Tolnai Népújság, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)
1994-11-03 / 259. szám
2 KÉPÚJSÁG VILÁGTÜKÖR - HAZAI TÜKÖR 1994. november 3., csütörtök FKGP: tenniakarás Pártok és választások — A Független Kisgazda- párt, híven hagyományaihoz, ez alkalommal is elsősorban a kistelepülésen élő emberek gondjait kívánja orvosolni - adott tájékoztatást az önkormányzati választással kapcsolatos célkitűzésről Bartha Sándor, az FKGP Tolna Megyei Szervezetének elnöke. — Értelemszerűen a mező- gazdaság áll hozzánk a legközelebb, ezen a téren a befektetett munka és a várható haszon között szeretnénk összhangot teremteni. Mert ha nincs haszon, abban az esetben nincs miért dolgozni. — Ezek a megállapítások egyúttal programot is jelentenek? — Feltétlenül. A kistelepülések előbbrejutása csak ilyen módon valósulhat meg. Jelöltjeink - akik várhatóan választási szövetség keretében indulnak a megmérettetésen Felhívott bennünket egy szekszárdi olvasónk, Agócsné Mester Angéla, azt panaszolva, hogy hétfőn este rájuk zárták az alsóvárosi temető kapuját. — Férjemmel voltam, de más elégedetlenkedők hangját is hallottuk a sötétben - mondta. — Kénytelenek voltunk átmászni a kerítésen. Nem vagyunk már gyerekek, nem ment könnyen. Ilyenkor, Mindenszentek és halottak napja környékén igazán nyitva hagyhatnák tovább a kapukat, mert sokan mennek sötétedés után is gyertyát gyújtani a sírokhoz. De ha már bezárják 9-kor, legalább írják ki minden bejáratnál ezt a tényt! Az esettel kapcsolatban Futó József a Panteon Kft. vevisszafogott kampány keretében kívánják megismertetni programunkat az érdeklődőkkel. Nem valaki ellen, hanem valami mellett szeretnénk elkötelezni magunkat. — Mely pártokkal működik együtt az FKGP? — Az általunk kiadott megyei körlevélben az szerepel, hogy az érintett pártszervezetek mindenütt a helyi adottságoknak megfelelően próbáljanak együttműködni. Az MDF, a KDNP és az FKGP adott esetben létező összefogása tehát nem kötelező erejű, de a közös vonások nyilván megfontolás tárgyát képezik. De mégegyszer hangsúlyozom, mi senkit nem akarunk kizárni elvi okok miatt. Első és legfontosabb tényező a tenniakarás: a lényeg az, hogy végre lendüljön ki a kocsi a kátyúból. -szflzetője az alábbiakat nyilatkozta: — Sajnálom a történteket, de sajnos őrizni, zárni kell a szekszárdi temetőket, mert rongálások és más problémák is voltak a közelmúltban. Egy őrző-védő kft-t bíztunk meg e munkával. Bár, ki van adva, hogy zárás előtt végig kell menniük a temetőn, nehogy valaki benn rekedjen, de úgy látszik nem vették észre azt a házaspárt, amelyik beszólt önökhöz. November 10-ig 21 óráig, azt követően pedig 17 óráig látogathatók a sírkertek. Egyébként ki van függesztve a nyitva tartási rend, igaz csak a főkapukon. A történtekből okulva jövőre valamennyi bejáratnál kitesszük majd a tájékoztató táblácskákat.-WyMegoldódott a húskombinát válsága? (Folytatás az 1. oldalról.) Az ötvennégy százalékos többségi tulajdonos AVÜ igazgatótanácsa úgy döntött, hogy a kisebbségi tulajdonos gyakorolhatja az irányítási jogosítványokat, vagyis a cég vezetésének feladatköreit. Azt remélik, hogy ilyen módon sikerülhet rendezni a Szekszárdi Húsipari Részvény- társaság pénzügyeit, a lépéseket természetesen egyeztetve a többségi tulajdonossal, az ÁVÜ-vel. Közbevetett kérdésünkre, hogy ez a kvázi privatizáció jelent-e vezetőváltást a cég élén, dr. Iványi Tamás azt válaszolta, hogy erről a kérdésről a tárgyalások során nem esett szó. Mint elmondta, neki inkább az 1200 dolgozó rövid és hosszabb távú sorsa okozott álmatlan éjszakákat a válságos hetekben. A kérdésre, hogy az eddig történtek azt jelentik-e, hogy megmenekült