Tolnai Népújság, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)
1994-10-29 / 255. szám
10 »ÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1994. október 29., szombat Képtelen írás nélkül élni Alom az Aranyhomokban A humor örök műfaj, a másként látók sajátos önkifejezési formája. Van aki műveli, van aki befogadja, van aki néha elutasítja, vagy éppen nem érti, de ez a lényegen nem változtat: humorra, nevetésre szükségük van az embereknek. Nagy Bandó András, a múlt hét szombatján Bonyhádon rendezett divatbemutató show- man-je gondoskodott arról, hogy a rendezvényen jelenlevők aznapi nevetési szükséglete kielégüljön. Ót kérdeztük. Nem csak nevetséges dolgokról.- A divatbemutató közönsége vevő volt a humorára. Ön vevő a divatra?- Nem szeretem, ha valaki nem az egyéniségének megfelelően öltözködik, pedig ezt éppen a divat miatt sokan megteszik. Igazán azoknak jó, hogy van, akik diktálják.- A kommunizmus elmúlását említette a színpadon, s elhúzta a száját. Mennyi volt ebben a poén, s mennyi a hit?- Nem hiszek benne, hogy a kommunizmus visszajön. Franciaországban erős a szocialista párt, most idehaza is. Ezzel nincs bajom, csak azzal, hogy utódpártról van szó. Persze nem vonom kétségbe a vezető kormánypárt jószándékát, s azt sem, hogy törvényesen jutott hatalomra.- Mintha eltűnt volna az utóbbi időben.- Tavaly Csúcsék letiltották egy rádiókabaré ismétlését. Azóta nem szerepeltem rádióban. A televízióban egy 46 perces önálló - már elkészült - műsoromat süllyesztették el. Azóta a TV-ben sem szerepeltem. Ez nem sértődés, de nem akarok dobozban maradni. Egyébként rendszeresen közli több lap is az írásaimat.- Most mégis változik a helyzet.- Igen. Októberben Farkasházi Tivadar szerkesztette az újra indult Rádiókabarét, a novemberi műsor szerkesztése pedig az én feladatom. A szilveszteri kabarét több humorista közösen szerkeszti, februártól pedig mindig más humorista.- Mit tart a legnagyobb társadalmi problémának?- A középosztály megszűnését, s a felső, nagyon gazdag réteg hirtelen számbeli növekedését. Nem a gazdagok ellen vagyok, az elszegényedés bánt. Ha már nem jelent senkinek gondot emberi módon élni, az jelezni fogja, hogy jó irányba haladunk.- A humor mennyiben járulhat ehhez hozzá?- A humor oldja az emberekben a görcsöt, a feszültséget. Most éppen a józsefvárosi kurvákról írok, s arról, hogy mennyire ellehetetlenedett miattuk az ott lakó emberek élete. Persze ha ez az írás elhangzik a rádióban, az nem old meg semmit, de figyelemfelkeltő hatása mindenképpen lesz, s talán a józsefvárosiaknak is segítek vele valameny- nyit.- Előadott néhány morbid viccet és mondókat. Hogyan vélekedik a halálról?- Emlékszem, hogy tizenévesen lefeküdtem az ágyra, hasamon összefont kezekkel, s elképzeltem, hogy mi van, amikor már nincs az ember. Azóta folyamatos halálfélelmem van. Ez valójában azt jelenti, hogy mindent úgy teszek, hogy tisztában vagyok azzal: a következő percben nem biztos, hogy leszek. Déri Jancsi példája jut eszembe, aki halálos betegen lett igazán bölcs. Igyekszem tehát megbecsülni mindent, mert nem akarok kapkodni az utolsó percekben.- Ön Orfű polgármestere volt. Indul-e új fent a választásokon?