Tolnai Népújság, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-27 / 227. szám
4 MÉPÚJSÁG TAMASI ES KORNYÉKÉ 1994. szeptember 27., kedd Hogyanok A városházán hallottuk A tegnapi képviselő-testületi ülés napirendjén szerepelt az idei költségvetés újabb - harmadik - módosítása. Közel huszonöt és fél millió forint felhasználásáról döntöttek a városatyák - erre oldalunk zárta után került sor a hogyanról később beszámolunk. Információnk szerint az intézményi igényekre tizennégy és fél milliót állítottak be, ezek között szerepel a 2. Számú Általános Iskola magastető építésének kétmillió-hatszázezer forintos végszámlája, a művelődési központ közel kilenc- százezer és a Diákcentrum több mint háromszázezer forintos tetőjavítása, valamint a kórház több mint egymillió forintos épületfelújítása. A Szarkahegy 2. kiviteli munkáinak idei fedezetére három- millió-kilencszázezret, szociális feladatokra több mint ötmilliót terveztek. Úgy hallottuk, önálló költségvetési szervként történő működése óta - 1992. január 1-je óta - első ízben számoltak be a városi művelődési központ munkájáról. Információnk szerint az elmúlt időszakban bővült az intézmény tevékenységi köre, hiszen üzemeltetik a mozit, továbbá a két éve új helyre költözött, egyre nagyobb teret igénylő, színvonalas kiállításokkal kirukkoló Tamási Galériát. A beszámoló tükrözte a sokoldalú tevékenységet és a nominál értékben növekvő, de reál értékben egyre csökkenő pénzügyi lehetőségeket is. Á szóban forgó testületi ülés utolsó napirendi pontjaként közmeghallgatás keretében került sor annak a tájékoztatónak a megtárgyalására, amely az önkormányzat elmúlt négy éves munkájáról volt hivatva számot adni. Az írásos anyagból kiderült, hogy a romló gazdasági helyzetben is jelentős erőfeszítéseket tettek az önkormányzati feladatok ellátására és lehetőség szerint a fejlesztési, beruházási feladatok megoldására. Az önkormányzati választásokról rendelkező jogszabályok előírják, hogy a várost az eddigi tíz egyéni választókerület helyett kilencre kell felosztani. Ez azt jelenti, hogy módosítások várhatók a területi beosztásokban, a körzethatárokban. Az ezzel kapcsolatos munka folyamatban van, a végleges döntésről értesítjük az érintett - főleg tamási - olvasóinkat. V adászeredmény ek Nem véletlenül lehet találkozni ezekben napokban Tamásiban Éppel Jánossal, a MAVAD Szekszárdi Irodájának vezetőjével, hiszen amint azt a Dám étteremben lezajlott találkozásunk alkalmával elmondta, dolga van a területen. Szeptember 1-jén kezdődött ugyanis a gímszarvas vadászata, s a MÁV AD Szekszárdi Irodája Tamásiba, Hőgyészre, Belecskára és Kisszékelybe is hoz vadászokat. Az állomány növekedett, az ellátás jó - fogalmazta meg tömören a véleményét Éppel úr, aztán az előzőeket konkrétumokkal is kiegészítette. Gyulajon kitűnő szakemberek foglalkoznak az ideérkező vadászokkal, vadászházaik és azok személyzetei rendkívül jók, világviszonylatban is az elsők között tartják őket számon. Nem véletlen ezért tehát a sok visszajáró, az olyan, aki az idén is azzal búcsúzott, hogy jövőre visszajön. A szarvas mellett jelentős a (fél)vadkacsa állomány is Tamási környékén - váltott az irodavezető. Augusztus 15 és szeptember 1-je között az első vadászhullám lement, rendkívül jó terítéket produkáltak a puskások. A vadkacsaneve- lésben kiemelkedő szerepe van a Fornád Rt-nek, a tamási Széchenyi Mezőgazdasági Szövetkezetnek, a magyarke- szieknek, az ozoraiaknak. Szívesen jönnek erre a vidékre az olasz vadászok - sokat várnak belőlük a közeljövőben