Tolnai Népújság, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-24 / 225. szám
1994. szeptember 24., szombat GAZDASÁG »ÚJSÁG 5 A borbotrany után, expo helyett Ha kifestjük a házat, már az is valami Beszéltek volna Budapestről Nagy érdeklődés előzte meg Baráth Etele, a parlament területfejlesztési bizottsága elnökének szekszárdi előadását a vállalkozásfejlesztési szakmai napokon. Előzőleg Soós Károly Attila államtitkár lapunkban is kifejtette, hogy nemcsak nincs pénz az expóra, ha volna ennyi, azt sem biztos, hogy arra kellene költeni. Egyed László hozzászólásában arról szólt: ha csak annyi az eredménye a világkiállításnak, hogy mindenki „kifesti a házát" már érdemes megrendezni. Az ausztriai borbotrány súlyos csapás volt az osztrák bortermelő gazdáknak. Mit tettek, hogy a becsület visszaálljon? Erről is kérdeztük Gyoergy Kapust, az Österreich Werbung direktorát, az Osztrák Nemzeti Idegenforgalmi Képviselet budapesti igazgatóját, a magyar származású Kapus Györgyöt: — Ausztria az exportpiacának nagy részét elvesztette - válaszol Kapus György. Logikusnak látszott a kérdés, ha nem kint, akkor bent kell tenni valamit a borászatért. A minőségi szabályozáson kívül, kellett egy marketingcsatorna, hogy az emberek bizalmát visszanyerjük. így jött létre a Vinoveritas csoport, amely az osztrák bortermelő-vidéket igyekszik támogatni. Boruta- kat szervez, mutat be. Önálló egyesület, amelynek egyik létrehozói voltunk. Ajánlataik, katalógusaik vannak, melyek tartományokra bontva is átfogják a borászatot. — Az 1996-os világkiállításról egyszer lemondott Bécs, aztán a budapesti sem biztos, sót, egyre bizonytalanabb. . . — Az idegenforgalomban a kudarcokkal együtt tudni kell élni, ez mindig olyan gazdasági ágazat volt, ahol az ostor vége csattan. Árfolyam és politikai helyzet változása, a pénzleértékelés mindig befolyásolta. Az idegenforgalmi szakemberek feladata, hogy olyan hátteret biztosítsanak tudásban, marketingben, amely védőhálót jelent, felfogja a negatív tényezőket. Tehát én azt mondom, ha nincs expo, akkor van 1100 éves Magyarország. A mille- centenáriumi programnak a megteremtése sokkal kevesebb nehézségbe ütközik, mint az expo. Az évforduló Magyarországon sokkal inkább kihasználható, mint egy világkiállítás. Véleményem szerint az egy hiú álom, hogy japán vagy amerikai turista elmegy vidékre abból a pár napból, amit az expón tölt, a budapesti centrumban. A vidék csak nagyon csekély mértékben tudott volna részt venni az expón, erre az 1100 éves évforduló kapcsán sokkal nagyobb esély van. — Nyilván másként ítéli meg az osztrák-magyar együttműködést is! — Igen! Bevallom, hogy az expón az 50 külföldi kiállító között csak egy lettünk volna. Viszont, ha az 1996-os évre gondolok, amikor Magyarország is ünnepel és a szomszédságban ott van egy 1000 éves Ausztria a közös történelmi múlttal. Közös rendezvényeink lehetnek. Ekkor Magyarországon külföldiek mi egyedül leszünk. Együtt tudunk dolgozni, nincs konkurencia és a jövő feladatait pontosan, jól lehet együtt végrehajtani közös érdekeltségben, sikerrel. Decsi Kiss Baráth Etelével éppen az Alisca Expo megnyitója előtt beszélgettünk. Egy harmadik exop miatt is kézenfekvő volt a kérdés. — Ön, mint a világkiállítás első kormánybiztosa nyitotta meg Szekszárdon a Gemenc Expo-t. A vállalkozás azóta csődbement, s