Tolnai Népújság, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)
1994-10-08 / 237. szám
1994. október 8., szombat HÉT VÉGI MAGAZIN MÉPÚJSÁG 11 „Nem vághatom sutba az elveimet" Rejtett értékeink Szemenyei Mihály tevékenysége Vannak a múlt századnak olyan hangyaszorgalmú munkásai, akik a maguk területén úgy alkottak maradandót, hogy mindvégig a háttérben voltak, a dicsőségnél többet ért számunkra a kisebb vagy nagyobb közösségnek tett szolgálat öröme. Közéjük tartozik az a Szemenyei Mihály is, akinek nevét már a helytörténeti életrajzi lexikon sem őrzi, noha erre bizonnyal rászolgált. Legteljesebb életrajza Szinnyei József Magyar írók élete és munkái című gyűjteményében található, s e szerint 1830. október 6-án született a Vas megyei Nagymiz- dón. A szombathelyi elemi, székesfehérvári és győri gimnázium tanulója, de nyolcadikos korában őt is magával ragadja a szabadságharc és honvédnek áll. Komáromban éri a nagy küzdelem utolsó időszaka, amely után nem folytatja a gimnáziumot, hanem a pécsi papnövendékek közé iratkozik. Őt év múlva, 1854. augusztus 24-én szentelték misés pappá, ezután Nakra került káplánnak. „Buzgó lelkipásztor volt, aki irodalmilag is sokat működött" - olvashatjuk róla a nekrológban, de ezzel még alig értünk meg valamit, hiszen a saját korában egészen mások voltak a viszonyok. Még káplán korában kezd el írni Menyei álnéven költeményeket a Katolikus Lapok, a Tanodái Lapok hasábjain, Szenvedélyhelyek címmel pedig önálló kötetben látnak napvilágot 1862-ben Pécsett böjti elmélkedései. Hívei és paptársai lelki épülését segítette azzal, hogy felkereste a keresztény kegyhelyeket, megfordult Máriacellben, a magyarok nemzeti zarándok- helyén éppúgy, mint a szentföldön, Rómában, Lorettoban, Paray de Monialban, két ízben Lourdest is felkereste. (Ennek a szent helynek Wosinsky Mór is nagy tisztelője és látogatója volt.) Élményeit kis füzetekben tárta a nevezetességek leírásával olvasói elé, de írt ugyanakkor gyászmise énekeket, külön kötetben adta ki Assisi Szent Ferenc életrajzát, Szent József tisztelete, Szenvedő lelkek könyve, Mennyei hangok, Hunnia ezeréves öröme, Szent lélek galambja című műveit is. Az 1874-től regölyi plébánossá lett Szemenyei Mihálynak tizenöt önálló műve látott napvilágot, mégsem ez tette híressé, hanem száztíz éve Vajdits György segítségével szerkesztett naptára. Tudnunk kell hozzá, hogy a tömegekhez akkoriban az újságok, folyóiratok nem jutottak el, s a harmadévre terjedő hosszú téli estéken egyedüli olvasmányt az olcsó kalendárium adhatott. Ezt ismerte föl Szemenyei paptársával, s így indította el a Szent Család naptárát, amely mesésen magas, több tízezres, sőt olykor százezres példányszámot is elért. Énnek sikerén felbuzdulva a gyermekek számára kiadták a Szent Család kis követe című folyóiratot, amely - akárcsak az előző - csekély áránál és vallásos tartalmánál fogva hamar népszerű lett. A család karácsonya - naptárkép a múlt századból Kilencven éve, 1904. október 9-én adta hírül a Tolnavármegye, hogy „Szemenyei Mihály regölyi plébános, tiszteletbeli pápai káplán most ünnepelte aranymiséjét", de azt is, hogy a nevezetes naptársorozat jövedelméből építette a regölyi apácakolostort és árvaházat, valamint nagy összeggel járult a szakadáti templom építéséhez is. Ha meggondoljuk, hogy ezzel, főleg az árvaház létrehozásával első volt megyénkben, s példát adott a későbbiekben a megyeszékhelynek is hasonló intézmény felállítására, érdemeit illenék megbecsülnünk. A magam részéről készséggel elismerem Gárdonyi Géza nagyságát, de Re- gölyben talán helyénvalóbb lenne egy Szemenyei utca, sőt műveiből, az általa