Tolnai Népújság, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-09 / 160. szám

/ / 1994. július 9., szombat HÉT VÉGI MAGAZIN »ÚJSÁG 11 Teremtő UFO-Istenek Szalay Iván második könyvéről Szalay Iván UFO-szakíró immáron második könyvét vásárolhatják meg az érdek­lődők, mely a „Teremtő UFO-Istenek" címet viseli. Szalay Iván neve nem ismeret­len olvasóink előtt, hiszen a háromdimenziós UFO-jelen- ségekről szóló írásaink azért kerülhettek a nyilvánosság elé, mert a szerző, valamint a dombóvári UFO-klub mun­kája ezt lehetővé tette. Az UÉO-kutatásról és új könyvé­ről beszélgetünk Szalay Iván­nal. — Kérem, ismertesse röviden életútját. — Dombóvári születésű vagyok, érettségi után 10 évig zenei pályán dolgoztam, zon­gora szakon végeztem ugyanis. Ezt a tevékenységet 1972-ben hagytam abba, ener- getikusi üzemmérnöki diplo­mát szereztem, mellette üzle­temberként tevékenykedtem, illetve tevékenykedek a mai napig. — Hogy jöttek „képbe" az UFO-k? — Körülbelül 15 éve ját­szódott le egy olyan esemény­sor, amelyről úgy éreztem, nem fér bele a jelenlegi fizikai világképünkbe. Akkor kezd­tem el ezzel a témával foglal­kozni. A kutatás magával hozta a publikációt, s lassan­ként összejött egy könyvre való anyag. Tavaly készült el az első könyvem, s nyugodtan mondhatom, ismeretlen, ráa­dásul vidéki szerzőként az már maga csoda, hogy egyál­talán megjelenhetett a mun­kám. A most kiadott második könyvemmel már egy fokkal könnyebb dolgom volt. — Miről szól a Teremtő UFO-Istenek? — Létezik egy jelenségsor, mely körülbelül 30 ezer évre visszamenőleg azonos dolgo­kat mutat, mint azok a jelen­ségek, amit ma UFO-néven ismerünk. A mai Azonosítha­tatlan Repülő Tárgyak, ahogy az UFO-kat nevezzük, megta­lálhatók - a jelenlegiekkel (Folytatás a 10. oldalról.) B. I.: — Ezt később meg­szüntettem azzal, hogy úgy szabályoztam: a naptári és a tanév végi záráskor nem lehet több az eltérés 5 ezer forintnál. B. I.: — Közben volt egy pénzügyi vizsgálat, amely megállapította, hogy a gya­korlat nem minden esetben van összhangban az élelme­zési szabályzattal. Török Zsu­zsa nem jelzett például az igazgatóság felé, hogy fizetési elmaradások vannak, ezért nem szólítottuk fel a hátralé­kosokat. Az is kiderült, hogy a december 30-án beszedett ét­kezési díjat csak január 5-én fizették be. A fegyelmi vizsgálat 1993. feb­ruár 2-án kezdődött, lefolytatásá­val az igazgató Beke Gézáné igazgatóhelyettest bízta meg. A fegyelmi tanács - melynek tagjai az igazgató, a napközis munka­közösség-vezető és az intézmény­ben működő uszoda vezetője volt - március 22-én kelt határozatá­val Török Zsuzsát elbocsátás fe­gyelmi büntetéssel sújtotta. Az elbocsátott élelmezésvezető kere­setet indított, amelyben a fe­gyelmi határozat hatályon kívül helyezését és eredeti munkakörbe történő visszahelyezését kérte. A Szekszárdi Munkaügyi Bíróság hatályon kívül helyezte a határo­zatot, magyarán Török Zsuzsát visszahelyezte állásába. Részlet az indoklásból: „A bíróság azt ál­lapította meg, hogy a felperes a közalkalmazotti jogviszonyból eredő lényeges kötelezettségét vétkesen nem szegte meg". — Az ítélet 1993. december 31-én emelkedett jogerőre. A fel­peres még meg sem kapta az erről szóló kiadmányt, s Ön még egy­szer