mária, 5. Takács János, 6. Illés Sán­dor, 7. Szalai János, 8. Pilisi Istvánná, 9. Letenyei Róbert, 10. Bauer Ferenc. „Törvénytelen" vadászat Szegény Hófehérkét söréttel? Trófeák között Gyermekkorom óta tervezem, hogy rákérdezek egy „jog- utód"-ra Hófehérkével kapcsola­tosan. Nem jött zavarba Kocsner Antal megyei vadászmester, am­időn felkerestem faddi otthoná­ban, és a mese-krimiről faggat­tam, hanem érdekes csattanóval felelt: — Való igaz: az emberek hivatásunkról az ominózus mesében hallanak először. Ta­lán ez is közrejátszik feladat­körünk sokszor téves megkö­zelítésében. Sok laikusban él a puskával erdőt-mezőt járó kollegáimról az állatokat kedvtelésből lövöldöző gyü- kos téveszméje. Pedig rendkí­vül fontos munkát végzünk, melynek lényege a vadon élő állatok arányának megfelelő szinten tartása, az egyes fajál­lományok minőségének meg­őrzése. Ez nemcsak a veszé­lyes mértékben elszaporodó populációk ritkítását, hanem az időlegesen kedvezőtlenebb helyzetbe került fajok életle­hetőségeinek javítását is je­lenti. A minőséget előtérbe he­lyező szelektálás végső soron az emberi környezetet védi. Aki valamüyen szinten ismeri - akár iskolai tanulmányaiból is - a biológia alaptörvényeit, nem lepődik meg, ha valahol a környezetvédelemmel is azo­nosítom ténykedésünket. Bi­zonyítja ezt - helyi példával élve - a faddi általános iskola szakköröseivel kialakított jó kapcsolatunk. De a kérdésre stílusában megfelelve: fiata­labb évjáratú férfitársaim szí­vesen kivinnének egy-egy Hófehérkét tavasz táján az er­dőbe - nyilván nem a mesé­ben foglalt küldetéssel. — A fegyveres testületeknél elég merev függőségi viszonyok uralkodnak. Mi például az ön rangja, kik a főnökök, illetve a be­osztottak? — Abból, hogy a fegyver- tartást hazánkban (igen helye­sen) korlátozzák, nem szabad arra következtetni, hogy szi­gorú hierarchia uralkodik. Megyénk, a fluktuációt is fi­gyelembe véve, 60-70 főállású vadásszal látható el. A va­dászmester megszólítás nem rang, inkább szűkebb pátriánk vezető beosztása. Az önkor­mányzaton keresztül az FM irányítja munkánkat, felada­tom elsősorban koordinációs jellegű, állandó területbejárást igényel. A faddi vadásztársa­ságban fővadászként dolgo­zom, természetesen itt sem főnököt látnak személyem­ben. Irodám nincs, az admi­nisztrációt a lakásomon inté­zem. Egyébként vadász bárki­ből lehet, aki megfelel a jog­szabályi követelményeknek - azaz a szükséges ismereteket megszerzi, azokból vizsgát is tesz. Persze vannak bizonyos - többségükben íratlan - alap­vető etikai normák is, mely­nek legmegbízhatóbb kont­rollja a közösség. Van pénz­ügyi vonatkozása is a dolog­nak, de szerintem inkább fel­szerelésre kerüljön pénz, ne a kocsmapultra. Nem az elit hobbija a vadászat. Minden társadalmi réteg képviselteti magát. Hölgyek kisebb arány­ban, de ennek talán lélektani okai vannak. — Lejárt az elvtársi vadászga- tások kora ? — Azért nem járt le, mert nem is volt üyen. Egy keze­men megszámolható az il­lusztris politikusok látoga­tása. Hangulatkeltők agyszü­leménye a politikai felhangú torzítás. Nem hovatartozásuk alapján soroljuk be a vendége­inket. — Milyen Tolna megye a va­dász szemszögéből ? — Igen jónak tekinthető. Gemenc és Tamási igen ked­vező terepet nyújt a vadgaz­dálkodáshoz. Külhonban is ismertek adottságaink, ami nem jelenti azt, hogy ne le­hetne növelni a vadász-ide­genforgalmat. Határainkon túli vadásztársaságokkal cse­rekapcsolatban állunk, ami költségkímélő tapasztalatcse­rékre is módot nyújt. Persze sokkal kedvezőbb helyzetben van Nyugat-Magyarország, elsősorban Zala megye. Hadd említsek egy tőlünk indult, or­szágosan is példaértékű kez­deményezést, amire büszkék lehetünk. A rendőrséggel együttműködve közös akci­ókba kezdtünk nemrégiben, az orvvadászat visszaszorítá­sára. — Tehát panaszra nincs okunk. — Ezt azért nem erősíteném meg. Egyre égetőbb szükség lenne a jogi szabályozók aktu­alizálására. Nagyon hiányzik egy átfogó vadászati törvény, mely nélkül például az előbb említett