Tolnai Népújság, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)
1994-11-19 / 273. szám
10 KÉPÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1994. november 19., szombat A miniszterelnök a gazdaságról, a sajtóról a közigazgatásról, a közbiztonságról — Nem tudom elfogadni azokat a nyilatkozatokat, hogy mi az elmúlt hónapokban felpuhítottuk a gazdaságpolitikát, s ebben állítólag én járok az élen. Az én kötelességem, hogy mérlegeljem a különböző gazdasági intézkedések társadalompolitikai hatását, túllássak a rideg költségvetési meggondolásokon. Elismerem, hogy bizonyos dolgokról másként nyilatkozom, mint a pénzügyminiszter, akinek nagyon következetesen képviselnie kell a gazdasági ésszerűség szempontjait. így válaszolt Horn Gyula miniszterelnök a „szociálisan érzékeny miniszterelnök és a keményen következetes pénzügyminiszter eltérő hangnemére" vonatkozó kérdésre azon a beszélgetésen, amelyet a kormányfő november 16-án a Békés Megyei Hírlap, a Heves Megyei Hírlap, a 24 Óra, a Nógrád Megyei Hírlap, a Petőfi Népe, a Somogyi Hírlap, a Tolnai Népújság, az Új Dunántúli Napló, az Új Néplap és a Ferenczy Europress sajtóügynökség főszerkesztőivel folytatott a Parlamentben. — Sokan felvetették - mondta Horn Gyula hogy a gazdaságpolitika felpuhulásának egyik jele: nem emeltük október l-jétől egy összegben az energiaárakat. Ilyen javaslatot a kormány nem is tárgyalt, s a szakma is lépcsőzetes emelést javasolt. Ráadásul nem dolgozták még ki a megfelelő kompenzációs rendszert, mert ehhez másfél milliárd forint nem elegendő. Hasonlóképpen nem tekinthető „felpuhításnak" az áfa-emelés 1995. január 1-jére való halasztása, amiről egyébként a pénzügyi kormányzat képviselői az Érdekegyeztető Tanácsban állapodtak meg. A közigazgatásról és az oktatásról — A napokban nyilatkoztam a közigazgatás, a közalkalmazottak, az államapparátus helyzetéről - folytatta a miniszterelnök - és elmondtam, hogy szinte nincs olyan hazai és nemzetközi partner - s ez utóbbihoz tartoznak a nagy nemzetközi pénzintézetek, de még az Európai Unió is -, amely ne tenné szóvá a rendkívül elavult magyar köz- igazgatási struktúrát. Elmondták, hogy ha 1995-ben nem látunk hozzá az érdemi lépésekhez, nem számíthatunk e téren külső támogatásra. Ezért mondtam a nyil- vánosság előtt azt, hogy meg kell vizsgálni, el tud-e tartani az ország egymillió közalkalmazottat. Hiszen nagy aránytalanságok alakultak ki ezen a téren. Vannak területek, ahol a 14-15. havi fizetést is ki tudják fizetni, máshol viszont a havi béreket is alig tudják előteremteni. Oktatási téren is nagy különbségek vannak az intézmények, a munkaerő leterheltségében, a hallgatói létszámban. Az itt bekövetkezett változásokat nem követte az intézményi struktúra korszerűsítése. Én tehát azt szorgalmaztam, hogy ilyen értelemben tárgyaljunk a szakmával, a szakszervezetekkel, az érdekképviseletekkel, amelyekkel szeretnénk közös nevezőre jutni. A politika konkrét kérdéseit kész vagyok mindenkivel megvitatni, de a megalapozatlan minősítésekkel nem tudok egyetérteni. A bérstopról Megkérdezték a miniszter- elnököt egy esetleges bérstop lehetőségéről is. „Ilyen intézkedésre nem készülünk, mert egyrészt nem vezetne sehová, másrészt nincs erre lehetőségünk sem. A bérek ma nem központi döntés szerint alakulnak - kivéve a költségvetési szférát -, hanem azokat a munkaadók és a munkavállalók megállapodásában rögzítik.'