elbocsátotta. Miért? B. I.: — Ez volt az első bíró­megegyező formában - szá­mos régi kultúra feljegyzései­ben, más-más néven, de azo­nos alakban. Az ősi kínai civi­lizációban Tat-aga tarnak, azaz a Fény járművének nevezték, az indiai szent könyvekben, a Védákban vimana a neve, az Újszövetségben pedig Illés szekerének hívják. Az ábrázo­lás 30 ezer éve napjainkig azonos, a mai fényképfelvéte­lek kísértetiesen hasonlítanak a több 10 ezer éves sziklaraj­zokhoz. Ebből kiindulva állí­tom fel elméletemet arról, hogy ez a több 10 ezer éves je­lenségsor azonos az istenség állapotával a Földön. — Könyvében értelmezi, ma­gyarázza, új történetekkel egé­szíti ki a már ismert eseményeket, történeti láncot állít fel az UFO-jelenség régi és mai adatai­nak ismeretében. Egy egész sor történelmi esemény, jelenség ke­rül egészen újszerű, különleges megvilágításba, oly módon, ami még soha, semmilyen szerzőnél nem szerepelt. Lesz-e folytatás? — Ameddig információim lesznek, régi és új adatok bir­tokába jutok, amíg mondani­valóm van, folytatom a publi­kációt. Venter Marianna sági ügyem, nem tudtam, hogy meg kell várni, amíg ér­tesítenek arról, hogy az ítélet jogerőre emelkedik. Úgy gon­doltam, Török Zsuzsa érdek­lődni fog, hogy fellebbeztem-e vagy sem. Ahogy én sem tud­tam, hogy fellebbezni fog-e, amikor a fegyelmi határozatot meghoztuk ellene. — Miért fordult rögtön a leg­súlyosabb eszközhöz? — Már a bírósági tárgyalás idején derült ki, hogy előfor­dult, hogy a már az állásából felfüggesztett Török Zsu­zsanna egyszer bement a konyhára és az egyik dolgozót arra kérte, hogy vigye el a ci­pőjét a cipészhez. Természete­sen munkaidőben. T. Zs.: — Valóban így volt: megkértem, mint magánem­ber. A legtöbben, akik a kony­hán dolgoztunk, őt szoktuk megkérni. Aztán, mikor meg­tudtam, hogy emiatt jegyző­könyvet vettek fel, nem men­tem be többet a konyhára. B. I.: — Másrészt - ezt ta­valy novemberben tudtam meg - a munkája egy részét mással végeztette el, mint például az 1991. évi zárást. Több alkalommal engedély nélkül elment a munkahelyé­ről. A szakácsnőnek kellett ez alatt az idő alatt a térítési díja­kat szednie. Ez pedig nincs az ő munkaköri leírásában. 1992. júniusban a napi anyagfel­használásról a mennyiségi kimutatás elkészült, de az anyagok átvételét nem iga­zolta senki. Az is később jutott tudomásomra, hogy a köny­velésen dolgozóknak többször be kellett segíteniük, hogy időben el tudjon készülni a havi zárással. T. Zs.: — Az éves zárást Rejtett értékeink Bubics Zsigmond munkássága Megyénk alig néhány főpa­pot adott az országnak, de akik nagyobb hírnévre tettek szert, azok között is ritka volt a tudós és művészetpártoló. Ezért emelkedik ki többszörö­sen is közülük az az egykori köznemesi ifjú, aki ma is fel­keltheti érdeklődésünket. Ozorán, Bubics Mihálynak, a herceg Eszterházy-uradalom tiszttartójának és nemes Thanhoffer Annának 1821. március 11-én született Zsig­mond nevű fiúk, aki Moson- magyaróvárott, Sopronban, Győrött és a bécsi Pázmáne- umban végezte tanulmányait, mígnem 150 esztendeje, 1844. július 22-én misés pappá szen­telték. Innét rövid kitérővel ismét Bécsbe vezet útja, ahol leteszi a hittudományi tanári vizsgát, de csak rövid ideig lesz tanár Győrben, mert 1848-ban a király