Tolnai Népújság, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-27 / 201. szám

16 NÉPÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1994. augusztus 27., szombat Divatparádé, menyasszonyoknak Párizsban 100 ifjú pár mutatta be Zelia divattervező esküvői ruháit. A bemutató rizszáporban zajlott, ezzel is szerencsét kívánva a manekeneknek és a ruháknak. (FEB-fotó) Megmenekültek a fehérfejű halászsasok: Nem lesz új címerállata az USA-nak Végül sikerült megúsznia, s nem került a sokszáz más ki­pusztított állatfajta sorsára! Az Egyesült Államok termé­szetvédelmi minisztériuma bejelentette, hogy a címerállat, a fehérfejű halászsas nincs már a halállistán. Ez az esemény, vagyis a ha­lászsasnak a kihalás által fe­nyegetett állatok jegyzékéről történt törlése oly fontosnak számított, hogy a hivatal veze­tője maga örvendeztette meg a hírrel Amerika népét. A meg­érdemelt kegyelem az állat­mentő programoknak, a gyo­mirtószerek alkalmazása kor­látozásának, a sasvadászokra kirótt súlyos büntetéseknek köszönhető. A hatvanas évek 400 párjá­val szemben ma már 4000 saspárt tartanak nyilván. Az öröm érthető: mivel furcsa lett volna, ha egy kihalt állatfajta szerepel az amerikai címeren, felmerült annak a veszélye, hogy elnöki rendelettel más állatot kellett volna kinevezni erre a célra. Ferenczy Europress A nagy titok Doris Day, a szőke, kék szemű filmcsillag egyik jel­lemző vonása a hibátlan kül­csín volt: mindig igen ápolt, kellemes jelenségként ismer­ték. Egy ízben, népszerűsége hajnalán újságírók hada ro­hamozta meg, kérdések össz­tüzét zúdították rá magánéle­téről, szokásairól. Sportol-e? Mi a kedvenc szórakozása? Mi az étrendje? Kedvenc itala? Kedvenc színe? Kedvenc ku­tyája? Az egyik újságíró a kö­vetkező kérdést szegezte neki: - Mondja, művésznő, mit csi­nál maga, hogy mindig olyan üde és friss, mintha naponta háromszor tusolna? Doris Day kedvesen moso­lyogva a kérdezőre függesz­tette kék szemét, és elárulta a titkot, mondván: — Naponta háromszor tu­solok. Film készül Dagobertről A történet sokak számára ismert: másfél éven át vezette orrá­nál fogva a német rendőrséget a Walt Disney rajzfilmek zsugori kacsa-hősének, Dagobert bácsinak nevét használó Arno Funke. A 44 éves zsaroló áruházláncokat fenyegetett robbantással s más terrorcselekményekkel, de a pénzéhez sohasem sikerült hozzájutnia. Igaz, őt sem tudták lefülelni, és amikor egy alka­lommal teljesen bekerítették, a csatornán keresztül „szívódott fel". Valóságos legenda övezte, míg áprilisban lebukott. Nyilat­kozata szerint rettenetesen elfáradt, s folyószámláján már egyetlen márka sem maradt. Egyébként felesége lepődött meg a legjobban azon, kit takar a rajzfilm-álnév, állítólag semmit sem sejtett a történtekből. Dagobert-Funke most börtönben csücsül, s közben csaknem 10 millió forintnak megfelelő összeg üti a markát. Az UFA film­gyár ugyanis megvette története megfilmesítésének jogait, és a rabcellájában szorgalmasan dolgozik a forgatókönyvön. „Mo­dern Robin Hood-történetet építünk fel" - nyilatkozta Tobias Stille, a rendező. - „A filmvásznon olyan figura lesz látható, akivel rokonszenveznek majd a nézők". De a SAT-1 tévécsa­torna is elkészíti a maga változatát. „Vadászat Dagobertre" címmel. A lefülelt bűnöző ebben nem működik közre, mert minden jogot eladott a filmgyárnak. Viszont