Tolnai Népújság, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)
1994-10-10 / 238. szám
1994. október 10., hétfő MEGYEI KÖRKÉP »ÚJSÁG 3 Püspöki áldás a közösségi házon Szüreti napok, októberi tel (Folytatás az 1. oldalról.)- két évvel ezelőtt elevenítették fel a szokást. 1992-ben a mözsi német nemzetiségűek közössége volt a rendező, most a Hargita Székely Kör tagjai vállalták a szervező munkát. Lényegi különbséget ez azonban nem jelentett, a menetet kísérő zenekar szaxofonistája ugyanúgy elfújta a magyar és a sváb dallamokat, a táncosok pedig - igaz, kivétel nélkül magyaros ruhában - csárdást és német táncot jártak. Hogy a menetnek minél több fázós mözsi tapsolhasson a háza előtt, ezúttal először hajtott a hintó a bíróért s bíró- néért, majd ezután vonult végig a csoport a falun, úgy, hogy a tolnaiak is ízelítőt kaphattak a látványból, útba ejtették a vasútállomást is. Az esti szőlőlopás elkövetőinek volt lehetőségűk válogatni, Mö- zsön úgy mondják, hogy az idén a szőlősgazdáknak ha minőségben nem is, de meny- nyiségben jó termésük volt. Kakasdon a megye talán legnagyobb szabású felvonulását rendezte meg a Székely Hagyományőrző Egyesület, több vendégegyüttes részvételével. A legpontosabb szervezésbe is becsúszhatnak apróbb hibák - a felvonulók a falu végén gyülekező népes táborát alaposan megvárakoztatta a bíró és a bíróné, nélkülük ugyanis nem indulhattak. A várakozás hideg perceit tánccal és zenével ütötte el a csaknem száz fős csapat, a házakból kicsalogatott nézőseregben pedig előkerültek azok a borosflaskák, amelyek nem kimondottan a hagyományőrzés kellékeinek voltak szánva. Amire a Deák Ferenc utca végéből jókora kerülővel leért a menet a Faluház elé, a hangulatra nem lehetett panaszkodni, csak az fázott, aki közömbös résztvevője, vagy figyelője volt az eseményeknek. A felvonulást a Faluházban négy csoport műsora követte: a kakasdi Székely Hagyományőrző Egyesület, a Zombai Hagyományőrző Együttes, a Tolna-Mözsi Székely Baráti Kör táncosai és a Kisdorogi Asszonykórus lépett fel. A helybéli székely egyesület egyébként, - amelynek tánccsoportját Varga János készítette fel éppen húsz éves fennállását ünnepli. Dúzson nincsenek hagyományápoló klubok, egyesületek, nemzetiségek és szőlősgazdák viszont igen. A faluban vagy harminc évvel ezelőtt rendeztek utoljára szüreti felvonulást, s most az idősebbek nyomására a közösségi élet szervezői öreg „adatközlők" leírásai alapján összeállítottak egy szüreti műsort, ami talán pompában és látványban nem vette fel a versenyt más falvakéval, annál is inkább, mert a településen mindössze egy lovat és egy szamarat sikerült előkeríteni, így hintófogatok hömpölygő áradatáról szó sem lehetett, a közönség viszont megelégedéssel nyugtázta, hogy a fiatalok, a tizen- és huszonéves korosztály kapható volt arra, hogy részt vegyen a menetben, amely három kilométeres útvonalon mutatta meg magát a falubelieknek, nyolc helyen megállva, szót adva a kisbíró- nak. Dúzson tehát úgynevezett alulról jövő, szabad kezdeményezés gyümölcse volt a szombati szüreti nap. A jelek szerint a pincehelyi szüreti mulatság részesei is bátran viselték a hideget, itt ugyanis nem lehetett megtenni, hogy elhalasszák a felvonulást, a faluban évtizedek óta nem állt meg ez a hagyomány. A rendezők régebben is fiatalok voltak, a szokás életben tartása annak idején a KISZ-re hárult, most csak úgy nevezik őket, hogy „pincehelyi ifjúság". Ok készítették elő a programot, pontosabban aki épp