Tolnai Népújság, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)
1994-10-22 / 249. szám
10 «ÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1994. október 22., szombat Faluházi nézelődő Itt a fogászat reformja Hosszas huzavona után: start! Pontgyűjtés november 1-től Hat évvel ezelőtt, 1988-ban beszélgettünk a fogászati ellátásról dr. Selényi Judittal. A megye stomatológus szakfőorvosát akkor arról kérdeztük, hogy szűkebb hazánkban hol tart a fogászati ellátás fejlesztése. Témánk ezúttal az ellátásnak az a reformja, amiről közel két éve egymásnak ellentmondó, általános riadalmat keltő információkat kaptunk. Az keveseket lepett meg, hogy az egészségügyi ellátásból minden igyekezetével törekszik kiszállni az állam. Már a hetvenes évek második felében megfogalmazódott, hogy anyagi erőnk feletti volt állampolgári joggá emelni az ingyenes egészségügyi ellátást. Mindebből most csak annyi érdekes, hogy az ellátás nagy egészéből elsőként a fogorvoslás szólalt meg a változtatás igényével. És érvelt is mellette az általa használt gépek, eszközök, munkájához szükséges, zömmel külföldi alapanyagok költségeinek emelkedő adataival. Nem új- donat új dolog a fogászati ellátás reformjának gondolata. A minisztérium már 1987-ben életre hívott egy szakbizottságot, melynek tagja volt dr. Selényi Judit főorvos is. Neki oroszlánrésze van abban, hogy az akkori 43-ról, máig 74-re emelkedett Tolna megyében a fogszakrendelések száma. A bizottság hat évvel ezelőtt feladatának megfelelően azt mérte föl, hogy az egészségügyön belül, költségeivel mit jelent a fogászati ellátás biztosítása. Addig erről még csak megközelítően pontos adatok se voltak. — Főorvos asszony, minap olvastam egy sajtóközleményben, hogy felgyorsult a fogászati reform előkészítése. Ugye nem szentségtörés, ha ilyet olvasván az állampolgár szája félrehúzódik és még illetlen gondolatai is támadnak? Mi az, hogy felgyorsul és mi az, hogy még most is csak előkészítése? — Az állampolgárnak sajnos igaza van, de nem a szakma, sokkal inkább az előbb tétovázó, majd kapkodó, határozatlan felső irányítás marasztalható el abban, hogy a fogorvosi ellátás finanszírozásának reformja nem a szükség diktálta terveknek megfelelően történt. Úgy elhúzódott, hogy átcsoportosítás miatt elúszott az az 1,5 milliárd forint is, amit az ellátás finanszírozására egy 1993. évi törvény már biztosított. Az egészségügyön belül mi vagyunk az a terület, ahol nem sikerült eddig bevezetni a teljesítményelvű finanszírozást. Azt sem sikerült tisztázni, hogy a fogászat költségeiből mit vállal hozzájárulásként az anyagilag igen rosszul eleresztett egészségbiztosító. Nagyon indokolt az említett felgyorsulás. November 1-től élesben indul a német mintán alapuló pontozásos rendszer. Ennek alapján működve egy-egy vállalkozásban szerződő félként működtetett szakrendelésnek - melyek közül számossal szerződést köt várhatóan az egészségbiztosító is - megszerzett pontszámaival el kell tartania önmagát. Egyébként ez idő szerint az időskorúaknak 75, az aktívaknak 50 százalékos hozzájárulást ad a biztosító alapvető szolgáltatások esetén. Az viszont változatlanul nagy kérdés, hogy a tb miből száll ki 1995. január 1-el. — Pedig ez izgatja