Tolnai Népújság, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-29 / 255. szám

4 KÉPÚJSÁG TOLNA ÉS KÖRNYÉKE 1994. október 29., szombat Az EGÉSZ-SÉG Hónap programjából Ha november, akkor Egész­ség Hónap Tolnán. íme az öt héten keresztül tartó, egyre nagyobb érdeklődésre számot tartó rendezvénysorozat első hetének programja. November 4. péntek 17 órakor a Zeneiskolában Keszthelyi Márton polgármes­ter nyitja meg a Hónapot. Ez­után „Családok a rák ellen" címmel Prof. dr. Simon Tamás egyetemi tanár (SOTE) tart előadást. 19 órakor A sejttáplálkozási program az Egész-ség szolgá­latában elnevezéssel Károlyi István tanácsadó (Tolna) tart tájékoztatót. November 6. vasárnap 9-12 óráig az I. iskola tor­nacsarnokában Játssz velünk címmel családi sportdélelőttöt tartanak. (Még) nemes(ebb) gesztusok A tolnai I. Sz. Általános Is­kola szülői választmánya a legutóbbi összejövetelén fel­ajánlotta a munkaközösség 40.000 forintját az iskolai „Egészség Tolna I." alapít­vány javára, amit sporteszkö­zök vásárlására fordítunk. Köszönet érte! A „még nemesebb" gesztust egy ismeretlen személynek „köszönjük", aki az oktatási intézményünk (zeneiskola) elől a frissen telepített örök­zöldeket bizonyára azzal a szándékkal tulajdonította el, hogy gyermekét a környezet- védelemre nevelje, az erkölcs és az esztétika szellemében. I. Sz. Általános Iskola Utemváltás a szennyvizeseknél A III. ütemmel lezárul a tol­nai szennyvízcsatorna-hálózat építésének jelenlegi prog­ramja. A fővállalkozó, a BAU-Team Kft. most tart az ütemváltásnál: a Il-at bevégzi, s a III-ba kezd. A kivitelezés befejezési dá­tuma két dologtól függ: az időjárástól és az önkormány­zat kasszájától. Korábban sze­rették volna, ha már az idén elkészül a teljes hálózat, de pillanatnyilag a '96-os határ­idő tűnik betarthatónak. Minderről Háry János, az önkormányzat műszaki osz­tályvezetője adott tájékozta­tást. Meg arról is, hogy jelen­leg a víztorony környékén dolgoznak a gépek, s ha lefut a program, a város területének körülbelül 50 százalékán lesz szennyvízcsatorna. Fotó: G. K. Utasfóbia Kollégám találó megjegyzése szerint manapság rengeteg pálya- tévesztett buszsofőr szaladoz útjainkon, tekintve, hogy egyes rep­rezentánsaik rendkívüli módon iszonyodnak az utasoktól. Jóma­gam is gyakran találkozom utasfóbiásokkal a Tolna és Szekszárd közötti menetrendszerinti tolongásaim során. Be kell vallani, egyéniségek ók a javából. Itt van például Jégarcú. Mielőtt felszállók a buszára, utoljára még gondosan végigsimítok frizurámon, megigazítom a nyakken­dőmet, lábat törlők a megálló betonján, majd nesztelen léptekkel felódalgok, (érvényes) bérletemet védekezőn magam elé tartva, alázatos főhajtással, hangosan, szépen artikulálva köszöntőm Ót. Arra ugyan még egyszer se volt példa, hogy visszaköszönjön, vi­szont köszönhetően példás magatartásomnak, még egyszer se kia­bált velem, nem úgy, mint a többi neveletlen utasnépséggel. Jégarcú viszont önmagával szemben is szigorú, már indulás előtt tíz perccel is fel lehet szállni hozzá, és pontosan betartja a menetrendet. Pirospozsgás más tészta. Ó nem szók' packázni, viszont min­dent megtesz annak érdekében, hogy minél kevesebb utassal kell­jen vesződnie. Beül tehát a meleg irodára, és nem zavartatva ma­gát a menetrendtől, csak akkor hajlandó elóóvakodni, ha a nagyjá­ból