Tolnai Népújság, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-27 / 253. szám

1994. október 27., csütörtök KÖRNYEZET BARAT «ÚJSÁG 7 Föld, víz, levegő a XXI. században A természeti környezet jö­vőképe elkészült, de a gazda­sági és a társadalmi környe­zeti jövőkép hiányában ez a koncepció sem tekinthető még véglegesnek. A levegő, a víz, a talaj és az élővilág problémái­val foglalkozó koncepció töb­bek között elérhető célként je­löli meg, hogy Magyarország 2010-ig teljesítse a nemzetközi levegőtisztaság-védelmi egyezményekből rá háruló feladatokat, s már előbb elér­jük az egészségügyi határér­tékek betarthatóságát, s a Duna, Tisza 2010-re legalább a tűrhető vízminőségi kategó­riába kerüljön. A jövőkép sze­rint 2010-re már a szennyvi­zek 90 százalékát csatornával kellene elvezetni, tisztítatlan szennyvizek pedig egyáltalán nem kerülhetnének a fo­lyókba. A koncepció szerint a mechanikai tisztítást mini­mumra csökkentve nagyobb arányt képviselhetne a kémiai, leginkább a biológiai szenny­víztisztítás. Fontos kérdés a szennyvízi­szapok ártalmatlanítása, a kommunális szennyvizek me­zőgazdasági elhelyezése, csakúgy mint az „örök téma": a hulladékkezelés. Aki a jövőt tervezi, annak a felnövekvő nemzedékre kell alapoznia el­képzeléseit, amin adott eset­ben nem más, mint a környe­zetvédelmi szakképzés fel­lendítése értendő. Periférián a hulladékgazdálkodás A hulladékgazdálkodás ak­tuális kérdéseiről rendezett tanácskozást Szolnokon a Kö- zép-Tisza-vidéki Környezet- védelmi Felügyelőség. A kon­ferencián elhangzott, hogy hazánkban az 1992-ben tör­tént felmérés alapján egy esz­tendő alatt 84 millió tonna hulladék keletkezett, s ebből 80 millió tonna az ipar, a me­zőgazdaság és a szolgáltatási szféra „terméke" volt. Ezzel jó néhány fejlett európai államot megelőzünk. A termelési hul­ladékokból mintegy 76 millió tonna nem minősül ugyan ve­szélyesnek, de kezelésük a tömegük miatt okoz gondot. Ennél sokkal nagyobb prob­lémával jár az évi 4J5 millió tonnányi veszélyes hulladék ár­talmatlanítása. A részleges megoldást segíti az Aszódon megépült végleges lerakó, a Dorogon működő égetőmű, valamint az ország négy tele­pülésén található átmeneti ve- szélyeshulladék-tároló. Ezek viszont együttesen sem képe­sek befogadni az egyre gyű­lendő hulladékot. Enyhít va­lamit a helyzeten, hogy a főleg a kórházi és állati eredetű hul­ladékok megsemmisítésére megjelentek a különböző vál­lalkozói szervezetek, de a sza­bályozás fehér foltjai és a bő­séges megrendelés sokszor kínálja a visszaélés lehetősé­gét. Nem sokkal üdvözítőbb a kép a települési hulladékok esetében sem. Nemcsak azért, mert tömegük tíz év alatt tíz millió tonnáról megkétszere­ződött, hanem a szelektív gyűjtés megoldatlansága mi­att. E hulladéknak ugyanis mintegy hatvan százaléka másodnyersanyagként hasz­nosítható lehetne speciális gyűjtési mód, illetve a fogadá­sukra alkalmas háttéripar megléte esetén. A Magyar Tudományos Akadémia előre­jelzése szerint, ha a jelenlegi szemléleten nem sikerül vál­toztatni, az ezredfordulóig a lerakók iránti kapacitásigény a 180 millió köbmétert is elér­heti, amihez legalább négye­zer hektár területet kellene ki­vonni a mezőgazdasági műve­lésből. A