Tolnai Népújság, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-08 / 159. szám

ÍPÚJSÁG BONYHAD ES KORNYÉKÉ 1994. július 8., péntek vészeti igazolvány birtokosának lenni? - kérdeztük Balbina nénit. — Rengeteget jelent ez egy ilyen idős asszonynak, s ezzel együtt némi elégtételt érzek azok után, hogy kislányként markolta a szüvemet, miért kell olyan szegénynek len­nünk, hogy még iskolába sem járhatok, hisz alig tengődtünk egyik napról a másikra. Örü­lök, mert a sok-sok átvirrasz­tott, átdolgozott éjszaka nem volt hiábavaló. Sosem hittem volna, hogy egyszerű, tanulat­lan ember idáig eljuthat. — További tervei, vágyai? — Az általam összegyűjtött minták összeállításának kia­datása. Bejártam a Völgység valamennyi települését, ahol székelyek élnek, s padlások­ról, ládák fenekéről bányász­tuk elő a megfakult, már-már mosogatóronggyá összegyűrt darabokat. A Székely Kör ha­gyományőrző táborában majd lerajzolták az összegyűlt min­tákat és amennyiben lesz meg­felelő anyagi háttér szeret­nénk könyv formájába kia­datni, megjelentetni. Beszélgetésünk folyamán Balbina néni többször megem­líti a bonyhádi Székely Kör vezetőjének, Höfler Lajosnénak a nevét, akinek rengeteget kö­szönhet. — Vajon mit jelent a Székely Körnek a népművészet mestere? - kérdeztük Höfler Lajosnét. —' Csoportunknak Balbina mellett több jeles személyi­sége van, ám ő több fronton is helytáll. Részt vesz az ének­lésben, népi játékok, népszo­kások előadásában, s ezekhez a mindenkori megerősítést szintén tőle várjuk. Mivel ő átélte a valamikori eredeti bu­kovinai dolgokat, az rengete­get jelent. Remélem, hogy ezentúl majd többen elismerik kivételes adottságait, tudását, szakértelmét, akaratát. Talán végre anyagilag is jól jár, mert eddig majdnem csak a szekré­nyeknek dolgozott. Hunyadi István Fotó: Ótós Réka Étterem lett a büféből Nem mindenkit csodálko­zásra késztető sikerkarrier, nem is a szerencse játszott közre abban, hogy a hatos fő- közlekedési út mellett, a bonyhádi tetőn álló autós büfé meglepően új arculatot kapott. A hét elején ugyanis meg­nyitották a kis faház mellett épült új éttermet, ami az oda érkezőket bizony meglepi színvonalával, választékával és nagyságával is. Mi tagadás, az autósok csupán a régi fahá­zat, egy kis teraszt, és az új épület oldalfalát láthatják, ám az étterem hatvan személy fo­gadására képes egyidőben. Mint azt az étterem tulajdo­nosától, Németh Istvánnétól megtudtuk a büfét nyolc évvel ezelőtt kezdték üzemeltetni, s egészen mostanáig egytáléte­lekkel, hideg italokkal várták vendégeiket. Az étterem megnyitása óta pedig széles ételkínálattal várják a jelenleg konyhaként működő hajdani büfé rendszeres, és az útról betérő alkalmi vendégeiket is. Az étteremben egyébként né­gyen dolgoznak, s figyelembe véve a reggel hattól este tízig tartó nyitva tartást, s azt, hogy a vendéglátóhely nem szezo­nális, ez nem kis munkával jár együtt. Az étterem fölé pedig - ter­vük szerint - 20 szobás pan­ziót szeretnének építeni, ami­hez egy további 150 főt befo­gadni képes étterem tartozik majd. Igaz, a táblát még nem cse­rélték le, de hamarosan az is hirdeti, hogy a büfé étte­remmé alakult. A betérők ét­vágyát pedig csak növeli a kel­lemes környezet, ugyanis a tu­lajdonos elunva azt, hogy sokhelyütt csak művirágokat látni egy-egy étterem dísze­ként, állandó tárlattal is várja a vendégeket, akik nemcsak megnézhetik, hanem meg is vásárolhatják Stekly Zsuzsa szebbnél szebb zománcképeit.