Tolnai Népújság, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)
1994-08-25 / 199. szám
1994. augusztus 25., csütörtök KÖRNYEZET BARÁT KÉPÚJSÁG 7 A tiszta termoenergia olasz bölcsője Atomerőmű Toscana szívében? Aki először látja Larderello hűtőtornyait, már-már kétségbeesik, pedig a történelmi tájat elcsúfító erőmű környezetbarát, az itt nyert energia a lehető legtisztább. Larderelloban ugyanis termoenergiát állítanak elő - tisztán, környezetbarát módon. Már 1913-ban itt épült fel a világ első geotermikus erőműve, jelenleg pedig innen biztosítják egész Toscana áramszükségletének egynegyedét, közel 200 ezer gigawattot! Errefelé ősidők óta fortyog a föld, a forró tavak gazdagok a föld mélyéről érkező ásványokban. A XIII-XVI. században ként, szulfátot és timsót termeltek ki itt, s ezt a volterrai kereskedők árusították Toscanában. A toscanai nagy- hercegség főpatikusa 1702-ben bórsavat is talált a forró tavakban, s több mint száz évre rá támadt Francesco Larderellnek az a pompás ötlete, hogy e tavak forró gőzét használja fel a bór kristályosításához. Lar- derell a gőzt összegyűjtötte, nyomás alá helyezte, s csak egy kis nyíláson tudott távozni: így jött létre a kristályosításhoz szükséges hőenergia. Pietro Ginori Conti herceg 1904-ben próbálkozott először Larderelloban az áramfejlesztéssel, s öt lámpát sikerült meggyújtania. Az áramot a hőenergiával működtetett dinamó szolgáltatta. így lett Larderello az alternatív energianyerésnek a bölcsője, példát mutatva a követőknek, Mexikónak, Űj-Zélandnak, az Egyesült Államoknak, Japánnak, s a néhai Szovjetunió utódállamainak. Már öt kilométer mélyre fúrtak le, s innen 500 fokos forró gőz tör fel, ezt generátorokkal elektromos energiává változtatják. A hűtőtornyokban lehűtik ezt a gőzt és a kondenzált vizet 45 kilométer hosszú csővezetéken visszavezetik a földbe. így az energiaforrás sohasem fog kiapadni. A környezetvédők egyetlen baja az erőművel az, hogy nem szép. De maguk az olasz zöldek közölték: kiegyeznének, ha másutt is ez lenne a legnagyobb bajuk. Ferenczy-Europress A Tolna Megyei ANTSZ 33. heti pollen- és spórajelentése A 33. héten kiemelkedően magas értéket ért el a parlagfű pollenje a légtérben. Kérjük, hogy az allergiás betegek érdekében kaszáljuk és gyomláljuk ki ezt a veszélyes gyomnövényt. Az allergizáló gombaspórák közül az alternária ért el közepes és magas értéket. Fotó: Konrád László A dinnyeszezon végén Lelki környezetünk alakítói (5.) Decsi Kiss János szépítész Ebben a sorozatban olyan Tolna megyei, illetőleg a régióhoz valami módon kötődő embereket - művészeket, lelkészeket, közéleti szerepvállalókat és magányos farkasokat - mutatunk be, akikre érdemes figyelni, mert - akarva vagy akaratlanul - jelentős kömyezetformálók. Decsi Kiss János a publikációiról, szavalatairól és „köteles" textilképeiről egyaránt ismert alkotó ember, 45 éves. Nem lehet őt egyetlen tevékenységi körhöz kötni, nem nevezhető újságírónak, előadó- vagy képzőművésznek, mert ez is, az is. Számára egy bővebb kategóriát kell kitalálni, egy általánosabb jelzőt, s ez a szépítész. Hogy miért, az az alábbi beszélgetésből - melynek színhelyéül legutóbbi „művét", a szálkai alkotótábort választottuk - kiderül. •» — Egy „barátságos" kérdéssel kezdem. Ha meghalsz, mit szeretnél, hogyan emlékezzenek rád: mint íróra, mint textilkép készítőre, mint e tábor létrehozójára, vagy mint egy sárközi polgárra, apára? — Még legalább 40 évet szeretnék élni, ha Isten is úgy akarja. Egyébként az a boldog ember, aki korán találkozik azzal az élménnyel, hogy ő istenfélő. Én itt, a szálkai munkáknál döbbentem rá, hogy az erőm önmagában kevés. Kellett még valami: a kézzelfog- hatatlanban való bizakodás és remény, ami az embert formálja és megtartja. Ebből a kegyelemből adódik, hogy azt szeretném, ha egyszerűen úgy emlékeznének rám, hogy volt egy ember, aki szerette a szépet, megláthatta a szépet, és ezért a szépségért tudott valamit tenni, a roppant szerény lehetőségeinek megfelelően. És ha a hamvaimat itt helyeznék el valamelyik falban,... — Mözsi-Szabó István nem Mözsön él, hanem Bogyiszlón. Decsi Kiss János sem maradt Deesen, hanem Szálkára jött. Miért? — Roppant egyszerű a magyarázat: a prófétaság a saját hazában. 