személye körüli miniszter, herceg Esz- terházy Pál fiai mellé hívja nevelőnek. Az itt eltöltött 12 év során egyaránt utazott né­met földön, Nagy Britanniá­ban és Itáliában, ahol főleg a képzőművészet iránt érdek­lődött. A kiegyezés évében győri szentszéki ülnök, de ez már afféle jutalom azért a munká­ért, amivel az Eszterházy-va- gyont megmentette a csődtől, s a híres hercegi képgyűjte­Bubics Zsigmond püspöki kinevezésekor Ellinger Ede fényképe ményt Bécsből Budára ho­zatta, a könyvtárt pedig Kis­martonba. Néhány év alatt to­vább emelkedik az egyházi ranglétrán, de csak 1879-ben lesz országosan ismertté, ami­kor a nagy szegedi árvíz kára­inak elhárítására először ren­deznek országos szépművé­szeti kiállítást. Bubics Henszlman Imre mellett dol­gozik a nagy körültekintést és hozzáértést kívánó munká­ban, ő készíti el a Károlyi-pa­lotában kiállított tárgyak kata­lógusát. Jutalmul a jeles apátot a híres nagyváradi papnevelő intézet igazgatójául és literá- tor kanonoknak nevezik ki. Előtte már több hónapig dol­gozott a nemzeti múzeumi és egyetemi könyvtárban, ahol a képek és metszetek rendezé­sét végezte el példamutatóan. A Magyarországi várak és vá­rosoknak a m. n. múzeum könyvtárában létező fa- és rézmetszetei című munkája 1880-ban lát napvilágot, s a maga területén úttörő volt művelődéstörténetünkben. Huszonöt önállóan megjelent műve között javarészt a hité­lettel foglalkozókat lelhetünk, de történetileg becses tanul­mányokat is: mindezekért vá­lasztotta a Magyar Tudomá­nyos Akadémia előbb leve­lező, majd tiszteletbeli tagjává 1893-ban, illetve 1900-ban. A képzőművészet és ennek rokon területei mindvégig legkedvesebb kutatási tárgyai maradtak. Amikor 1887-ben kinevezik kassai püspöknek, már külön megemlítik, hogy maga is tehetséggel fest, gyűjti a régi egyházi ruházatot és kéziratokat, 1883-ban pedig a miniatúra-festészetről adott ki tanulmányt. Legjelentősebb tevékenységet mégis a majoli­kagyűjtésben fejtett ki. A hat­hatós támogatásával megala­kított kassai felsőmagyaror­szági múzeum ma is becses gyűjteménye a főleg holicsi és tatai XVIII. századi porcelá­nokból álló kollekció. Egykori áldozatkészségét jól példázza az is, hogy az iparművészeti múzeum számos tárgya is Bu­bics bőkezűségéről tanúsko­dik - még a püspök életében. Amikor hatvan éves, azaz gyémántmisés pap lesz, egy­beesik ez egyházmegyéje megalakulásának 100. évfor­dulójával. Az egész ország tisztelettel emlegeti nevét, pe­dig már gyülekeznek fölötte a viharfelhők: megromlott egészségi állapotára való te­kintettel koadjutort neveznek ki mellé, aki a mellé szegődő csapattal valósággal kifosztja Bubicsot. Egyetlen szenvedé­lye maradt, az ausztriai Geist- hal egyik elrejtett völgyében fekvő brunecki kastélyát épít­teti újjá, s tiroli birtokán, a vi­lágtól elvonulva várja élete végét. Ez sem sokáig mehet, mert egészségi állapota meg­romlik, s végül 1907. május 22-én hal meg Badenban. Az egykori valóságos belső titkos tanácsos, az első osztá­lyú vaskoronarend kitünte­tettje a megzavart világban már nem leli helyét, szelíd lei­kéről a Szépművészeti Múze­umban képei, bőkezű adomá­nyáról a kassai múzeum és az Iparművészeti Múzeum több mint ezer darabos fajansz­gyűjteménye tanúskodik. Dr. Töttős Gábor