veszélyes hulladékok ke­zelését illetően: jelenleg még különlegességként könyvel­hető el az a Jászberényben be­fejezés előtt álló környezetvé­delmi beruházás, amelyet a Lehel Hűtőgépgyárat megvá­sárló svéd Electrolux cég való­sított meg. A jászsági nagy­üzem korábban az ipari ter­melés során keletkezett feles­leges anyagokat felelőtlenül egy úgynevezett vadlerakóba tüntette el a város határában. A gyárat megvásárló Electro­lux - mint képviselője beszá­molt róla - kötelezettséget vál­lalt a környezetszennyezés megszüntetésére. A veszélyes hulladék kategóriába tartozó - anyagokat Aszódra szállít­tatta, százezer köbméternyi szennyezett földet pedig egy amerikai szakcég által egyedi technológiával megépített le­rakóba helyeztette el. Mindez természetesen tetemes pén­zösszeget igényelt, s a jövőben hasonló megoldásokra csak a kellő financiális feltételek meglétekor lehet gondolni. A Lehel esetében a környezet rehabilitációjának „számlája", amely magába foglalja a há­rom gyárterület és a hét veszé­lyes vadlerakó megtisztítási költségeit, nem kevesebb mint 2,4 milliárd forintra rúg. Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítvány Figyeljünk a pszichiáterekre! Egyre-másra alakulnak a polgári kezde­ményezések a kelet-európai demokráciák­ban. Most egy olyan honi alapítvány röpira- tát adjuk közre, mely a pszichiátria, a pszi­chiáterek ellenőrizhetőségért küzd. * Van egy szakma, amelynek művelői a leg­demokratikusabb társadalmakban is komoly hatalommal rendelkeznek az emberek felett. Jogukban áll, hogy bárkinek megváltoztas­sák az életét, a kapcsolatait, az eltervezett jö­vőjét és a személyiségét. Ez a szakma a pszi­chiátria. Rendszerfüggetlen, azaz mindenféle politikai rendszerben és mindenféle politikai rendszerváltozás ellenére ugyanaz marad. A társadalom pedig mondhatni, egyáltalán nem figyel rá. Ha egy pszichiáter kartont nyit egy állam­polgárról és ráírja, hogy „depressio", „schi­zophrenia", „paranoia", „doxasma", „Wahn-állapot" stb., akkor máris „tudomá­nyosan alátámasztott" joga van ahhoz, hogy beleavatkozzon az életébe, méghozzá bármi­lyen mértékben. És nincs senki, aki felülvizs­gálná. A pszichiáterek véleménye alapján bárkit elmegyógyintézetbe zárhatnak. Az embere­ken mesterséges kómát idézhetnek elő. Na­gyerejű áramütésnek tehetik ki őket. Hipno­tikus parancsokat ültethetnek az elméjükbe. Sebészkéssel belemetszhetnek élő agyakba. Bármilyen kábítószernek minősülő és ko­moly függőséget okozó drogot szedethetnek. Beleszólhatnak az igazságszolgáltatásba és olyan bűnözőket szabadíthatnak a társada­lomra, akik a legsúlyosabb bűncselekménye­ket követik el. Megszabhatják a gyermekne­velést. Megszabhatják a családi életet. Meg­szabhatják a szexualitást. Jelen vannak a nemzetvédelem, a rendőrség, a hadsereg és a politika terén. És teszik mindezt úgy, hogy a társadalom soha nem kért tudományos bizo­nyítékokat a pszichiátriától és nincs senki, aki szünet nélkül felügyelné a pszichiátere­ket és afelett őrködne, hogy csakis a legma­gasabb szintű felelősséggel bíró emberek rendelkezhessenek a felsorolt kiváltságokkal. Ezért elméletileg a mentális egészség terü­letén, a pszichiátria berkeiben, a legiszo­nyúbb bűnöket