is -, és előre fizetnek azért, hogy ide jöhessenek. A májusi őzbak vadásztatás is jó volt - vette elő az újabb tényt Éppel János. - A legnagyobb őzbak Magyarkesziben került puskavégre - állította, majd azzal zárta a beszélgetésünket, hogy a gímszarvas vadásztatás a várakozáson felül sikerült eddig, és reményét fejezte ki, hogy az október 1-jén kezdődő dámkilövés is hasonló eredménnyel zárul majd. 7008 A szeptemberi tanévkezdés idején gyakran olvashatunk híradásokat arról, hogy a települések önkormányzatai mennyivel járulnak hozzá a gyermekek tanévkezdéséhez, könnyítve ezzel a szülők terhét. Nos, a sorból eddig kimaradt a regölyi önkormányzat, ezért most mulasztásunkat pótoljuk. Információink szerint a képviselő testületi ülésen úgy döntötek, hogy a beiskolázáshoz megadják a tanulónkénti 1600 forint tankönyvsegélyt, amit kiegészítenek azzal, hogy nem számlázzák le a szülőknak az étkezési díjat. Ez az utóbbi 548 ezer forintot tesz ki - a nyersanyag normáról, illetve annak áráról van szó - és egy tanulóra vetítve ez 7008 forint támogatást jelent. Hogy sok-e ez, vagy kevés, döntse el a kedves olvasó, de annyi bizonyos, hogy örömteli áldozatról van szó a gyerekek, a jövő érdekében. És ez nem mellékes. Békében a jó kanokról Több mint húszéves tenyésztési múltra, tapasztalatra épül a tamási Béke Mezőgazdasági Szövetkezet Leo- kádiban lévő, kilencven kocás, hármasmentes sertés törzstenyészete. Annak, hogy az ott dolgozók, illetve az általuk gondozottak ismét hallatnak magukról, oka van. Babai Tibor elnöktől megtudtuk ugyanis, hogy a '90-'91-es hullámvölgy idején, amikor 58 forintra lement a sertés ára, nem volt kereslet, sok plusz költség jelentkezett, a felszámolást fontolgatták, de aztán végül is úgy döntöttek, akkor invesztálnak bele, amikor a legmélyebb ponton van, mert lesz felemelkedés. Több mint fél milliót költöttek a telepre, főleg az öt, jó állományból származó tenyészkan megvásárlására, de technológiai változtatások és kisebb-nagyobb javítások is sorra kerültek. A vizsgálati eredmények aztán 1993-ban azt mutatták, hogy jó irányban mozdultak el, 1994-ben pedig a kanoknál és az utódoknál 132 pontos értéket produkáltak. (Csak emlékeztetőül mondjuk el, a pontozásba beleszámít a küllem, a húsérték, a hasznos kitermelhető fehéráru arány, a hízéko- nyág, a takarmányfelhasználás, a malacszaporulat, az ellenállás stb.) Ez az érték aztán feljogosította és egyben felbátorította a szövetkezet vezetőit arra, hogy tenyészkannal és tenyész kocasüldővel részt vegyenenek a közelmúltban lazajlott debreceni Farmer Expón. Az ott felsorakoztatott magyar nagyfehér kategóriában a Béke tenyészkanjai 1. díjat kaptak. Ez azt jelenti - tudtuk meg Babai Tibortól -, hogy öt-hat éve rendszeresen az ország 1-3. tenyésztője között jegyezték a tamási Béke Mezőgazdasági Szövetkezet nevét és most a debreceni eredménnyel ismét oda kerültek. A szövetkezet igazgatótanácsa elismerésben részesítette ezért a jó munkáért a sertéstelep minden dolgozóját. Az eredmény ismeretében sok az érdeklődő a tenyész- koca iránt és egyelőre ki is elégítik az igényeket. A nagyszámú kistermelő viszont vemhesített tenyészkoca süldőre vágyik, de sajnos ilyet a Béke Mezőgazdasági Szövetkezetben nem forgalmaznak. A sikerek továbblépésre ösztökélnek Tamásiban. Dániából szeretnének kant vásárolni további genetikai javítás szándékával - egy kan 300 000 - 380 000 forintba kerül - és folytatják a tenyésztést. A végtermék előállításnak végül is a magyar nagyfehér a vonala, mivel nem zsíros, jól