orvvadászat ellen sem lehet kellő eréllyel fellépni. Gondokat okoz az erdők tu­lajdonosváltozása is. Néha el­keserítő pusztítást tapaszta­lunk a csak a mában gondol­kodó új gazdák részéről. Tisz­tázatlan a vadásztársaságok és a privatizált területek viszo­nya. Kaotikus állapotok ural­kodnak. — Nemcsak az erdőt járja, a helyi, faddi közéletben is részt vesz . . . — Igen, sok emberrel tartok kapcsolatot. Feleségem a falu egyik háziorvosa, a lakosság problémáinak nagy része eljut valamilyen úton hozzám is. Amiben tudok, szívesen segí­tek községünkben bárkinek. Ódry Károly Utolsó vacsora? Nem sugárzott a testület Tóth Ferenc faddi polgár- mester megadta a módját a négy éves testületi ciklus zá­rásának. Tegnapelőtt a képvi­selőket a paksi atomerőmű primérkörébe invitálta, ahol a szó szoros értelmében vett „áramforrás"-nak centiméte­rekben mérhető közelségébe kerültek. Fura volt védőruhá­ban látni az eleddig javarészt csak öltönyben feszítő urakat. Cukkolták is egymást rende­sen, amíg kizsilipelésre vár­tak. A mérőautomaták kijelző­jének szennyeződésmentes minősítése a képviselői múltra is vonatkozhat állította egyikük. Az összesen három­órás, szakértő előadásokkal tarkított látogatást a teljeskörű technológia bemutatása tette teljessé. A vendéglátók kö- szönetüket fejezték ki a falu­vezetésnek a lakosság objektív tájékoztatásában tanúsított ki­emelkedő együttműködésért. A vendégek kérdései első­sorban a térségbeli Duna-hol- tágak vízutánpótlására vonat­koztak. A bevezethető hűtővi­zet radioaktivitással már a lai­kusok sem hozhatják össze­függésbe. Az úgynevezett termikus terhelés pedig szinte kimutathatatlanul alacsony mértékben növelheti a termé­szeti vizek hőmérsékletét. Az estét záró közös vacsora nem csak a résztvevők szá­mában idézett bibliai időket. A polgármester a még re­ménykedőknek is kedvét szegte kijelentésével, mely szerint biztosnak látszik, hogy elbúcsúzik a közéleti szerep­léstől. Ódry Károly Zentárói Kistormásra Beszélgetés Pósa Ede festőművésszel Régi adósságom volt, hogy Pósa Ede festőművésszel ta­lálkozzam, de ezidáig nem jött létre a randevú. A művész még szeptemberben állította ki képeit a kölesdi galériában. A kiállítás megnyitóján hallot­tam, hogy a szomszéd ország­béli Zentárói települt át Sze­gedre, majd Kistormásra. Kölesd lakossága már 72 ki­állítást tekinthetett meg, sok művész járt, alkotott itt, de még egy sem telepedett le. Az idei tavasz óta e tekintetben is megváltozott a helyzet. Láto­gatásom alkalmával arról kérdeztem először Pósa Edét, miként került végül is Kis­tormásra? — A vajdasági Zentárói el kellett jönnöm, mert a magya­roknak kilátástalanná vált a helyzetük. 1947-ben születtem és úgy éreztem, hogy lépnem kell, mert egy újrakezdéshez a legutolsó pillanatban vagyok. Kistormáson ismeretlenül is nagy szeretettel fogadtak. Bár először furcsállották, hogy nem a számukra ismert két­kezi munkával, hanem képek festésével keresi meg az em­ber a megélhetését. Úgy ta­pasztaltam, hogy megkedvel­ték képeimet és festés közben is gyakran meglátogatnak. Különben meg nálunk úgy mondják, hogy ahol a kenye­rünk, ott a hazánk. — Feltűnt, hogy a falusi szokással ellentétben nincs kapuval zárva a porta. — Én nem félek, azért nincs kapu, mert bízok az emberek­ben. Különben is számomra a nyitott kapu szimbólum és olyan világot szeretnék, ahol újra mindenhol kinyílnának a kapuk. Igyekszem megrögzöt­ten nyitni a „kapukat". Kere­sem a kapcsolatot a megye művészeivel, értelmiségével és lakosságával. Nehéz a helyzetem, mert rengeteget kell utaznom a kapcsolatok megteremtéséért. A rengeteg utazás mellett a munkára is oda kell figyelnem, mert egyetlen jövedelemforrásunk a képeim értékesítése. Január­ban Pakson nyitok egy kis ga­lériát, amely az állandó kiállí­tási lehetőség mellett megol­dást jelent a feleségem mun­kahelyi gondjára is. — Hallottam, hogy a szí­nekkel problémái vannak? — Igen. Nekem nagyon furcsa volt Zenta után az a te­lezőid, ami itt Kistormáson fogadott. Itt az