ráért. Nos, belőlük nem volt hiány, annak ellenére, hogy az általános iskolásokat a hírek szerint eltiltották a felvonulástól. A hetven fős menet rendesen „lejárta" a falut, a cigánynak öltözött szereplőkkel, a megállókban lakodalmast járva. Az esti bál bevétele az ifjúsági szervezet kasszáját gyarapította. Nem akármilyen elvárásnak kellett megfelelniük a hátai felvonulóknak sem, hiszen a sokat látott idősebb generáció tagjai jelentőségteljes várakozással ültek ki házaik elé, hogy vajon mire lesznek képesek ezek a maiak. Tehették ezt, mert vasárnap délután a napsugarak már íangy meleget varázsoltak a padokra. Nem kerülték el figyelmüket a Mözs: idén a „hargitaiak" voltak soron különbségek: régen, mondják, csak a nagyobbak, a huszonéves lányok, legények vonultak fel, és a ünneplő viselet sem volt ilyen cifra, de a bátai tánccsoport három generációja láttán nem igazán panaszkodtak, s azon sem, hogy a szüreti bál ma már nem az ő Kakasd: a hangulat kárpótolta a felvonulókat a hideg miatt műfajuk. tffotó: Ótós Rendőrségi törvény (1.) Szolgálnak és védenek Földesi János Bölcskei büszkeség Szombaton délelőtt ünnepi külsőségek közöt került sor a nemrég a szekszárdi belvárosi plébániahivatal udvarán elkészült katolikus közösségi ház átadására és megáldására. Az aktus előtt Szekszárd polgár- mestere, Kocsis Imre Antal adott fogadást a Városházán prominens egyházi és világi személyiségeknek, valamint az alkalomból Szekszárd testvérvárosából, Bittigheim-Bis- singenből a megyeszékhelyre érkezett huszonnégy tagú delegációnak. A polgármester a város nevében is köszönetét mondott mindazoknak, akik szerepet játszottak az intézmény létrejöttében, kiemelve a német partnertelepülés segítségét szervező Adam Leich, a szekszárdi Káposztást Béla szerepét, a belvárosi plébánia vezetőjének, Farkas Bélának „szelíd erőszakosságát", és Mayer Mihály pécsi megyéspüspök támogatását. Óriási szükség van az egyházak megerősödéOktóber elsejével lép életbe a rendőrségi törvény, melyet a parlament az 1994. március 29-i ülésnapján fogadott el. Most egy olyan sorozatot indítunk útjára, mely segíti olvasóinkat abban, hogy megismerkedhessenek ezzel az új jogszabállyal. Kérjük, hogy akinek bárminemű kérdése van a törvény egyes cikkelyeinek értelmezésével, illetve az általunk leírottakkal, az telefonon, vagy levélben keresse meg szerkesztőségünket, s egy későbbi számban visszatérünk a konkrét kérdésre. * Mindannyiunk jogos igénye és érdeke, hogy mind életünk, mind vagyonunk biztonságát egy arra hivatott szerv, a rendőrség védelmezze. A sére - mondotta Kocsis Imre Antal, aki a ház jelentőségéről szólva kifejtette: e közösségi terek segítenek abban, hogy meg tudjuk élni a mostani évek változásait. Ezt követően Mayer Mihály celebrált misét a belvárosi katolikus templomban, majd e szavak kíséretében adta püspöki áldását a közösségi házra: legyen ez a ház az örök boldogság és az isteni békesség otthona. Farkas Béla beszédében hangsúlyozta, hogy az eseményre küldött meghívókon szereplő összekulcsolt kéz jelkép is egyben, amely jelzi, hogy a ház nyitva áll a más felekezethez tartozó keresztények előtt is. A közösségi ház megáldása egyébként névadó is volt: az intézmény Wosinsky Mór nevét vette fel, aki épp száz esztendővel ezelőtt lett a belvárosi plébánia vezetője. , tf fotó: Otós mostanában egyre gyakrabban hallható rendőrségi szlogen: „Szolgálunk és védünk!" csak akkor kap valóban tartalmat, ha a legmagasabb rendű és mindenki által megismerhető