.' A mezőgazdaság támogatásáról A megyei lapok főszerkesztőit - érthetően - elsősorban a mezőgazdaság jövője foglalkoztatja. Ezért több kérdésben is információkat kértek az ágazatot érintő kormányzati elképzelésekről. — A mezőgazdaság kiemelt figyelmet élvez a kormányzati munkában - mondotta a miniszterelnök.- Az idei pótköltségvetés és a jövő évi költségvetés egyaránt azt mutatja, hogy az ágazatok közül arányaiban a legnagyobb támogatást a mezőgazdaság kapja. Emellett igyekszünk védeni a hazai termelőket, ezért is vezettük be november 1-jévei az ismert vámemelést, vállalva az ezzel járó konfliktusokat. Számítottunk az Európai Unió tiltakozására, s hallottuk a cseh miniszterelnök tiltakozását is, bár Csehország, Lengyelország és Szlo- válaa maga is különleges agrárgazdasági védelmi eszközöket alkalmaz. E kérdés kapcsán én sokkal fontosabbnak tartom, nehogy a vámok emelkedése nyomán automatikusan emelkedjen az importált mezőgazdasági, élelmi- szeripari termékek ára. Ezt azonban a hazai termékek áruválasztékával, a hazai termeléssel szabályozni lehet. A Földművelésügyi Minisztériumnak megfelelő programja van a felvásárlási és értékesítési rend biztonságossá, stabillá tételére. A földtulajdonról — Nagyobb problémának látom - s itt komoly lépésekre van szükség a tárca részéről - a föld tulajdonviszonyainak rendezését - szögezte le Horn Gyula. — S ez már összefügg a kárpótlással, hiszen hiába mondták ki korábban, hogy erre a célra 700.000 hektárt kell biztosítani, ha nincs meg ez a földterület. Emellett még gond az is, hogy rendkívüli módon elhúzódik az új tulajdonviszonyok regisztrálása, telekkönyvezése. Az állami gazdaságok területén kialakult helyzetet egyenesen katasztrófának tartom. Egy ideig nem engedték őket privatizálni, majd értékükön, árukon alul adták el azokat. Pillanatnyilag úgy tűnik, hogy jó néhány gazdaság szinte menthetetlen. Hasonlóképpen súlyos a helyzet a mezőgazdaság kutató-fejlesztési bázisának területén is. A válságkezelő programokról A gazdasági kérdések kapcsán szóba kerültek az úgynevezett válságrégiók is. A miniszterelnök elmondta, hogy a korábban elkészült regionális válságkezelő programok gyakorlatilag papíron maradtak. Most viszont konkrét intézkedésekre van szükség. Utasította az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumot egy olyan válságkezelő program kidolgozására, amely ldtér a vaskohászat, az acélipar, a bányászat helyzetére, és külön-külön egy-egy város - például Ózd, Diósgyőr stb.- és az ott található üzemek problémáira. — Azt azonban nem tudjuk vállalni, hogy a költségvetésből 1995-ben is automatikusan támogassuk a válságban lévő üzemeket. Mert akkor megint ugyanott lennénk, ahol három-négy évvel ezelőtt, hogy az állam adja a pénzt, de valójában semmi sem történik. Mi attól szeretnénk függővé tenni a további támogatást, hogy milyen konkrét reorganizációs program készül a nehéz helyzetben lévő üzemek sorsának rendezésére. Hasonlóképpen nem halasztható a vasút problémájának megoldása sem. El kell dönteni, hogy vállalni tudjuk-e a jövőben a MAV-nál felhalmozódó óriási veszteséget. Szerintem nem, ezért alapvető változásra, racionalizálásra van szükség. El is készült egy ilyen terv, amely előirányozza, hogy 1995-ben alapos vizsgálatokat kell tartanunk és tárgyalni valamennyi érintett önkormányzattal, közlekedési vállalattal, s tárgyalniuk kell egymással a minisztériumoknak is. Nem lehet csak úgy megszüntetni vasútvonalakat, mert egyetlen település sem maradhat közlekedési kapcsolat nélkül. Csak így lehet megoldani a vasút gondjait, hiszen ha az említett tárgyalások sikerre vezetnek, akkor 1995 végétől, 1996 elejétől meg lehet tenni a szükséges intézkedéseket. Az idegenforgalom jövőjéről A gazdasági kérdések között felvetődött a magyar idegenforgalom jövője is. Ezt a miniszterelnök a magyar gazdaság húzóágazatának nevezte, amely szép eredményeket hoz, de nem kevés gondja is van. Ilyen például, hogy a nagy túristaforgalom- hoz viszonyítva csekély a külföldiek által nálunk elköltött pénz. Ilyen értelemben a keleti túrizmus sem nyújt nagy perspektívát, mert az létszámban jelenthet felfutást, de bevételben kevésbé. E problémák egyik forrása, hogy kevés jövedelmező beruházás valósul meg az idegenforgalomban. Pedig a külföldi befektetők számára vonzó lehetne Magyarország, amelynek ezen a téren nagy tapasztalata, kiépült kapacitása, modem szállodahálózata van. Az ágazat nehézségei között említette még a miniszterelnök a feltehetően nagy „feketegazdaságot", amely miatt az idegenforgalmi bevételek egy része nem folyik be az államkasszába. E téma kapcsán került szóba a Balaton ügye, s az egyik főszerkesztő találóan így fogalmazott: ma többen aggódnak a Balatonért, mint ahányan tesznek érte. — Ezzel teljesen egyetértek, s ez egyaránt vonatkozik az idegenforgalmi cégekre, az ipari és a mezőgazdasági üzemekre. Már pedig a kormány központi eszközökből egyedül nem tudja finanszírozni a balatoni problémák megoldását. A megoldás az lenne, hogy az állami költség- vetés egy úgynevezett alap- támogatást adna, amelyre ráépülhetne a legkülönbözőbb szervezetek, érdekeltségek támogatása. Az semmiképpen sem folytatható, hogy mindenki csak ki akar venni a Balatonból, de senki sem akar hozzájárulni a helyzet javításához. A világkiállításról Részben idegenforgalmi téma a világkiállítás, így az újságírók megkérdezték: mire készül a kormány egy esetleges népszavazás ügyében? — Ha érvényes lesz a százezer aláírás - mondotta Horn Gyula -, a parlament feltehetően ki fogja írni a népszavazást. Ma még nem lehet megjósolni, hogy elmennek-e majd annyian szavazni, amennyi az érvényességhez szükséges, s még kevésbé lehet előrelátni a népszavazás eredményét. Az azonban biztos, hogy az 1995-ös költség- vetésnek nincs pénze az expóra. Ha netán törvényesen kiírják a népszavazást, akkor a kezdeményezőknek meg kell mondaniuk, miből finanszírozható az expo. De ha nem lesz világkiállítás, 1996-ban akkor sem marad az expohoz hasonló, vagyis B-kategóriájú világkiállítás nélkül az ország. Abban az évben rendezik meg Magyarországon a Vadászati, Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízgazdálkodási Kiállítást, amely a tervezett világkiállítással azonos kategóriába tartozik. Mindamellett 1996-ban megünnepeljük majd a honfoglalás 1100. évfordulóját, s továbbra is lehetőség lesz a helyi vállalkozások, kezdeményezések megvalósítására. — De ha már a népszavazásnál tartunk, hadd kérdezzem meg: amikor Bécs lemondta a világkiállítás