Tolnai Népújság, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)
1994-08-06 / 184. szám
4 WÚJSÁG TOLNA ÉS KÖRNYÉKE 1994. augusztus 6., szombat Siómenti gőzmalom Valamikor Nagy István bácsié volt, ő építtette. A század- fordulón, a gazdasági világválság kezdetén „tántorgott" ki Kanadába. Szerencsés ember lévén haza is jött, sőt pénzt is hozott. Sokszor mesélte, hogy végigjárta a „ranglétrát", amit egy emigráns, egy kivándorolt akkoriban bejárhatott: kikötői zsákolóként kezdte, majd mosogató és szappanfőző lett. Az Isten akkor vitte fel a dolgát, amikor egy kerékpárgyárba került. Futószalagon jött a váz, az első kereket kellett helyére tennie, s a mindkét kezében lévő kulccsal azonnal megszorítani a tengely csavarjait. Közben a lógó váz egy pillanatra sem állt meg, lassan haladt előre, s ezt követni is kellett. Ezt a mozdulatsort csinálta éveken keresztül. Éjjel, álmában is. A hazahozott dollárokból földet vett, nyolcvan holdat, téglából megépíttette a lakóházát, a Sió partjára pedig a malmot. Ez utóbbit aztán tovább is adta, nem értvén a kereskedelemhez, az iparhoz. Új cégtábla került a falra. Nagyon homályosan ugyan, de még ma is olvasható a felirat: „Csépi Pál siómenti gőzmalma". Ott középütt, a fehér meszelés alatt. Jól ment a malom, mert jó lisztet adott, s ez volt a vonzóerő. Igazából a cséplések után indult meg a roham. Sorokban várakoztak az ökrösszekerek és a lovaskocsik. Grízesliszt, nullásliszt, kenyérliszt, búzadara, korpa, vörösliszt volt a választék. Szinte mindenki mindent kért és mindent vitt, - mert a kisgazdák akkor, az aratás utáni friss gabonából tudták újból feltölteni az éléskamrát. Aztán majd csak két, három hónap múlva jöttek megint őrletni. A jó búzából készült jó liszt hosszú ideig elállt, nem dohosodott, nem kukacosodott. A korpán és a vörösliszten osztoztak az állatok: a tejelő tehén, a szoptató anyakoca, az enni tanuló választásiak. A malom kora hajnaltól késő estig dolgozott. Duruzsolt. Nem fejfájdítóan, de meg kellett szokni e tompa, örökös morajlást még a rövid ideig ott tartózkodónak is. Csépi Pali bácsi fogadta a belépő érdeklődőt. Alacsony, pocakos, köpcös mosolygó ember. Ha gabonát hoztak őrölni, a telthasú zsákok azonnal a mérlegre kerültek, utána meg az üres garatba öntötték tartalmukat. Ekkor Pali bácsi bement az épület jobb sarkában lévő kis irodába, és számolt. Nem pénzért őrölt, hanem a megállapított vámot vette ki. A tulajdonos-főnök-ma- lomvezető egy pillanatra sem hagyta magára a folyamatokat. Gyakran tartotta a tenyerét a hulló liszt alá. Morzsol- gatta ujjai között, szagolgatta. Többször ismételte ezt. De közben figyelte a duzzadó zsákokat is. „Lisztesmolnár" csak egy,. esetleg kettő volt a malomban, ó is a búzával teli zsákok el- rakásával foglalatoskodott, ellenőrizte a garatot, hogyan telnek a zsákok. A bekötőiteket a fürge kis taligával - minden erőlködés nélkül - vitte a megfelelő helyre. Gyakran a mázsára, mert legtöbbször a gazda meg is várta, amíg elkészül a liszt. (Folytatjuk) K.L. Egyéves lesz az első magyarországi gépkör Ócskavastelep helyett modernizáció Szardínián napolajjal A Bogyiszlói Hagyományőrző Népi Együttes tagjai úgyszólván egész Európát végigropták már. Legutóbb Szardínia szigetére vetette őket a kegyetlen sors, meg a tavaly, a Dunamenti