Tolnai Népújság, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)
1994-08-08 / 185. szám
4 KÉPÚJSÁG SZEKSZÁRDÉS KÖRNYÉKE 1994. augusztus 8., hétfő Hétfői kérdés Népesség- és lakáshelyzet Szekszárd választókörzeteiben (2.) Yannak-e rejtett értékek a Sárközben? Túl a sárközi lakodalmas rendezvényen, annak tapasztalatairól beszélgetünk Decsen Kovács Sára könyvtárossal. — Vannak-e rejtett értékek a mai Sárközben? — Már az előző lakodalmak idején is igazolódott, hogy a decsi emberek újra előkeresték régi emlékeiket és szívesen adják azokat bemutatásra - kezdi Kovács Sára. Volt egy kiállításunk, ahol népviseleti ruháktól kezdve a szőttes asztalterítőkön át igyekeztünk megjelentetni azokat, amelyek még rejtve voltak a nagyközönség előtt. Ez így egyszerűen leírva, kimondva nem hordoz magában különös jelentőséget, hiszen hol lenne népviseleti ruházat, ha nem a Sárközben. Ami a háttérben van, az sokkal fontosabb. Volt időszak, amikor ezeket szinte eldugták, hogy senki ne lássa. Nem holmi szeméremből tették ezt, nem is csupán társadalmi, politikai okokból, hanem Isten tudja miért változott így a világ. Tény, hogy a kopogtatónak megnyíltak az ajtók után a szekrények is. Kölcsönadták arra a pár napra. Hihetetlen mennyiségű érték van. Egy-egy család olyan „ruhatárral" rendelkezik, hogy az bámulatos. / Ez újabb terveket is ad, feladatokkal együtt. — Más alkalommal fényképeket állítottak ki. — Amikor jártam a házakat A tűzvésznek köszönhetjük Amikor kétszáz éve, 1794. augusztus 8-án még alig ocsúdtak fel a tizenöt éve megyeszékhely Szekszárd lakói az előző napi, 600 házat, hazahordott gabonát megemésztő tűzvész döbbenetéből, talán meg is kövezték volna a krónikást a címbeli köszönet szóért. Ma már másként nézhetjük a korszakhatárrá lett szomorú dátumot, tudhatjuk, hogy az uradalom megbízásából kiküldött bizottság kemény kézzel szabályozta az utcák és házak építését, megtiltotta a rendetlen és egymáshoz túl közeli szalmafedeleket, leparancsolta a Bartina oldaláról a már több sorban kialakult viskók lakóit, akik majd évek alatt felépítik az Újvárost. Elmondhatjuk azt is, hogy a szekszárdi városháza talán még mindig a mai templom felé eső út közepén állna, mellette szorongna a méltatlan oskola. Ehelyett azonban a Béla tér északkeleti részén bontottak le házakat a jövendő iskolaépület céljára, ami 1820-tól 150 évig szolgálta jól-rosszul célját. I. Ferenc már egy hónap múlva, 1794. szeptember 8-án jóváhagyta a templom régi telkének eladását: itt nőtt ki a vármegyeháza 1828-1833 közt. A templom rendelete után már alig tíz évvel készen állt, messzeföldön párját ritkító hatalmas egyetlen hajójával és Schmidt József akadémiai festő remekeivel. A tágasabb Béla tér közelében, a mai őrffy-házként ismert épületet még a tűzvész hónapjában tervbe vették, mert tudták, az itt megszálló nemesek lendíthetnek a mezőváros életén, szőlőt vehetnek, fogyaszthatnak a helyi szerény termékekből. Újjáépülhet majd a Fekete Elefánt Szálló is: 1807-től új gazdája lesz a postát bérlő Augusz Antal személyében. Fia, a Liszt Ferencet vendégül látó későbbi báró, még nem is él, de nevezetes szolgája, a később Napóleon ellen hadakozó Háry János, már a tűz egyik károsultja a később róla elnevezett hegy mellett. Bizony, ha az a tűzvész nincs, aligha ilyen lenne Szekszárd. Dr. Töttős Gábor és bejutottam a belső szobákba is, akkor tűnt fel, hogy azokat a fényképeket, amelyeket a századunk első évtizedeiben készítettek családoknál, milyen szeretettel őrzik. Valamennyi az akkori kor divatjának megfelelő ruhában, viseletben ábrázolja a nőket és férfiakat. Ezek kortörténeti dokumentumok ma már. Osz- szerendezve egy olyan tárlatot sikerült létrehozni, amit idén meg kellett ismételni. — Mi volt ez a kényszerítő körülmény? — Az anyag gazdagsága. Újabb és újabb családok jelentkeztek az előző