hasonló időpontban érkező párhuzamos járat már beért, és a fázós, ingerült utasok rohama nagyobb részben hatástalanítva va­gyon. Míg Pirospozsgással előfordul, hogy a többi megállóban olykor a párhuzamos járat elébe kerül, és így akár együltében 10-15 em- bert(l) is felvesz egyszerre, addig Beugró ezt a ballépést még vélet­lenül sem követi el. Ó is udvariasan maga elé engedi busztársát, csakhogy ó az egész út során ügyel arra, nehogy előbb érkezzen egy megállóba, mint párhuzamos kollégája. Ha közönséges ha­landó ennek végrehajtására már végleg nem látna esélyt, Beugró ekkor sem esik pánikba. Inkább leáll az út szélére és elkezdi cserél­getni a táblákat a busz ablakában. Precízen, feszült figyelemmel rakosgat, arca csak akkor derül fel, amikor a másik busz már lee­lőzte. Tanulságképpen talán csak annyit fűzhetnék hozzá, hogy fent nevezettek valószínűleg nem iszonyodnak jobban az utasoktól, mint azok tőlük. sk Mennyit olvas egy faddi lakos? Ritkán készül tudományos igényű felmérés falusi könyv­tárról. Az elmúlt évek faddi újításai azonban számvetésre serkentőek. Az intézmény két évvel ezelőtt saját költségveté­séből „kiizzadt" egy alapterü­letbővítést, a hozzátartozó polcbeszerzéssel. Az idén kí­sérletként könyvtárhasználati díjat is kértek a beiratkozók- tól. Ezt a finanszírozási rend­szer koncepciójának gyökeres megváltoztatása indokolta, ugyanis a könyvbeszerzési ke­retet is egyéb bevételeiből kell kigazdálkodnia a helyi kul- túrháznak. Nos, a színvonalnövelő be­ruházás és a „regisztrálási dézsma" hatása egymást kie­gyenlítőnek mutatkozott. A beiratkozások száma (az iskolakönyvtárt is látogatók­kal együtt) négy év alatt nem csökkent, ami az alternatív művelődési lehetőségek gya­rapodását is figyelembe véve nem kis eredmény. A 680 ol­vasó a négy és félezres lélek- számhoz mérten elfogadható aktivitást jelent. Nem lehe­tünk elégedetlenek a 17 ezer forintos pluszbevétellel sem, mely a nyomtatványigény fe­dezésére szolgál. Ami aggodalomra adhat okot: a könyvek árának ug­rásszerű emelkedése. A vásár­lásra fordítható összeg vásár­lóértékének mélyrepülése már az alapműnek számító kiad­ványok beszerzését is veszé­lyezteti — és akkor hol marad a kommersz kategóriába so­rolható könyvek iránti jogos igény? Ódry Károly Papírgyűjtők Körlevélben jött a „MEH"-felhívás: pénzt adnak a papírért. Nosza, nem is kés­lekedtek a szedresi iskolások és egy „fizetésnélküli" sza­badnapon pénzt kerestek. Ki­csik és nagyok, kosárral, ta­licskával, kiskocsival járták az utcákat. Mivel „tüzelős" sze­zon van, mindenki arra gon­dolt, hogy a ház körüli papír gyújtóssá, füstté lett. A gyűj­tött mennyiség rácáfolt a kita- lációra, mert a felsősök 2553 kg papírt, míg az alsósok 1418 kg-ot gyűjtöttek. Mivel egy­szer majd tavasz is lesz, s ak­kor az iskolai kirándulások dandárja, országjárások ideje: ez a bevétel is jelenteni fog majd valamit. KáeL Jelentkezzen, aki a sajátjára ismer „Talált" tárgyak a tolnai őrsön H. Attila és O. Mária a na­pokban lebukott. A náluk tör­tént házkutatás során a tolnai rendőrök gépkocsikból, eset­leg üres házakból származó, fent nevezettek által eltulaj­donított tárgyakat találtak. Á lista: (Terjedelmi okok miatt a tárgyak részletes leírását nem tudjuk közölni.) Kék színű orkán, zippzáras kerékpáros táska. Újra S'írhatnék Tófalusi Zoltán (4.A) és Bá­lint Szilárd (3.B) főszerkeszté­sével megjelent a tolnai gim­názium lapja, a S'írhatnék. Tó­falusi szerkesztő úr tájékoz­tatta lapunkat az újság indulá­sának körülményeiről. Az elmúlt nyár megihlette a fenti párost, elkészült írásaik­nak azonban nem találtak nyilvánosságot, mivel a Iu- ventus, a környék ifjúsági lapja átmenetileg „szünetelteti magát". Hogy mégse merülje­nek feledésbe ezen iromá­nyok, legegyszerűbbnek egy új lap indítása mutatkozott. A főszerkesztő-páros isme­rősöket verbuvált a munká­hoz, Pirgi Valér, Nagy Ildikó, Kiss Zoltán, Wiesner József és Jankovics Zoltán is részt vett a szerkesztésben. Megnyerték az ügynek Pámer Jakab tanár úr (a Iuventus „atyja") és ter­mészetesen az iskola jóindula­tát. Munkájuk közben elsajátí­tották a tördelés néhány csín- ját-bínját is. Erőfeszítéseik eredményeképpen október 21-re elkészült a nyolc oldalas lap. A cím hagyományápo­lásra is utalhat, hiszen a gim­náziumban jó tíz évvel ezelőtt hasonló címmel indult, és so­káig jól is működött egy suli­újság. Az új S'írhatnék kedvező visszhangra lelt a gimi tanulói körében. A szerkesztők nem pihennek a babérokon, de­cember közepére szeretnék elkészíteni az új számot. Szándékaik szerint minél több diáktársukat bevonva az új- ságcsinálásba.-es­Egylapos, kék színű, mini gázfőző, CV 470 felirattal. Barna színű Videoton Sirius rádió. Fekete bőr, zippzáras, 2 re- keszes autóstáska. Zöld-ezüst színű színházi látcső. Kék műanyag tokban 7 da­rabos, nyélben cserélhető csa­varhúzókészlet, Flaro felirat. Fekete bőr, zippzáras váll­táska, Havelite felirat. A Kommersz Blues jelenlegi felállása: Pilisi István (gitár, ének); Szentes Csaba (basz- szusgitár); Szűcs Gábor (dob, ének); Varga Mihály (ének, szájharmonika, gitár). '91 feb­ruár óta létezik az együttes, az alapítók küzött volt Rubies László (ének), Deák László (gitár) és Varga Tibor (gitár). A mostani formáció '93 szep­tember óta él. Általában vidéki klubokban lépnek fel. Tolnán ők hívták életre a „blues-kocsma" in­tézményét. Más jellegű volt az a koncertjük, amit idén má­jusban fúvósokkal kibővülve Kommersz Blues Band néven adtak a Dunaparton, vagy az az unplugged buli is, amit Szentiván éjjelén, a tolnai művházban tartottak. Az együttes nosztalgia zenét is játszik, ám jobbára a rhythm and blues hagyományokat követi, bár nem minden tagja megrögzött „blúzista". Kis méretű, szürke transz­formátor, 10X5-ÖS fémdoboz. Easy feliratú kétfülű zipp­záras sporttáska. 15 cm-es műanyag vízálló zseblámpa, Voltas felirattal. Valamint evőeszközök, ké­sek, sörnyitó, habszifon és szabadidőruhák. A tolnai zsaruk kérik, hogy ha valaki a sajátjára ismer a holmikban, jelentkezzen a tol­nai rendőrőrsön. Népújság (NÚ): — Hogy van az, hogy egy együttes lekommer- szezi saját magát? Kommersz Blues (K.B.): — A legelső fellépésünk előtt nem tudtuk, hogy mi legyen a nevünk. Abban az időben még abszolút kezdők voltunk. Nekem az elején például leraj­zolták, hogy néz ki a gitár, és melyik ujjam után melyiket kell tenni. Van tehát az elne­vezésben egy kis önirónia is, másrészt pedig így azt csiná­lunk, amit akarunk. A kommersz nem csak azt jelenti, hogy silányabb minő­ségű, hanem azt is, hogy nem eredeti. Az igazi blues Ámeri- kában van, Magyarországon tehát csak kommersz lehet, a minőségétől függetlenül. NÚ.: — Mi készteti