Tolnai Népújság, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)
1994-11-15 / 269. szám
4 »ÚJSÁG TAMÁSI ÉS KÖRNYÉKE 1994. november 15., kedd Kiss István a Néprajzi Múzeumban Mesterség - kihalóban Az idén jónak mondott a kukoricatermés, a csövet borító levelek, az úgynevezett csuhé viszont a melegtől és a szárazságtól szinte elégett. Van, akinek ez is fontos, pontosabban ez a fontos. Például Kiss Istvánnak Iregszemcsén, akinek a csuhé mindennapi munkájához alapanyag, ő ugyanis a háziipar egy már-már elfeledett ágát űzi otthonában: a vessző- és csu- héfonást. Keze alól már negyedik éve finoman munkált falvédők, lábtörlők, fonott székek kerülnek ki. Szavai szerint, ha gyerekkorában azt mondják neki, hogy nyugdíjasán ezzel foglalkozik majd, nem hiszi el, abban az időben minden háztartásban hétköznapi munka volt, nem is emlékszik pontosan, kitől tanulta el. Ma már kihalóban van a mesterség - mondja Kiss István. Ezt mi sem mutatja jobban, mint az, hogy ha nem ismerné a vessző előkészítésének módját, kétszáz forintért vásárolhatná kilóját. De ismeri. Olyannyira kivesző félben van a mesterség, hogy művelője, mondhatni, országos hírnévre tett szert. A „karrier" két esztendővel ezelőtt indult, amikor a község művelődési házában rendezett csoportos kiállításon mutatta be munkáit, ezek után figyeltek fel rá, így vett részt kiállítóként a szekszárdi szüreti fesztiválon is. A budapesti Néprajzi Múzeum hagyományos mesterségeket felvonultató tárlatának többezer pályamunkája között január 9-ig láthatóak az iregszemcsei mester alkotásai is. Most a következő bemutatóra készül: a Hollóházi Tavaszi Fesztiválra kapott meghívást. tf-dg Csütörtök, piacnap Kinőtte magát a tamási piac - mondják -, különösen fizetés, vagy nyugdíj után sűrű a levegő a város központjában. A vásárlók szívesen járnának új piactérre, a kereskedők egy része is, elsősorban azok, alak árujuknak nem tudnak helyet szorítani. A régi vásározók - sokan járnak az Alföldről is persze már megszokták, nehezen változtatnának. Lehet, hogy egy új, tágasabb és áttekinthetőbb területet jobban szeretnének látogatni az adó-, vagy minőségellenőrök is, de biztosan veszítene a piac balkáni varázsából. A kérdés, melyik a fontosabb. fotó: Degré Japán helyett Magyarország Tanerő az Újvilágból- Amikor egyetemista voltam, egy barátommal eldöntöttük, hogy mielőtt ott elhelyezkedünk, külföldön szeretnénk tanítani. Megtudtuk, hogy van egy program, melynek keretében Kelet-Európába lehet jönni - mondja Patrick Mason, a gyönki Tolnai Lajos Gimnázium az Egyesült Államokból nemrég érkezett angoltanára. Most itt vannak. A barátja Szeged mellett tanít, ő Gyön- kön. Amerikát a lehetőségek hazájának mondják - próbálná egy magyar egyetemista külföldön magyartanárként kezdeni pályáját - azért nem ment minden úgy, mint a karikacsapás. Csaknem két hónapos késéssel érkezett meg a munkavállalási engedélye a magyar hatóságoktól, így szeptember helyett október végefelé állhatott a pulpitusra. Patrick huszonkét éves, ez évben végzett, az Indiana állambeli Greencastle De Pauw nevezetű egyetem kiállította diplomáján alig száradt meg a tinta. Két ország között választhatott: Japán és Magyarország. Japán azért jött szóba, mert távol-keleti történelmet hallgatott az egyetemen, de ő Magyarországot választotta, mert már sokat tudott az országról, bár még soha nem járt itt, élnek hazánkban ismerősei, barátai. Többnyire azt találta, amire számított - mondja az alig több, mint két hét alatt szerzett benyomásairól - járt Pécsen és Budapesten, ahol „ámulatba ejtették" a régi épületek. A két kultúra különbsége, az, hogy Kelet-Európá- ban lényegsen nagyobb a hagyomány szerepe, nem lepte meg, tudja, hogy Amerika egészen más világ, ott minden