ég kékje a fű zöldje egészen másként hat. Mire megszoktam a nyári szí­neket, rámszakadt az ősz sár­gásbarna színvilága. Azért jól elvagyok a színekkel, hiszen minden napra jut egy felfede­zés. —Milyen tervei vannak? — Pakson mutatkozom be december 1-én, Szentendrén az Y galériában is kapok lehe­tőséget. Tavasszal Budapesten szeretnék kiállítani. Terveim között szerepel még a közel­jövőben egy soproni kiállítás is. Varga András Tolnai rock-szeglet III. A Green Hell Létai Péter (basszusgitár, vokál), Pál Attila (gitár), Pá- mer Jakab (gitár, vokál), Szűcs Gábor (dob, ének), Talpas Gá­bor (ének, harmonika) jelenti ma a Green Hell-t. Idekíván­kozik még Mármarosi Zoltán neve is, aki néhány hónapig az együttes dobosa volt. '93 márciusában alakult a banda, első fellépésük tavaly augusztusban volt. Játszottak a TOVÁBB Napokon, blues kocsmákban, idén március 15-én a szekszárdi Gyermekek Házában, és a Csörge Napo­kon is. ‘ A névválasztással sokat baj­lódtak. Az első időkben Blues Rt. néven is felbukkantak itt-ott. Végül a Green Hell (Zöld Pokol) nevet vették fel, amellyel nem a katonaságra akartak utalni. A név egy Me­tallica szám címe, és nem több. A metálzenéhez már ré­gen nincs köze az együttes­nek. Akadnak alternatív „bu- lizós" számaik, a „legvadabb dolgaik" pedig punk jellegű nóták. Az alap azonban náluk is a rhythm and blues. Népújság (NÚ.): — Megala­kulás? Green Hell (G.H.): — Egy­szer közösen megnéztük a Doors-filmet. Aznap este nem tudtunk aludni. Másnap bók­lásztunk egyet, aztán össze­szedtük a bandát. Először kölcsönkértünk hangszereket, aztán szépen lassan vettünk sajátokat. Egyikünk sincs ugyanis olyan helyzetben, hogy kérjen a szü­leitől 60 ezret gitárra. A következő gond a próba­terem volt. Olykor a Kom­mersz Blues próbáinak a szü­netében bekéredzkedtünk, hadd játsszunk egy kicsit. NÚ.: — Az első próba? G.H.: — Nagyon nagyot ve­szekedtünk. Már a behango- lásnál adódtak problémák. Hangológép híján fél óráig tartott a három gitár behango­lása. Mire ez megvolt, addigra meg már olyan ideges lett mindenki, hogy összevissza játszottunk. Egy nagy hang­zavar volt az egész. Volt olyan, hogy úgy megsértőd­tünk egymásra, hogy min­denki elment haza. Később szép lassan megta­nultunk alkalmazkodni egy­máshoz, tolerálni egymás hi­báit. Mióta a Gábor nálunk is dobol, szóval az ő személye is hozzájárult ahhoz, hogy ko­molyabbak legyenek a pró­bák. NÚ.: — Fanatizmus? G.H.: — A mi zenélésünkre nem illik igazából a fanatiz­mus. Azért csináljuk, mert él­vezzük, és hiányozna, ha nem csinálnánk. Emellett szeret­nénk a tolnai közönségnek, a barátainknak örömet szerezni a zenénkkel. Persze a tudá­sunk még elég gyér, tisztelet a kivételnek. Viszont fiatalok vagyunk, van még időnk fej­lődni, van esélyünk. NU.: — Színpad? G.H.: — Nem a magamuto­gatás a lényeg. Kell az ösz­tönző erő, hogy tudjuk, hogy ez másoknak is tetszik. Ez na­gyon sokat dob a mi hangula­tunkon is. Ha van egy buli, ahol nincs hangulat, az na­gyon letör mindenkit. De ha jó a hangulat akkor, megtáltoso­dunk. NÚ.: — Ha ez nem lenne? G.H.: — Akkor bevennénk magunkat a próbaterembe, és addig nem jönnénk ki, míg olyan minőséget nem produ­kálnánk, amit ki lehet vinni a közönség elé. Nem tartunk még ott, hogy végleg fel kellene adnunk. NU.: — Siker? G.H.: — Az emberek tán­colnak, velünk éneklik a dalo­kat. Koncerten kívül felismer­nek, például a vécében. Álta­lában a budiban szoktak fel­ismerni bennünket, ez érde­NÚ.: — A jövő? G.H.: — Hobbiként biztos fogunk zenélni mindig. Ál­modozás szinten el tudjuk képzelni, hogy befutunk va­lami szuper bandával. NÚ.: — Együtt? G.H.: — Nem feltétlenül. Én csak így tudom elkép­zelni. Én ebben az együttesben vagyok boldog, és ezt jó csi­nálni. NÚ.: — Tolna? G.H.: — Ha az egész csapat máshová születik, jobb esé­lyek, lehetőségek adódnak. De azért itt is jó. Akármilyen kis elszigetelt porfészek is Tolna. Van egy jó banda itt, akikért megéri itt. Megpróbálni és küzdeni. sk—Fotó: Pámer

Next

/
Thumbnails
Contents