szerkesztett naptárakból és folyóiratokból kiállítás is kerekedhetnék ... Életében hívei szeretetén kívül kevés és szerény elismerés illette csupán: a tiszteletbeli pápai káplánság mellett esperessé nevezték ki és címzetes kanonokká, így adta vissza lelkét teremtőjének 1908. február 18-án Regöly- ben, abban a községben, ahol egy emberöltőn keresztül fogalommá lett neve. Dr. Töttős Gábor Sislay József az Egyesült Államokban, New York-ban él. Elmúlt 83 éves, s bár az amerikai kontinensen látta meg a napvilágot, két éves korától tizenhatodik életévéig Magyarországon élt, s tanult. Kamaszként szüleivel visszatért fogadott hazájába. Költő, publicista. Az Egyesült Államok baloldali magyar lapjaiban máig is rendszeresen közük írásait, verseit. Itthon verseskötetei, drámái láttak már napvilágot. Másfél hónapot volt idehaza - részint rokonlátogatáson -, s visszautazása előtt két nappal sikerült vele beszélgetni Bonyhádon.- Mivel töltötte az elmúlt hat hetet?- Jórészt barangoltunk feleségemmel szerte az országban, s az Utazás hazámban című kötetemhez készülő videofilmét vettük fel. Tervben volt, hogy Robert Burns verseket fordítok magyarra, de erre nem jutott idő.- Nem tudtam, hogy fordítással is foglalkozik.- Az elmúlt négy-öt évben körülbelül ötezer verset fordítottam magyarra. Ezek válogatott, angol nyelvű versek, szerzőik amerikaiak, angolok, skótok stb. Szeretném, ha ez a munkám még Magyarországon megjelenne életemben.- Miért kezdett verselni - magyarul, Amerikában?- Ez afféle játékként kezdődött, hiszen a különböző bálokon a fiúk a lányoknak írtak verset, majd ezek közül kiválasztották a legjobbat. Négyszer is győzelmet arattam, s komolyabban kezdtem foglalkozni az irodalommal, a költészettel. Megvettem Petőfi, Arany, Ady, Vörösmarty köteteit, s mindent, amit csak meg tudtam szerezni. Persze nem csak olvastam, írtam is. Egy önképző körben mutattam meg verseimet egy szerkesztőnek, aki megjelenést Sislay József: Természetesen visszavágyom ide biztosított számomra. Majd Az igazság megfeszíttetik címmel kötetem is megjelent. Azóta is verselek, írok.- Verseiből kitűnik, hogy Ön erősen baloldali érzelmű. Honnan ered ez baloldali szellemiség?- Egy, az oroszországi forradalmat is megtapasztaló szabadkőműves egyén tért vissza Amerikába, aki már előtte is foglalkozott a mar- xizmnussal. ő kezdte oktatni a magyar fiataloknak visszatérése után ezeket a tanokat. Máig marxistának vallom magam, a gyermekkoromtól vallott nézeteimet nem vághatom sutba. Persze ma azt mondják, hogy a baloldal roskadozik, elvágott torkából spriccel a vér. Ez nem így van, bár megfigyelhető az Egyesült Államokban, hogy a baloldal kissé jobbra orientálódik.- Mit szól a magyarországi fordulathoz?- Valójában nincs hozzá közöm, nem ítélhetem meg. Nekünk elég baloldali lapunknak, a Magyar Szónak Amerikában több olvasót, pártolót szerezni.- Mennyire tudják a mai ame- rikás magyarok megtartani szülőföldjük, őseik kultúráját?- Megfigyelhető, hogy a kivándoroltak első két generációja még beszél magyarul, ápolja a kultúrát, ám a harmadik, negyedik generáció már jóformán meg sem szólal magyarul, teljesen asszimilálódik, s esetleg annyit tud, hogy az ősei magyarok voltak. Persze van lehetőségünk ápolni a magyar kultúrát, nyelvünket, hiszen több magyar nyelvű lap létezik az Egyesült államokban, s heti egy órában a New York-i XYZ és a washingtoni ABC tévécsatornák magyar adást sugároznak. Igaz, hogy halódik a magyar nyelv az Egyesült Államokban, de haldoklott '56 előtt is, aztán hirtelen jött a vérátömlesztés, s megújult a nyelv a sok kivándorló hatására. Nem lehet jóslásokba bocsátkozni ez ügyben.