Frank Magda szobrai előtt Csodák pedig vannak! Peruban immár harminc esztendő óta tanulmányozza a né­met Maria Reiche a talajra rajzolt mágikus jeleket. Némelyik óriási, háromszáz méteres madárra emlékeztet, míg a pók for­májú rajzok 50 méteresek. Annyit már régebben kiderítettek e rajzokról, hogy mintegy 2000 esztendővel ezelőtt a nazca in­diánok karcolták őket a dél-perui pampák földjébe. De miért? És mit jelentenek e rajzok? Netán földönkívüliek tájékoztatá­sára szolgáltak? És az angliai Salisbury környékén feltárt, legalább 4000 éves Stonehenge? A sok tonnás, 2-7 méteres kőoszlopok négy koncentrikus kört alkotnak. A tudomány emberei nagyon sze­retnék kideríteni: mivel és hogyan mozgatták, emelgették az ir­datlanul nehéz kőoszlopokat, és milyen célt szolgáltak? A Nap temploma volt-e Stonehenge, avagy csillagászati megfigyelő- hely, ahonnan előre kiszámíthatták a nap- és holdfogyatkozá­sokat? , FEB mindig én végeztem. Az elő­fordult, hogy a szakácsnő be­teg volt és nem tudta igazolni az anyagátvételt. Ezt utólag szoktuk pótolni. Minden­esetre érdekesnek tartom most ezekkel előhozakodni, ugyanis amíg ott voltam, nem hányták a szememre, a bíró­sági tárgyaláson sem. B. I.: — Egyébként pedig a Munka Törvénykönyve sze­rint ha valaki három napig nem jelenik meg a munkahe­lyén, fegyelmileg el lehet bo­csátani. En ott hibáztam, hogy ez a közalkalmazottakra nem vonatkozik. Elnéztem a jog­szabályt. — Nem kellett volna meg­vizsgálni, miért nem jelent meg Török Zsuzsa a munkahelyén? B. I.: — A továbbiakban visszavontam ezt a döntést, nem én voltam az, aki ragasz­kodtam az elhatározásomhoz. Neki itt lehetne a munkahelye most is. T. Zs.: — Ebben az esetben- a jogi képviselőm tanácsára- ez volt az egyetlen megol­dás, mármint a közalkalma­zotti jogviszonyról való le­mondás. Ezzel abban az eset­ben lehet élni, ha a közalkal­mazott munkáltatója miatt el­lehetetlenül. — Vannak, akik azt mondja . hogy Ön nem is akart vissza­menni dolgozni, csupán a végki­elégítésre „játszott". T. Zs.: — Én vissza akar­tam menni, csakhogy ahon­nan az embert kétszer kirúg­ják, nem szívesen vágyódik oda vissza. — Tudna együtt dolgozni Tö­rök Zsuzsával? B. I.: — Én akkor is tudtam vele dolgozni, amikor megál­lapítottam a hiányosságokat. — Török Zsuzsa úgy érzi, hogy az ellene folytatott eljárás úgy volt felépítve, hogy őneki mindenképpen mennie kell. B. I.: — Fontos kérdés, hogy tudja vagy érzi? Ugyanis érzései mindenkinek lehetnek, szerintem inkább beszéljünk arról, amit bizonyítás U’^t. Részlet a Szekszárdi Munkaü­gyi Bíróság - az ügyben koz,ott második - március 1-én kelt tiéle- tének indoklásából: „A felperes is 1994. január 13. napján vette kézhez a jogerős íté­let kiadmányát, így a január 4-én keltezett rendkívüli felmondás indokaiból kétségtelenné vált számára, hogy az alperesi mun­káltató a korábban jogellenesen gyakorolt fegyelmi elbocsátást olyan ismételt jogellenes intézke­déssel tetézi, amelynek egyedüli célja az ó munkahelyről történő eltávolítása. Ki hogyan ítéli meg az eset ta­nulságait? T. Zs.: — Ha a felsorolt hi­ányosságokért kirúgás jár, ak­kor a több, mint négyszázezer mínuszért, amibe az iskolának az én eltávolításom kerül, mi jár? Ráadásul, itt állok munka nélkül! B. I.: — Amikor Török Zsu­zsa lemondott a munkaviszo­nyáról, egyben a végkielégítés mellett döntött. Furcsa, hogy most azt kéri számon, miért munkanélküli? Meg voltam győződve, hogy igazunk van. Bármilyen furcsa, nem akar­tam, hogy perköltség címen a pervesztesnek fizetnie kelljen, ezért nem fogadtam ügyvé­det. Máskor nem így csinál­nám. Ha bármilyen munka­jogi vitánk lesz - remélem nem lesz -, én azt a szakembe­rekre, jogászokra bízom. Hangyái János Frank Magda neve ha nem hangzik ismerősen a képző­művészet kedvelői előtt, en­nek egyetlen oka, hogy mesz- sze távol élt Magyarországtól, keresve helyét a világban. Életrajzi adatai között Kolozs­vár neve szerepel első helyen, ahol 1914-ben született. Ma már nem szükséges kutatni, hogy mikor szólította meg az első követ, az mikor hagyta, hogy szóljanak általa. Frank Magda úgy született, hogy szobrász. Csak az képes a gyökerekből táplálkozni, aki soha nem tudja elszakítani azokat, bárhova sodorja is a végzete. Lehet távol a hazájá­tól, Párizsban vagy Buenos Airesben, Táján vagy Gár­donyban. Megadatott szá­mára, hogy az anyagok egyik legkeményebbikével beszélő viszonyba kerülhet egy életen át. Milyen teher lehet ennek a felismerése, amikor egy vézna női test feltehetően törékeny alkata áll óriás kőtömb elé? Vajon mi késztette, hogy az erdélyi festékes motívumait kőbe faragja? Alkotásaiban az argentin népművészet egye­sül a magyar sárközi bíborvé­gek geometrizáló formáival. Ézek a kőbe, fába faragott, bronzba öntött konstruktív absztrakt formák népek, nem­zetek kultúrájának összekötő hidjai. A 80. életévében járó asszony alkotó, baráti kapcso­latok révén jutott el a szálkai művésztelephez. A találko­záskor arról beszélt, hogy él. Él, e földi életúton hagyott nyomait szeretné tovább őrizve megtartani. Itt, a földteke eme parányi hánya­dán, a Kárpát-medence vala­melyik magyar falvában, vá­rosában. Egyszerű kívánság ez? Ha annak tűnne is, ma nincs magyarországi egyesü­let, alapítvány, falusi, városi önkormányzat, kulturális bi­zottság, hogy vállalná Frank Magda szobrász múzeumi pásztorlását. Nincs őrizője a beszélő köveknek. Az idős al­kotó tehetetlennek érzi magát hazájában és újra Párizsba ké­szül, hogy ott éltesse akaratát. Kell-e kommentálni mind­ezt? Ki tehet a marasztalásért? Tesz-e? Egyáltalán akar-e tenni valaki? Ferenczy Béni és Borsos Miklós tanítványaként bejárta a világ azon országait, ahol a gyökerei szorításából új és újabb hajtások születhettek, mert nem csonkultak, bár az életerő egészségét kór marta. Mindig talpon tudott ma­radni, mert akart. Ilyen egy­szerű volna? Háborúk, emig­ráció, tragédiák sorát küzdi le hitével: „Szobrász vagyok és maradok, nincs akadály, amely utamat állhatja" Mondja ezt akkor, amikor há­romévi buenos aires-i tartóz­kodása után visszatér Pá­rizsba. Mintha pontosan ki­számítaná az életének napjait is, miként szobrait körvona­lazza, határozott lendületek­kel. Legutóbb a Velencei-tó melletti Gárdony állította ki Frank Magda beszélő köveit. Az itt járókelők, az érdeklő­dők megállhattak pár pilla­natra, hogy hallgassák, lássák, őrizzék üzenetét a kövekkel beszélő Frank Magdának, aki alig leié honját e hazában. Decsi Kiss János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents