Tolnai Népújság, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-09 / 212. szám
4 KÉPÚJSÁG BONYHÁD ÉS KÖRNYÉKE 1994. szeptember 9., péntek Művészi féltékenység nélkül Bonyhádon e hét hétfőjén nyílt kiállítás a PARÁZS Képző- és Iparművészeti Egyesület kerámikus tagjainak munkáiból. A tárlat megnyitója után Schéffer Annával, mint a csoport alapító tagjával, egyben a tárlatot megnyitó művésszel beszélgettünk.- Ön megnyitó beszédében nagy találkozást említett, ami közösségük kialakulását megindította. Mi volt ez az egymásra találás?- Azt tudni kell rólunk, hogy mindannyian autodidakta módon kezdtünk a képzőművészettel foglalkozni, s zömmel ma sem a művészetből élünk. Holott a nagy találkozásra még 1988-ban került sor Móron, ahová - az akkor még létező állami mecenatúra és odafigyelés eredményeként - az ország minden részéről érkeztek az amatőr művészek közül kiszemeltek, hogy közös táborozáson vegyenek részt. Annak az alkotótábornak a hangulatát mi sem adja vissza jobban, mint az, hogy már első este régi barátokként viszonyultunk egymáshoz. Itt volt Kun Éva, a keramikus szekció vezetője, aki ma is vezető művésze az egyesület keramikusainak. Igaz, ennek már hat esztendeje, s az egyesületünk csupán négy éves múltra tekinthet vissza, ám '90-ig is rendszeresen találkoztunk egymással.- Hányán alapították meg az egyesületet, s mennyivel nőtt a létszám a négy év alatt?- Akkor tizennégyen voltunk, ma tizenkilencen.- Ez nem tűnik túl nagy létszámnövekedésnek.- Valóban nem nőtt jelentősen a létszámunk, ám ez nem is célunk. Társaságunkra jellemző, hogy a szakmai féltékenységnek nyoma sincs közöttünk, sőt nagyon is egymásra vagyunk utalva, hiszen közösen alkotunk. Éppen ezért gondosan válogatunk, hogy kit is veszünk be a csapatba. Közénk azok a művészek kerülhetnek, akik legalább tízszer részt vesznek az összejöveteleinken. Ennek az az oka, hogy időt akarunk hagyni a régi tagoknak és az új jelentkezőnek az összecsi- szolódásra.- Csak keramikusok alkotják a PARÁZS egyesületet?- Nem. Akad köztünk szobrász, festő-grafikus, s olyan művész is, aki kerámi- kusként és festőként egyaránt dolgozik.- Említette a hajdan működött állami mecenatúrát. Ennek elsorvadása után miből tudják előteremteni a közös alkotáshoz szükséges anyagi hátteret?- Egyesületünk pályázati úton nyert pénzekből tartja fenn magát, ezekből tarthatunk alkotótáborokat is. Fontos, hogy jogi személyként működünk, s az is, hogy a PARÁZS tagja a Szabad Képző- és Iparművészek Országos Szövetségének is.- Még a kívülálló, a keramikusok alkalmazott eljárásait nem ismerő is észreveszi, hogy az Önök munkái másként szépek, mástól izgalmasak, mint amit általában a kerámiáktól megszoktak. Mi ennek az oka?- Éppen az eljárás, az alkalmazott technológia, ami hazánkban egyáltalán nem szokványos. Ez az úgynevezett rakuzás, amit már a harmadik-negyedik században alkalmaztak Japánban, mégpedig a zen-buddhizmus filozófiájának tárgyi megvalósításának céljával. Eredetileg a teázás szertartásához használt, mindenképpen egyedi kerámiák készültek így. A technológiának éppen az a varázsa, hogy a kerámia második égetése során az arra felvitt vörös réz a fém-oxid és a tiszta fém állapot között ingázva nyeri el végső színét. Ezt a technológiát csak sok tapasztalás után lehet megismerni, ám a mai napig előfordul velünk, hogy a végeredmény nem az, amire számítunk.- A PARÁZS tagjain kívül sokan használják még ezt a technikát hazánkban?- Nem, igen kevés azok száma, akik rakuznak, s ennek az is oka, hogy a rakuzás csoportmunka. Áz eljárás alkalmazásához legalább három-négy összeszokott csapattag kell. Szerencsére a nagy találkozás óta nekünk van csapatunk, amit ma már elismernek, hiszen közülünk már többen a Magyar Képzőművészek hivatalos tagjai közé kerültek. Schéffer Anna a rövid beszélgetés után olyan szívélyességgel és lelkesedéssel kalauzol a bonyhádi művelődési központ első emeleti kiállítótermében látható, ra- kuzott kerámiák között, hogy nem lehet nem megérezni: ez a csapat, az a technológia, a művészet elsődleges szerepet játszik életében. Bizonyára így van ez a többi Parázs-taggal is. A kiállított tárgyak egyedisége, megismételhetetlen- sége pedig vitathatatlan. Éppen ezért lehet bátran ajánlani a tárlat megtekintését mindenkinek, aki szereti a szépet, a forma- és szín természetes harmóniáját. Az érdeklődők szeptember 22-ig tekinthetik meg a kiállított munkákat naponta 10-17 óráig.