kiállítás után. Nagyon örülök, hogy ismét megnyílnak az emberek. — Lapunk is rendre beszámol a decsi Faluházban rendezett kiállításokról. Egyik a legutóbbiak közül szokatlanul eltér az előbbiektől. Ez Szabó fenő festőművész emlékkiállítása. Hogyan akadt rá az alkotásokra? — Szabó Jenőről sokat hallottam itt a faluban, de nem gondoltam arra, hogy ezzel komolyan kellene foglalkozni: senki nem beszélt róla úgy, hogy nagyobb figyelmet érdemelt volna. Láttak gyakran egy különös férfit, aki a legnagyobb dologidőben is rajzolt és festett. Ez aztán amolyan „mihasznának", „élhetetlennek" jellemezte őt. Egyszer a nagyszülői házban, a Bö- röczkiéknél akadtam írásokra. Kezembe kerültek olyan fényEz esztendő július havának utolsó napja piros betűvel kerül Szálka község krónikájába. Ekkor volt ugyanis a község német nemzetiségi hagyományait őrző csoportjának a névadó ünnepsége. A Két Tó névre kereszteltetett, a népdalokat, néptáncokat bemutató fiatalok közössége. A művelődési ház mögött épült új szabadtéri színpadot is ezen a napon avatták fel: a bátaszéki „Edelweis", a decsi „Gyöngyösbokréta", a mórágyi „Völgység Népe" együttesek tagjai. Igaz ugyan, hogy a falu utcái közműmunkák miatt nem a fesztiválokra jellemző díszben fogadhatták a vendégeket, de a Rancho Kft. három pár, acélszürke, almásderes lova a zenével felvonuló együttesek színpompás csapatai élén, feledtetni igyekezett a hiányosságokat. A községnek azért is különös jelentőséggel bíró eseménye ez a nap, mert a németországi Gladenbach néptáncegyüttesét is ekkor látták vendégül egy hétre. Ehhez a Frankfurttól északi irányban 100 km-re található kisvároshoz közigazgatásilag 12 település tartozik. így lakóinak száma eléri a 12 ezret. Szokásaik közül a népi hagyományaik látványos táncjelenetekben is öröklődtek. Öt művészeti csoportjuk egyik vezetője Klaus Müller. Egyénisége, játékos ötleteivel olyan lendületet adott a szálkai Kék Tó napjának műsorához, hogy időst, fiatalt egyaránt magával képek is, ahol Szabó Jenő volt látható. Egyre jobban kezdett érdekelni a dolog. Felkerestem testvérét, a Decsen élő Tibor bácsit és azokat a budapesti hozzátartozókat is, akik Szabó Jenő hagyatékát őrzik. Nagyon örülök, hogy az örökös maga is festő, így megfelelően értékelte a reá bízottakat és amikor megkerestem, szívesen segített. Olyan anyagra leltünk, amit nem is reméltünk. Szabó Jenő decsi festőművész nem a naív festők világát idézi, hanem iskolázottságával tűnik ki. Előkelő helyet is kivívhatott volna. A Garay-díj megtisztelő elismerés volt. Korabeli újságcikkek segítségével nyomon lehet követni sikereit. Olyan életművel állunk szemben, ami sokkal nagyobb gondoskodást igényel tőlünk. Hangsúlyozom, hogy Kilián Miklós és felesége, mint örökösök ebben nagyon nagy segítőink. Szeretnénk feldolgozni, pontosan, külön részletezve, válogatva a rajzokat és a festményeket. Ehhez a múzeumi szakemberek véleményét is kérem majd. Az első kérdésére válaszolva azt mondhatom, hogy Sárköz, ezen belül Decs nagyon nagy kincseket rejt. Ez korunktól, az itt élőktől sokkal nagyobb figyelmet követel. Nem nyugodhat lelkiismeretünk, hogy továbbra is rejtve maradjanak. Decsi Kiss János ragadott. Népviseleti ruházatuk egy részét maguk készítették és tulajdonukat is képezi. Munkájukat Gladenbach polgármesteri hivatala finanszírozza, de az együttesek tagjai önmaguk is hozzájárulnak meghatározott pénzösszeggel ilyen külföldi utakhoz. Nem első esetben vannak Magyar- országon. Budapest és a balatoni programok ismerősként köszöntek rájuk. A rendezvény műsorának nyitásaként a szálkai tóból merített vízzel kereszteltetett meg a tánccsoport minden tagja. A vízcseppek nemcsak a szereplők arcát frissítették fel, de valamennyi közreműködő és a rendezvényt érdelkődé- sével megtisztelt közönség hangulata is derűsebb lett. Gladenbach és Szálka friss kapcsolata igazolja, hogy a politika szétválaszthat és szembeállíthat nemzeteket, de a kultúra, a művészetek eltörlik, békességessé teszik a határokat. Decsi Kiss János Fotó: Gottvald Károly Gladenbach-Szálka Barátság, keresztelővel Kevesebb új lakás épült Szekszárdon a népesség 83,8 %-a családi háztartásban élt 1990-ben, ez 0,2.