15 kilométerrel idébb másképp látják a dolgaimat. Decsen úgy nőttem fel a faluban, úgy vettem részt az ifjúsági, a tanácsi munkában, hogy bármit mondtam, bármit tettem: a „Janika". Szeretnek, becéznek, de nem vesznek komolyan. „Ha azt akarod, hogy hiányozz, menj el!" — Mikor jöttél el? — Az állandó bejelentett lakásunk még mindig a decsi, de az alkotótábor megnyitása, 1992. június 22-e óta általában Szálkán tartózkodunk. — Beszélnél az „előéletedről", az eddig vezető utódról? — Az általános iskolában Mözsi-Szabó István volt a rajztanárom, innen ered a rajzolás, festés iránti vonzalmam. Később, a hetvenes években minden nyáron elmentem Mártélyra, az ifjúsági művésztelepre. Szeretem a verseket, érdekelt a színművészet, s dolgoztam is színházban, a Thaliáben, mint díszletező, három hónapot. De rá kellett jönnöm, hogy a lélek számára nem biztos, hogy nélkülözhetetlenek a világot jelentő deszkák. Kisebb katedrák is léteznek. Aztán katonáskodtam, évekig nép- művelősködtem Decsen, majd a családi és társadalmi eseményeket rendező irodához kerültem Szekszárdra, ahol a különböző szertartások, ünnepségek lebonyoh'tásában vettem részt, gyakran előadóként is. Ezt követte több mint tíz év újságíróskodás, és most itt vagyok. — Zenélsz is? — Különösebb zenei múltam nincs, de annakidején doboltam egy zenekarban az aktuális slágereket, „jókedvvel, bőséggel". A gyerekeim viszont - a fiam és a lányom - aktív zenészek. — Sokmindennel foglalkozol. Nem volna jobb egyvalamire koncentrálnod? — Próbáltam magamat egyetlen területre szorítani, de zavart, nyugtalanság fogott el. — A kiállításaid száma? — Volt néhány, de nem sok. Csak akkor szeretek közönség elé lépni, ha van új mondanivalóm. Amikor eladtam a textilképeimet - egy tárlatom anyagát - '90-ben, létre hoztam a „Szálkán a művészetért" Alapítványt. így indult a folyamat, s pillanatnyilag ott tartunk, hogy májustól szeptemberig megszakítás nélkül érkeznek a csoportok. Sokat segített a szálkai polgármesteri hivatal, az őcsényi téesz, de legtöbbet a József Attila Alapítványnak köszönhetünk. A sátrakat felváltották ezek a komfortosabb érzetű házikók, van már szabadtéri színpadunk, és lesz sportpályánk is. Na meg itt a falu legfőbb vonzereje a festői táj, a dombok közt a tóval. — Nem vesz el túl sok idődet az ügyintézés? — Azt szerencsére átvállalta a feleségem, ő precízebb nálam, a földön jár. — Bármilyen csoportot szívesen láttok? — Nem, csak olyanokat, akiknek közük van a művészethez. Ez nem kemping és nem is a falusi turizmus szálláshelye. Nem jobb vagy rosz- szabb, hanem más értékei vannak. Itt az a cél, hogy az alkotást ötvözzük a pihenéssel. Jöttek volna már hozzánk német pecások is - hadd ne mondjam, hogy mennyivel többet fizettek volna, mint például egy művészeti iskola növendékei -, de ha nincs közöm a horgászokhoz ... — Létre hoztál valami maradandót. Elégedett vagy? — Sosem leszek elégedett, ezt már tudom. De ez jó is, mert az elégedetlenség lendít mindig tovább. Léteznek akadályok, anyagi korlátok, és bármilyen furcsa, jó ha vannak. Mert ahogy észre vettem, a szegény emberek mindig öt- letgazdagabbak, mint a pénzesek. A szegény ember álmodozik, várakozik, érleli a terveit, az angyalok körülveszik, és a megfelelő pillanatban mindig megérkezik a segítség. E kegyelemért naponta hálát kell adni. S azért is, hogy itt szép lelkű emberek társaságában lehetünk, mi is nemesedhetünk, s feltöltődve hatékonyabban munkálkodhatunk. Mert a lélek egészsége visszahat a testi mozgékonyságraj is. Wessely Gábor Fotó: Degré Gábor I „Keressük egymást!" Kedves Egyedülálló Olvasó! Segítséget ajánlunk önnek a