legjobban a közvéleményt egy olyan országban, ahol a lakosság általános egészségi állapotának megfelelőek a szájhigiénés állapotok is. Híresen rossz fogazatúak vagyunk és csak reménykedhetünk abban, hogy a gyerekeink nem lesznek azok. — A szakma számára ismert, hogy a küszöbön lévő funkcionális privatizáció - amiben jut szerep a fenntartó szerveknek, így az önkormányzatoknak is - sok megválaszolatlan kérdése nyugtalanságot kelt. Maga a szakma sem mentes az aggodalmaktól, és nem nehéz megjósolni, hogy szó sem lehet a magán- rendelések elszaporodásáról. A közalkalmazotti bérkategóriába újabban sorolt, de korábban siralmasan alulfizetett fogorvosok közül ugyanis senki sem tudott annyit fölhalmozni, hogy magánrendelőt nyisson. Ma ennek a költsége 3-4 millió, tehát képtelenség pénzes családi háttér nélkül vállalkozni. Nincs mérvadó válasz még arra a kérdésre sem, hogy valójában mennyit tesz ki egy szakrendelés fenntartása éves szinten. A nyolcvanas évek végén egy rendelő fenntartási költsége hozzávetőlegesen másfélmillió forint volt. Azóta viszont közel hat év telt el inflációval, forint leértékelésekkel, anyag- és energiaárak emelésének terhelésével. Tényleg lépés- kényszerben vagyunk, ami a gyorsítást illeti. — Ez világos. A gond abból fakad, hogy ma se átláthatóak - még a szakma számára sent- a január 1-től működő reform előnyei, és mert ilyenek is vannak, a hátrányai. Ha az egészségbiztosítás esetleg tovább csökkenti támogatásait, azt a lakosság mindig úgy éli meg; „ha lesz pénzem, lesz egészségem, de fogak híján nem kell csak pépes ételek fogyasztására sem fanyalodnom". — Ez azért így nagyon sarkított megfogalmazás, hiszen a fogászati ellátáson belül marad mindaz elérhető helyen, ami alaptevékenységnek számít, így a foghúzás, vagy a megtartó fogászat egyszerűbb megoldásai. Változatlanul előkelő helyen áll az iskola- és gyermekfogászat, minden megelőzéssel, gondozással kapcsolatos tevékenység és az időseknek sem kell attól tartaniok, hogy fogatlanságra lesznek kárhoztatva. A lényeges változás azt a protetikát, fogpótlásokat érinti, ami igen drága anyagok - nemesfémek, porcelán, egyebek - alkalmazása miatt volt eddig is igen költséges. Aki magas esztétikai igényekkel jelentkezik, többet fizet. De ezt nem nevezném, méltánytalannak. — Szóval, föl a fejjel? — Igen. Egy év múlva biztos derűsebb beszélgetést folytathatunk a fogászat reformjáról. Addig, mint azt manapság sokmindennel kapcsolatban mondjuk, túl kell jutni a puding próbáján. — Ha ez útravaló, szívből köszönjük! László Ibolya Legjobban szeretek hívatlanul érkezni. Akkor pontosan lehet mérni a változást. így voltam legutóbb a decsi faluházban. Bognár Cecil igazgató nyomban magával ragadott, hogy tekintsem meg a fazekasműhelyét, ahol éppen új ember dolgozik. Előtte azonban nézzem meg a kiállítást, amit Czencz János festményeiből rendeztek. Ha már úgyis elmegyünk a folyosón, pillantsuk oda Minker Tibor színes rajzaira is. Ekkor Kovács Sára könyvtárossal találkoztunk, aki javasolta, hogy a padlásmúzeum új tárgyait is nézzük meg... Nézelődni kezdtünk, közben sorolták eredményeiket, gondjaikat. Az intrikákat, a keresztbe tevőket, a segítőket egyaránt ismerik, ami irigylésre méltó helyzet