- Mi fér bele egy-egy órába?- A magyar politikai, kul- turáüs hírek mellett helyet kap ezekben a műsorokban ifjúságnak szóló anyag, s természetesen sport is, sőt vasárnapi magyar iskola is.- Térjünk ismét haza. Milyen tapasztalatokat szerzett a mai Magyarországról?- Valóban bebarangoltam az egész országot, s meglepett, hogy milyen látványosan fejlődött sok város az elmúlt néhány évben, évtizedben. Budapestet ma is a világ legszebb városának tartom, s nem csak érzelmeim diktálják ezt. Negatívumként éltem meg viszont éppen a fővárosban a levegő mérhetetlen szennyezettségét, s az úthálózat viszonylagos fejletlenségét. Természetesen visszavágyom ide, s azt tervezem, hogy jövőre is hazalátogatok.- Addig mivel foglalkozik?- Nemsokára kiderül, sikerül e kiadót találni az említett versfordításaimra. Ha igen, az írás mellett a kiadás ügyeit fogom intézni. Nagy László Fotó: Őtós Réka Aki mindig újat keres Lehetőségek hiányában mint Czakó Sándorné például vagy - amíg élt - Bogár István. A tanító tanítványai szintén tanítókká válva szervesen folytatják a hagyományt, ami nélkülük elveszett volna. — Amikor feldolgozásokról esik szó, Ön mindig óvatosságra int. — Nem véletlenül, mert könnyen „félre" lehet menni. Fontos, hogy csak módjával és jó ízléssel szabad az anyaghoz nyúlni. Akkor jó, ha szinte észrevétlen a feldolgozás, az egyéni vallomás észrevétlen simuljon össze az anyaggal. A Budapesti Citera-trió nagyon szép példáját hozta ennek. Amit elénk tártak, benne volt a néphagyomány lelke, bizonyára Kodály is örült volna neki. — A találkozó nyitónapján mutatták be a bonyhádi Székely Kör kazettáját, ezen bukovinai székely népdalokat énekelnek. — Nagy öröm volt ez számomra, és az, hogy jó kezekben van a hagyományápolás Bonyhádon. A székelyekkel soha nem volt kegyes a sors. Előbb egy vérengzés - amit madéfalvi veszedelemként tartunk számon - ez a szörnyűség, ami kiűzte őket székely testvéreik mellől át a Kárpátokon. Utána viszonylag békésebb évtizedek következtek, tehát egy elszigetelt állapotban őrizték hagyományaikat. Igaz, volt néhány csoport, amely 1883-87 táján visszatelepült Déva környékére, részint pedig az Al-Duna mellé a Bánátba. Okét viszont Trianon végleg elszakította. Aztán 1944, amikor átjöttek Bukovinából, újabb hányattatásokkal. Az első Röpülj páva - 1970 - előtt alig lehetett őket nyilvánosan hallani. Csak baráti körben nyíltak meg. Ugyanakkor Sárpilis, őcsény, Decs, hagyományőrzői már az ötvenes években kiáütak bátran a színpadra. A székelyek és az áttelepült csángók valami olyan dermedt félelemben éltek, hogy hosszú-hosszú idő kellett ahhoz, hogy feloldódjanak. Ezek közt is Bony- hád a későbbiek között sorakozott fel. Nagy szó, hogy itt ma már módszeres munka folyik, együttes alakult, törődnek a meséikkel, a verseikkel. Mint megtudtam, a viselet feltámasztása sem volt egyszerű. Az ember örül, ha egy nehezebb terepen sikerül eredményt elérni. Ezeket az embereket az őszinte lelkesedés, a szeretet, a népnek és a hagyománynak a szolgálata vezérli, őket nem lehet elég szeretettel és hálával körülvenni. Hangyái Fotó: Degré Nem volt számomra ismeretlen a név: Máté Gyula, de eleddig személyesen még nem ismertem. Hallottam, hogy elektrografikákat készít, Bonyhádon kiállítását is láttam. Egy ismerősöm ajánlotta figyelmembe, mondván most valami új dologba kezdett. Felkerestem hát otthonában. Lévén a házban ekkor a szobafestők uralták a terepet a konyhában telepedtünk le, hogy megtudjam, mi is az az újdonság, amivel mostanában foglalatoskodik.