Tolnai Népújság, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-18 / 245. szám

4 WÚJSÁG TAMÁSI ÉS KÖRNYÉKE 1994. október 18., kedd Sváb bál, német önkormányzat- De ki az, aki jelöli a vá­lasztáson indulni szándékozó leendő képviselőket? Mert ré­gen a Hazafias Népfront fel­adata volt, Hazafias Népfront viszont már nincs - ez az egyetlen kérdés hangzott el a hétvégén Gyönkön a kisebb­ségi önkormányzati választá­sokról rendezett lakossági tá­jékoztatón, amelyen mintegy százan jelentek meg. A részvé­tel minden bizonnyal annak is szólt, hogy a fórumot köve­tően hamisítatlan sváb ba- tyusbálba invitálták a rende­zők a közönséget, a kérdés - és a válasz - utáni csend a megjelentek soraiban pedig minden bizonnyal arra vallott, hogy a gyönki németség tisz­tában van a törvény adta joga­ival, és nem az érdektelen­ségre. Gyönkön már megtör­tént a német kisebbségi ön- kormányzat választásának kezdeményezése, a kezdemé­nyezők a közvetlen módon választott önkormányzat mel­lett döntöttek. Józan-Jilling Mihály, a Szekszárdi Német Nemzetiségi Egyesület elnöke elöljáróban a kisebbségi ön- kormányzathoz fűződő aggá­lyokat igyekezett eloszlatni. Bár ilyen jellegű kisebbségi autonómia a világon sehol nincs az önkormányzati rend­szer Magyarországon bevált, és az ennek mintájára felépülő kisebbségi önkormányzatok is sikeresek lesznek - vélte. Az egyik félelem a német nemze­tiséghez való tartozás beval­lása körül tapasztalható, ezt azonban közvetlenül csak a képviselőjelölteknek, és a kezdeményezőknek kell vál­lalni. A másik a megalakuló kisebbségi és a települési ön- kormányzat esetleges konflik­tusaival kapcsolatos, ezt hiva­tott kivédeni a kisebbségi kompenzációs alap, amely a kisebbségi önkormányzatok működését biztosítja. Kemler János, a Magyaror­szági Németek Szövetségének gyönki küldötte azt hangsú­lyozta, hogy elsősorban a kul­turális autonómia megvalósí­tására törekednek, nem kí­vánnak elszigetelődni a ma­gyar társadalomtól, amit nem akarnak, az a gyors ütemű végleges asszimiláció. (A tájé­koztató nyelve egyébként ez­úttal is a magyar volt.) A jelenlegi képviselőtestület tagjai közül hatan vallják ma­gukat német nemzetiségűnek, ha úgy tetszik, a nemzetiségi képviselet tartalmát tekintve ma is valóság. Po Igármes ter-sirató Kistelepülések kényszerpályán Polgármester-,, sira tónk" — melyben Tamási környéki fal­vak első emberei tekintenek vissza megbízatásuk lejárta előtt az elmúlt évekre - két alanya ezúttal Keszőhidegkút és Magyarkeszi polgármes­tere: Perényi Henrik, és Kiss Károly. Elkerülték a hitelt- Az elmúlt négy évben so­kat fejlődött Keszőhidegkút - így látja Perényi Henrik - sok utat, járdát építtettünk, elké­szült a vizesblokk az óvodá­ban, a községházát és a műve­lődési házat felújítottuk, nyugdíjas klubot létesítettünk. Bár egy pályázatunkat elutasí­tottak, sőt úgy nézett ki, hogy idén hitelt kell felvenni - mert az iskola fenntartása sokba kerül, kétszer annyiba, mint amennyit az állam ad -, de nyáron volt egy lehetőségünk, hogy, mint hátrányos hely­zetű település pályázatot ad­hattunk be, és két millió forin­tot kapott a község. Azt mondhatom, hogy lé­nyegében minden sikerült, amit elterveztünk.- Volt olyan, amit visszate­kintve másképp csinálna?- Sokan elmentek a faluból 1959-ben, amikor megalakult a téesz, ahogy hazajárnak a szülőkhöz, azt kérdezik, hogy mi van, Hidegkúton már sztráda épül? Lehet, hogy vannak az embernek ellensé­gei, de úgy gondolom, hogy a többség támogatott.- Kényelmes volt a polgár- mesteri szék?