-nagy- -fotó: ötös Néhány a sok rakuzott kerámia közül Magad, Uram! Jövőre már ők aratnak Läufer József és a kölcsönből vett traktor A kárpótlás során sokan jutottak földbirtokhoz. Mit remélnek a gazdák - körülbelül hatvanan vannak, akik nagyobb földterülettel rendelkeznek - Bonyhádon? Läufer József és felesége szinte egyszerre lett munka- nélküli. Ä férj a Mecseki Szénbányánál, a feleség a bonyhádi cipőgyárban dolgozott, ám úgy két és fél éve megszűnt a munkakörük. Valamihez kezdeni kellett. A feleség révén szerencsére kárpótlás során hozzájutottak 53 hektár földhöz, így el lehetett indulni. A férj elvégezte a három hónapos gazdaképzőt hogy megtanulja a gazdálkodás csínját-bínját, merthogy korábban elektrikus volt. A szükség azonban Bonyhádon is nagy úr. Olcsón vettek előbb használt gépeket, amelyeket később felújítottak, új alkatrészekkel láttak el. Csak a legutóbbi időkben jutottak el odáig, hogy kölcsönt, illetve támogatást vettek igénybe a Völgységi Takarékszövetkezeten keresztül. — A traktorhoz - mondja Läufer úr - hatszázezret felvettünk és kaptunk háromszázezer forint támogatást. A kölcsönt négy év alatt kell visszafizetni. — Mit termelnek az 53 hektáron. — 15 hektáron búza volt az idén. Igaz, az árverés előtt néhány nappal vetette be a tsz, így „aki vet, az arat" alapon be is takarította a termést. Végül megegyeztünk, hogy aranykoronánként kapunk 15 kg búzát. A többi területen kukoricát termelünk, meg van egy kevés erdő is. — Igen, voltak problémák - mondja Lehoczki Mihály falugazdász - de azt gondolom, hogy immár előre kell tekintenünk. A tsz-nek ugyanis vannak eszközeik és jó kapcsolat kezd kialakulni köztük és a gazdakörök között. Be kell látni, hogy a tsz-ek jelenleg monopolhelyzetben vannak, ám ez egy-két év múlva biztosan változik. — Megyeszer te működnek a gazdakörök. Mire alkalmasak ezek? — Az összefogás nagy mértékben csökkentheti a költségeket. A Tolna megyében is újjáalakult a Hangya- szövetkezeten keresztül például sok mindent olcsóbban lehet vásárolni. A gazdakörben pedig az oktatásnak van nagy jelentősége, hiszen azok, akik a saját lábukon akarnak megállni, elsősorban használható információval kell ellátni. Nemsokára az adózásról tartunk például előadást itt a bonyhádi gazdakörben. — Milyen súlyuk van az egyéni gazdaságoknak a térségben? — Bonyhádon a szántó területek közül 2200 hektár a termelőszövetkezeté, 600 hektár háztáji föld és 1010 hektár van a magángazdálkodók kezében. Az egyéni gazdálkodás tehát jelentősnek mondható. — Úgy tartják, hogy a mezőgazdaság válságágazat. — A kormányzatnak tudomásul kell vennie: ma Magyarországon a mezőgazdaság hárommillió embert érint. Akkor lesz válságágazat, ha nem támogatják. A mezőgazdasági termelés mintegy 60-70 százalékát át kell alakítani. Nagy baj, hogy az alapanyag- benne az energiaárak meglehetősen elszabadultak. Ugyanakkor - politikai szempontból - a mező- gazdasági termékek ára viszonylag alacsony. A régóta tátongó agrárolló tehát tovább nyílik. Nyugaton támogatják a mezőgazdaságot - az árbevétel 20-40 százalékának mértékéig - míg hazánkban az ágazat befizet a költségvetésbe. Amíg ez nem változik, nem sok jóban reménykedhetünk.- háj - Fotó: Ótós Nem lett matematikus Az aparhanti önkormányzat augusztus 20-ai határidővel írt ki pályázatot a település háziorvosi tisztének betöltésére. A több pályázó közül végül dr. Czeglédi Béla belgyógyász szakorvosra esett a választás, aki e hét hétfőjén kezdte meg a rendelést a háromnapos, fárasztó költözködés után. Bemutatkozásra kértük hát a fiatal orvost, akitől magáról és hivatásáról a következőket tudtuk meg. Dr. Czeglédi Béla a fővárosban született, ám három hónapos korától már Pécsett élt. Itt végezte az általános iskolát, majd matematika tagozatos gimnáziumba nyert felvételt, ahol bizony a fő tárgy kezdetben nem ment neki igazán. Egy barátja ismertette meg a matematika szépségeivel, s ez nem csak eredményeiben látszott meg, hanem olyan tanulási módszert is elsajátított a matematika tanulásával, amit a mai napig hasznosítani tud. Mégsem lett matematikus. Az orvosi pályát választotta, bár családjában mindenki műszaki emberként keresi kenyerét. 