Tolnai Népújság, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-03 / 181. szám

4 «ÚJSÁG DOMBÓVÁR ÉS KÖRNYÉKE 1994. augusztus 3., szerda Októberben Fatimába utaznak az EKHO-val Imola fiókgyógyszertár Kaposszekcsón Megismerni a világot, a népeket Beutazni a világot, bejárni idegen országokat, megis­merni az ott élő népek szoká­sait, kultúráját, csodálatos do­log. Ezeknek az utazásoknak az élménye örök nyomot hagy az emberek emlékezetében. Az évek elmúltával előkerül­nek a bejárt vidékek emlékké­pei, s jóleső érzéssel gondol­nak vissza arra, azokra, akik lehetővé tették ezeket a kirán­dulásokat. A dombóvári Farkasdi András címzetes apát, esperes plébános tíz évvel ezelőtt kez­dett utazásokat szervezni, el­sőként határainkon belül, Ma­gyarországon. Farkasdi And­rás címzetes apát elmondta, hogy őt az vezérelte, amikor az első kirándulások szerve­zésébe belefogott, hogy ki­mozdítsa az idős embereket a megszokott, hétköznapi kör­nyezetből, s ismerjék meg a vi­lágot, ismerkedjenek meg más népek vallási szokásaival is. A magyarországi búcsúhelyekre az első időkben az Expressz autóbuszaival jutottak el, s az utazások során Békeffy István - mindenki Pista bácsija - ide­genvezetése segítette az em­bereket a tájékozódásban, az idegen táj, az emberek jobb megismerésében. Aztán változtak az idők, változtak a szervezők, s az emberek igényei is. A szerve­zői „háromszögben" az uta­zási iroda változott, mert im­máron ötödik éve annak, hogy a dombóváriak útjait a szek­szárdi EKHO Autóbuszközle­kedési Gmk bonyolítja busza­ival. A kirándulások egyre népszerűbbek lettek, Bony- hádtól Mecseknádasdig, Bi­káitól Mágocsig, s a sort le­hetne folytatni, hogy honnét jelentkeztek érdeklődők, hogy a dombóváriakkal tartanának az útjaikon. Lassan kinőtték magukat a kirándulások, az országhatárokon túlra is. Föl­vetődött, miért ne mehetné­nek el Marizellbe, de Rómába is el kellene jutni. A terveket, elképzeléseket a megvalósulás követte, mert több alkalom­mal jártak Mariazellbe, ahol a meghitt környezetben a cso­portnak Farkasdi András mi­sézett. Nem volt tömeg, ma­gukban voltak, s maguk imádkoztak. No és a római ki­rándulások, a pápával való ta­lálkozások élményei mind-mind felejthetetlenek. És most ismét készülődnek. Augusztus 8-án egy autó- busznyi utas indul Maria­zellbe, ahol a mostani alka­lommal is Farkasdi András ce­lebrálja a misét. Egyéb prog­ramokat is szerveznek, mert Bécsben megnézik a várost, el­látogatnak a melki apátságba, a bencések otthonába, majd hazafelé jövet betérnek Mária- schützre is. Az augusztusi hó­nap még egy „csemegét" ígér: augusztus 29-én Rómába utaznak, és szeptember 19-én is hasonló kirándulás lesz. A napokban a szervezői hármas - Farkasdi András, Békeffy István, és az EKHO Autóbuszközlekedési GMk vezetője, Nyakas Zoltán - ösz- szeültek és egyeztették az ok­tóber 6-i út programját. Ennek a közel 6000 kilométeres ki­rándulásnak a végcélja a por­tugáliai Fatima lesz. A tizen­két napos út során az olasz és a francia riviérán át először Lourdes-ba látogatnak, majd a Pireneusokon át október 13-ra érkeznek Fatima-ba. Az imád­ság városában a világ minden részéről érkeznek zarándo­kok, ahol mindenki