- Nem mindig. Először volt öt képviselőnk, három képvi­selőasszony két éve egyszerre lemondott. Annak idején úgy véltem, hogy az egész ellenem szólt. Úgy volt, hogy nincs behívható képviselőnk helyet­tük, ebben az esetben döntés- képtelen lett volna a testület, szerencsére volt még egy il­lető, akit be tudtunk hívni, így megmaradt a testület döntés­képesnek.- Kíván indulni a polgármes­teri posztért?- Igen. Bízom benne, hogy újra megválasztanak. A környék legfiatalabb pol­gármestere, Kiss Károly még gondolkodik azon: indul-e a helyhatósági választáson. Adottak voltak a feladatok- Azt kell mondanom, hogy nem is tervekkel indul­tunk - emlékszik vissza -, egy kényszerpályán voltunk, mert nálunk adottak voltak a fel­adatok. Egy napközis konyha építése kezdődött, azt kellett mindenképpen befejeznünk, ez jóformán két éves költség- vetésünket elvitte. Azonkívül adott volt az, hogy utat kellett építenünk, mert a faluban öt­ven százalékos volt a szilárd burkolatú utak aránya. Az el­képzeléseink között az is sze­repelt, hogy az oktatást olyan szintre hozzuk, hogy megfe­leljen egy kistelepülés igénye­inek. Az is természetes volt ugyanakkor, hogy nem egy tornaterem lesz az első, ha­nem egy útépítés.- Mekkora összegű hitelt hagy maga után a jelenlegi önkor­mányzat?- Ez nyitott kérdés, egye­lőre az útépítésre felvett hitel­ből marad egy millió hetvene­zer forint, amit négy év alatt kell törleszteni. Azonban bí­zom benne, hogy nem fogunk hátralékot hagyni, mert bead­tunk egy pályázatot hátrányos helyzetű községként. Ha ezt kedvezőtlenül bírálják el, az összeg törlesztése egy kicsit meg fogja terhelni a község jövő évi költségvetését. Mindenki lábtörlője- Volt olyan döntése, állásfog­lalása, amelyet utólag megváltoz­tatna?- Visszagondolva a négy éves tapasztalat birtokában nyilván az ember kivédené a hibákat. Nem tudom, hogy a falunak is ez-e a véleménye, lehet, hogy csak az enyém, én mindig megpróbáltam a leg­jobb tudásom szerint dol­gozni. Aki dolgozik, az hibá­zik is. Nem mondhatnám, hogy kényelmes volt polgár­mesternek lenni. Egyik kollé­gám nemrégiben úgy fogal­mazott, hogy a polgármester mindenki lábtörlője.- Ez az oka, hogy gondolkozik még azon, indul-e a közeli válasz­táson? ~ Igen­-h-c Egy átszervezés utóélete ' . ■ Simontomyán nem akarnak labdát varrni? Röviden Községi ünnepély Simontomyán Kulturális műsorral emlékeznek a Köztársa­ság kikiáltásának ötödik évfordulójára Simon­tomyán október 23-án, 18 órakor a művelődési házban. Az alkalomból Simontomyára látogat a nagyközség francia partnervárosa, Lanester négy tagú küldöttsége - amely október 21 és 24 között tartózkodik a magyar településen -, élén a város polgármes­terével. A községi ünnepély keretében kerül sor a Simontomya és Lanes­ter közötti barát­sági-együttműködési szerződés aláírására. Lemondott a magyarkeszi jegyzőnő November 1-vel meg­vált hivatalától a ma­gyarkeszi önkormány­zat jegyzője, Marosi Andrea. A képviselőtes­tület úgy döntött: a helyhatósági választá­sokig nem ír ki pályáza­tot a megüresedett stá­tuszra. Nagy visszhangot váltott ki Simontomyán három hónap­pal ezelőtt a munkaügyi köz­pont kirendeltségeinek át­szervezése. Az egyik legfonto­sabb érv az átszervezés mel­lett az volt, hogy a tamási ki- rendeltség szélesebb körű ál­láskínálattal áll a simontor- nyai munkanélküliek - szá­muk meghaladja a félezret - rendelkezésére. A tapasztalatokat Simon­tomya polgármestere, Dési Ivánné kérdőívek segítségével gyűjti. Legtöbbek