a leállítástól a húskombinát, az AVü igazgatója azt válaszolta, hogy ő inkább a hosszú távú megoldásban reménykedik. A ma- nagmentnek márciusig kell kidolgoznia a cég stabilizációs programját, amire szerinte az előadott koncepció alapján, s egy új marketingmunka eredményeképpen remény van, hiszen termékeikre van kereslet. Ha megtörtént a stabilizáció, akkor - de mindenképpen három éven belül - sor kerül a többségi részvények eladására. A Bartina Invest és a Szekszárdi Húsipari rt. szerződés- kötése néhány napot igénybe vehet, ezért is jogos a kérdés, lesz-e bérfizetés. Ezt a kérdést is feltettük az AVÜ igazgatójának, aki nemcsak határozott ígéretet tett erre, hanem azt mondta, hogy már küldött pénzt Szekszárdra. Ihárosi Ibolya Egy olvasói panasz nyomában Középkorú hölgy a temető kerítésén Félelem Az öregasszony az utóbbi időben minden ajtót zár. Alul, felül kétszer ráfordította a kulcsot és a tolózárt is rátolta a bejárati ajtóra. Még a lánya is, aki az utca túl oldalán lakott, csak hosszas dörömbölés után tudott bejutni hozzá. A néni rettegett. Nem volt ez mindig így. Azelőtt kora reggeltől késő estig nyitva volt a csipkefüggönyös, üveges veranda ajtaja. Bárki, bármikor bemehetett, Erzsi néni mindig örült a látogatónak. Mint minden egyedül élő ember, szeretett beszélgetni, boldog volt, ha valakivel válthatott pár szót. Bár nem is párbeszédről volt itt szó, inkább végnélküli monológokról. Hogy is volt az, amikor a zárdába került, aztán mit érzett, amikor a kedves ura megkérte a kezét. Milyen gyönyörű volt a mennyasszo- nyi ruhája és milyen boldogok voltak, amikor a fiúk után megszületett a kislányuk, Mariska. Mennyit dolgoztak egész életükben, hogyan palántázta szegény ura a szegfűket. Mit érzett, amikor 32 évesen magára maradt a négy gyerekkel és mégcsak özvegyi nyugdíjat sem kapott. Mennyi küzdelembe került, míg kitaníttatta a gyerekeit, diplomát adott a kezükbe. A haja akkor lett hófehér, amikora nagyobbik fia ötvenhat ószén szó nélkül átment a határon. A háta a sok kapálástól szép lassan görbült meg. Egyedül maradt, a gyerekei külön költöztek. Az életkedvét mégsem vesztette el. Jött, ment, mindig talált valami munkát, örökmozgó, vékonycsontú, fürge kis öregasszony volt. Nyolcvanhat évesen még maga tisztította az ablakait, dehogyis bízta volna másra! Ha valaki betoppant hozzá, leültette és maga sütötte pogácsával kínálta és szóval tartotta. Hitte, hogy jók az emberek. Azon a keddi reggelen is, mint ahogy hatvan éve minden nap, most is már korán kinyitotta a kaput, majd hátra tipegett a kertbe megnézni a virágait. Lecsípte a muskátli elszáradt részeit, majd pár szál őszirózsát szedett. Délután kiviszem a temetőbe, szegény uram sírjára, gondolta. Még akkor is ez járt a fejében, amikor visszatért a házba. Ezért nem is tűnt fel neki, hogy a veranda ajtaja nyitva, pedig ő becsukta, amikor kiment. Csak a szobában hőkölt hátra, amikor elé toppant a két férfi. — ide a pénzét mama! - förmedt rá az alacsonyabbik. Az öregasszony hirtelen nem is értette mit akar a két idegen. Csak állt, toporgott és egyre a virágvázát kereste rebbenő tekintetével. — Nem érted mit mondtam, vén boszorkány, - kapta el ma- dárcsontú, vékony karját a magasabbik, - vedd elő a dohányt vagy megbánod! A rántástól kiesett a csokor remegő kezéből. Reszkető léptekké botorkált a szekrényhez. A felső polcon, a hófehér, keményített lepedők alatt, egy borítékban volt az a pénz, amit forintonként spórolt össze a temetésére. — Ne nektek kelljen költene- tek erre, - mondogatta a gyerekeinek, ha meglátogatták, majd még hozzá tette, - tölgyfa koporsót vegyetek, olyat, amilyenbe szegény apátokat temettük. — Viccel, mama, hol