együtt imádkozik, és nincsenek kü­lönbségek, a valóságos egy­szerűség az uralkodó. Nem ez az első alkalom, hogy a „vi­lági" ünnepségen részt vesz­nek a dombóváriak, ez már a harmadik a sorban. A programegyeztetésen szóba került a jövő év is. Ter­veznek utat Krakkóba és Czestochova-ba, szeretnének eljutni Münchenbe, az Andex bencés apátságba is. Mini AGRO Kapospulán „Egy árunál nem lehet leragadni” Kapospulán Nagy Gyula és felesége immár 1991 óta csa­ládi vállalkozásban dolgozik: ekkor nyitották meg Mini AGRO elnevezésű üzletüket. A teljességhez tartozik, hogy a kereskedelemben nem ez volt az első lépésük. — A Color Ipari Szövetke­zetnél voltam diszpécser, a feleségem pedig a raktárban dolgozott. - kezdte Nagy Gyula. - Már munka mellett is foglalkoztunk csirkével, több mint 3000 darabot tartottunk. Bizony rá kellett jönni, hogy munka mellett nem lehet csi­nálni. Hat év után a csirkéről a gombatermesztésre tértünk át, 150 mázsa gombánk is volt. Mint minden, a bolt is vállal­kozásként indult: kertikapák­kal, fűnyírókkal, műanyagá­rukkal, palackozott italokkal, vegyiárukkal, biotermékek­kel, vetőmaggal. A fiam nem­régiben váltotta ki a vállalko­zását, ő papírárut tart. — Honnan jött az üzlet öt­lete? — Sokminden máson is gondolkodtunk, így a vendég­látóegységen is, de ez az ötlet nem bizonyult jónak, mert a házunk a főúttól kissé félreeső helyen van. Amikor a bolttal 1991-ben kezdtünk, ilyen jel­legű még a környéken sem volt, azóta aztán már akad bőven konkurencia. Igaz, a boltnak is hátrányára van, hogy kissé zárt helyen lakunk, de valamit csinálni kellett. — A kisgépekhez hogyan jut hozzá? — Volt kereslet, most már azonban telítődött a piac. A kisgépek több helyről is be­szerezhetők. Annyira ala­csony áron lehet értékesíteni őket, hogy a beszerzési és az értékesítési ár között szinte már nincs is forint. Először a szegedi vas- és fémiparival volt szerződésem, majd egy jóideje már Szabadszentki­rályból hozom a gépeket, az ekétől a sarabolóig, a motoros szivattyúig, szinte mindent. A műanyagárut pedig Szek- szárdról szerzem be. — Miért mini az üzlet neve? — Az üzlet nem nagy, és még raktárkészletünk sincs. Mindig van mutatóba áru, megnézik a vevők, s ha meg­tetszik, megrendelik. Két-há- rom napon belül beszerezzük a kiválasztott árut. Ezt azért is így csináljuk, mert még most is van olyan áru, amibe benne fekszik a pénzem, és nem tud­tam eladni. — Ezen kívül hogyan tör­ténik az értékesítés? — Az értékesítés csak úgy megy ahogy mi csináljuk: Komló, Dombóvár, Sásd - ál­landóan úton kell lenni, mert ha itt várnánk a vevőt, akkor nem lenne semmi. Menni kell, csak így lehet bevételhez jutni. A másik az, hogy mindennek jóval alacsonyabb áron kell kelni, mert így el tudjuk adni. — Itt helyben milyen a ke­reslet? — Szinte nulla, nem is na­gyon ismerik a boltot. Dom­bóvár közel van, beutaznak, s megvásárolnak mindent egy- helyen. A műanyag például itt egyáltalán nem megy. Nem jellemző, hogy itt vásároljanak a helybeliek. Kezdetben na­gyobb volt az érdeklődés, de most már nem. Ezért is vall­juk, hogy egy áru mellett nem lehet leragadni, muszáj min­dig váltani. Mindig azt kell hozni, amire igény van. Van­nak üzletkötők, de