Folklórfesztivál után Bogyiszlón vendégeskedő szardíniái tánccsoport viszontmeghí- vása. Ha már így adódott, a bogyiszlóiak beletörődtek a megváltoztathatalanba, és nagy duzzogva felszálltak a Róma felé induló repcsire, - fennállásuk óta először igénybe véve a légi közlekedést -, hogy onnan charterjárattal Cagliariba repüljenek, végül pedig a közelben levő kisváros szállodájában verjék fel tanyájukat, ők, 37-en. Öt napig laktak ott. Elmondásuk szerint nevezetesek voltak az ebédek és a vacsorák, amelyek során a helyi, szárd specialitásokon kívül colomból, spanyol és szerb ételeket is kénytelenek voltak végigkóstolni, miközben az ételekhez illő népzene szórakoztatta őket. Az is előfordult persze, hogy ők álltak neki gulyást főzni a szállodában tartózkodó többi vendégnek. Idejük legnagyobb részét viszont mégsem evéssel, hanem a tengerben való lubickolással és napozással kényszerültek eltölteni. „Sérelmezték" továbbá, hogy a magyar templomokkal ellentétben az olaszoknál még Isten házai sem adnak enyhet a kánikulában, és nem lehet rendesen hallani a szertartást az össznépi legyező-csattogta- tás miatt. Elhallgatnánk a teljes igazságot, ha nem írnánk arról, hogy a bogyiszlói táncsoport tulajdonképpen a Quarta S. Elena-i folklórfesztivál ürügyén tartózkodott Szardínián,, számos külföldi és helyi együttes társaságában. A magukkal vitt napolaj fényvédő faktorainak és tánctudásuknak köszönhetően sem a tengerparton, sem a színpadon nem égtek le. A szabadtéri fellépések este fél tízkor kezdődtek, tekintettel az olasz éghajlatra. A Duna-mentiek ott tartózkodásuk alatt, az utcatáncok után minden este más és más, 15-20 perces műsort adtak a mindig népes és lelkes közönségnek. A siker édes ízének hatására a táncosoknak talán könnyebb volt elviselniük a nyáron kevéssé praktikus bogyiszlói sokszoknyás népviselet dunsztos-jellegbe hajló mikroklímáját is. -sjövó héten lesz egyéves az első magyarországi gépkör, hivatalos nevén Géphasznosítók és Gazdálkodást Segítők Köre, amely Tolnán alakult. Ebből az alkalomból beszélgettünk a gépköri mozgalom hazai atyjával, a tolnai Kárpáti Andrással. — A „kerék" lassan elkezdett forogni - kezdte Kárpáti András. —Gépkörünk cég- bejegyzése megtörtént. Remélhetőleg hamarosan lesz menedzserünk is, a kiszemelt fiatalember hamarosan németországi tanulmányútra indul. Elég sokan érdeklődnek a gépkör felől a környékről, de tekintettel arra, hogy még nincs menedzserünk, a kezdeti stádiumban vagyunk — ám működünk. A tagok gépeikkel egymást „kiegészítik" az aratási és más munkák során. — Kedvezett-e az elmúlt időszak a gépköri mozgalomnak? — A gépkörökben zavart okozott az MFA pályázat, ami ugyan önmagában jó dolog, de szerintem ebben a formában nem szolgálja a modernizációt. Hála a pályázatoknak, most egy csomó gazdának van már traktora. Tolnán például 27 MTZ traktor van, csakhogy ötnél többre nem lenne szükség. Nincs ugyanis akkora földterülete a gazdáknak, hogy gazdaságosan, a gép kapacitását maximálisan kihasználva dolgozhassanak. És az álló gép az igazán drága gépA pályázatokat előzetes egyeztetés alapján kellett volna beadni, így az egyik gazda mondjuk traktort, a Már észrevehetően, ha nem is többel, mint egy kakaslépéssel, - de későbben hajnalo- dik. A hajnalnak is megvannak a maga ismerős hangjai. Nélkülük