kapcsolatteremtéshez. Jeligés bemutatkozó levele megjelenik lapunkban. Hetente sorsolással döntjük el, hogy a következő héten ki mutatkozhat be. Levelét aefja fel az alábbi címre: „őszinte Szó" Társkereső Szolgálat, Szekszárd, Mártírok tere 10. A borítékra írja rá: „Keressük egymást!". Ugyancsak itt érdeklődhet a jeligéjére érkezett levelei iránt személyesen (munkanapokon 16.30-18 óráig) és ezidőben telefonon (316-722). Vidékieknek - név és cím közlése után, a postaköltség megtérítése mellett - elküldik a válaszokat. Az „Őszinte Szó" Társkereső Szolgálat konzultációs lehetőséget ajánl fel a bemutatkozó levél megírásához, a válaszlevelek értelmezéséhez és a választáshoz, a kapcsolat- teremtéshez. Az egyedülálló olvasónak ajánljuk, hogy ha valaki megtetszik lapunkban, írjon a fenti címre, ahonnan eljuttatják levelét a jelige tulajdonosához. Jelige: „Magányos cédrus" 38 éves (186/78) falun élő, független gépszerelő szakmunkás legényember vagyok, alaptermészetem vidám, tartózkodóbb vagyok a szokásosnál, ezért is maradtamtalán egyedül. Szeretem a zenét, a sportot és a termszetet, munkámban a pontosságot, környezetemben a rendetés tisztaságot. Körülményeim rendezettek. Káros szenvedélyem a dohányzás. Keresem azt a korban hozzámillő hölgyet, aki szereti a falusi életet, akivel kölcsönösen el tudnánk fogadni egymást, megbecsülve, szeretetben és békességben. Jelige: „Femaida" 17. életévet betöltött, Oroszlán jegyű, barna, hosszú hajú, 168 cm magas, helyesnek mondott lány vagyok. Szeretnék megismerkedni olyan fiúkkal, akik őszinte és tartós barátságra vágynak. Én őszinte típusú, nagyvonalú vagyok, gyűlölök minden hamisat. A természetem romantikus, becsületes, nyűt és meleg szívű, megbízható. Imádom a zenét. Nem iszom alkoholt és ezt elvárom a másiktól is. Ha magas, sportos testalkatú, jóképű 18-20 éves fiú vagy, írj! Jelige: „Keresem a párom" 80 éves, koromat meghazudtoló, egészséges, mozgékony, érdeklődő, nem dohányzó, lelkileg kiegyensúlyozott özvegyember vagyok, ősz (160/62). Feleségem halála óta egyedül élek, hétköznapjaimat saját szükségleteim előteremtésével, önmagam ellátásával töltöm. Különös hobbim nincs, szívesen kirándulok, szeretem a természetet, az otthonomat, körülöttem a rendet. Kulturális igényeimet kielégíti a televízió. Van egy fiam, akivel teljesen külön, ám egy házban élek. Anyagi körülményeim rendezettek. Örülnék, ha karcsúságot közelítő, nem dohányzó, eredeti hajszínű hölgy írna, akitől szeretetet, megértést, kölcsönös megbecsülést remélek. Kína: puszít a savas eső Kínában a túlnépesedés mellett egy másik veszély is egyre inkább hozzájárul a környezetromboláshoz: a savas esők. A legszennyezettebb városban, Csungkingban, a helyi szénbányák porával egyesülve, immár fekete színű, maró tintalé csöpög az égből. Az 1970-ben épült tévétorony burkolását már harmadszor kellett lecserélni, s ugyancsak harmadszor fásították újra a városi parkokat. A csungkingiak 60 százaléka nem jut egészséges ivóvízhez. A rendőrség - a pekingi központi kormány közvetlen utasítására - vizsgálatot indított, mert a lakosság panaszkodik: csak azoknak jut egészséges ívóvíz a városban, akik fizetnek érte vagy jó kapcsolatokkal rendelkeznek. lüderült, a bejelentések nem alaptalanok: a helyi üzemek igazgatói és rokonaik valamilyen okból egészséges ivóvízhez jutnak, bárhol laknak is. Ferenczy-Europress CÉGINFORMÁCIÓVAL ÉS BEHAJTÁSSAL FOGLALKOZÓ VEGYESVÁLLALAT JUTALÉKOS ALAPON DOLGOZÓ területi ügynököket keres Az ügynöki feladat elvégzésére: közép- vagy felsőfokú végzettséggel és pénzügyi gyakorlattal rendelkező, értékesítési tapasztalatot már szerzett, magánvállalkozókat vagy vállalkozókat keresünk. A feladat ellátásához kifejezetten jó kommunikációs és kapcsolatteremtő készség, valamint általános gazdasági ismeret szükséges a helyi piac ismerete mellett. A jelentkezéseket az alábbi címre kérjük küldeni: Budapest 62, Pf.: 666, 1763 vagy fax: 1-266-2284 (5S721) I