% ponttal marad el a megyeszékhelyek átlagától. A lakosság 6 %-a élt intézeti háztartásban (ami a második legnagyobb arány országosan, csupán Eger előz meg bennünket), ezen belül a gyermekkornak 5,4 %-a (s ezzel szintén a második legnagyobb arány a miénk Eger mögött), ami 2,1 %-ponttal magasabb, mint a megye- székhelyek átlaga. A városban élők 27,3 %-a fejezte be a 8 osztályt (ez a 7 éves és idősebb népesség 29,9%-a), 20,2-nak volt középiskolai végzettsége. A szakmunkásképző, illetve szakiskolai végzettséggel rendelkezők aránya megegyezett a felsőfokú végzettséggel rendelkezők arányával, mindkét csoport 11,1 %-ot tett ki 1990-ben. A 8 osztályt végzettek aránya valamivel elmarad a megyeszékhelyek átlagától, a szakmunkásképzőt, illetve szakiskolát végzetteké gyaÁtlagos hetet zártak a szekszárdi rendőrkapitányságon. Különösen kiemelkedő bűn- cselekmény nem történt. Az elkövetett és bejelentett bűnesetek is megmaradtak a nyári, szezonális bűncselekmények körében. Az elmúlt héten is szokás szerint volt négy-öt gépkocsifeltörés, a kár rendszerint minden ingóság, ami az autóban található, pontosabban amit az autóban hagytak a tulajdonosok. „Baráti" üdvözlet Azt mondta a bejelentő állampolgár, hogy neki ugyan nincsenek ellenségei. Mégiscsak lehetnek, ugyanis éppen az ő kocsiját öntötték le "kro- mofággal", illetve valami igen maró anyaggal. A gépkocsi mázában okozott kár megközelíti a százezer forintot. Gyűjtik a vasat és a fémet A lopásnak, amelynek során fémeket gyűjtöttek, - a tejipari vállalattól tejeskannákat - jelenleg még ismeretlen tettesek, semmi köze a politikához. Nem azért gyűjtötték a fémet, hogy, ezzel is a békét védjék. A lopás célja kizárólag az anyagi haszonszerzés volt, ugyanis a megszerzett matériát azonnal el is adták a MÉH-ben. A rendőrségnek van is sejtése a tettesekről, de a nyomozás utolsó láncszeme még hiányzik. Sajátos privatizáció Jánosmajorban egy idős férfi elhunyta után üresen maradt a háza. Egy alkalmi munkákból élő férfi, - aki dolgozott az elhunytnál is - úgy gondolta, hogy itt az alkalom a privatizációra. Az AVÜ bevonása nélkül végrehajtott tranzakció következménye a rendőrségi eljárás. A büntet- . len előéletű gyanúsított mintegy száz méternyi speciáláis öntözőcsövet „privatizált" magának. Úgy berúgott, gázolajat lopott Az emberek furcsák néha. A mondás szerint: alkalom szüli tolvajt, de szót se ejt arról, hogy alkohol szülné, pedig erre is van példa a bűnüldözés gazdag példatárában. Ráadásul éppen az elmúlt héten történt, hogy eltűnt az egyik cégtől százötven liter gázolaj, de mire másnap keresni kezdték volna, addigra kijózanodott az elkövető és jelentkezett. korlatilag megegyezik azzal, a felsőfokú végzettségűek aránya pedig 1,3 %-ponttal jobb, mint a megyeszékhelyek ösz- szességében számított mutató. A lakónépesség csaknem fele (47,1 %) aktív kereső, közel egyötöde inaktív, egyhar- mada pedig eltartott volt 1990 év elején. Ugynezen arányok a megyeszékhelyi átlagban 45,0, 22,7, és 31,3 % voltak, tehát a inaktívak valamivel nagyobb hányadát alkották a lakosságnak, míg a másik két csoport aránya alacsonyabb volt, mint Szekszárdon. A munkanélküliek aránya akkor még elenyésző, 1,2 % volt. (Napjainkban ez az arány 6-7-szer nagyobb). A város lakásállományának (13323 lakás) négyötöde 1960 után épült. Az építések üteme a népszámlálás óta lelassult. Az eltelt 3 év alatt a város lakásállománya 467-tel bővült, így 1994. január 1-én 13790 volt. A népszámláláskor a lakások 94,2 %-ában közüzemi vízszolgáltatás volt, és a meglévő lakások 82,8 %-a be volt Hajdan 120 éve, 1874. augusztus 13-án a megyebizottsági gyűlésen szomorúan állapították meg, hogy sok tag elhalálozott, de „Az értelmi súlyban szenvedett veszteség fölötti sajnálkozást" enyhíti a remény, „miszerint az érdemes választók félretéve minden melléktekintetet, ismét meg- választandják azon buzgó férfiakat ... kik érdemeket szereztek" - írja a Tolnamegyei Közlöny. 