szaporodik. Mitől pezseg a forrásvíz? egyik lábujjánál lévő erdei völgybe érünk. Háborítatlan környezetben, betongyűrűvel körülvéve él és éltet öt forrás, bő vízét adva először a gyűjtőnek, aztán a nagy istállók sarkán lévő szivattyúháznak - innen látják el a telepet vízzel -, s egy patakocskának. — Éz a terület az enyém - mutat a bekerített forrásvidékre Barna úr -, s olyan víz jön belőle, hogy ha beleeresztem a pohárba, még öt perc múlva is pezseg. Nem tudom, milyen az összetétele, de azt tudom, hogy tavaly kétszer is Fehér Kálmán regölyi polgármester nem akarja leverni a harmatot a valamikori Klein-puszta - korábban Csemyéd - határában, ezért lecövekel az' út szélén. Tekintetével végigpásztázza a tájat, aztán mesél. — Irodalma van annak, hogy egykor itt tartották a megyegyűléseket - kezdi -, és az is ismert az emberek körében, hogy a ’45-ös fordulatot követően a Hőgyészi Állami Gazdaság tulajdona lett. Nagy élet kezdődött akkor ezen a hegyes-völgyes vidéken: tyúkfarmot, keltetőállomást, irodaházat építettek, sok embernek adtak munkát, ellátták az országot baromfival, tojással. A keltetőnél gyakran rendeztek bálokat, amelyekre még Pestről is jöttek. Áztán minden tönkrement. A polgármester szeme keres, kutat, s megakad egy sudár nyárfán. — Laktak itt teknővájó cigányok is - harminc negyven család -, s az itt született gyerekek közül kettő még ma is él Dombóváron. A nyárfákból ennyi maradt, a pusztából pedig a birkahodályok, a tehénistálló meg az a másik istálló. Ezeket most egy őcsényi vállalkozó hasznosítja, mert a privatizáció során megvette. Úgy tudom, az egész puszta az övé. Eddig jutunk, amikor megérkezik Barna Tibor a terület gazdája, aztán a polgármester nélkül nekivágunk a terepnek, mivel úticélunk nem más, mint a források nézése. Miközben árkon-bokron, nyakig érő csalánoson, égig érő giz- gazon keresztül haladunk - verjük a harmatot derekasan - , Barna Tibor tart szóval bennünket. Kell is, hiszen most sajnáljuk csak igazán, hogy a gumicsizmánk otthon felejtette magát. Így azon mulatunk, ha sorba állítanának bennünket, meg tudnák mondani nadrágszárunk „vízellátását" látva, ki járt az élen, ki a libasor végén. Kis útkeresés után a csodálatos Hegyhát A telepet ellátó, pezsgő vizű források Barna Tibor nagy terveket szövöget Felújításra váró gazdasági épület jártak itt a németek és csináltak valamit, meg nemsokára ismét jönnek. Ez piszkálta fel a fantáziámat, így elképzelhető, hogy lépek valamit. Nézzük a források felesleges, ma még titokzatos vizét elvezető, csörgedező erecskét, s aztán hallgatjuk a vállalkozót, aki arról beszél, hogy jó másfél kilométerre van egy másik forrástelep, aminek a vize elfolyik. — Álmaimban szerepel, hogy hasznosítani kellene - mondja Barna Tibor. - Úgy gondolkodom, hogy ahol a két területről a források vize ösz- szejön, ott veszek egypár hektár földet, aztán kialakítok egy tavat. Lehetne belőle viziszár- nyas-telep, hiszen úgyis ráálltam a baromfira. Indulunk vissza a korántsem harmatmentes friss gya- logúton, aztán arról hallunk, hogy a romos istállók felújítása után szarvasmarha és sertés is kerül beléjük, ám arra még kicsinykét várni kell, hiszen kiköltekezett, hitelhez jutni pedig nehéz. — Na, látom a nadrágszáratokon, hogy megtaláltátok a vizet - fogad nevetve Fehér Kálmán bennünket. - És mi van a forrásokkal? — Megvannak azok is, vizet adnak. Csak azt nem tudjuk, miért, mitől pezseg a víz. De lehet, hogy nemsokára megtudjuk . . .- ékes - Fotó: gottvald Hatvanöt-hetvenezer csirke nevelkedik az istállókban