követhetik el az emberiség el­len - méghozzá bűntelenül. Célunk, hogy a pszichiátria és a pszicholó­gia akkora figyelmet kapjon a társadalomtól, amekkorát megérdemel, hogy lehulljon róla az évszázados, a nyüvánosság elől mindent eltakaró misztikus fátyol és feltűnjön a szín­tiszta igazság, bármi is az. Ha Ón segíteni akarja munkánkat vagy / és bármilyen panasza van pszichiáterre vagy pszichológusra, akkor kérjük értesítse az Ál­lampolgári Bizottság az Emberi Jogokért Alapítványt az 1417-265-ös telefonszámon. „Ha nem vagy valaki, akkor senki se vagy. Elvihetnek az utcáról, bizonyítsd be az ártat­lanságodat. És ha ezzel két éved a zártosztá­lyon elszelelt, bajba kerültél. Nem mondhat­ják, hogy épeszű vagy és bűn télén, mert ak­kor hogyan számolnak el a két éveddel, amit beolvasztottak, mint a kolimai A-124-es kényszermunkás karikagyűrűjét." (Gazsó-Zelei: Őrjítő mandragóra) „A XX. században három nagy veszély van az emberiségre nézve: az első a nácizmus, a második a kommunizmus, a harmadik a pszichiátria." (Thömas Szász pszichiáter professzor) Szabadalom, szennyvíz elhelyezésére A háztartásokban össze­gyűlő szennyvíz környezet­kímélő elhelyezésére dolgoz­tak ki eljárást a Debreceni Ag­rártudományi Egyetem Kar­cagi Kutatóintézetében. Az el­használt víz elsősorban azért okoz gondot, mert huzamo­sabb ideig egy helyen tárolva a talajvíz szennyezőforrásává válik. A károsítás mértéke ott a legnagyobb, ahol egykori ásott kutakat használnak e célra, vagy központilag kije­lölt tárolókban „lappang" so­káig a szennyezett víztömeg. A legjobb megoldás ezekben az esetekben egy átfogó csa­tornarendszer és egy korszerű szennyvítisztító mű kialakí­tása volna, ám tekintettel az anyagi gondokra ez egyelőre megvalósíthatatlan. A most szabadalmaztatott módszer Kapocsi Istvánnak, a karcagi kutatóintézet munkatársának nevéhez fűződik. A szennyvíz környezetkímélő hasznosítá­sához az volt a kiindulópont, hogy minden településen ta­lálhatók gyenge termékeny- ségű földek. É táblák felső termőrétegének bakhát-szerű kialakításával megteremthe- tődik az erdőtelepítés feltéte­lei, büntethetik a területet a kedvezőtlen adottságokat el­viselő fafajokkal - például Tűz a tanyán A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Ibrány térségében kedden késő délután eddig tisztázatlan körülmények kö­zött kigyulladt egy tanya mel­léképülete, s a tűzben életét vesztette a hatvanhét éves Nagy Lászlóné. nyárral -, s emellett egy csa­tornaműn keresztül idejutta­tott szennyvízzel táplálhatják. A szakszerű adagolás ered­ményeként a növények jól fej­lődnek, a talajminőség javul, a vízben lévő szennyeződés le- bomlik. Egy hektárnyi bakhát fel­ület kialakítása és a fatelepítés százötvenezer forintból meg­oldható. Ez a kiadás össze­vetve a szippantott szennyvíz rendszeres elszállításának és tárolásának költségével, a be­ruházás egy év alatt megtérül. Védett növények Pirítógyökér (Tamus Communis) Nagyon különös növénye hazánknak ez a melegkori (at­lanti-mediterrán) maradvány, épp ezért csak a Dél-Dunántú- lon, és a Balaton-felvidéken ta­lálható, nedves, üde erdők­ben. Kúszó vagy felkapasz­kodó 2-3 méter hosszú kétlaki növény. Levelei nyelesek, mé­lyen