részt vesznek a műsor elkészítésében a rendőrségi szakértők. Ez a film ugyanis a nyomozók szemszögéből láttatja az ügyet. „Mi nem idealizá­lunk, Dagobert nem népi hős, hanem a Karstadt áruházak zsa­rolója" - nyilatkozta Peter Strahlendorf a televízió nevében. Dagobert pedig tovább ihletheti a művészetet. Ferenczy-Europress Ondóbank igen, petesejtbank nem? El szabad-e távolítani a bal­eset során elhunyt nők pete­sejtjét, hogy mesterséges meg­termékenyítésre használják föl? A kérdésről számos nyugati országban vitáznak a szakem­berek, s most Angliában is ér­vek, ellenérvek kereszttüzébe került a probléma. Ott ugyanis fölmerült, hogy akár egy 8 éves donor-kislány pe­tesejtje is alkalmas lehet más terméketlenségének gyógyítá­sára. A tekintélyes Brit Orvosi Társaságnak nincs fenntartása a petesejt-bank létrehozásával kapcsolatban. Úgy véli, ez le­het az egyedüli megoldás, hogy a gyermekre vágyó meddő nőkbe egészséges pe­tesejtet ültessenek be. Vajon tényleg az orvostudomány új, ígéretes lehetőségéről van szó? - kérdeztük dr. Czeizel Endre orvosgenetikust. Az ismert szakember, mint mondta, nem igazán szereti az efféle kérdéseket. — Zavar, ha ezt a témát va­lami indulattól fűtött etikai perpatvarrá fokozzák le. Itt nagyon sok meddő asszony gyógyulásának egyetlen lehe­tőségéről van szó. Magam is nap nap után találkozom olyanokkal, akiknek kromo­szóma-rendellenesség miatt eleve hiányzik mindkét pete­fészkük, s nem képződik szervezetükben megterméke­nyülő petesejt. így születtek, de ettől függetlenül épp úgy nők, mint bárki más. Van mé- hük, csak általában kissé ala­csony termetűek és nem menstruálnak. A teherbeesés­hez viszont petesejtre is szük­ségük lenne. — De ha már ondóbankok léteznek, miért vált ki ennyi vitát a petesejt-bank? — Amerikában, sőt Euró­pában is vannak már petesejt- bankok. Ahol viták dúlnak, ott a háttérben egyszerűen az a probléma feszül, hogy on­dóhoz könnyebb, petesejthez nehezebb hozzájutni. Tapasz­talataim szerint egyébként a nők többsége beleegyezne abba, hogy egy hasi műtét, mondjuk vakbél-operáció ese­tén egy bank részére petesejtet is eltávolítsanak a petefészké­ből. Ennek nincs semmilyen kockázata; sérülés, károsodás nem érné szervezetüket. Ugyanakkor segíthetnek be­teg, meddő asszonyokon. — A heves vita most a gyermekekből történő pete- sejt-eltávolítás gondolatáról dúl. — Nos, már a magzatban is ott lapul az átültetésre alkal­mas petesejt. Ezt vetéléskor, elhalás esetén fel lehetne használni a meddő asszonyok szervezetébe való átültetésre. Ám ekkor jönnek a morális álproblémák, és hogy az elhalt magzat hozzátartozója belee­gyezik-e. Bennem, mint gya­korló orvosban föl sem merül, hogy ennek kapcsán jogi kér­déseket feszegessek. Kivált, ha arra a tényre gondolok - s nem árt erről is nyíltan be­szélni -, hogy az elhalt, elve­télt magzatokat a kórházak megsemmisítik. így elszáll annak lehetősége is, hogy álta­luk az orvostudomány segít­sen az arra rászorulón. Németh Zsuzsa Ferenczy-Europress Az asszony verve jó Óvakodj a vízilótól! Az Airone című olasz folyó­irat, amely a természet világá­val foglalkozik, arra az érde­kes megállapításra jutott, hogy indokolatlan az emberek páni félelme az oroszlánoktól és tigrisektől, cápáktól és po­lipoktól. Ezt a félelmet a fan­tázia gerjeszti, illetve az azt ügyesen