Tolnai Népújság, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)
1994-11-17 / 271. szám
1994. november 17., csütörtök HAZUNK TAJA WÚJSÁG 5 Leggyakoribb gyomnövényeink (7.) Gyakori (kicsiny) gombvirág (paprikagaz) Egyéves, 10-80 cm-es növény, elágazó szárral. Levelei átellenesen állnak, tojásdad alakúak, kihegyezettek, fo- gacskás, vagy hullámos szé- lűek. Virágzata ún. „fészekvirágzat", melynek belsejében a virágok sárgák, csövesek, kívül, a fészek szélén állók fehér színűek. Május végétől a fagyokig virágzik. Rendkívül szapora faj, magprodukciója a 100.000-et is meghaladhatja. Nagyon hasonlít hozzá - de sokkal ritkább - a borzas gombvirág, melynek szára, levelei bozontos, érdes szőrrel borítottak. A gyakori gombvirág fagyérzékeny, melegkedvelő növény. A talaj felmelegedését követően - tömegesen nyár elejétől - kel. Gyorsan fejlődik, a csírázásától számított 6 hét alatt magot érlelhet. A talajjal szemben igénytelen, de a laza szerkezetű, semleges kémhatású talajokat különösen szereti. Magjai a legfelső (1-2 cm) talajrétegből csíráznak ki, az ennél mélyebb rétegekbe kerülve csírázóképességüket sokáig megtartják. Elsősorban a kertek, szőlők, gyümölcsösök, kapás növények gyakori, nagy mennyiségben előforduló gyomfaja. Főleg a házikertekben okozhat gondot, ahol a vegyszeres gyomirtás nem elterjedt, s elhúzódó csírázása miatt gyakori kapálással is nehéz kiirtani a területről. Vegyszeresen gyomirtott szántóföldeken és ültetvényekben előfordulása általában nem tömeges, mert nagyon sok gyomirtószer - így a csírázásgátló hatóanyag tartalmúak is - eredményesen irtja. A művelt területek melletti parlagokon, utak mentén, a házak körül igen gyakori és az itt beérő magokkal fertőzi a kultúrterületeket. A legjobb védekezés ellene a gyakori talajmunka. Az őszi kalászosok tarlóhántását, a kapás kultúrák őszi szántását, a kertek felásását követően - az esők után - végzett rendszeres, sekély talajműveléssel lehet a különböző mélységben található magokat csírázásra serkenteni, majd a csíranövényeket elpusztítani. A gyakori gombvirág vegyszeres irtásához számos gyomirtószer áll rendelkezésre, de cikkünk korlátozott terjedelme miatt természetesen nem ismertethetünk részletes technológiát. Csak azoknál a kultúráknál sorolunk fel néhány - a gyomfaj ellen is hatásos készítményt -, amelyekben előfordulhat, hogy védekezni kényszerülünk ellene. (Ezt a módszert alkalmazzuk egyébként a többi - sorozatunkban szereplő - gyomfaj esetében is. Itt jegyezzük meg azt is, hogy igyekszünk elsősorban II.—III. kategóriás szereket javasolni, s csak ha nem áll megfelelő hatékonyságú ilyen készítménye rendelkezésre, akkor sorolunk I. kategóriásat). Jónéhány, a házikertekben is előszeretettel alkalmazott gyomirtó szer (Olitref, Fluba- lex, Rideon, Stomp) hatástalan a gombvirág ellen. Ezért nehéz pl. paprikában, paradicsomban vegyszerrel irtani. A Mielőbb jól működő hegyközségekre lenne szükség A kormány sürgős eljárást kérve terjesztette az Ország- gyűlés elé a hegyközségi szervezetekről szóló törvényjavaslatot. Erről beszélgettünk dr. Bálint Györggyel, a neves szakíróval, országgyűlési képviselővel. — A hazai szőlő- és bortermelés fejlesztésében jelentős állomás ez a törvényjavaslat, mert a magyar borok minőség- és eredetvédelmének szervezeti kereteit teremti meg. A hegyközségeknek nagy múltjuk van: 1949-ig 800 községre kiterjedő szervezetet