szívesvállúak, csúcsuk hegyesedő. Egyszikű növény, de levelének erezete megté­vesztően kétszikűekre emlé­keztető. Virágzata fürtös, virágocs- kái halvány sárgás-zöldek. Termése piros bogyó, de nevét nem a piros bogyójáról kapta, hanem lázkeltő „arcpirító" ha­tásáról. Virágzása: május-jú­nius. Védett növény, eszmei értéke 2000 Ft. Bükkösökben, tölgyesekben szurdok- és törmelékerdők­ben fordul elő. Megyénkben a szekszárdi-dombságban, ge- resdi-dombságban és a len- gyeli erdőben találkozhatunk vele. Nem túl feltűnő, de ér­dekessége miatt mindenkép­pen figyelmet és védelmet ér­demel. Tóth István Zsolt Fotó: Farkas Sándor Ökológiai Akadémia Az Ökológiai Kultúra Fejlesztésért Alapítványt a Művelődési és Közoktatási Minisztérium és a Környezetvédelmi és Te­rületfejlesztési Minisztérium hozta létre 1993-ban. Az Ala­pítvány elsődleges célja a társadalom ökológiai, környezet­védelmi tudatszintjének bővítése, formálása. Ennek érdekében „Ökológiai Akadémia" néven olyan ok­tató és bemutatóközpontot fog működtetni 1995. nyarától az Óbudai-szigeten, ahol az alternatív technológiák gyakor­lati bemutatójától az ökofilozófiáig a témával kapcsolatos ismeretek széles skálájával ismerkedhetnek meg a résztve­vők különböző foglalkozás keretében. Az alapítvány az „Ökológiai Akadémia" programjai ki­dolgozásában és lebonyolításában minden érdeklődő rész­vételére számít és szeretné, ha ilyen képzési formák helyi kezdeményezésre minél szélesebben körben megvalósul­nának. Az Ökológiai Kultúra Fejlesztéséért Alapítvány e cé­lokkal összhangban pályázatot hirdet kömyezetvédlemi nem kormányzati szervezetek, iskolák, kulturális intézmé­nyek valamint magánszemélyek számára. Pályázni lehet: tanfolyami programok kidolgozásával és a tanfolyamok háttéranyagául szolgáló ismeretterjesztő, tudatformáló és módszertani szakanyagok létrehozásával felnőtt korosztály számára az alábbi témákban: környezeti konfliktuskezelés - zöld mozgalmak önkormányzatokkal, hatóságokkal való együttműködése - környezetgazdaságtan, ökológia és köz­gazdaság összefüggései - alternatív technológiák alkalma­zása építészetben, kertművelésben. A tanfolyami progra­mok időtartama min. 10, max. 40 óra lehet. A tanfolyamok háttéranyagául szolgáló szakanyagok elkészítésére tanfo­lyami tematikával együtt, de attól függetlenül is lehet pá­lyázni. Mindkét témára maximálisan 150 ezer Ft igényel­hető. Az alapítványnak 3 millió Ft áll rendelkezésére a pá­lyázatok díjazására. A pályázati részvételi díj: 600 Ft. Pályázati űrlap igényelhető az Alapítvány címén: Az Ökológiai Kultúra Fejlesztéséért Alapítvány 1035. Buda­pest, Miklós tér 1. Tel: 250-0594. A pályázatok beadásának határideje: 1994. november 15. A beérkezett pályázatokat az Alapítvány 1994. december 15-ig kiértékeli és értesíti a résztvevőket az eredményről. Keressük egymást! ff ff Kedves Egyedülálló Ol­vasó! Segítséget ajánlunk önnek a kapcsolatteremtéshez. Adjon esélyt önmagának: mutatkoz­zon be! A magasság, a testsúly és a külső egyéb jellemzői nem lényegtelenek, de sokkal fontosabb és érdekesebb az, hogy milyen az Ön termé­szete, mi érdekli, mivel fog­lalkozik, hogyan él, szabad­idejében mit csinál, kapcsola­taiban kezdeményező, elfo­gadó netán