kihasználó rémre­gény- és rémfilm-szerzők. A valóban veszélyes vadállatok ugyanis egészen mások. Á folyóirat szerint elsősor­ban a kígyóktól kell tartani, mert a mérgeskígyók évente 50 ezer ember haláláért felelő­sek. Az Afrikába látogató sza­fari-turistának óvakodnia kell a vízilótól, mert e „kedélyes" állat növényevő ugyan, de igen vérmes természetű és célszerű széles ívben elke­rülni. A vízilovak számos ál­dozatot szednek: a 4 méter hosszú, 2-3 tonnás állat fél méter hosszú tépőfogaival játszva feldarabolja azt a fel­nőtt embert, aki közvetlen környezetébe merészkedik. A Komodo-varánusszal sem célszerű cimboráink Egy svájci turistából, aki csoportjá­tól elszakadva találkozott a vi­lág legnagyobb gyíkjával, csak a fényképezőgépe maradt meg! Á varánusz 3 méter hosszú, 150 kiló súlyú és egy harapásra 5 kiló húst fal be. Vaddisznót és indonéz bivalyt fogyaszt, a svájci turista vélet­lenül került az étlapjára. A legkisebb tengeri polip a legveszélyesebb: a trópusi vi­zekben portyázó hapalochla- ena maculosa mérge néhány óra alatt végez áldozatával. Ez a kis polip sokkal több áldoza­tot szed, mint a cápa, amely évente alig 25 emberrel végez. Összehasonlításul: az álom­kórt terjesztő csecselégy évente 25 ezer embert öl meg! Kiszámították azt is, hogy maga az ember évente átlag 200 ezer társát öli meg. Az asszony verve jó: lega­lább is egy tanulmány szerint, amely a kanadai férfiak több, mint felének a véleményére épít. S aki ezek után még ké­telkedne, azok számára az ot­tawai egyetem összeállítást készített a hölgyek tapasztala­tairól is. Összesen 12 ezer fel­eséget kérdeztek meg, s a vá­laszt adók kereken fele kö­zölte: férje szexuálisan zak­latja, s ez azt is jelenti, hogy gyakran veri. A felmérés legnyugtalaní­tóbb tapasztalata, hogy gye­rekes házaspárok esetében a kicsik az esetek 40 százaléká­ban szemtanúi a szülők kö­zötti haddelhaddoknak. S ez a magyarázat rá, hogy a kana­dai igazságügyi minisztérium parlamenti vizsgálatot kez­deményezett az ügyben, s ja­vasolni kívánja: vegyék be a kanadai btk-ba az olyan sze­xuális összetűzéseket, ame­lyek károsan hatnak a gyer­mekek érzelmi-szellemi fejlő­désére. Ferenczy-Europress A lord megint talpra állt Jeffrey Archert a jelek szerint ne­héz leírni a brit hírességek vilá­gából. A lord annak idején kitüntetés­sel végezte az egyetemet Ox- fordban, s közben a száz méteres síkfutás főiskolai bajnoka volt. Is­kolái után hamar bekapcsolódott a közéletbe: hu­szonöt éves ko­rában a konzer­vatívok jelöltje­ként beválasztot­ták a parla­mentbe. Tündök­lése azonban mindössze öt évig tartott. Soro­zatos kétes pénz­ügyei, elhibázott befektetései miatt nemcsak hogy csődbe jutott, de anyagi termé­szetű botrányai annyira kikezd­ték hírnevét, hogy kénytelen volt lemondani képviselőségéről, írni kezdett, s „Nem minden arany, ami fény­lik" című regénye bestseller lett. Egyik kötet a má­sikat követte: ma már több száz­millió forintnak megfelelő tiszte­letdíjat vehet fel egy-egy művé­ért. Lassan visz- szatért a politika mezejére is, jelen­tős' összegekkel támogatta a tory- kat, és kitűnő szervezőnek bi­zonyult. 