alkottak. A törvényt most 430 település több mint százezer bortermelőjének érdekében hozzák, hogy végre újjászerveződjenek a neves bortermelő vidékeink hegyközségei. — Milyen szervezeti keretek között működik majd egy-egy hegyközség? — Ezek tulajdonképpen a minőségi bortermőhelyek szakmai önkormányzatai lesznek. Köztestületi formában működnek majd. A borvidéki szervezeteket a hegyközségi tanácsok fogják össze, országos szervezetük pedig a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa lesz. Önkormányzati jellegükből következően önmaguk döntik el, mit tesznek termékeik minőségének javításáért, hogyan kívánják védeni a márkájukat. Nem csak döntéseket hozhatnak, hanem joguk lesz ellenőrizni a végrehajtást is. — Mindez magyar sajátosság, vagy van rá külföldi példa is? — Nemrégen Reimsben jártam, a francia pezsgőgyártás fővárosában. Ött már sok évtizedes tapasztalatokkal rendelkeznek, jól működnek ezek a hegyközségi szervezetek. Pontosan meghatározzák, melyik dűlőben, milyen termésmennyiséget lehet az adott évben betakarítani. A többletből nem szabad pezsgőt, legfeljebb csak kevésbé jövedelmező borpárlatot készíteni. Azzal, hogy maximálják a termés mennyiségét, a minőséget és az árszínvonalat védik. A hegyközségeknek joguk van meghatározni a betelepíthető szőlőfajtákat is. Aki nem aszerint jár el, nem adhatja el a hegyközség neve és címkéje feltüntetésével a termését. Sok helyen még a csomagolást, a palackozás formáját és módját is meghatározzák. Aki az adott márkanevet kívánja használni, nem térhet el az előírásoktól... — Mikor érjük ezt el Magyar- országon is? — Meggyőződésem, hogy a tapasztalatok és a jó példa átvételéhez nincs szükség évtizedekre. (koós) Ferenczy Europress rövid hatástartamú és a kontakt hatású készítmények - elhúzódó csírázása miatt - csak átmeneti megoldást jelentenek ellene). Kukoricában a vetés után, kelés előtt alkalmazható szerek közül az Afalon, Maloran, valamint az atrazin hatóanyagtartalmú Hungazin Rapid 41 FW**, Primextra 500 FW**, és Erunit A 530 FW**, valamint a Dual Combi 560 EC készítmények eredményesek ellene. A kukorica kelése után - többek között - a Primextra 500 FW**, Clap SC**, Lentag- ran WP**, Bromotril** készítményekkel védekezhetünk a gyomfaj ellen. (Az utóbbi háromnak nincs tartamhatása). Napraforgóban, a Dual Combi 560 EC, Patoran Plus 50 WP, Maloran 50 WP, burgonyában - az előbb felsoroltakon kívül - az Aresin, Mo- nolinuron is sikerrel használható. Szamócában a Dual+Adol kombináció, málnában a Maloran és a Lucenit használatától várhatunk jó eredményt. Borsóban, vetés után, kelés előtt a Dual Combi, a Patoran Plus, a Maloran, kelés után a kontakt hatású Lentagran WP**, juttatható ki. Paradicsomban, paprikában a Devrinol, dohányban - palántázás előtt kipermetezve - a Patoran és a Patoran Special ad némi hatást ellene. Négy évnél idősebb szőlőben, almástermésű gyümölcsösben a Casoron G, Cara- gard Combi, Lucenit 80 WP, Afalon, Maloran; a csonthéjasokban - az ültetvények 4 éves korától - a Maloran, Lucenit készítményeket alkalmazhatjuk. (A Finale leperzseli, de csak többszöri használata eredményes). ** II. forgalmi kategóriába sorolt szerek. Dr. Varga László Tolna Megyei Növény égés zségügyi és Talajvédelmi Állomás, Szekszárd Vásárnaptár Országos állat- és kirakodóvásár: November 19.: Mohács, Sárbogárd. November 23.: Nagyatád. Autóvásár: November 20.: Pécs. November 