megrendezésében való részvételét, miért nem akkor kezdeményeztek nálunk népszavazást arról, vajon Bécs nélkül vállaljuk-e az expo rendezését vagy sem? Mert akkor nem kellett volna presztizs-alapon dönteni az ügyben - mondta a miniszterelnök. A belügyminiszter rendőrpárti Az idegenforgalom fontos feltétele a közbiztonság, ami nem független a rendőrség felkészültségétől és felszereltségétől. Vajon a belügyminiszter úr rendőrpárti, már ami a rendőrség technikai ellátottságát illeti? - hangzott a kérdés. — Igen, a belügyminiszter rendőrpárti, és sok javaslatot is tett a rendőrség helyzetének javítására. De nemcsak itt, hanem a fegyveres erőknél általában súlyosak az anyagi gondok. A jövő évi költségvetés előkészítéseként meghívtam a fegyveres erők és a Pénzügyminisztérium képviselőit, hogy megvitassuk, miként állíthatjuk meg a további pénzügyi hanyatlást és a szűkös lehetőségek ellenére is biztosítani a fenntartáshoz szükséges minimumot. A rendőrség ma már korszerű komputerizált rendszerrel dolgozik, de ezzel nem tartottak lépést az egyéb technikai eszközök. Nagyobb gondnak érzem a rendőri állomány fizetésének elmaradottságát, aminek megváltoztatására 1992 óta, ellenzéki pártként is, több javaslatot tettünk. Most az említett megbeszélésen arról tárgyaltunk, hogyan lehetne megakadályozni a helyzet további romlását, ha már ebben az évben javulást nem tudunk elérni. Itt kell megjegyeznem, hogy a fegyveres erőknek maguknak is van lehetőségük az ésszerűsítésre, amivel kapcsolatban a honvédségnél például most egy nagyon kemény vizsgálat indult. A korrupcióról Hol tart a korrupció elleni harc? - kérdezte az egyik lap főszerkesztője. — Már jó néhány területen két-három hónapja folynak a vizsgálatok, amelyek feltehetően rendkívül hosszadalmasak lesznek. Sok dokumentumot, okmányt kell végiglapozni. Az első tapasztalatok szerint az esetek döntő többségében nem sértették meg a törvényeket vagy a jogszabályokat, hanem mélységesen erkölcstelen döntéseket hoztak, fantomcégeknek adtak hiteleket. Ezeket az erkölcstelenségeket persze nehéz bizonyítani, ehhez tanúk, írásos dokumentumok kellenek. Ilyen értelemben egy olyan ügy, mint az Agrobanké, csak a jéghegy csúcsa. Az egyházakhoz fűződő viszonyról A beszélgetés egyik résztvevője szóvá tette, hogy a választások után az egyházak tartottak a szocialista kormánytól. Vajon indokolt-e az ezzel kapcsolatos aggodalmuk? — Az egyházak részéről semmiféle fenntartást nem látok indokoltnak - hangoztatta a miniszterelnök. - Legelső találkozóink közé tartozott a katolikus püspöki karral történt megbeszélés, majd ezt követte a református és az evangélikus egyház vezetőivel való találkozó. Az egyházak alapvető igényeit szolgáló korábbi megállapodásokat mi is teljesítjük, ami azt jelenti, hogy 1995-ben a betervezett 2,5 milliárd helyett 4 milliárdot tudunk nekik nyújtani. Persze ez nem elégíti ki az összes igényt, ezért kértem én is az egyházakat, hogy vegyék figyelembe az ország nehéz pénzügyi helyzetét. Vannak dolgok azonban, amelyeknek semmi közük sincs a kormányzathoz, ezek az egy-egy településen kialakult konfliktusok, amelyek döntően a helyi szervekre tartoznak. Semmi lehetőségünk nincs arra, hogy ilyen ügyekbe központilag beavatkozzunk. Mindent összevetve tehát egyértelműen kijelenthetem, hogy