elúszott rajta a város hetvenmil- liót érő telke. Van-e Önnek nosztalgiája a nemzetközi szakkiállítás iránt. — A parlament még nem döntött a világkiállítás végleges sorsáról. Egy hozzászóló itt nagyon szépen elmondta, hogy alapjában véve nem arról volt szó, hogy az expó nagy anyagi hasznot hozzon. Nincs igazán nosztalgiám, mert ennél gyakorlatiasabban gondolkodom. Ha a kormány azt mondja, erre nincs pénze és megmondja, hogy ez a pénz mire kell inkább, akkor az embernek ezt el kell fogadnia. Azt azért tessék nekem elhinni, hogy minden nagy társadalmi megmozdulásnak rendkívül pozitív hozadéka van a társadalom mélyrétegeiben is. Ez azt jelenti, hogy nagyon fontos a szándék, amely- lyel az emberek megmozdulnak egy ilyen esetben. Erre a nemzetközi szakirodalomban rengeteg bizonyíték van. Az európai szakirodalom arról is szól, hogy minden város keresi a saját jellegzetességét, megkülönböztető specialitását. Aki ilyent nem tud felmutatni az rendez egy fut- ball-világbajnokságot, olimpiát, vagy expót magának. Heidelberg, amely a történelem folyamán mindig egyetemi város volt, nagyon rá tud erősíteni erre az évezredes hagyományra. Budapestnek jól cseng a neve, de ha a mélyére nézünk semmiféle olyan marketingmunkája nem volt, ami kiránthatta volna az átlagból, mondjuk Prágával szemben, amely sokkal többet szerepel a világsajtóban, mint a mi fővárosunk. Az expónak van egy nagyon kemény, attraktív figyelemfelkeltő hatása, ellentétben a millecente- náriumi rendezvénnyel, s még az is kérés, hogy a szomszédainkkal szemben nem kihí- vás-e?- Kit érdekel, hogy Magyar- ország hány éves?- Senkit, az Egysült Államokban két napot ünnepeltek a függetlenségi nyilatkozat kétszázadik évfordulóján, és ezzel vége. Az ezeregyszáz évet nekünk, magunknak kell megünnepelni. Ez önmagunk megbecsülése, hogy itt vagyunk, kibírtuk, kivívtuk a magunk helyét, le akartak győzni, de mi még mindig magyarul beszélünk.- Akkor mégiscsak az dönti el a kérdést, hogy van-e az expóra pénz.- Ha ötmillió hiányzik hozzá, akkor is joga van a kormánynak azt mondani, hogy nem lesz expo, de akkor a felelősség is a kormányé. Egyet viszont nem szabad, lebecsülni: egy ilyen rendezvény pozitív hatásait. Azt kell mondani, tudjuk, hogy a turizmus fontos, tudjuk, hogy a szolgáltatások, a kereskedelem fejlődése fontos - lett volna -, de ma nem tudok vele foglalkozni. Imádnám például, ha luxus mélyhűtőm volna, de nincs, ezért naponta vásárolok egyre drágább élelmiszert, mert nem tudom elrakni. Ezt praktikusan tudomásul kell venni, de akkor pontosan meg kell mondani, miért nincs pénz, s ami van azt, hova tudom jobb helyre elkölteni. Baráth Etele — A beszélgetésünk a Gemenc expó példájával indult. — Nem ismerem a bukás okait, de a két dolgot nyilván nem lehet összehasonlítani, ha jól emlékszem ez vásár volt és nem kiállítás. Lehet helyi virágkiállítást csinálni, ha van negyven virágkertész, akik egymással versengenek. Ha a helyi erő megvan, hívhat a rendező a szomszéd megyéből, vagy külföldről is vendéget. A világkiállításban nincs kockázat, mert államok közti egyezmények alapján aki vállalta, elhozza termékeinek javát. Minden ország a legjobbját hozza, mert ez számára persztízskérdés. — Tehát társadalomlélektani okokból, és az ország nemzetközi híre-neve miatt lett volna jó a világkiállítás? — Azt