20: Szászvár. Borhiba vagy bőrbetegség? Egy ilyen, a szőlőtermesztés és borkészítés szempontjából szélsőséges év után mint az 1994-es volt, gyakran forog közszájon ez a két fogalom. Ezt a borosgazdák, főképpen a „műkedvelő" réteg igen leegyszerűsítve konstatálja és adja szűkebb környezete tudtára, miszerint „megstichese- dett a szomszédom bora!" Lévén, hogy a sajátját nem szívesen és ritkán vallja rossznak. Nos, hát a megelőzés, a kijavítás szempontjából is vétek ezt a két fogalmat egy kalap alá venni, mert míg a borhibákat mindig valami külső fiziológiai, kémiai ráhatás idézi elő, addig a bőrbetegségek okozói a mikroorganizmusok, baktériumok, gombák. Egyetlenegy közös vonásuk, hogy gondossággal, odafigyeléssel megelőzhetők, de ha már bekövetkeztek, az ellenük való fellépés módszere más és más lehet. Kezdem talán az olyan borhibák megemlítésével, mint a penészíz, a dohosság, a faíz, a poshadt-fülledt íz, ami kivétel nélkül hordókezelési hibára vezethető vissza. A faíz a vadonatúj hordó megfelelő „beavatásának" a hiányát jelzi. Sokkal problémásabb a feketetörés, a fehértörés, a fémíz, a petróleumiz, amit a must, az erjedésben lévő bor huzamosabb, fémmel, fémes felületekkel való érintkezése, vagy átható szagú vegyi anyagok közelében való tárolása válthat ki. Ezért ne használjunk még fejtésnél sem könnyen oxidálódó felületű zománco- zatlan vas, alumínium vagy rézedényeket. A kellemetlen ízhatás mellett még mérgező vegyületek is keletkezhetnek. Penetráns illatú vegyianyagok és a bor közelségének összeférhetetlensége pedig kézenfekvő. E hibák javítása elég körülményes és nagy szakértelmet igényes, tehát jobban járunk az előidéző okok kiküszöbölésével. A gyakoribb átfejtéssel, szellőztetéssel, feltöltögetés- sel, netán derítéssel, az utolsó permetezések idejének és anyagának gondos megválasztásával, a kén és egyéb, a bortörvényekben is engedélyezett javító- és tartósítóanyagoknál a „marokmérle- ges" adagolás kiküszöbölésével, házasítás vagy újraerjesz- tés útján előzhető, illetve szüntethető meg a kénes-, a kocsány-, az öreg-, a lúgos-, a seprő vagy élesztőíz, mint leggyakrabban előforduló borhiba. A beavatkozás módját az éppen előforduló borhiba válogatja. A bőrbetegségeknél - nem lebecsülve a borhibák veszélyességét - egészen más a helyzet. Ezek fertőzés útján keletkeznek és az okozóik a bor valamely alkotórészét bontják el, alapvetően megváltoztatva annak állagát. Legveszélyesebb az ecetese- dés, amikor a levegőt igénylő ecetsavbaktériumok vagy már az erjesztés folyamatánál, vagy a tárolóedényben az alkoholt ecetsavvá alakítják át. A gyengébb borok túl magas hőmérsékleten való erjesztése, túl meleg pincében tárolása itt a legfőbb bajt okozó, akár a magasabb alkoholtartalmú boroknál is. Az ecetsavbakté- rium a kénre érzékeny, tehát gondos, szakszerű kénezéssel megelőzhető. Ha pedig már bekövetkezett, és a fehér bor 1,2 g/liter, a vörösbor 1,4 g/li- ter ecetsavnál többet tartalmaz, bornak nem tekinthető. Ilyenkor a hasznosítás iránya - ha még időben felfedeztük és leblokkoltuk -, a borpárlat, rosszabb esetben a borecet készítés lehet, ugyanis az ecete- sedés folyamata nem fordítható vissza. A másikat, a tejsavas erjedést - amikor a bor zavarossá, émelyítő savanykás-édessé, szúrós szagúvá válik - manapság a túljavítás (cukrozás) miatt elhúzódó erjedés az ideálisnál melegebb hőmérsékleten (25 C° fölött), amikor