jogszabály, nevezetesen törvény szabja meg ennek a kereteit. Mi emberek olyanok vagyunk, hogy elismeréssel adózunk a rendőrnek, ha életünk, értékeink védelmében a feltételezett elkövetővel szemben akár fegyvert is használ. Ám zokon vesszük, ha egy közúti ellenőrzés során néhány percre megállít a rendőr... Pedig egyszerű lehet belátni, hogy ami akkor ott, zaklatásnak tűnik, feleslegesnek tűnik, az cseppet sem az. Éppen a mi érdekünkben történik. Gondoljunk arra, hogy a traffipaxot szinte senki nem látja szívesen útjainkon. Bocsánatos bűnnek számít, ha 80 km/óra megengedett sebességnél „százhússzal" bele- dörrentek a masina hatósugarába. És akkor is ugyanígy kezelem a dolgom, hogy ugyanilyen sebességgel elütik a gyermekem az utcán, vagy az én kocsimba szalad bele nagy sebességgel egy másik autó? Persze nem azt akarom mondani, hogy nincsenek rendőri túlkapások, ami ellen fel lehet és fel kell lépni! Ezek felismeréséhez azonban ismerni és érteni kell a rendőrségi törvényt. (Sorozatunk második részében a rendőrség feladatával, szervezetével ismerkedünk meg.) Gergelics Zsóka köszöntése (Folytatás az 1. oldalról) ápolója, a nyolcvannégy esztendős Földesi János lett. Átadására tegnap délután bensőséges ünnepség keretében került sor, volt tanítványai, tisztelői köszöntötték az idős mestert: az általános iskola tanulói verseit szavalták, a ma már középkorosztályhoz tartozó egykori növendékeiből összeállt alkalmi tánccsoport pedig a nevezetes madocsai csárdással tisztelgett előtte, azzal a tánccal, amelynek koreográfiája határainkon belül párját ritkítja. A hét éve visz- szavonult Földesi János meghatott szavakkal emlékezett pályafutására - 1947-től évtizedeken át irányította a madocsai néptánccsoport munkáját. fotó: Ótós (Folytatás az 1. oldalól.) Mi volt ez? A büszkeség! Bölcskén a büszkeség jelent új hagyományt. Akik őszinte érdeklődéssel voltak jelen a falu múltját bemutató, megörökítő két könyv átadásán, valameny- nyien boldog örömmel (nincs rá jobb szó), büszkeséggel kö- szöngettek egymásnak és a meghívott vendégeknek. A bölcskeiek emelt fővel vigyázzák mindazt, amit elődeik megteremtettek és örökül hagytak. Új értéket állított elő a falu. Jóllehet, hogy ezt az összeget, amit most a könyvkiadásra szenteltek, más helyre is adhatták volna! Az idei bölcskei falunapokra a nagyon távoli jövőben biztosan emlékezni fognak! Mi erre a garancia? Azok a gyerekarcok, akik átvették a honismereti gyűjtőmunkájuk elismeréseként Bölcske jelvényét. Azokat a gyermekszemeket látni kellett! Ha szavakkal fogalmazzuk meg, már veszöt a varázsából. Másik garancia egy stilizált népviselet teremtése. Fiatal lányok sorakoztak a színpadon, majd a másnapi szüreti felvonuláson és bálban azokban az új ruhákban, amelyeket a helyben lakó varrónő Hajtok Ferencné, illetve a legények ruháit Tóth Sándor varrodája készítette. Bölcskének ugyanis nem maradt karakteres viseleté, mint más néprajzi tájegységeknek itt Tolna megyében. Ha nincs, akkor csináljunk! Gondolta valaki. így történt! Lehet sorolni tovább azokat a nyári táborokat, amelyekkel összegyűjtik a helybeli ifjúságot színjátszók, régészek, vagy éppen diáktűzoltók programjához. Nincs ugyan hímzésmotívuma a falunak, ami csak rá jellemző, de vannak ügyeskezű asszonyai. Öröm volt sétálgatni a székekre, asztalokra, mint alkalmi posztamensekre helyezett térítők, párnavégek, futók között. Különböző vidékek díszítő elemei jelentek meg, de valamennyi sugallta a tehetség, kitartás, életkortól