-ni- ótós ­Kulturált környezetben jól esik az étek Népi iparművész cím Fábián Mártonnénak A Bonyhádon élő özvegy Fábián Mártonná Bukoviná­ban, Andrásfalván született, s már apró gyermekként ott set­tenkedett, lábatlankodott éde­sanyja mellett, amikor az szőtt. Aztán néhány esztendő múlva maga is megpróbálta. Ám még mielőtt kellően bele­tanult volna, menekülniük kellett. Előbb Bácskába, majd Lengyelre kerültek, ahol - ak­kor az iskolaigazgató - Kon- csag tanár úr javaslatára egyéb szórakozás híján el­kezdtek szőni a lányok-asszo- nyok. Természetesen Fábián Mártonná is beállt közéjük. A téeszek megalakulásának idején a család Bonyhádra köl­tözött, ahová magukkal hoz­ták a Lengyelen vásárolt szö­vőszéket is. Balbina néni a té- eszben végzett fáradtságos és az otthoni munkák után to­vább hódolt hobbijának, s sokszor hajnalig szőtt. Ha valamit elkezdett, addig nem nyughatott, míg be nem fejezte, s ez a sikerélmény adta a folyatáshoz a további ener­giát. Olyannyira szenvedélyévé vált a szövés, hogy eltökélte: mindenképpen megvalósítja gyermekkori álmait. Vásárolt még egy szövőszéket és nyugdíjasként még inkább be­lemélyült a munkába. Beiratkozott, majd 8 évig járt a Lőrinc Aladárné vezette szakkörbe. Lassan megismer­ték, mondhatni felfedezték, vagyis szőtteseit több helyütt kiállították, ugyanakkor ok­tatta az érdeklődőket a ha­gyományőrző táborokban. Otthona valóságos kiállító­terem, melyben megtalálható a szedett párna, ágyterítő, le­pedő, asztalterítő, drapéria, falvédő, törölköző, karinca, rongyszőnyeg, valamint a cserge utánzat is. Nemrég értesültünk, hogy a Magyar Művelődési Intézet a szövőszakágban megküldte részére a népi iparművész igazolványt. Ennek előzménye, hogy 49 beküldött mintadarabot mi­nősített a Népi Iparművészeti Tanács Bíráló Bizottsága. A szakavatott zsűri a legtöbb darabot A és B kategóriába so­rolt be. A szakemberek külön kiemelték és méltatták az ősi, eredeti, hagyományos székely mintákat, motívumokat, amit készítőjük, mondhatni még az anyatejjel szívott magába. — Mit jelent a népi iparmú­Fábián Mártonné - Balbina néni - munka közben Szépül a faluház A művészházaspár egy saját tervezésű táblaképpel Az elidegenítésről Városvédő terepgyakorlat Bonyhád Város Önkor­mányzatának Képviselő-testü- lete legutóbbi, június 23-i ülé­sén rendeletet alkotott az ön- kormányzat tulajdonában lévő lakások és helyiségek el­idegenítéséről. A városi önkormányzat 354 ingatlanából 199-et jelölt ki el­idegenítésre, megtartva a szolgálati lakások nagyrészét, és azokat az ingatlanokat, amelyek városrendezési szempontból fontosnak tar­tott. Ezeken felül megmarad még a város tulajdonában 57 garzonlakás a Széchenyi téren is. Az elidegenítésre kijelölt ingatlanokat a jelenlegi bér­lőknek kívánják értékesíteni, akik élhetnek elővásárlási jo­gukkal. Ezen épületek for­galmi értékét kilencven napon belül méri fel egy öttagú bi­zottság, melybe két-két tagot delegál a polgármesteri hiva­tal, a Bonycom Kft., akikhez egy vagyonértékelő csatlako­zik még. Az árajánlatot megkapó érintettek - a jelenlegi bérlők - a bizottság által megállapított forgalmi értékből 20% ked­vezményt kapnak a komfor­tos, és összkomfortos ingatla­nokra, s 40% kedvezménnyel vásárolhatják meg a félkom­fortos, illetve komfort nélküli lakásokat. Vásárlási szándék esetén