1985- ben a párt főtit­kárhelyettese lett. Barátjának, Major miniszterelnök­nek az előterjesz­tésére pedig ta­valyelőtt már a felsőház tagja lett, mint újdon­sült lord. Néhány hete - éppen akkor, amikor a konzer­vatív párt főtitká­rává akarták je­lölni - újabb bot­rányba kevere­dett, amely több évi börtönnel fe­nyegette. Azzal vádolták meg, hogy „bennfen- tességét" a saját hasznára akarta kamatoztatni a tőzsdén, ami nem bocsánatos bűn Britanniában. Ezt meg is írta az egész világsajtó. Most viszont ki­derült, hogy Ar­cher ártatlan, s a hamisnak bizo­nyult vád a lord riválisának, He- seltine kereske­delmi miniszter­nek a környeze­téből indult ki. A „mérkőzés" ezzel aligha ért véget: s az 54 esztendős lordnak minden­képpen van új regény témája. (FEB) „Bensőségesen szeretem" Hirdetésre jött a gyilkos Az élet fantasztikusabb dolgokat produkál, mint a le- götletdúsabb krimiíró. Ann Mead, a csinos londoni or­vosnő hirdetés útján kereste élete párját, de a hirdetésre a halál érkezett meg helyette! A 35 esztendős hölgy oly­annyira a munkába temetke­zett, hogy egyszerűen nem volt ideje hétvégi ismerkedé­sekre. Ezért hirdetést tett közzé a New Statesman című színvonalas hírmagazinban. Hatan is válaszoltak a hir­detésre, amelyben a színházat, a mozit, az esti szórakozóhe­lyeket kedvelő magas, karcsú hölgy partnert keresett. A hat közül öt nem tűnt elég ko­molynak, a hatodik viszont a gyilkosa lett. Az orvosnő már az első ta­lálkozónál igencsak rokon­szenvesnek találta a nála tíz esztendővel idősebb Brian Va­let, aki korábban rendőr volt. Azután jött a kiábrándulás, mert a szakállas, kopaszodó és szellemiekkel csak mérsékel­ten .megáldott férfiú mégsem bizonyult a nagy Ő-nek, s ezt az orvosnő finoman a tudo­mására hozta. A felbőszült Vale erre egy­szerűen agyonverte az- orvos­nőt: a lakása előtt leselkedett rá, a földhöz vágta és brutális módon végzett vele. A szom­szédok elmondták, hogy tíz­húsz percen át tompa, ritmi­kus zajokat hallottak: a vádi­rat szerint az történt, hogy Vale az orvosnő fejét és felső testét többször is odacsapta a kert falához és a járdához! Jel­lemző, hogy senki sem volt kíváncsi a zaj okára, senki sem nézett ki az ablakon. Az államügyészség elfo­gadta Vale ügyvédjének azt a magyarázatát, hogy védence a tett pillanatában kétségbeesett állapotban volt, nem tudott uralkodni magán. A vád ezért nem gyilkosság, hanem embe­rölés, méghozzá a csökkent beszámíthatóság körülményei között. A perre csak szeptem­berben kerül sor, a bíróság addig tovább vizsgálja a kö­rülményeket. A tettes ezt vallotta: „Én követtem el. Mélységesen fáj­lalom, de nem tehettem más­ként. És még most is bensősé­gesen szeretem ezt a nőt!" Szerény vigasz ... Ferenczy-Europress Johnson depressziós Don Johnson és Mela­nie Griffith biztosan nem tudja megmenteni máso­dik házasságát sem. Kü­lön házban laknak, már nem is beszélnek egy­mással, csak az ügyvédek útján érintkeznek, gyere­keikkel is külön időpont­ban találkoznak. Johnson depressziós - nyilatkozta előző felesége, Patti D Arbanville, akivel 1981— tői 1986-ig élt. A Miami Vice sztárját június óta a Betty Ford klinikán keze­lik, ahol megpróbálják kigyógyítani alkoholiz­musából. Szamár reinkarnáció A franciaországi Poitou községben élő különleges szamarakat a kihalás veszélye fenyegeti. Az utóbbi években különös gonddal vigyáznak rájuk, és úgy tűnik, a tenyésztelep segít­ségével sikerül ismét a megfelelő számú, hosszú szőrű szama­rat felnevelni, megtartani. (FEB-fotó)

Next

/
Thumbnails
Contents