lehet. Pontosan tudják, kire, mikor számíthatnak, és kire nem. Á decsi faluház dolgozói a helyi kultúra formálói, alakítói. Ez a feladatuk. Mondhatja bárki vállrándítással. Igaza is lenne, ha nem volna a tapasztalás ellenkező, sikertelen példák bemutatásával. Valóban teszik a dolgukat, tudásuk, akarásuk szerint. Mindig adnak nézelődésre okot. Lehet természetesen éles bírálatot mondani, de az ítélkező álljon pár hónapra a helyükre. Ez most nem kimondottan a decsi faluház dolgozóira vonatkozik, hanem valamennyi művelődési ház alkalmazottjára. Soha nem volt hálás feladat a köznevelésben, közművelődésben való munkálkodás. A faluház padlásmúzeumába lépve azonnal feltűnik az ideiglenes bemutatók helyéül jelölt falrészen az új szerzemények sora. Kendervászon szőttesek csíkmintája kér figyelmet. Az 50-100 éves darabok újra napvilágra kerülve a múltból hoznak üzenetet. A paraszti életforma darabjai. Azé az ízlésvilágé, amit leginkább népművészetnek ismerünk. A népművészet le- gújabbkori alkotásaival viszont a faluház alagsorában találkozunk. A fazekasműhelyhez vezető folyosón ma élő fazekasok falra akasztott edényeiből látunk tálakat, tányérokat. Szatmári Tamás, Ja- szenovics Géza, Steig Ágnes, Bíró Annamária, Schmauser Györgyné, Keszler Antal műhelyéből akadnak itt mestermunkák. Bent a korong mögött fiatal lány hajlong. Agyagos kezét nyújtja bemutatkozáskor Herczinger Beáta. Egyike azoknak a diákoknak, akik a bonyhádi képzőművész iskolában végeztek. Decsen kapott lehetőséget, itt rendelkezésre áll a műhely, ahol dolgozhat és megegyezés kérdése a munkadíj fizetésének módja. A formázókorong, az égetőkemence, a száradó, égetésre váró edények igazítják a tekintetet, azokhoz az edényekhez, melyek bevezették a nézőt a folyosóról a műhelybe. Á valamikori Déryné Színház előadásaira emlékeznek még a decsiek is. A televízió korszaka előtti években gyakran teltházas közönség fogadta a színészeket itt a faluban. Kérdés, hogy egy mai drámaíró alkotása mennyire lehet vonzó program? Október 24-re tervezték ugyanis Ungár Tamás: Csövesek című darabjának bemutatóját. A szerző a Népszabadság újságírójaként tette ismertté nevét. Fiatal ő maga is, éppen úgy, ahogy a dialógusokból kirajzolódik a két szereplő életkori sajátosságainak karakteres problémája. Ha volna valami kötelező tanulságot levonni a decsi Faluházban tett váratlan látogatásról, akkor csak ennyi: érdemes oda betérni máskor is. Decsi Kiss János kobáihy QWíthatö liter iMKm AUlí-r* KT. OFELfl^^ÁuiMí NEZZE MEG AZ ÜJ CÍMKE TÚLOLDALÁT EGYMILLIÓ FORINTÉRT! Ha a legismertebb magyar sört, a Kőbányai Világost választja, nemcsak egy könnyű, friss és finom italhoz jut hozzá, hanem részt vehet egy fantasztikus nyereményjátékban is. Miután kellő hőfokra hűtve elfogyasztotta a pompás, aranysárga nedűt, áztassa le az új köntösbe öltözött üvegről a címkét, és kitöltve, 1994. november 30-án 12 óráig juttassa el a megadott címre! így Ön is eséllyel pályázhat a 20 nyeremény egyikére. Minden visszaküldött címke egy-egy külön esélyt jelent! 1. díj: bruttó EGYMILLIÓ Ft 2. díj: bruttó 500 000 Ft 3. díj: bruttó 200 000 Ft 4-10. díj: bruttó 100 000 Ft 11-20. díj: bruttó 60 000 Ft FRISS, VILÁGOS KŐBÁNYAI - MINDEN PALACKBAN