1985-ben végzett a Pécsi Orvostudomáyni Egyetemen, majd öt esztendőt Székesfehérvárott dolgozott egy kórház belgyógyászati osztályán. A belgyógyász szakvizsga letétele után azonban már háziorvosként dolgozott Hidason, ahonnan épp egy hete kezdte meg a költözést Aparhantra. Mint mondta, nem szerette a kórházi kötöttségeket, a mozgás- és tettigényét jobban kielégíti a háziorvosi teendők ellátása. Sokat túrázik, utazik. Az országnak kevés olyan pontja van, amit még nem ismer, ám ha külföldön jár nem feledkezik meg arról, hogy ottani orvosoktól szakmai vonatkozású kérdésekben ne szerezne új, érdekes információkat. Van tábla! Olvasóink között talán vannak, akik emlékeznek, hogy néhány hete megírtuk: hiányzik egy tábla a Bátaszék- bonyhádi úton, abban a kereszteződésben, ahol a cikói tsz felől jövő útszakasz torkollik a kanyargós útba. Nos, örömmel tapasztaltuk - képünk - / hogy azóta került egy elsőbbségadás kötelező tábla a kereszteződésbe. így a szövetkezet felől érkezők tudják, hogy meg kell állniuk, ha jön valami a főútvonalon. Az út vonalvezetéséből ugyanis ez nem lenne egyértelmű. A táblát - noha nem az ő feladata lett volna - a Szekszárdi Közúti Igazgatóság helyeztette ki a cikói önkormányzat kérésére. -ór-hájdr. Czeglédi Béla az új háziorvos A betegekről egy napos tapasztalat alapján még nem sokat tudott mondani, ám az bizonyos, hogy 1997 kártya jelzi pacientúrája nagyságát. Hidasról is átjelentkezett már néhány betege Aparhantra, ami bizonyára elégedettségüket jelzi. Munkája során jól tudja hasznosítani a székesfehérvári „mozgásbiztosító", hétvégi mentőorvosi tapasztalatait, de mint mondja az egyik legfontosabb a kiegyensúlyozottsághoz a biztos családi háttér Pécsett. Hogy mit tehet ehhez a cikk írója? Talán annyit: úgy tűnik az új aparhanti háziorvos megfogadta az atyai intelmet, miszerint mindegy, hogy milyen pályát választ, a lényeg, hogy jól csinálja.-nl- Fotó: -őrKék hírek Az közelmúlt nem volt éppen eseménymentes a bonyhádi rendőrkapitányság körzetében, erről tanúskodnak a következő esetek. Az aparhanti orvhalászok Augusztus 30-án az aparhanti halastavaknál csípték fülön azt a hét férfit, akik természetesen nem a tó tulajdonosának érdekeit figyelembe véve, hanem a rr)aguk gyarapítására igyekeztek minél több halat fogni. A társaság tagjai zömmel pécsiek voltak. Balul sikerült kirándulásuk után ha halászlét nem is ehetnek, ki-ki megeheti a maga főztjét. Robbantással fenyegetett Egy mucsi férfiú feleségének megígérte, hogy megöli az otthonában tartott pisztolyával. Az eset bejelentését követően a rendőrök a helyszínre siettek, s valóban lefoglaltak egy illegálisan tartott pisztolyt, s az ahhoz való száz darab lőszert. A nyughatatlan ember azonban nem hagyta annyiban a dolgot, s másnap már a mucsi csárda felrobbantásával, géppisztolyos akcióval, taposóaknával fenyegette az asszonyt. Az újabb jelzés után ismét kivonultak a rendőrök a helyszínre, ám az emlegetett eszközöket nem találták. Mindenesetre a férfi lőfegyverrel lavó visszaélés és közveszéllyel való fenyegetés miatt előzetes letartóztatásba került. Aranyos látogatók Szeptember elsején Zombán két lakásbetörés is történt. Az elkövető(k) az egyik lakásból - miután a betört ablakon bemásztak oda - négyezer forint értékű arany- és bizsu ékszert vittek el. Á másik lakásban pedig tizenkétezer forint értékű ékszer tárolásáról nem kell már gondoskodni. Ugyanezen a napon egy kis- dorogi lakásba a szúnyogháló feltépése után jutottak be ismeretlen tettesek, s kilencvenezer forint értékben vittek el ékszert. Nyitás előtt vendégségben Nagymányokon e hó 3-án, az éppen megnyitás előtt lévő Sport Büfébe ismeretlen elkövetőik) hatolt(ak) be, miután a bejáratról eltávolította a lakatot. A büféből elvitt(ek) 24 kiló virslit, 10 liter bort, dohányárut, kévét, és tömény szeszesitalt is. Összesen negyvenezer forint forgalmat bonyolítottak), csak éppen a pénzt nem hagyták a pulton.