félelme nem igazolódott be: a simontomya- iakat nem utaztatták felesle­gesen, a „pecsételés" helyben meg van oldva, az adatfelvé­telt a kirendeltség nem elölről kezdte. Az ügyintézéssel kap­csolatiért általában elégedet­tek az ügyfelek, udvarias fo­gadtatásban részesülnek. Az állástalanok több átképző tan­folyamra jelentkezhettek: né- hányan Szekszárdon járnak tanfolyamra, tizenhat asszony pedig nőiruha-készítői mun­kára képezheti ki magát, ők bedolgozói munkát vállalhat­nak a tanfolyam elvégzése után. Főállású munkára kilenc­venhat igénybejelentés érke­zett a munkáltatók részéről a tamási kirendeltséghez, ebből harminchárom állást kínáltak a simontomyaiaknak Tamási­ból - ez a kirendeltség veze­tője szerint jó arány. Az aján­latokat harmincnégyen tudták elfogadni. Nem bizonyult megalapozottnak a kirendelt­ség egy ajánlata idénymun­kára, amely járadék folyósí­tása mellett végezhető. Egy simontomyai vállal­kozó szőlőszürethez jelentett be munkaerőigényt, százhu­szonhárom főt értesítettek ki, azonban rövid időn belül ki­derült, hogy a vállalkozó nem tud fizetni. Dési Ivánné véle­ménye az, hogy ebben az esetben a személyes ismeret­ség hiánya mutatkozott meg, és nem ellenőrizték le a vállal­kozó megbízhatóságát. Mol­nár Éva, a kirendeltség veze­tője szerint éppen úgy tették meg ezt, hogy a simontomyai polgármesteri hivataltól „in­formálták le" az alkalmi mun­kásokat igénylő vállalkozót. Bár voltak kétségeik - mondta Molnár Éva -, de kevés az a munkáltató, akinek ilyen mó­don utána kell nézni. Ugyanebben az esetben fordult elő az is, hogy váran­dós asszonyok is kaptak érte­sítést. Az érintett ügyfelek el­mulasztottak állapotukról be­jelentést tenni, pedig ez köte­lezettségük, az érintetteknek természetesen nem kell elfo­gadniuk az ajánlatot, ameny- nyiben az orvosi igazolást bemutatják a kirendeltségen - tájékoztatott Molnár Éva. Felmerültek problémák az útiköltség térítéssel kapcso­latban, bár a kirendeltséghez reklamáció nem érkezett. A munkanélkülinek meg kell hi­teleznie az utazási költsége­ket, visszatérítése ugyanis akár három hétig is eltarthat. Akkor pedig, ha az ügyfelek más közlekedési eszközt vesznek igénybe, nem jár költ­ségtérítés. - A rendszer pontos, mindenki megkapja a pénzt - mondta erről a tamási iroda vezetője, és hozzátette: az azonnali kifizetés nem kivi­telezhető, ez káoszhoz ve­zetne. - A munkaügyi köz­pontok egységes szakigazga­tási rendszerben dolgoznak. Szintén nem járt sikerrel egy, a tamási iroda közvetített másik ajánlat: egy kft. negy­ven fő bedolgozó munkást kí­vánt foglalkoztatni labdavar­rásra. Ennek a munkának Si­montomyán van múltja, a szőrmeüzemnek volt egy ez­zel foglalkozó egysége. A terméknek ma piaca is lenne, a negyvenhét értesített állásta­lan közül azonban csak har­minchétén jelentek meg a cég tájékoztatóján, és mindössze hárman vállalták a bedolgo­zást. így meg van az esélye annak, hogy több simontor- nyai munkanélkülinek meg­szűnik a járadékra való jogo­sultsága. * Dési Ivánné október végén az Országos Munkaügyi Köz­pontban számol be az átszer­vezés tapasztalatairól. Tóth A pénz útja: 12 kilométer, 8 nap Lesz-e zsíros bank? Zsíró: magyarul annyit tesz, elszámolás készpénz kikapcsolásával, pénzin­tézet útján. A jelenség a magyar bankokban eddig még ismeretlen, bár sokan sokat tesznek azért, hogy előnyeit a számlatulajdo­nosok megtapasztalják, erőfeszítéseiket nem ko­ronázta siker, a számító- gépes átutalási rendszer október 7-re tervezett or­szágos premierje elma­radt. Az