olyan lenne a korai ébredés, mint a levél nélküli fa, vagy a csillag nélküli égbolt. Az első hang amely utat keres magának a nyitott ablakon: a tücskök ciripelése. Sokuk hangja visszamaradt még az éjszakából. S ahogy belefáradnak a hosszú örömkö- désbe, úgy hagyják abba. Míg végül már csak egyetlen egy viszi a prímet, a „legszebb hangú", legalábbis az én fülemnek. Ahogy megszűnik e nagy altató, azon nyomban felriadnak a fecskék. Mozgás támad másik ekét, stb. vehetett volna, szóval a felesleges 20 traktor árából „kijött" volna számos más, fontos gép. A külföldről történő gépvásárlások sem a modernizálást szolgálják. Magyarországon, így Tolnán is elindult az a folyamat, hogy külföldről „olcsón" öreg gépeket hoznak be az emberek, vesznek mondjuk 100 márkáért ekét, és azt hiszik, hogy ők most tényleg vettek valamit. így azonban nem modernizálunk, hanem ócskavasteleppé változtatjuk a mezőgazdaságunkat. Az idei aratás számomra egyébként azt bizonyította, hogy a magyar mezőgazdaság túlgépesített. Annyi kombájn állt rendelkezésre, hogy egy hét alatt végeztünk a környéken a betakarítással. Egy jól működő gépkör esetén az aratás akár 25 napig is elhúzódhatna, mivel előre megtervezetten különböző érési idejű fajtákat lehetne termeszteni. Ebben az esetben kevés kombájnra lenne szükség, amelyek viszont hosszabb ideig, maximálisan ki lennének használva. Úgy gondolom, hogy több gépre nincs szükség, a géppark korszerűsítésére viszont igen. A gépkör megadja azt a lehetőséget, hogy a lehető legkisebb beruházással megvalósítható legyen a modernebb megoldás. Ez a lényege a dolognak. Ezt kellene, hogy megértsék az emberek. Hosz- szú időbe telik majd, de szerencsére vannak tanítóink, akik nyitottak, segítőkészek, így például a gépkörök kitalálója, a német Geiersberger úr a fészekben, csicsergés, tanakodás. Aztán usgyi, ki a szürkületbe. Nagyon távol, a másik utcán utolsót rikkantja egy der- cés hangú kakas. Berekedt az éji kukorékolásba, s úgy gur- guláz a hangja, mintha fájós torkát öblögetné. Megindul a macskavándorlás is. Valamelyik kandúr szaga annyira felingerli a házőrző Buksit, hogy az éktelen csaholásba kezd. Még nincs négy óra sem, megjött a tejes. Lerak néhány tartályt, s a bolt előtt szortírozza a többit. Egy utcabeli megy a büszra. Majd negyed százada minden reggel. A szomszéd is megy. Kezet fognak, dödörésznek. Egy perc sem telik el, két tűsasegítségére továbbra is számíthatunk. ó mondta, hogy szerinte Magyarországon a szövetkezetek gépköri átalakulása olyan előnyt jelentene, hogy a magyar mezőgazdaság „Európát zsebrevágná". — Erről nyilván eltérhetnek a vélemények. — Léteznek bizonyos erők, amelyek azt hiszik, hogy most újra eljött az ő idejük. De szerintem ők tévedni fognak. Az új kormánnyal kapcsolatban optimista vagyok. Nyilatkozataik biztatóak, és a lényeg: számonkérhetők. Az FM-ajtaján már bedugtam a cipőm orrát, és nem engedem, hogy becsukják előttem. Talán jellemző példa, hogy az FM-hivatalok vezetői és a falugazdászok megyei felügyelői részére a napokban külföldi szakmai programot szerveztem — az ÉM megbízásából. Ezek a hazai mező- gazdaságban komoly szerepet játszó szakemberek Németországban ismerkedhetnek majd a gépkörök munkájával a növénytermesztésben, az állat- tenyésztésben és kommunális feladatok ellátásában