független jelenlétét. Egyazon teremben láthatták ezeket a helybeli Regős László festményeivel. A bemutatkozás tényétől ne kérjünk számon ezúttal semmit, csakúgy, mint attól a Bölcskéről készült videofilmtől se, amit Regős Gábor készített. A jelen értékei mellett ragaszkodnak sokkal távolabbi múlt felszínre hozott kincseihez is. Igen, azokról a kövekről van szó, amelyeket a község közigazgatási területéhez tartozó Duna-szakaszból emeltek ki tudós kutatók. Ezzel nem kellene talán foglalkozniuk, időt, energiát pazarolni - mondhatja bárki. Nem így a bölcskeiek többsége, ók inkább azt mondják, helyezzük méltó környezetbe ezeket a köveket, alakítsunk ki kőtárat. Legyen egy idegenforgalmat vonzó program ennek megtekintése. Lett! Aki járt egyszer a bölcskei Holt-Duna-ágnál, visszavágyik oda. Olyan turisztikai terveket lehet erre a természeti adottságra építeni, ami messzeföldről vonzza az idegent. Ehhez viszont szükség van olyan szemléletre, ami megtalálható a képviselőtestület tagjaiban! Minden infrastrukturális igényt igyekeznek kielégíteni. Most éppen a telefonhálózat földkábeleit helyezik el. Emiatt a falu több utcája nehezen járható. Ezt a bosszúságot is okozó valóságot mégis büszkén viselik, mert része a jövőjüknek. Krónikásként kívánhatjuk, hogy Tolna megye többi települése is legyen olyan büszke hagyományteremtő, mint amiről a legutóbbi hétvégén Bölcske adott példát. Decsi Kiss János HÍREK A MEGYÉBŐL Liszt Ferenc-est Szekszárdon Legány Dezső, zenetörténész, a Liszt Ferenc Társaság elnökségének tagja, a zene- tudományok doktora tart előadást a társaság szekszárdi csoportjának klubestjén 1994. október 12-én, szerdán este hat órakor a zeneiskola nagytermében. Az előadás címe: Liszt Bayreuth- ban. Az esten közreműködik Legány Dénes zongoraművész. Á belépés díjtalan. Sióagárdi bábcsoport sikeres szereplése A zsűri különdíját kapta a sióagárdi Fecske Bábcsoport a múlt hétvégén Egerben megrendezett országos bábfesztiválon, amelyen tizenkét csoport vett részt az ország minden részéből. A Tarlósi Lászlóné vezette, zömmel negyedik és ötödik osztályos tanulókból álló bábcsoport sióagárdi népi játékokat felelevenítő produkciójával vívta ki a zsűri elismerését. / Átadták a magyarkeszi hengermalmot Jelentős, mintegy két éves késéssel a helyi önkormányzat tulajdonába került a magyarkeszi volt hengermalom épülete - az erről szóló határozatot egy hete kapta meg az önkormányzat. Áz 1948-ban államosított ingatlan a magyarkeszi termelőszövetkezet kezelésében volt, a kincstári vagyon listáján azonban nem szerepelt. Az önkormányzat a hasznosítás módját nem fontolgatja, annál is inkább, mivel a jelenleg kereskedőknek bérbe adott épület felújítása legalább egy millió forintot igényelne. Nemzetiségi fórum gyönkieknek Tájékoztatót tartanak a Magyarországi Németek Tolna Megyei Érdekképviseleti Szervezete és a helyi küldöttek a gyönki német nemzetiségűek számára október 15-én, szombaton este hat órakor a gyönki művelődési házban. A rendezvény témája a kisebbségi törvény adta lehetőségek, és a kisebbségi önkormányzati választásokkal kapcsolatos időszerű feladatok. Híressé lett tamásiak visszatérnek Több ízben vendégül látott már a tamási Városi Könyvtár tamási származású, vagy hajdan a várossal szorosabb kapocslatban állt személyiségeket. Várhatóan még ez évben sor kerül Korpádi Péter a kínai konyha szakértője, a Hilton főszakácsa, és Németh Géza, a Természet Világa című folyóirat szerkesztője közönségtalálkozójára.