- Akkor unszoltak. Ma már nem hagyom magam. Leköszönő polgármesterként azt mondtam, hogy hajlandó vagyok áldozatokat hozni, de nem vagyok hajlandó áldozattá válni. Nem fértem bele ebbe a képletbe, s kiszálltam. Csak rövid ideig lehet a mártír az ember, én pedig képtelen vagyok olvasás és írás nélkül élni. - nagy fotó: Őtós Aranygolyó találta meg az első nyerőszámot: a 17-est a Miss Universe Hungary idei második helyezettje, Szűcs Hajnalka gurította a sárgán fénylő golyóval múlt pénteken a Casino Kecskemét avatásakor a francia ruletten. A csinos fiatal hölgy kacsóját ezúttal elsősorban nem szépségéért figyelte a „nagyérdemű". Ekkor már mindenki tudta, hogy száz német márka - pontosabban ennek megfelelő zseton - üti a markát, akinek a bejáratnál kapott szerencseszámát „kigurítják". A szemüket meresztgető urakat félrelökve egy középkorú hölgy vonulhatott a nyereményért ... Kaszinó. Inkább Casino. Merthogy forintos ugyan, de magyar-osztrák. A megnyitón és az azt követő éjszakán moccanni is alig lehetett az Aranyhomok szálló egykori étterméből kialakított ca- sino-ban. Az aranygolyóval gurítottak még mások is, akik „elévülhetetlen érdemeket szereztek" a casino létrejöttében. Ezek a „dobások" azonban már mérsékeltebb érdeklődés mellett zajlottak, hiszen a tét immár csak annyi volt, hogy a kiváltságos urak és hölgyek jó helyre juttassák a golyót. Nyerni ekkor már nem lehetett. A publikum tagjai sorában volt, aki elmesélte: eredetileg nem itt lett volna a kaszinó, de másoknak is voltak „dobásaik". A két évvel ezelőtt felvetődött ötletet már korábban szerették volna megvalósítani. A végén már a helyi vezető politikusoknak kellett „bedobni" magukat. Többet azonban nem árul el ismeretlen informátorom, inkább megkóstolja az unikumot - Zwack úr is ott volt, ő a város parlamenti képviselője. A kecskeméti az ötödik forintos kaszinó - a székesfehérvári, nyíregyházi, győri és szentendrei után -, az országban egyébként hat valutás kaszinó működik: három Budapesten, egy-egy Sopronban és Debrecenben, és egy a nyári szezonban Hévízen. A Casino Kecskemét igazgatója Mészáros László. Eddig Debrecenben dolgozott. Ismerte azt a vendéget, aki nemrégiben a túszdrámát „rendezte" a hajdúsági város kaszinójában. A felvetésre, miszerint összefonódás lenne a bűn és a játék világa között, hevesen tiltakozik az új igazgató, vélekedése szerint ezt a képet pusztán a filmek alakítják ki a kaszinóba nem járó emberekben. Ide - az egyszerűség kedvéért nem kertelünk - a felső tízezer jár. Körükben pedig mások a szokások, mások a dimenziók. Egy úr például este fél kilenckor ült le a francia ruletthez, tizenegy óráig fel sem állt a helyéről. Közben ezreseket (tízezreseket?) bukott, de láthatólag jól érezte magát. Hja, kérem, nemcsak nyerni jönnek ide az emberek - mondta az igazgató és komolyan is gondolta. Némi feltűnést keltett egy úr, aki az egyik játékautomatánál pi- pázgatott. És persze játszott. Már vagy fél perce potyogott a gépből a zseton - darabja húsz forintot ér -, volt ideje meg- tömködni a pipát, hiszen 312 darabot adott a masina a csillogó bonokból. A személyzet szemtelenül fiatal. Kizárólag harminc év alattiakat foglalkoztatnak. Az igazgató tagadja, hogy ez azért lenne, mert a fiatal munkaerő olcsóbb lenne. Kemény próbát kell kiállniuk, akik krupiék séfek vagy ellenőrök akarnak lenni. Legalább érettségi vizsgával kell rendelkezniük, angolul, franciául németül vagy olaszul kell beszélniük, és persze eredményesen kell elvégezniük a szaktanfolyamot. Ki a jó krupié? - kérdez vissza Mészáros úr. Akinek sok mindenre kiterjed a figyelme, magas szintű szolgáltatást nyújt a vendégeknek. Tévedés? Persze, ritkán, de előfordul. Ilyenkor megpróbáljuk valahogy kiengesztelni a vendéget. Gyakrabban esik meg, hogy a vendég