még hozzátenném, és ezért ne gondoljon megalkuvónak: attól, hogy nem lesz világkiállítás még nem romlik a hírünk. Ihárosi Ibolya Két megye együtt a borok útján A cukorrépa negatív csúcsot dönt Kellenek-e a falugazdászok? A Baranya Megyei Idegen- forgalmi Információs Hivatal borturizmus menedzsere Sar- kadi Eszter. Öt kérdeztük: — A Baranya megyei boru- takról egyre többet hallani. — Több hónapos előkészítő munka eredményeként jött létre a Villány-Siklós Térség Borútjáért Egyesület. Erről a tájról köztudott, hogy évek óta egyre kiemelkedőbb eredményeket ér el a bortermelés és a turizmus szempontjából is. Minőségi borokat palackoznak és saját pincékben árusítanak. A borosgazdák és önkormányzati vezetők kezdeményezésére alakult meg az egyesület. Ennek elnöke Ti- fán Ede lett, aki neves bortermelő Villányban. A céljuk az, hogy ennek a Villány-Siklós borútnak a programját segítsék, s ennek országosan és A Tolna Megyei Vállalkozói Központ hálózatmenedzsere Boros László, tőle kérdem: — Ismerve megyénk természeti, gazdasági adottságait helyzetét, melyek lehetnek azok a kitörési pontok, amelyek a fejlődést jelenthetik? — Mindent egybevetve azt mondom, hogy a mezőgazdaság és az élelmiszeripar. Ezt a munkakultúránk is megalapozza, de más hagyományokat is sorolhatok. Az ipari termelés csak a magas feldol- gozottságú, nagy szellemi értéket képviselő, kis volumenű termelés felé mozdulhat. A megyében potenciális lehetőség, melyhez lényegében a legtöbb vállalkozási tényező adott a turizmus, ezen belül a falusi turizmus. Azért ez utóbbi, mert megyénk sajnos kiesik az idegenforgalmi áramlatból, és nem is centrum. Viszont vannak értékei, adottságai, melyek érdekesek lehetnek az ide látogatók számára. — Milyen számokat lehet sorolni, melyek sürgető feladatokat is jelölhetnek? • — Ha csak a legutóbbi évet veszem alapul, akkor látni nemzetközileg is minél több támogatót szerezzenek. Olyanokat, akik szakmai tanácsokkal, munkával tudnak segíteni és természetesen szponzorokra is szükség van, hiszen egy ilyen borút program megvalósításához nem kevés pénz is kell. — Hol lesz a központ? — A jövő tavasztól egységes jelzőrendszerrel, kiadványokkal, propagandával a vendégfogadásra készen áll a borút. Szeretnénk pécsi központtal létrehozni a Baranyai Borok Házát ,amely a program gazdája lesz. A megyében egyre több olyan rendezvény van, ami összefogást igényel. Ilyen például a tavaszi megyei borverseny, a nyári turizmus, ősszel a baranyai bornapok kulturális rendezvénysorozat. A szakmai konferenciáknak is kell, hogy 954 vendégszoba elégíti ki az igényeket, ebből 291 a szállodai. Áz összes kapacitás évente 44.855 vendég elhelyezésére ad módot., Ä külföldiek száma 14.800 körüli volt. Az átlagosan eltöltött idő nem volt négy nap. Ez rendkívül alacsony, fejleszteni kell! — Akkor ágaskodik a kérdés: mit, miért, hogyan és miből? — A hagyományos „csillagos" nagy idegenforgalmi beruházások útja nem járható. Ennek oka az is, hogy a megye külföldi tőkebefektetések terén az utolsó helyen áll az országban. A már meglévő szállodák felújításra szorulnak. Gondolok itt Szekszárdra, Dombóvárra, Tamásira. Magyarország jól ismert a gyógyító hatású termálvizeiről. Ezen a területen lehetne mit kezdeni megyénkben. Ezt a kincset jelenleg Gunarasban, Tamásiban, és Dunaföldváron hasznosítják. Némi tőkeinjekcióval gyógyturisztikai centrumokká válhatnak. Bonyhád, Hőgyész térségében újabb kutakat állítottak a termálkincs kiaknázásához, de nagyon lassú a mozdulás. helye van. Idén például egy nemzetközi szakmai szervezet, a Borutak Európa Tanácsa szeptemberben Pécsen ülésezik. Jövőre a nemzetközi borrendi találkozó résztvevői látogatnak Baranyába. A Bortermelő Régiók II. Világtalálkozója 1996-ban ugyancsak nálunk lesz. Addigra a baranyai borügyeket egységessé és színvonalassá kell tenni, és ehhez szükség van egy olyan szervezetre, amely gazdája a baranyai borprogramnak. — Gondoltak-e arra, hogy tá- gabb régiót alakítsanak ehhez a programhoz? — A baranyai borút program semmiképpen nem állja meg a helyét önmagában. A turista ma még sajnos nem azért jön Magyarországra, hogy itt találja a baranyai borokat. Érdemes lenne tehát a — Ezeken a helyeken, ilyen feladatoknál nem hiszem, hogy a kis- és közepes vállalkozások kapnának szerepet! — Azokban a térségekben kell őket érdekeltté tenni, ahol a terep a falusi, a hobbi a speciális turizmusnak kedvez. Át kell venni azon országok tapasztalatait, ahol fejlett turizmus-iparággal rendelkeznek. Ők sem tettek mást, mint kihasználták az adottságaikat, és azt megfelelő csomagolásban adták el. A fejlesztések nem lehetnek gazdaságilag megalapozottak, ha a már meglévő és új vállalkozások nem fognak össze, természetesen kölcsönös haszonnal járó üzleti alapon. Ez az együttműködés, valamiféle szövetség segíthetne az egységes arculat kialakításában, a turisztikai programok és útvonalak összehangolásában, és legfőképp a marketing munkában, a pénzügyi források felkutatásában. — Általában az a kérdés következik ilyenkor, hogy merre induljanak a pénzügyi források kutatói? — Vannak és működnek, szomszédos megyék turisztikai és borászati szempontból jelentős területeit bevonni. Számunkra adott, hogy Tolna megyével és különösen Szek- szárddal, a történelmi borvidékkel álljunk kapcsolatban. A nemzetközi szervezetben, az Európai Borutak Tanácsának konferenciáján, ami most Pécsett van, részt vesz Tolna megye delegációja is. Ezt követi egy borút-animátorkép- zés, amely egy néhánynapos villányi tanfolyammal indul, majd egy éven keresztül részben tanfolyami, másrészt leve- lezős megoldással borút-ani- mátorokat képez. Ennek Magyarországról két megye tagja: Baranya és Tolna. Csak együtt van értelme megjelenni a képzésben, a borprogramban és turizmusban is! Decsi Kiss János reméljük maradnak is olyan pályázati rendszerek, ahol a jó tervek, projektek zöld utat kapnak, ebben a megyei és helyi önkormányzatoknak is szerepet kell vállalni. Elkeserítő, hogy a legutóbbi négy évben megyei szinten koordinálható fejlesztési pályázat egy sem született. A különféle nyugati fejlesztési segélyprogramok is elmennek megyénk mellett, a szomszédos megyékben viszont megállnak. Áz okát kereshetnénk! A vállalkozói központ prioritásai között szerepel a turizmus ügye. Ennek nyitányaként 1992-ben elkészült a megye turisztikai stratégiája. A mik- rohitel-programunkban a kistérségekből érkezett turisztikai projekteket előnyben részesítettük és részesítjük. Támogatjuk a szakkiállításon résztvevőket. Akik most szeretnének a turisztika területén kisvállalkozásba kezdeni, nincs könnyű dolguk, de keressenek meg bennünket a vállalkozói központban, ahol tanácsainkkal is készséggel állunk rendelkezésükre. Decsi Kiss János Az agrárszférával foglalkozó fejezet előadója dr. Szerdahelyi Péter, a Földművelésügyi Minisztérium államtitkára volt a szüreti napok idején megtartott vállalkozásfejlesztési napok rendezvénysorozatán. A magas rangú tisztségviselő az idei termést elemezve elmondta, hogy a kalászos gabonával „nagy baj nincs". A cukorrépával már lesznek gondok, a 2,6 millió tonna körüli termés negatív csúcsot jelent, újra import válik szükségessé. Az idei 400 ezer hektáron termelt napraforgó viszont minden bizonnyal kielégíti a hazai ipar és az export igényét is. A 850 ezer tonna burgonya nem elegendő, a gond az, hogy mindenütt kevés termett, ezért drága lesz az import is. Az alma kevés is, gyenge minőségű is, „ára nem lesz a zsebeinkhez méltó". Az állattenyésztés teljesítménye elmarad a '93-as évitől. Szükség lesz némi hús- és tejimportra is. A tárca ezen tények ismeretében cselekszik - mondta Szerdahelyi. Az idén az eredetileg elfogadott 57 milliárd forint helyett 73 milliárd áll rendelkezésükre. A közvetlen támogatásokat szeretnék elkerülni, az aszálykárok mérséklésére elsősorban különböző kamatkedvezményeket adnak, illetve - egyéni kérvények alapján - lehetőség lesz a '94-es minimáladó elengedésére is. A következő évvel kapcsolatban már most valószínűsíthető, hogy - legalábbis nominálisan - nőni fog az FM rendelkezésére álló összeg (80 milliárd körül). A támogatások várhatóan változnak. A 10%-os kamatkedvezményt a baromfi ágazatra is kiterjesztik. A 2000 forintos hektáronkénti gabonatámogatást ezentúl más növénytermesztési ágakra is kibővítik, az erdőtelepítéssel kapcsolatos munkákhoz is jár majd „gázolajtámogatás". Megszűnnek a fejlesztési alapok, így az MFA is. Ehelyett gépvásárlásra 70 %-os kamattámogatást adnak, függetlenül attól, ki, és milyen gépet igényel. Növekedni fog az export- szubvenció. Törekedni fognak arra, hogy a támogatás arányosabban jelenjen meg a vertikum résztvevőinél. Az árualap-többlet levezetésére versenyeztetni fogják a cégeket (ki kér kevesebb szubvenciót). A nagy tömegben eladott termékeknél (hús, bor, stb.) áttérnek a százalékos támogatás helyett a fix összegűre, hogy kivédjék egyes exportáló vállalatok milliárdos túlszámlázásait. A kisebb volumenű, ellenőrizhető termékeknél (csiga, méz, stb.) minden marad a régiben. Az intervenciós felvásárlásokkal kapcsolatban kezdeményezni fogják, hogy költségvetési cég (pl. az FM.) is vehessen fel hitelt, mivel az esetleg szükséges „hirtelen" pénzösszegek nem állnak a tárca rendelkezésére. Ezzel kapcsolatban annak a meggyőződésének adott hangot, hogy szerinte sok az 5 garantált áras termék. Az esetleges intézménymódosításokkal kapcsolatban Szerdahelyi Péter elmondta, hogy véleménye szerint talán valamilyen „más konstrukcióban", de a falugazdászhálózatra szükség van. A megyei FM. Hivatalokról úgy vélekedett, hogy „ésszerű mérséklésekkel" meg kell tartani ezeket • az államigazgatási csápokat. A jogi szabályozásokról szólva kifejtette, hogy szerinte ez a parlament is a politikai jellegű törvénykezéssel lesz elfoglalva, kevés idő jut majd a gazdasági jogalkotásra. így egyelőre - nagy valószínűséggel - sajnos csak a szövetkezeti, a termőföldről szóló és a kamarai törvény kerülhet parlament elé. sk Hogyan látja a hálózatmenedzser?