110 éve, 1884. augusztus 10-én ismertette e lap a Vizsolyi Gusztáv bukása című frissen megjelent pamfletét: „sántító hasonlatok, félszeg s egyoldalú jellemzések és gyanúsítások halmaza .. Politikai elvet nem képvisel s irodalmi becse nincsen": a mű főleg a lap főszerkesztőjét, Boda Vilmost bírálta ... Két nap múlva a miskolci országos dalversenyen is győzelmet aratott s ezzel a „minta-dalegyletek sorába lépett". 100 éve, 1894. augusztus 12-én tudósított a Tolnavármegye arról, hogy a párkányi Grünwald-testvérek cége nyerte el a fogházépítést kapcsolva a közcsatorna rendszerbe. A lakások 31,9 %-a hálózati gázzal volt ellátva, s csaknem ugyanennyiben használtak palackos gázt. A város lakásállományának 91,1 %-ában volt vízöblítéses WC. A lakások 62 %-a központi fűtéssel volt ellátva, a fennmaradó 38 %-ban egyedi helyiség- fűtés volt. A lakások több mint fele 3 vagy több szobás volt, 37,9 %-a 2 szobával rendelkezett, s csupán valamivel több, mint 10 % volt az 1 szobások aránya. A megyeszékhelyekkel való összehasonlítás itt is Szekszárdnak kedvez, hiszen valamennyi mutatója meghaladja az országos átlagokat. Az 1960. után épült lakások aránya a megyeszékhelyek összességében 10,7 %-ponttal elmarad a szekszárdi mutató értékétől. A három és több szobás lakások aránya 8,8 %-ponttal kevesebb, az egyszobásoké pedig 2,5 %-ponttal magasabb, mint megyénk székhelyén. (Folytatjuk.) és 600 munkással láttak a dologhoz, mert „a fogháznak dec. 31-én tető alatt kell lennie". Elkészült Szekszárd 1895-ös költségvetése: 30.775 forint bevételt és 54.103 forint kiadást terveztek, a különbözet lett a községi pótadó. 95 éve, 1899. augusztus 8-án tartották a megyei közgyűlést, amelyen bejelentették a múzeum két hónappal előbbi megnyitását (a gimnázium termeiben) és a tervet, amely önálló épület létrehozását célozta. A Tolnamegyei Közlöny Uj szőlőbetegség címmel a lisztharmat elleni védekezés módozatait ismertette. 90 éve, 1904. augusztus 14-én Földvári Mihály a Tolnavármegyében ismertette Tolna megye szomorú statisztikáját: 1890 és 1900 között 545 lélek a szaporulat, a foglalkoztatottak 70,9 százaléka a mezőgazdaságban dolgozik, s az iparosok száma fogyott. 80 éve, 1914. augusztus 8-án óriási lelkesedéssel búcsúztatták a bevonult huszárokat. E napon halt meg Budapesten Kegyes József. 75 éve, 1919. augusztus 8-án Prónay Pál átkel a Dunán és megfélemlíti megyénk lakosságát. Krónikás ' Pályázati felhívás! Szekszárd Város Képviselő-testűlete PÁLYÁZATOT HIRDET 10 pécsi főiskolai-egyetemi kollégiumi férőhely elnyerésére az 1994/95-ös tanévre. Pályázhatnak azok a szekszárdi hallgatók, akik helyhiány miatt nem nyertek felvételt a pécsi főiskolai-egyetemi kollégiumokba. A PÁLYÁZATOK ELBÍRÁLÁSÁNAK SZEMPONTJAI: 1. Szociális helyzet- a családtagok száma- egy főre jutó havi átlagjövedelem- lakáskörülmények- kölcsöntörlesztés havi összege- munkanélküliség- egyéb 2. Tanulmányi eredmény- felvételin elért pontszám vagy- feisőbbéveseknél év végi tanulmányi eredmény 3. Szekszárd városi önkormányzati Intézményekkel kötött tanulmányi szerződés. A pályázatot Szekszárd Város Képviselő-testületéhez kell benyújtani. 7100 Szekszárd, Béla tér 8. A PÁLYÁZATOK BENYÚJTÁSI HATÁRIDEJE: 1994. augusztus 23. A pályázatok elbírálását a Művelődési Bizottság javaslata alapján a képviselő-testület végzi. \ A kiértesítés határideje: 1994. szeptember 1 (54563) Á