téved, leginkább nem azért mert csalni akar, hanem mert elgondolkodik, máshova figyel, és kiderül, hogy nem oda tett, ahová szeretett volna. A játék tisztasága felett a Szerencsejáték Felügyelet őrködik. A teremben folyó játékot videoszalagra rögzítik, vitás esetekben megnézik. A szalagot harminc napig őrzik. Kidobófiúk nincsenek. Itt szalonképesen rendészeknek hívják őket. Egy szemvillanásból tudják, mi a dolguk. Itt nem babra megy a játék. A hirdetőtábla például folyamatosan jelzi az összeget, amit több játékautomata összekapcsolásával lehet nyerni. Este nyolckor egymillió forint volt, éjjel 11-re 1.013.000 forint fölé kúszott. Ha valaki megnyeri, akkor minden további nélkül ki kell fizetni. Az igazgató ötvenezer márkás csúcsnyereményre emlékezik Debrecenből. — Én soha nem játszom, még otthon sem - mondja Mészáros László. Korábban is csak sportjátékokat űztem. Leginkább kosárlabdáztam, mondja a testnevelő tanári végzettséggel rendelkező igazgató. Egyébként a casino alkalmazottainak tilos is a játék Magyarországon és Ausztriában. A kaszinóban töltött néhány óra alatt több ezrest és ötezrest láttam - elmerülni a süllyesztőben - mint életem azt megelőző harminchét évében. A belépőhöz kapott két zsetont - összesen háromszáz forint értékben, tehát a tudatlanok - „nyeretlenek" - biztonságával veszítettem el. Hangyái Nagy Bandó András: Nem akarok dobozban maradni Már kapható a Csók és Könny c. női magazin Nők vallanak önmagukról.... Igaz történetek:- szerelemről- bánatról- boldogságról valamint sok más érdekes olvasnivaló is található a Csók és Könny című most megjelenő női lapban ' (59270) Kevés vendég, jó nézettség Bizonyára magas volt a nézettségi indexe csütörtök délután a Völgység Tv-nek, hiszen a bonyhádi Széchenyi István Általános Iskola aulájából élő, egyenes adásban közvetítették a városi közmeghallgatást. A helyszínen helyet foglaló 15-20 érdeklődő (zömmel intézményvezetők) érthető hallgatása ellenére bőven akadtak megválaszolandó kérdések, amik részint urnából kerültek elő, ám zömmel telefonon érkeztek az adás ideje alatt. A válaszadók a polgármesteri hivatal vezető munkatársai, illetve az önkormányzati képviselő-testület tagjai voltak, akik hol tömören igen-nem felelettel szolgáltak, máskor részletesen válaszoltak a kérdezőknek. A zömmel személyes érdekeltséget feltételező kérdések mellet akadtak közérdeklődésre is számot tartók is. így például Kerekes László, a polgármesteri hivatal pénzügyi osztályvezetője egy kérdésre válaszolva elmondta, hogy - bár ez testületi döntés kérdése - meggyőződése szerint a jelenlegi helyi adókat nem célszerű emelni, bármekkora nyomás is nehezedik a városra. Arról pedig, hogy tervezik-e új helyi adók kivetését, úgy nyüatkozott, hogy a jövő évben nem tartja indokoltnak üyenek bevezetését. Több telefonáló a kutyatartás szabályairól érdeklődött, s volt olyan is, aki közalkalmazottként egy kutyamenhely vezetését is magára vállalta volna. A feltárt termálvízzel kapcsolatban is érkeztek kérdések, ám mint kiderült, annak esetleges gyógyvízzé minősítésére csak megfelelő, a valós felhasználásból adódó tapasztalatok birtokában dönthet majd az arra jogosult szakhatóság. A hamarosan leköszönő képviselők körkérdésre válaszolva elmondták, hogy személyesen mit nem sikerült megvalósítaniuk kitűzött feladataikból. -N.L.Zoli Ót alkalommal voltam - béna lábfejem kezelése végett - az ORFI-ban, Budapesten, a II. kerület Frankel Leó utca 38-40-es épületében. Harmadik alkalommal