az egyházakhoz fűződő jó viszonyon semmilyen formában sem akarunk változtatni - hangoztatta a miniszterelnök. A sajtóról A beszélgetés végefelé természetesen sok szó esett a sajtóról is. A miniszterelnök szerint egyes külföldi lapok időnként nem valós információk alapján alkotnak véleményt az országról. Egyes amerikai újságok például azt álh'tották nemrégiben, hogy gyengítettük a viszonyunkat a NATO-val, s ezért nem jönnek hozzánk a külföldi beruházók. „Ennek semmi alapja nincs, hiszen nincs olyan hónap, hogy valamilyen lépést ne tennénk a NATO irányába, s rendszeresen meglátogatnak minket a NATO vezetői is - mondotta Horn Gyula. — Ha a NATO holnap kijelentené, hogy készek befogadni Magyarországot, mi örülnénk ennek a legjobban, de ezt nem mi döntjük el, hanem ők. Voltak lapok, amelyek napokig azon rágódtak, hogy Clinton nem jön Budapestre, mert nem érdeklődik Magyarország iránt. De most, amikor kiderült, hogy Clinton mégis eljön Magyarországra, ennek persze már koránt sincs ilyen kiterjedt sajtója. Mi a véleménye a megyei sajtónak a hazai tájékoztatásban elfoglalt helyéről, s e lapok azon törekvéséről, hogy saját nyomdai és terjesztési bázisukkal is javítsák a lakosság tájékoztatását - kérdezték a miniszterelnököt. — Az országot járva azt tapasztalom - s ezt nem azért mondom, mert most éppen Önökkel beszélgetek -, hogy a tájékoztatás területén két döntő elem van: az egyik az elektronikus média, a másik a megyei sajtó. Akárhány megyében is járok, úgy látom, hogy sokkal nagyobb példányszámban vásárolják a helyi lapokat, mint az országosokat. Ez a tendencia feltehetően erősödni fog. De attól azért tartanék, ha a terjesztés területén monopolhelyzet alakulna ki. Biztosan van miért joggal bírálni a postai terjesztést, amelyen szerintem is sok mindent változtatni kell, de ez nem történhet úgy, hogy egyes lapokat kirekesszenek, vagy előnytelen helyzetbe hozzanak. A sajtó gyakran közli a kormány tagjainak népszerűségi listáját. Észerint a szocialista párti miniszterek a népszerűek közé tartoznak. „Ezt én bíztatónak tartom, bár számoltunk azzal, hogy a kormány népszerűsége csökkenni fog, s ez be is következett. Hiszen kemény, helyenként drasztikus intézkedéseket kell tenni, amelyek érdekeket is sértenek. Ezzel együtt is azt tapasztalom, hogy országszerte sokat várnak a kormánytól. Ez esetenként csalódásokat is okozhat. Akkor hát ne tegyük meg azokat az intézkedéseket, amelyek veszélyeztetnék a népszerűségünket? Ezt nem tehetjük meg, mert ezzel nem jutna előbbre az ország." A bírálatok elviselhetőségéről Hogyan viseli el Ön és családja a sajtóban és az ellenzék köreiben elhangzó, gyakran igen éles bírálatokat? „Nehezen" - válaszolta a miniszter- elnök -, de engem nem maga a bírálat zavar, hanem az, ha egyes megnyilatkozásaimból, a szövegkörnyezetből egy vagy két mondatot kiragadnak, s ezzel más értelmet adnak egy-egy kijelentésnek. Előfordul az is, hogy egyes lapok csak a negatív dolgokat tekintik igazi szenzációnak. S különösen fájlalom, ha olyan kijelentéseket tulajdonítanak nekem, amelyeket soha nem mondtam. Ilyenkor mit tehet az ember? Mi nem akarunk állandó konfliktusokat a sajtóval, az újságírókkal, tehát az ember nyel egyet és megy tovább. A Tolnai Népújságot Kamarás Györgyné főszerkesztő képviselte a beszélgetésen