is. — Milyen a „gépköri helyzet" országosan? — Valami megindult. Öt-hat helyen tudok gépkör alakulásról, de jogilag még nincsenek bejegyezve. Ezek a gépkörök alacsonyabb szervezettségi szinten működnek egyelőre. Gond, hogy az emberek nem igen tudják, mi is az a gépkör. Én ugyan járom az országot, előadásokat tartok, de ez kevés, nagyobb nyilvánosságra lenne szüksége a mozgalomnak. sk rok kopog a betonon sietősen. Pontban háromnegyed ötkor gördül el egy MTZ. Olyan pontosan teszi ezt már évek óta, hogy órát lehetne hozzá igazítani. í A szemközti házak valamelyikében kacsákat engednek az udvarra, nagy hápogással keresik az eléjük kiszórt magot. A közelben indulna egy kistraktor. Nem akarja az igazat, nem reagál a gázadásra. A gazda egyre dühösebb, s kacskaringósan osztja a reggeli áldást. Kerékpárok csengőhangja, járókelők beszéde. Egyre több. A hajnalból reggel lett. Hat óra, a bolt is kinyit. Új nap, új erő, új feladatok. Felébredt a falu, Medina. Konrád László A hajnal hangjai Medinán Szomorkása A szomorkása az az eledel, amit időnként megza- báltatnak azok az emberek, akik a kezükbe kapták a főzőkanalat, azokkal az emberekkel, akik éhesek. Szomorkás a hangulatom, mióta megtudtam a hírt. A hír arról szól, hogy a tolnai önkormányzat kulturális bizottsága nem adott artyagi támogatást a „Kézjegy" Tolnai Toliforgatók Klubja elnevezésű, 26 tagot számláló, megyei kulturális egyesületnek, mely székhelyéül e kisvárost választotta, mivel tagjainak fele itt él. Adott viszont a mözsi Bartók Béla Női Karnak 120 ezer, a Mözsi Német Nemzetiségi Clubnak 100 ezer, a Mözsi Székelyek Baráti Körének 60 ezer, a mözsi Hargita Székely Néptánc Együttesnek 50 ezer, a tolnai Phralipe Független Cigányszövetségnek 30 ezer, a tolnai Német Nemzetiségi Baráti Körnek 20 ezer, a tolnai Nyugdíjasok Területi Érdekszövetségének 10 ezer, és a helyi horgászegyesületnek 10 ezer forintot. Eluta- síttatott még a tollforgató- kon kívül a Géphasznosítók és Gazdaságsegítők Köre. Érintettként - mint a hoppon maradt „Kézjegy" elnöke - nem kívánom firtatni a döntés jogosságát, csupán néhány észrevételt tennék. 1. észrevétel: Tolnán nem sok támogatásra érdemes kulturális szerveződés akad, s ha valami mégis van, az Mözsön van. (A szétosztható 400 ezer forint háromnegyedét, mint látható, odapasszolták.) 2. észrevétel: Még a horgászok is jelesebb kulturacsi- nálók mint a költők és az írók. 3. észrevétel: Téves az a fel- tételezés, hogy Tolna örömmel lát, és meg akar tartani egy olyan egyesületet, amely megyei, és székhelyéül mégsem Szekszár- dot választotta. 4. észrevétel: Nincs szükség arra, hogy tolnai tájakat, embereket örökítsenek meg a tollnokok, író-olvasó találkozókat, táborokat szervezzenek, közönséget hozza- nak-vonzzanak ide, öregbítsék a város hírnevét, gazdagítsák a kasszáját, növeljék például az irodalmi kávéház bevételét. 