jártam már ott, amikor saját szemmel láttam, s saját bőrömön tapasztaltam az Ecce Homo (Imé az ember) igazi értelmét. Heten voltunk egy kórteremben, egyedül én voltam a „fönnforgó" (akinek kötés volt a lábán, mert izommintát vettek a jobb lábamból, kivizsgálás céljából). Bárki, bármire megkért, szívesen teljesítettem. Mellettem feküdt a címben szereplő Zoli, 39 éves kutatómérnök, aki teljesen béna volt, csak a kezeit tudta mozgatni. Huszonnyolc éves volt, amikor lebénult. Az Adriai-tengeren, a tenger fenekén lévő algákat, moszatokat, halakat kutatva fertőzést kaptak barátjával, aki már korábban meghalt. Na, hogy ne szaporítsam a szót, ő mellé kerültem, szomszédos volt az ágyunk. Éjszakánként számtalanszor hallottam: „Gábor bácsi, legyen szíves, igazítson meg". Mindig készséggel megtettem, de sajnos a végén már én is kimerültem, mert nem voltam képes aludni. Napközben beültettem a tolószékébe, kisétáltunk a folyosóra, meggyújtottam a cigarettáját, majd a szájába tettem. Mindig előttem vannak a búzavirág kék szemei, hálás, jóságos tekintete, amellyel ténykedésemet megjutalmazta. Nagyon sokszor segítettem az ápolónőknek tisztába tenni, mert pelenkázni kellett. Mondták is a hölgyek: „Mi lesz velünk Gábor bácsi, ha maga nem lesz itt, ki fog a nehéz test emelésében segédkezni, hisz itt mindany- nyian ágyban fekvő betegek. Nem szabad elfeledni, hogy kövér, magatehetetlen ember dupla súlyúnak számít, aki nem tud magán segíteni felemeléskor. ígért nekem a Zoli egy akkor még újdonságnak számító Fa habfürdőt. Hozatott is be a bejárónőjével, de azt elkunyerálta tőle az egyik ápolónő. — Sebaj Gábor bácsi, majd hozatok én be magának, van belőle nekem otthon elég. Közben úgy hozta a sors, hogy a 3 hetes kurzusom a következő hét szerdáján járt volna le, de kérésemre a főorvosnő előtte vasárnap engedélyezte, hogy hazamehetek előbb, mivel idehaza dolgom akadt. Látni kellett volna Zoli arcán a megdöbbenést, amikor megtudta, hogy vasárnap hazamegyek. „Mi lesz velem Gábor bácsi, ki fordít meg engem éjjel az ágyamban, ki visz ki a folyosóra? Ugye nem tetszik elmenni, ne tessék itthagyni, hisz én is szerdán megyek haza." Közben intett, menjek oda hozzá. Átölelt, patakzottak a könnyei. Megvallom, én is elérzékenyültem. Amikor sétáltam vele a folyosón, akkor árulta el nekem, hogy utoljára 5 éve sírt, akkor temették az édesanyját. Egy év múlva újra mentem kezelésre, a szokásos 3 hétre, az ORFI-ba. Azzal fogadtak, hogy tegnapelőtt meghalt a Zoli. Utolsó óráiban is azt kérdezgette: „Mikor jön már Gábor bácsi?" Kezében görcsösen szorongatta a Fa habfürdő dobozát, s mikor már nem bírta, megkért egy ápolónőt, hogy írja rá: „Szeretettel Gábor bácsinak. Emlékül a sok jóságért - Zolitól!" A lábaim földbe gyökereztek, csak álltam, mint egy kőszobor, amitől annyiban különböztem, hogy nyári záporként patakzottak a köny- nyeim. Közben az ápolónő, aki ráírta a fenti szöveget, Zoli végakaratát, behozta a Fa habfurdős dobozt, s én az élettelen tárgyat megcsókoltam. Közben az egyik betegtől, akinek a vázájában rózsacsokor volt, kértem egy szál piros rózsát. Átmentem a másik kórterembe, ahol tavaly egymás mellett feküdtünk Zolival. Az ágya üres volt, be volt szépen vetve. A kezemben lévő rózsaszálat a volt ágyára helyeztem, ahol tavaly feküdt. „Isten veled kedves jó barátom, nyugodjál békében" - mondtam halkan. Aztán kimentem a folyosóra, le kellett ülnöm egy padra, mert nem bírták volna tovább a lábaim. Id. Töttős Gábor mozgássérült