a többi? - üvöltötte a munkanadrágos, borostás, harminc év körüli betolakodó a borítékból kiszedett százforintosokat lobogtatva. - Nincs ez még húszezer sem! Ami neki kevés volt, az Erzsi néninek egész kis vagyon, úgy gyűjtögette össze a kis nyugdíjából. — Vagy előveszed a többit vagy megdöglesz! - sziszegte a másik és arcul csapta. Az öregaszony az ütéstől megtántorodott és térdre esett. — Ez minden pénzem, higgyék el kérem - suttogta sírástól elcsukló hangon. — Ez az, térdelj csak és könyörögj az életedért! Ha szépen csinálod, talán életben maradsz, - röhögött a borostás, miközben a szekrényben kutatott. Az egész házat felforgatták, de egy táskarádión kívül semmi értékeset nem találtak. Dühüket az öregasszonyon töltötték ki, ráncigálták, belerúgtak. Az meg csak térdelt, feje a tisztára súrolt padlóra bukott, reszketett, felhasadt szája szélén szivárgott a vér és hangosan esdekelt az életéért. Nevetségesen kicsi volt a két, behemót férfi mellett. Talán ez volt a szerencséje, ezért hagyták életben. Gondolták, veszélytelen a tehetetlen öregasz- szony. — így maradsz és hangosan, egyfolytában imádkozol, ha jót akarsz magadnak! - mondták,mikor elhagyták a házat. És az öregasszony imádkozott hangosan, míg be nem rekedt, azután már csak halkan mormolta a zsolozsmát. így talált rá a lánya késő este. Azóta, Erzsi néni éjjel-nappal zárva tarja az ajtaját, a hangja meg mintha elapadt volna. Nem beszél, nem mesél, nem bízik már az emberekben. F. Kováts Éva Zarándokúton Fatimába az EKHO-val (4.) Együtt, egyként szólt az ének A vallásos emberek azt tartják, ha bárkinek is sikerül eljutnia a portugáliai Fatimába, más emberként, gazdagabban tér haza, mint amikor elindult. A gazdagság nem pénzzel, hanem élményekkel, hittel mérhető. Október 12. szerda: E nap imádságai a magyarokért, a magyarokhoz szóltak. Népünk odaadásának, hálájának fényes bizonyítéka a fatimai magyar keresztút. Annak végén, a Mária kápolnánál megtartott ünnepi szentmisén az október 13-ra érkezett magyar papság mellett Takács Nándor székes- fehérvári megyéspüspök misézett. A délután programjában lisszaboni kirándulás szerepelt. Aki járt már az erdélyi Csíkszeredán, az itt úgy érezte, mintha Erdélyben lenne. A város többnyire csalódást keltett, mert sokfelé jártunk már, de ennyire rendezetlen városban még nem. A kellemetlen benyomást ellensúlyozta a panoráma, a kikötőt szegélyező pálmaliget, a hatalmas, virágzó leanderbokrok. A 8,4 kilométer hosszú híd majdhogynem a Boszporuszra emlékeztetett. Átérve a hídon, meglepetésünkre rendkívül előzékeny motoros rendőrök segítségével jutottunk el a tengerészek állíttatta emlékműhöz. Az este ismét Fatimában köszöntött ránk. A bazilika előtti térre több mint négyszázezer ember jött el, amikor a magyar papság ünnepélyesen adta át a Mária vándorszobrot a fatimai püspöknek. Mint csillagok az égen, úgy gyúltak lángra a gyertyák minden kézben, miközben az ajkakról Máriáért szólt az imádság. Október 13. csütörtök: Ekkor még az előző napinál is több, közel egymillió zarándok jött el, hogy ünnepelje Máriát, az utolsó jelenését. Az 1920-ban készített Má- ria-szobrot a neki kijáró pompával helyezték az oltárra, ahol a szentmisén a lisszaboni bíborosnak több mint ezer pap, hat-hét püspök segédkezett. A világ minden tájáról összesereglett embertömeg együtt imádkozott a Szűz Máriáért. Senki nem érezte magát a másiknál különbnek, és másnak. Együtt, egyként szólt az ének, hogy Santa Maria...