az alkoholos erjedés elakad, váltja ki. Az ilyen erjedésen átesett bor nem javítható, ezért a korábbi, seprőről való lefejtéssel, kénezéssel és a hidegebb helyen tárolással a megelőzésre fordítsunk nagy gondot. Főképpen a gyengébb sav- és alkoholtartalmú, netán rothadt szőlőt is tartalmazó csemegéből származó újboroknál léphet fel a barnatörés. Ezt a penészgombák által termelt oxidáz enzim idézheti elő. Levegőigényes a folyamat. Ezért az első fejtés előtt kénezzünk, és ezzel a bajt okozó enzimet elpusztítva minél zártabban végezzük el a fejtést. Súlyosabb esetben a zselatinos-cser- savas derítés is gyógymód lehet. Gombák okozta virágoso- dás a gyenge, levegővel nagy felületen érintkező, meleg helyiségben tárolt borok betegsége. Nagy veszélye, hogy egyre fogyasztja az alkohol- tartalmat. így az egyre gyengülő bor más, előbb említett betegségek melegágyává válhat. Ellene a hordók állandó feltöltése, az alkoholszint legalább 12,5-13 Malligand fokon tartása és a bor jellege szerint kívánatos savszint biztosítása a gyógymód. Végezetül említem a penetráns záptojásszagot, ami nem fiziológiai hiba (túl késői kéntartalmú kontakt szerrel permetezés, kén túladagolás), hanem élesztőgombák bomlasztó, hénhidrogént képző tevékenysége okoz. Gyógyszere a nyüt, szellőztetéses - akár többszöri -, bő levegőn való, csurgatott átfejtés és a szakszerű borkénadagolás, amivel a képződött kénhidrogént kénessavvá alakítjuk át. Az említettek nem merítik ki az előforduló bajok teljes skáláját, csupán a leggyakrabban előfordulókét. Szakái László Határjárás, járhatatlan utakon A gazdálkodóknak az idén igazán nem lehet panaszuk az őszi időjárásra. Volt elegendő csapadék a talajmunkák jó minőségű elvégzéséhez és az őszi vetések kezeléséhez. Megfelelő ütemben lehetett a termést betakarítani, és a vetéshez is volt elegendő csapadékmentes nap. így aztán a gazda szemének bíztató az őszi határ képe, hiszen igen szépek a gabonavetések. Az őszi mélyszántások barázdaszeleteitől is egyre inkább sötétlik a táj. Aki így őszszel kijut a határba, az nemcsak a gondos munka gyümölcsét tapasztalhatja, hanem láthatja, hogy az utak mentén a vetések keresztül-kasul jó alaposan le vannak taposva. Ha az úton van egy kis kátyú, akkor sajnálva a gépet, vagy a gépkocsit az esetleges összesározástól inkább azt választják, hogy lehajtva az útról a vetést vagy a szántást tiporják meg. Aki földdel bánik csak az tudja, hogy mennyi energiába, vesződségbe és költségbe kerül, mire kikel a növény a talajból. Jobb esetben 10-20 méteres szakaszokban van leta- posás, de látni olyan táblát is, ahol az úttal párhuzamosan, a tábla egész hosszában kezdtek el egy új „utat". Az igazsághoz az is tartozik, hogy az utak egyre inkább gazdátlanná válnak. A törvények értelmében a dűlőutak önkormányzati tulajdonba kerültek úgy, hogy fenntartásukra az állam nem tud forrást biztosítani. Korábban a nagyüzemek az utak javítását elvégezték, de a földek privatizációja után az útkarbantartás felelőssége is elaprózódott. A pontosan elvégzett munka becsületének érdekében minden településen haladéktalanul megoldást kell találni arra, hogy a dűlőutakat mielőbb rendeltetésszerűen lehessen használni. Varga András MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN MŰSORON AZ EGÉSZ ORSZÁGI MAR NEM CSAK A PESTIEKÉ! ORSZÁG O S FILM* SZÍNHÁZ* ZENE* POP «KÉPZŐMŰVÉSZET MAGAZIN DUPLA TERJEDELEMBEN