5. észrevétel: Mondják, hogy akinek az Isten magas hivatalt ad, annak nem biztos, hogy széles látókört is ad hozzá, meg hogy a közérdek különböző pozíciókból szemlélve különbözőképpen is értelmezhető - ha valaki enged a csábításnak. Ám lehet, hogy csak én képzelem, hogy az írott szó több figyelmet és támogatást érdemelne Tolnán, mert van rá igény ... Wessely Gábor a „Kézjegy" TTK elnöke Nyugdíjasok, figyelem! Tolnán a három hétig tartó felújítási munkálatok befejeződtek, a ház újra üzemel. A Tolnai Nyugdíjasok Területi Érdekszövetsége is újra várja tagjait a kultúra házában, keddenként, reggel 9-től délig. További jó hír, hogy augusztus 15-én, hétfőn tamási kirándulásra viszi egy busz a szövetség e program iránt érdeklődő tagjait. A részvételi díj 200 forint, jelentkezni Bán- hegyinénél és Kenesseinénél lehet. A szeptember 4-től 8-ig tervezett erdélyi kirándulásra szintén van még hely. Erre az útra Kenesseinénél, vagy kedden, a művelődési házban lehet jelentkezni. Mindennek fortélya van A kölesdi kaszaverő A paraszti világban a gazdálkodás tudománya apáról fiúra száll. Fontos, hogy a fiú minden munkaműveletet elsajátítson, mert csak úgy tudja a jövendő nemzedék javára ő is továbbadni. Édesapám gyakran mondogatta, hogy ő is szinte mindent eltanult öregapámtól egy művelet kivételével, amit kaszaverésnek neveznek. Míg öregapám verte a kaszát, addig apámnak talált mindig más hasznos elfoglaltságot. Az idő telt-múlt és a családunknál a kaszaverés tudományát öregapám magával vitte a sírba ... A minap figyeltem fel arra, hogy már a kora reggeli órákban vidám, egyenletes kalapácsütések hangja hallatszik a szomszédból. Szabó János bácsi - aki a 76. évét tapossa - csaknem hét évtizede végzi ugyanolyan alapossággal a kaszaverést. Apámra is gondolva átmentem, és nagy élvezettel néztem-hallgattam az ütések zenéjét. János bácsi Kölesd tisztes polgára. Ma is hajtja lovát, sertéseket hizlal, szőlőt művel. — Mindennek fortélya van - kezdte a beszélgetést János bácsi - és már a kaszavételnél kezdődik a jó munka megalapozása. Olyan kaszát kell kiválasztani, amely se nem puha, sem nem kemény. A puhának a hangja olyan mint a tepsié, ha valamilyen szilárd tárgynak ütjük. Az üyen kasza könnyű munkálatú, de hamar elveszti az élét és hamar kopik. A túl kemény hangú kasza nehezen adja meg magát és túlságosan merev. A jó kasza hangja szépen csengő, zengő. Rátérve a kaszaverésre el kell mondanom, hogy kezdetben volt egy kis problémám. Apám jobbkezes volt és én balkezesre sikeredtem. Ugyanazok a mozdulatok nálam nem váltak be. Lépés- ről-lépésre a saját káromon kellett megtanulnom minden csínját-bínját a kaszaverésnek és a fenésnek. Nem mindegy, hogy mit akarunk kaszálni. Ha silány füvet, akkor a kasza élét - melyet mi a kasza bárd- jának nevezünk - szélesebbre verjük. Ha keményebb szárú növényt, gabonát vágunk akkor a kasza bárdját keskenyebbre verjük. Mindig arra kell törekednünk, hogy egyenletes ütések mellett egyenletesen vékonyítsuk a kasza bárdját. Ahhoz, hogy jó éles kaszánk legyen, a pontos fenés is szükséges. A fenésnek az eszköze a tokmánybán tartott vizes kaszakő. Á vizes kaszakő esetén a kaszakőről leváló homokszemek a kasza éléről lesodródnak. — Különböző méretű kaszák léteznek. János bácsi milyet használ? — Van 70-es kasza, de lehet vásárolni 110-est is. A méret is attól függ, hogy mit akarunk kaszálni, és milyen erővel fogjuk meg a kaszanyelet. Nekem most 85-ös a kaszám, és elmondhatom, hogy igazán hozzám nőtt. Míg világ a világ, kaszára szükség lesz, hisz nem lehet mindent gépekkel elintézni. Ha kaszára szükség van, akkor viszont fontos az előbb elmondottakat megszívlelni. Nem szégyen az, ha minden falusi fiatal megtanul a kaszával bánni. Varga András