új, Európában pedig ragaszkodnak az emberek a hagyományokhoz, neki ez világos. Az oktatásban viszont nagy eltéréseket nem tapasztalt, ő itt is megpróbál úgy tanítani, ahogy odaát tenné, azt, ami a gyerekeknek közvetlennek, és kevésbé elméletinek tűnik. Amit felfedezett: nálunk lényegesen nagyobb hangsúlyt fektetnek a középiskolák a történelem tanítására, a tengeren túl ez a tantárgy annyira nem fontos. Értsük meg: Amerika a szabadság földje, a verseny uralkodik, és nem szokás a múlttal versenyre kelni. Patrick egyelőre egy tanévet „írt alá" a gyönki gimnáziumhoz, de ha elfogadják, akkor még egy évet szívesen maradna. Bár ő még single, azaz egyedülálló, nagy, huszonkét tagú családot hagyott maga mögött, amely együtt szokott ünnepelni karácsonykor. Ez most nem így lesz, de július 4-én, a Függetlenség Napján már otthon ünnepel, tf- Degré Röviden Bált rendez az iregszemcsei óvoda szülői munka- közössége november 26-án nyolc órai kezdettel a Bartók Béla Művelődési Házban. A rendezvény bevételét az óvodai alapítványnak ajánlják fel. December 7. a határideje a Tamási központjában a 65-ös és 61-es számú főutak kereszteződésében elkezdett korszerűsítésnek. All milliós beruházás kivitelezője a Strabag Hungária Építő Kft. A munka elkészültével jelzőlámpák irányítják majd a forgalmat a csomópontban. A megrendelő, a Szekszárdi Közúti Igazgatóság szerint elképzelhető, hogy a munka jelenlegi állása szerint a műszaki átvétel késni fog. Az igazgatóság holnap tart minőségellenőrző terepszemlét. Információs térkép jelent meg Tamásiról a közelmúltban a Well 392 Reklámügynökség gondozásában. A Cartographia Kft. kivitelezésében készült kiadvány a város kereskedelmi, szolgáltatási, valamint idegenforgalmi lehetőségeiről is tájékoztatást nyújt. Hol tart a falusi turizmus? A falusi turizmus fejlesztése évek óta napirenden van, azt azonban nem mondhatni, hogy ez az új idegenforgalmi szolgáltatás intézményesen működne is. Annak idején szó volt arról is: az ebből származó jövedelem a falun szobát, házat kiadóknak adómentes lesz - ebből természetesen nem lett semmi. Pedig az üzlethez érdeklődés mindkét oldalról lenne, ezt mutatja egy pécsi ingatlanközvetítő cég hirdetésére, amely Tamásiban és környékén keres falusi turizmus céljaira alkalmas ingatlant - németeknek. Sokan kínálják házaikat Felsőnyéktől Pincehelyig, az árak kettőtől öt millióig terjednek. A Tolnatourist tamási ki- rendeltségénél talán jövőre megmozdul valami. Jelenleg ha van érdeklő, tudnak ajánlani szállást vidéken, de ez nem szerepel a prospektusok kínálataiban, s eddig ez még nem is fordult elő.- Szeretnénk foglalkozni a faluturizmussal, nagy jövője van - mondja Páczelt Pál, kirendeltségvezető. A dolog most ott tart, hogy felvették a kapcsolatot néhány község önkormányzatával, kiadó szobákat, lakrészeket keresnek - Páriból már konkrét jelzés is érkezett. A cél az, hogy öt-hat faluból - Felsőnyék, Magyarkeszi, Nagykónyi, Re- göly, Értény - tudjon az iroda három-négy kiadó házat kínálni a turistáknak. Páczelt Pál szerint a környék fő vonzereje a szőlő, a tamási termálvíz, a dámvad, és az emberek mentalitása, az, hogy sokan beszélnek németül. A szolgáltatáshoz az is hozzá tartozhat, hogy a tulajdonos bevonja a vendéget mindennapjainak vérkeringésébe, és nem kimondottan hátrány, ha van néhány háziállat a portán. A minőséget természetesen a Tolnatourist garantálja majd. Az elvárás: legalább komfortos, tiszta családi ház kerttel, gazdasági résszel, és napi egyszeri étkezés biztosítása. A tervezett ár naponta egy személynek hatszáz forint körül lenne, ebből a közvetítő - az utazási iroda - húsz százalékot, és a forgalmi adót vonná le. A Tolnatourist más rendhagyónak nevezhető szolgáltatással is próbálkozik Tamásiban: jövőre kéthetes turnus keretében tíz-tizenöt órás tanfolyamon magyar táncokat tanulhatna meg a vendég, aki ezúttal úgy táncolna, ahogy a magyar idegenforgalom fütyül. tf Orvosi ügyelet: díjemelés jövőre Miközben Tolna megye nagy részében az önkormányzatok már rendezték az ügyeletet ellátó orvosok és ápolónők ügyeleti díjainak kiegészítését, Tamásiban és környékén az egészségügyi dolgozók változatlanul a Társadalombiztosítás 1992. március 26-án megállapította rendkívül alacsony órabért kapják. Jelenleg az ügyeletes orvos hétköznap hatvanhat, az ápolónő pedig 28 forintot kap óránként munkájáért. A tamási testület határozott arról, hogy 1995-ben megvizsgálják a kiegészítés lehetőségét, az ez évi költségvetésből ezt már nem lehet megtenni. Ha meg tudják teremteni a pénzügyi forrását, akkor január 1-ig visz- szamenőleg jár a kiegészítés, ez azonban csak a tamási ön- kormányzatnál közalkalmazotti viszonyban lévőkre érvényes, a béremelésből kimaradnak a környező falvak háziorvosai. Az Egészségbiztosító Pénztár ugyanis a pincehelyi kórháznak utalja az ügyeletek fenntartására szánt összeget, idetartozik Nagykónyi, Pincehely és Iregszemcse hétvégi ügyeletének fenntartása. A megoldás az érintettek szerint az lenne, hogy az Egészségbiztosító az szóban- forgó önkormányzatokkal kötne szerződést, ehhez azonban önkormányzati társulásra lenne szükség. A biztosító illetékese, Török Mária kérdésünkre elmondta: elsősorban szakmai kérdés, hogy az ügyeleti rendszert a pincehelyi kórház látja el, de lehet kezdeményezni a szerződés módosítását. Az ügyeleti rendszer átalakítása egyébként jelenleg folyamatban van. Nem lehet helyi a szakértő Vadkár: ki mint vet? Ez év őszén a tavalyinál lényegesen több igényt jelentettek be az önkormányzatoknál mezőgazdasági vadkártérítésre. Ennek az is oka, hogy 1993-ban a földek egy része a tulajdonváltás miatt műveletlen maradt. Az eddig fizetett kártérítések így sem jelentenek nagy összeget, sokan nem is tudnak arról, hogy igényelhetik. Van olyan mezőgazdasági termelő, akinek a tetemes vadkár miatt (is) kellett korábban betakarítani a kukoricát. A vadásztársaságok meg a termelő felelősségét hangsúlyozzák. Tamásiban mindössze négyen igényeltek kártérítést, ez összesen nem érte el a tizenötezer forintot. A kocsolai vadásztársaságnak mélyebbre kellett nyúlni a zsebébe: gépkocsiban okozott fél milliós kárt kellett kifizetni. A iregszemcsei önkormányzatnál bejelentett három károsultnak több, mint százezer forint járt. A kár összegét független szakértő állapítja meg. A függetlenség azt is jelenti, hogy a szakértő nem lehet helyi. Ézt az önkormányzatok is kifogásolják, mivel az utazási költséget közpénzből fizetik. A felmérésen jelen van a vadász- társaság képviselője is, de a határozatot csak bírósági úton támadhatja meg.- Ezzel tönkre lehet tenni egy vadásztársaságot - mondja a tengődi vadász, Tringer József. A tengődi társaság hétezer hektárjából jut Tolna megye nyugati részére is. A társaság tagjai évi tizenkét ezer forint tagdíjat fizetnek, a fő jövedelmi forrás a bérvadásztatás, de előfordulhat, hogy a tagoknak kell kipótolni a kártérítést. Az a baj, hogy nincs pontosan megszabva, kinek mi a kötelessége. A termelőknek kell a vadak ellen védekezni, ennek megítélése azonban a szakértőn múlik. Éppen a helyi ismeret hiánya miatt fordulhatott elő például, hogy a szomszédos településről szerződtetett szakértő jelentős kárt állapított meg egy olyan termelőnél, akinek a helyi falugazdász nem ítélt volna meg semmit azért, mert tudta: nem végezte el megfelelően a talaj- védelmet. Sokan a vadállomány mesterségesen fenntartott nagy létszámát okolják a károkért, Tringer József véleménye szerint félő: néhány éven belül nem lesz területükön szarvas.