inkább mi szerzünk be mindent. Inkább az igényekre hagyatkozunk, főként az olcsóbb termékekre. Az ára olyan legyen, hogy azt megvegyék az emberek. — 2991 óta fokozatosan bővítettek, most milyen vál­toztatáson gondolkodnak? — Az üzletben nem szán­dékozunk változtatni, de bő­víteni igen. Mégpedig primőráruval foglalkozunk, paprikával, uborkával, aztán majd meglátjuk. Az útiköltség megtérül Kovács János gyógyszerész és Nyisztor Teréz Kaposszekcsón az orvosi rendelő udvar felőli végében falumúzeumot rendeztek be. Itt azonban „kinőtte magát" és a múzeum anyagát az iskola közelébe, tágasabb helyre köl­töztették. így aztán az épület­ben üresen maradt egy tágas rész, a múzeum helye. A hasznosításán gondol­kodva gyorsan megszületett az ötlet, hogy kisebb-nagyobb átalakítással berendezhető itt egy fiókgyógyszertár. Annál is inkább, mert évek óta szere­tett volna a lakosság ilyet. Az elképzelést a tervek elkészí­tése, a megvalósítás követte, mert ezután röviddel a pol­gármesteri hivatal kiadta a ki­vitelezőnek a munkát az át­alakítás, a javítás elvégzésére. A berendezés elkészíttetésével már sokkal több gond volt, mert az a gyártó, akivel elő­ször kötöttek szerződést a speciális bútorok készítésére, nem tartotta meg a szavát, így másikat kellett keresni. A dombóvári Imola ma­gángyógyszertárral kötött szerződés szerint - innét ered a fiókgyógyszertár elnevezése is - nemrégiben nyitották meg a zömében gyári készítmé­nyekkel fölszerelt új fiók­gyógyszertárat. A készlettel - 800-1000 féle gyógyszer van a polcokon - igazodnak ahhoz, hogy a dok­tornő milyen gyógyszereket használ. Itt gyógyszerek ké­szítésére nincs lehetőség, de a leggyakrabban fölírt készít­Letaposott díszeseibe Az eset Döbröközön tör­tént, néhány nappal ez­előtt. Telefonon kereste meg ügyeletesünket Ne­mes Lajos döbröközi olva­sónk, és fölháborodva me­sélte a következőket. A történet még az el­múlt évre vezethető visz- sza, amikor nagyobb mennyiségű tujához, dísz­cserjéhez jutott hozzá. Úgy gondolta, mivel neki nincs rá szüksége, föl­ajánlja az önkormányzat­nak: ültettesse el a cserjé­ket a faluban. Nem kellett, így aztán nem akarták, hogy veszendőbe menjen a növény, az idén tavasz- szal összefogtak a Külső utcában lakók, s végigül­tették a tujával az út szélét, közvetlenül a járda1 mel­lett. Szépen cseperedtek a tu- jacserjék, örültek is az ut­cabeliek, mert a poros ut­cájukat kicsit magasabb nívóra emelte az elültetett tujasor. El is kelt az üresen maradt telek, ahol mosta­nában nekifogtak az épít­kezésnek. Ez még nem is lenne baj, sőt, legalább gazdája lesz a teleknek, hanem a gond akkor kez­dődött, amikor megjelent egy kamion. Jó nagy adag sódert le­öntött az üres telekre, no nem az építési területre, hanem a hozzá tartozó járdára, s természetesen az ide is elültetett tujákra. S ez még nem volt elég, vé­gig is kocsikáztak rajta. Csak párat lehetett belőle megmenti, amit az utcá­ban lakók kiástak, s más­hova ültettek el. A kár nem mérhető pénzben. Nemesék jelen­tették a rendőrségnek is az esetet, de az üggyel nem foglalkoztak. Ugyanígy tett a helyi önkormányzat is. Hogy ki a felelős? Nem áll módunkban, hogy ke­resgéljük, de lelke legyen rajta annak, aki tönkretette a tujasort! ményeket előre elkészítve, megkaphatják a betegek. A vényre fölírt gyógyszerekért sem kell sokat várakozni, mert másnapra már megérkezik Kaposszekcsőre. Mint azt Kovács Jánostól, a gyógyszerésztől megtudtuk, az Imola adta a szakmai mun­kát, a gyógyszereket, az ön- kormányzat pedig biztosította a feltételeket. Elmondta még azt is, hogy azért is létesült ez a patika, mert a községben nagyon nagy lett rá az igény. Az eltelt rövid idő óta is az a tapasztalat, hogy a szekcsőiek értékelik a kivitelezést, s ma­gukénak érzik a gyógyszertá­rat. Nyisztor Teréz, kaposszek- csői lakos, vénnyel a kezében érkezett a gyógyszertárba. Hova is mehetnének szóra­kozni a kocsolai fiatalok? A költőinek tűnő kérdésre vá­lasz nem igen van, mert egy kistelepülésen kevés lehetőség adódik a szabadidő kellemes eltöltésére. Nem marad más, mint a vendéglő vagy pedig Dombóvárra utaznak, ahol a város többféle lehetőséget kí­nál. A kocsolai Somogyvári Ta­más és a felesége gondoltak egyet, s az ötletet megvalósí­tandó, ez év februárjában élet- rehívtak a faluban egy video­tékát. Nem kell kazetták Szá­zaira gondolni, mert kicsi fa­luhoz kicsi tékát méreteztek, közel száz kazettával. Több vidócéggel kötöttek szerző­dést, így az Intervidóval, az Omegával, a Fókusszal, a Vi- cóval is. A községben nagy az érdek­lődés a filmek iránt, igaz, most ilyenkor nyáron kevesebben néznek videót, mint máskor. Az emberek elfoglaltak, nem érnek rá a tévé elé ülni. A vi­deotékának közel húsz klub­tagja is van, ami rendkívül kedvező, mert a 60-80-100 fo­Csaknem valamennyi gyógy­szert megkapott, csupán egyet nem, mert azt készíteni kell. Az ő véleményét is kikértük a gyógyszertár létesítéséről. Lelkesen, s örömmel vála­szolta: — Bizony már régen kellett volna patika. Ma, amikor egyre drágábbak a gyógysze­rek - és persze nemcsak a gyógyszerek, hanem minden -, az útiköltség sem olcsó. Amit eddig azért kellett fi­zetni, hogy beutazzunk Dom­bóvárra, most megspóroljuk. Ez nagyon jó, mert a magasak az árak, a nyugdíjak viszont alacsonyak. A gyógyszert viszont min­denképpen meg kell venni, ha beteg az ember...! p.teri. rintos kölcsönzési díjból - 24 órás időtartamra - még 20 fo­rint kedvezményt is kapnak. Mind az idősebb, mind a fiata­labb korosztály válogathat a kazetták közül kedvére. Rendkívül népszerűek a Búd Spencer, és a különböző akció­filmek, és a „frász" ellenére imádják a horror filmeket. Mint azt Somogyvári Ta- másnétól megtudtuk - aki pár hónapos babával van otthon -, fölvették a kapcsolatot más videotékával is azzal a céllal, hogy a kazettákat egymás kö­zött cseréljék. Mégpedig úgy, hogy válo­gatnak a készletből: melyik az a film, amit még nem láttak a kocsolaiak, s annak fejében ők is adnak a másik vidósnak, ami ott újdonságnak számít, így kerültek kapcsolatba a dalmandiakkal, a kurdiakkal is, és érdeklődnek a hőgyé- sziek is. Természetesen a készletet bővíteni szeretnék, de majd inkább a betakarítás után, ősz­szel, mert akkor jobban ráér­nek az emberek a tévé elé ülni, videofilmeket nézni. A kazettákat téma szerint rendszerezik Imádják az emberek a horrorfilmeket Videotéka Kocsolán

Next

/
Thumbnails
Contents