iregszemcseiek nem bánkódhatnak: a köz­ségbe legfeljebb 1995 tava­szán érhet el a „zsírórend­szer szele". Már csak azért sem előbb, mert az iregszem- csei takarékszövetkezet addig nem juthat közvet­len telefonvonalhoz, enél- kül pedig nem csatlakoz­hat a rendszerhez. A pénz­intézet egyébként támo­gatja azt, hogy be tudjon kapcsolódni a közvetlen átutalási hálózatba, bár sok kistelepülésen a taka­rékszövetkezetnek nincs konkurenciája. Most egy átutalás legkevesebb négy, legtöbb nyolc napot vesz igénybe. Ha például a ta­mási OTP-fióktól kíván valaki átutalni egy össze­get Regszemcsére, az meg­járja a Magyar Nemzeti Bankot, a kaposvári Taka­rékbankot, majd azután vehető fel a községben. A pénzhez tehát nemcsak azonnal nem lehet hozzá­jutni, hanem közben veszít is értékéből, bár nem jel­lemző a hosszú átfutási idő miatti reklamáció. A szakember szerint egyéb­ként a zsírórendszer sem hoz látványos változást majd - legalábbis addig, amíg bejáratódik. A polgárőr nem „intézkedhet” Jó dolog a polgárőrség, de .. így lehetne összegezni a la­kosság és a hatóság együtt­működését - a közbiztonság javításáért - elősegíteni hiva­tott polgárőrcsoportok műkö­désének tapasztalatait - a rendőrség szemszögéből. A tamási rendőrkapitányság te­rületén tizenhat csoport mű­ködik 442 taggal - felemás eredménnyel.- A kezdeti fellendülés után elfásultak a polgárőrcso­portok - mondja Balása Tibor őrnagy, a kapitányság köz- rendvédelmi alosztályának vezetője. Nem született meg a törvényi szabályozás, és csak néhány olyan csoport van, amelyik igazán dolgozik. Nincs statisztikánk - a régi önkéntes naplóhoz hasonlóan - arról, hogy munkájuk mennyiben eredményes. A magyarkeszi polgárőrök pél­dául egy esetben - egy betö­résnél - adtak jelzést, hogy idegen gépkocsit észleltek a faluban. Ugyanígy az értényi csoport is segített már a rend­őrség bűnüldöző munkájában. Hogy az együttműködés gördülékenyebb legyen, Ba­lása őrnagy szerint feltétlen szükség lenne a jogi szabályo­zásra. Rögzíteni kellene pél­dául, hogy ki lehet - ponto­sabban ki nem lehet - polgá­rőr, és nem ártana, ha a lakos­ság valamilyen formában megválasztaná azokat, akiket alkalmasnak tart a helyi cso­port vezetésére. A rendőrség­nek jelenleg nincs beleszólása abba, hogy ki legyen a polgá­rőrség vezetője. Az egykori segédrendőri hatáskör ma már a múlté.- Jelenleg semmivel nincs több joga a polgárőrnek, mint bármely más állampolgárnak. Feltartóztathatja a bűnelköve­tőt, jelzést adhtu a rendőrnek, de nem intézkedhet. Balása Tibor szerint előfor­dultak túlkapásnak nevezhető esetek is.- Van olyan polgárőr, aki azt hiszi, hogy mindenki bűn- cselekményt követ el, és hogy neki több joga van, mint egy egyszerű állampolgárnak. Amikor megalakul a polgá­rőrcsoport, elmegyünk, és el­mondjuk, hogy mik a jogaik, hangsúlyozva, hogy nem sza­bad intézkedniük, ennek elle­nére ez néhányszor előfordult. A törvény előírja, hogy azt a csoportot, amely törvénysér­tést követ el, fel kell oszlatni. Olyan kirívó törvénysértés azonban még nem történt, hogy erre sor került volna. Tovább pihen a varroda ... és pihennek a varrónők is, a varsádi önkormányzat terve az egykor működő var­roda „feltámasztásáról" egye­lőre kútba esett. A község vezetése nem saj­nálta volna a pénzt az épület helyreállítására, a varroda termékeinek azonban nem si­került piacot találni. Annak idején nem voltak különösebb menedzsment-gondok: a Var­sádon készült alsóneműk a Szovjetunióba kerültek. tf

Next

/
Thumbnails
Contents