- Hosszú annak a története - kezdi mondandóját. Képzőművészeti szabadiskolába jártam, s a gimnáziumban a rajzolással foglalkoztam. Később fotózni kezdtem, majd a klasszikus fotózást felváltotta a bonyhádi zománcgyárban készített zománcképek készítése. Miután onnan máshová kerültem, fotogrammokat készítettem, s aztán kezdtem az elektrografikával foglalkozni. Közben jónéhány drótkefe képem is született. Többnyire a lehetőségeim szabták meg, hogy mivel foglalkozom, hiszen az elektrografikával is azért kellett szakítanom, mert nem jutottam fénymásolási lehetőséghez. így kezdtem el februárban bélyegkeretbe foglalt kollázsokat készíteni. Nem bélyegtervek ezek, magamnak készítem őket, s most már több ezer darab van belőlük.- Hogyan készül egy-egy ilyen bélyegnyi műalkotás?- Rengeteg színes, és fekete-fehér újság kell hozzá, amikben érdekes fotók, illusztrációk vannak. Ezek között bogarászok, s mint hajdan a fényképező optikájával a világból, most a képekből hasítok ki egy-egy darabot a bélyegkeretekkel. Természetesen ha nem elegendő az önkifejezéshez egy-egy képszelet, akkor máshonnan kivágott újságdarabkával egészítem ki a miniatűr alkotásokat.- Ön már rengeteg önkifejezési, alkotási formát kipróbált, mégis úgy tűnik, hogy ha más nem is, a kísérletezés mindegyiknek velejárója.- A kísérletezés valóban fontos szerepet játszott az eddigi alkotó technikáimban, s ez a „bélyegekkel" is így van. A másik közös elem pedig a szellemi alapáüás, hiszen meggyőződésem, hogy minden mindennel összefügg, s én ezeket az összefüggéseket, a hasonulásokat kerestem, ezeket igyekeztem más-más módon megjeleníteni. Lehetőségek hiányában egyszer így, másszor úgy. Most a bélyegek készítésére van lehetőségem, tehát ezzel foglalkozom.- Nem is keveset.- Nyugdíjas vagyok, ráérek böngészni a különböző kiadványokat, s naponta több órát foglalkozhatom ezzel a tevékenységgel.- Remélem, nem haragszik meg, ha kissé öncélúnak tartom ezt a formát.- Nem haragszom. Nem ebből élek, a „bélyegeket" nem kínálom megvételre, s nem is adnám el ezeket. Ilyen kicsi alkotásokat kiállítani nehéz feladatnak tűnik, bár nem megvalósíthatatlan. Mindenesetre a fővárosi Artpool Művészeti Kutató- központnak mindegyik tablóról van másolata, ezeket az alkotásokat ott katalogizálják. Persze ezek az alkotások csak közelről, alapos szemrevételezéssel érdekesek, a kiállításokon pedig szeretnek végigfutni a látogatók. •'- Úgy tudom, hogy a részint mini galériaként is működó bonyhádi Arany Oroszlán Cukrászda nemsokára az Ön elekt- rografikáit mutatja be.- Igen. Néhány hét múlva látható lesz néhány munkám a cukrászdában, ám az teljesen bizonyos, hogy Győrben, október 18-án nyílik kiállításom, amit Beke Kata nyit meg. őt, mint embert kértem meg erre a feladatra, s teljesen véletlenül találkoztam vele Budapest egyik forgalmas terén. Ezen a tárlaton a háború borzalmait, a kilátástalanságot kifejező elektrografikáim szerepelnek majd.- Egyetlen munkájának sincsen címe. Miért?- Nem szeretem a címadást, hiszen az behatárolja a képzeletet. Ha valaki megnézi a képeket és nem fedezi fel benne azt, amit adott esetben én éreztem. Azt mondja, hogy nem jó az alkotás. Nem ettől félek, csupán azt szeretem, ha ki-ki maga fedezi fel önmagát a képeimben. Véleményem szerint így nem csak az alkotó, hanem a szemlélő is szabad, s minél szabadabb, annál jobban érzi magát.- Ön a lehetőségek hiánya miatt kezdett mindig másba. Tudom, kicsi a valószínűsége, de mi lesz, ha nem lesz megfelelő alapanyaga a bélyegkeretbe foglalt miniatűrök készítéséhez?- Minden bizonnyal - mint már annyiszor - váltani fogok, hiszen nem tudok meglenni valamilyen alkotó tevékenység nélkül. Ha egy út véget ér, másikon megyek tovább. Nagy László Fotó: Őtós Réka