- p. téri (folytatjuk) (Az utazást a Szekszárdi EKHO Autóbuszközlekedési Gmk támogatta.) A 13-i körmeneten a Mária szobrot a neki kijáró pompával vitték az oltárra Gazdaest Izményben Az izményi gazdakör 1994. november 4-én (pénteken) 18 órakor az iskola nagytermében tartja a gazdaképző tanfolyam soron következő előadását, melyre minden érdeklődőt szeretettel várnak. Előadó: Markó Ignác, Tolna megyei APEH ügyfélszolgálati osztályvezető. Téma: Kistermelők és vállalkozók adózási kérdései. Képviselői fogadónap Dr. Solymosi József or- november 4-én, pénteken dél- szággyűlési képviselő foga- előtt 9-12 óráig a polgármes- dónapot tart Bátaszéken 1994. téri hivatalban. Névadó ünnepség Szekszárdon (Folytatás az 1. oldalról) Az ünnepségen emlékező, köszöntő beszédek között Pri- ger József, a megyei közgyűlés elnöke arra a kérdésre adta meg a választ, hogy miért Ily- lyés Gyula nevét vette föl a könyvtár. Mert Tolna megye szülötte a XX. század irodalmának egyik legnagyobb személyisége. Több intézmény viseli nevét, őrzi szellemiségét, ezúttal pedig az erre legelhivatottabb, a könyvtár vállalkozott. Ezt követően a könyvtár igazgatójának átadta a Juhos László készítette Illyés-szobrot. Az esti órákban a vendégek a főiskola előtti Illyés-szobor- nál helyezték el az emlékezés virágait. Jólét helyett új szegénység Osztrák gazdasági magazin cikke Magyarországról Növekedés és jólét helyett új szegénység és adósságterhek - Ausztria szomszédságában Magyarország csődben van - állapítja meg „Sógor szükségben" című cikke alcímében az osztrák gazdasági magazin, a Trend legfrissebb, novemberi számában. Reginaid Benisch magyarországi beszélgetéseire is hivatkozva arról ír, hogy a magyarok másként képzelték az átmenetet a kommunizmusból a kapitalizmusba, a szabad piacgazdaságba. A budapesti osztrák kereskedelmi tanácsost arról szólaltatja meg, hogy míg 1988-ban Magyarország számított a térség legfejlettebb országának, ma Csehország, alaposan lekörözte. Bár a hazai össztermék (GDP) az idén első ízben növekszik - ha csak 1-2 százalékkal is - jövőre megint visz- szaesés várható. Ennél is drámaibbnak nevezi a cikk, hogy Magyarország most éppen az állam csődje, a gazdaság teljes összeomlása felé tart. A hatalmas adósságok nemcsak megnehezítik a felzárkózást, hanem azzal fenyegetnek, hogy a mélybe rántják az országot. Különösen nagy szerepe van ebben a kettős deficitnek - írja Trend, és beszámol arról, hogy a költségvetési hiány ellenintézkedések nélkül 1995-ben 17 százalékos lehet, ami a teljes csődöt jelenti, hiszen az állam kénytelen lenne minden bevételét az adósságszolgálatra fordítani. A cikkíró megjegyzi, hogy mindent összevetve nincs mit csodálkozni ezen a helyzeten. Antall József reformkormánya gazdaságpolitikai amatőrök egyletének bizonyult, amely a „laissez faire" elvét összetévesztette a nem-odafigyeléssel. Emellett a választások előtt még egyszer gátlástalanul belemarkolt az államkasszába, hogy a hivatalnokoknak örömet szerezzen és száz ósdi üzem és munkatársai számára rövid időre a jövő reményét csillantsa fel. Az osztrák újságíró innen vezeti le a választási eredményt, megállapítva, hogy Békési László nincs éppen irigylésre méltó helyzetben, hiszen meg kell próbálnia azonnal és egyidejűleg leküzdeni mindkét deficitet. Hogy ehhez Békésinek sikerül-e olyan osztrák mintájú szociális partnerséget összekovácsolnia, amely képviseli az 5 százalékos reálbércsökkenést, az majd elválik - jegyzi meg a cikkíró. A szerző reménysugárként megemlíti, hogy egyes adatok 1994 első felében javultak, ami a szakértők vitájához vezetett: a gazdaság jobb, mint a pénzügyek, s nem lenne szabad drasztikus intézkedésekkel elfojtani. Békési azon a nézeten van, hogy az adósság ellen kell hadba szállni. A már idézett osztrák bankszakértő pedig úgy véli: itt csak a könnyek és a lemondás segítenek.