az embert, hogy színpadra álljon a zenéjé­vel? K.B.: — Úgy kerek a dolog, ha kap visszajelzést az ember arról, amit csinál. A zene Tolnai rock-szeglet II. A Kommersz Blues Disznóvágás­kényszer? A tolnai állattartásról szóló új rendeletet olvasva többek­ben kérdések merültek fel, va­lahogy ilyesformán: hát akkor most mi lesz? Az október else­jével hatályba lépett rendelet ugyanis úgy szól, hogy pél­dául a II. számú állattartási övezetben nagyállatot nem lehet tartani. Ezek szerint, ha valaki mondjuk a Lehel, a Damjanich, az Árpád, a Kos­suth Lajos utcában vagy más, „központi" helyen lakik, ezen­túl nem nevelheti fel a háza mögötti ólban az évi egy-két - hűtőládába szánt - malackáját sem. Az ügyben a város jegy­zőjét, Sümegi Zoltánt kerestük fel. — Azt jelenti a rendelet, hogy az érintetteknek október egytől le kellett öldösniük disznóikat, marháikat, lovaikat, jobb esetben értékesíteniük kellett patás jószá­gaikat? — Nem. Tudjuk nagyon jól, hogy szükség van átme­netre. Ezért akinek ebben a körzetben jelenleg olyan álla­tai vannak, amit a rendelet szerint nem lehet tartani-, azo­kat tovább tarthatja. Ám újabb állatokat nem vásárolhat, (le­galábbis a hivatal tudtával nem.) A rendelet különösen az építési engedélyek kiadásánál fog érvényesülni. Ha valaki az érintett körzetekben mondjuk disznóólát akar építeni, azt va­lószínűleg nem fogjuk enge­délyezni. Á jegyző elmondta, hogy a rendelet előkészítése során két változat került kidolgozásra, egy liberálisabb és egy szigo­rúbb. A testület ez utóbbi mel­lett döntött, tehát azok véle­ménye kerekedett felül, akik azt mondták, hogy ha már vá­ros lett Tolna, legyen város­hoz méltó állattartási rende­leté. Arra a kérdésre, hogy vajon ellenőrzi-e majd valaki a ren­delet betartását, természete­sen „igen" volt a válasz. Akit lefülelnek, akár 10-20 ezer fo­rintos pénzbírsággal is sújthat­ják.-s­kommunikációs eszköz is. Összehozhat, ugyanakkor el is választhat embereket. Akinek nem a mi zenénk tetszik, nem a mi bulijainkra jön el. NÚ.: — Elmennétek-e profi­nak? K.B.: — El, csak nagy való­színűséggel nem élnénk meg belőle. Nem elég bemenni a kiadóhoz egy jó anyaggal, ha­nem el kell viselni egy gusz­tustalan menedzsercéget is. Aki erre nem hajlandó, az ma­radhat a próbatermében és ott játszhat. Mi nem azért álltunk össze, hogy üzleti siker legyen ebből a dologból. Túlságosan nem zavar minket, ha nem akasztunk le nagy összegeket, mert éppen nem lépünk fel, hanem inkább beülünk két­szer próbálni és csinálunk egy saját számot. NÚ.: — Hova sorolnátok ma­gatokat a megyében? K.B.: — Nincs közöttünk Jimy Page szintű gitáros, vagy Robert Plant szintű énekes. Nincsenek előttünk különö­sebb távlatok, tulajdonképpen megbékéltünk azzal, hogy a zenekarnak annyira futja, hogy a megyében ismernek bennünket. Ez persze többün­ket nem elégít ki 100 százalé­kosan, ezért a Kommersz Blues-zal párhuzamosan más­sal is próbálkozunk zenei té­ren. NÚ.: — Állítólag megjelent egyik fellépésetek előtt az újság­ban, hogy ti vagytok a megye leg­jobb blues zenekara. K.B.: — Ezt mi is olvastuk, természetesen nem tőlünk ered. A Holdfény discoban (a Graffiti elődje) az akkori tu­lajdonos úgy gondolta, hogy ez majd egy jó közönségcsalo­gató fogás lesz, nagy bevételt hoz, meg minden. Neki elég jól bejött. sk—őr

Next

/
Thumbnails
Contents