passzív? Mi okoz örömet Önnek, mitől fél, mire vágyik, milyen partnert sze­retne? (A terjedelem korláto­zottsága miatt kérjük, hogy tömören, lényegretörően fo­galmazzon!) Bemutatkozó levele - amelynek a végén kérjük, tün­tessen fel egy jeligét - megje­lenik lapunkban. Nem azon­nal mert hetente sorsolással döntjük el, hogy a következő héten ki mutatkozhat be. Le­velét adja fel az alábbi címre: „őszinte Szó" Társkereső Szolgálat, Szekszárd, Mártírok tere 10. „Keressük egymást!" Ugyanitt érdeklődhet á jel­igéjére érkezett válaszok iránt személyesen (munkanapokon 16.30-18 óráig), és ezidőben te­lefonon (316-722). Vidékiek­nek - név és cím közlése után, a postaköltség megtérítése mellett - elküldjük a válaszle­veleket. Az „őszinte Szó" Társke­reső Szolgálat konzultációs lehetőséget ajánl fel mind­azoknak, akik a bemutatkozó levél megírásában, a válaszok értelmezésében és a válasz­tásban, kapcsolatteremtésben segítséget kérnek. Az egyedülálló olvasónak ajánljuk, hogy ha valaki meg­tetszik lapunkban, írjon a fenti címre, s eljuttatjuk levelét a jel­ige tulajdonosához. Jelige: Remény 47 éves özvegyasszony va­gyok. Átlagos külsővel ren­delkezem és átlagos emberi tulajdonságokkal. Körülmé­nyeim rendezettek. Természe­tes igényem van mindarra, ámi szebbé, jobbá, boldogabbá teheti életem. Ehhez keresem a társam. Érdeklődési kö­römbe a színháztól a kertész­kedésig minden belefér. Jelige: Egymásért 45 éves (166/78), kisvárosi, szolid, kissé molett, elvált asz-' szony vagyok. Szeretem a természetet, zenét és romanti­kát. Igényes vagyok magamra és környezetemre. Életemből hiányzik egy igényes, vidám természetű, őszinte, komoly gondolkodású, nem do­hányzó és szeretetre vágyó férfi. Keresem őt, ha el tudna fogadni természetes hibáim­mal együtt. Jelige: Véletlen találkozás Városban élő, szellemi fog­lalkozású, 41 éves, elvált nő vagyok. Saját lakásomban élek 16 éves fiammal, anyagi kö­rülményeink rendezettek. Szeretem a természetet, iro­dalmat, a zenét, a filmeket és koncerteket, a szép és ízléses dolgokat, a rendet és tisztasá­got. Alaptermészetem vidám, céltudatos. Magammal és környezetemmel igényes va­gyok. Várom egy független, káros szenvedélytől mentes, őszinte, intelligens férfi - lehetőleg fényképes - bemutatkozó le­velét. Szemétgondok Ukrajnában Kijev minden lakosa - átla­gosan - egy köbméter szeme­tet „termel" évente - meg is látszik a városon. A nem köz­vetlenül a belvároshoz tartozó területeken kívül szemet szúró látvány és orrfacsaró bűz fogadja a lakókat és az ar- rajárót. Az ok igen prózai: a főváros egyetlen, régen épített szemétégetője nem képes mindent elnyelni, torkán akad a sok szemét. Országosan is megoldatlan az egyre csak magasodó szeméthegyek problémája. A szakemberek szerint a Szemétégetők munkáját más­sal is lehetne könnyíteni. Pél­dául azzal, hogy külön-külön gyűjtetnék a lakossággal az üveget, a papírhulladékot és a fémdobozokat. Az ehhez szükséges tartályok már meg­vannak néhány városban, de senkit sem érdekel, hogy hová dobja saját szemetét. Ráadásul környezetszennyező anyagok - akkumulátor, fáradt olaj - is elvegyülnek a kukákban, ezért a még hasznosítható hulladék is odavész.

Next

/
Thumbnails
Contents