a megállapított összeg 10%-át kell befizetni, s a fennmaradó összeg törlesztésére 25 éves részletfizetési lehetőség lesz. Aki készpénzben, egy összeg­ben fizeti ki jelenleg bérelt in­gatlanát, a az előbb említett arányokban csökkentett árból további 40% engedményt kap. Ha pedig a 25 éves törlesztés helyett 5 év alatt fizeti ki az áttelepült művészházaspár, Ferentz Ildikó és Ferentz János még januárban kapott megbí­zást 162 táblakép elkészíté­sére, s ők két vásárhelyi isme­rősükkel, Bernát Dezsővel és Eresei Lászlóval éjt nappallá téve el is készítették azokat. A táblák között nincs két egyforma, roppant gazdag motívumvilágot tárnak majd a szemlélők elé a faluház tető- szerkezetére sorokban felfüg­gesztett táblák. Rengeteg vi­rág mellett láthatók ezeken életfa, állat, gyümölcs, Hold és Nap motívumok is, melyek zöme eredeti, ám akadnak kö­zöttük az ismert forma és színvilágba illő saját tervezésű munkák is. A táblaképek egyébként nem kazettás el­rendezésben, teljes síkot ké­pezve kerülnek fel, hanem kis szintkülömbségekkel lógnak majd a tetőszerkezet geren­dáiról, így láttatni engedik majd az ácsok munkáját is. ingatlant, akkor 25%-os ked­vezmény illeti meg. Lehet még választani 10, 15 és 20 éves visszafizetési időszakot is, melyek - sorrendben - 20, 15, és 10%-os további' ked­vezményt jelentenek az ere­deti vételárhoz képest. Ha valaki nem él vásárlási jogával, még öt évig bérelheti lakását, ám ezután az ingatlan más tulajdonába is kerülhet. Más a helyzet az elidegení­tésre kijelölt 7 üzlethelyiség­gel, és 9 garázzsal. Ezeknél a megállapított forgalmi érték a vételár, s ennek felét egy ösz- szegben kell kifizetnie a jelen­legi bérlőknek, míg a fennma­radó ötven százaléknyi össze­get egy éven belül kell befi­zetniük. Természetesen az elidegení­tésre kijelölt ingatlanok for­galmi értékének felmérése fo­lyamatosan zajlik majd, így lesznek olyan bérlők, akik hamarosan megkapják az ár­ajánlatot, s olyanok is, akiknek erre még jócskán várniuk kell. Az értékek megóvása régi, és nemes hagyomány. Őriz­zük ami új, védjük, ami régi. Igaz ez személyes tárgya­inkra, s így vagyunk - lega­lábbis így kellene lennünk - lakóhelyünk értékeivel is. Ennek jegyében fiatal építé­szek, egyetemisták érkeznek Bonyhádra július 4-én, hogy csoportosan vegyenek részt nyári szakmai, egyben közös­ségformáló gyakorlaton. Az Országos Műemlékvé­delmi Felügyelőség támogatá­sát és szakmai egyetértését birtokolva teszik mindezt, hi­szen hasonló gyakorlaton vet­tek már részt az ország több városában. De miről is van szó? A diá­kok - számszerint ötvenketten - a nagymányoki evangélikus templom tervezőjével, egye­temi oktatójukkal, Krähling Jánossal érkeznek Bonyhádra, majd két csoportra oszlanak. Az egyik csoport Bonyhád ódon épületeit, utcáit szemre­vételezi, a másik pedig Majo- son ismerkedik a régi utcák­kal. A fiatalok tíz napon ke­resztül kutatják azokat az ér­tékeket, melyek mellett hozzá nem értés, vagy éppen a meg­szokás miatt nap nap után el­sétálnak a bonyhádi, majosi emberek. Fényképeket, sza­badkézi rajzokat, vezérsíkot készítenek, utcaképeket raj­zolnak az évtizedek óta érin­tetlenül maradt házsorokról. Az itt készült munkákkal - a tervek szerint - kiállításon is­merkedhetnek meg a bony­hádi, majosi polgárok. A szakmai gyakorlat fontos része lesz a hajdani Faludi féle kovácsműhelyben készült mí­ves kapuk, kerítések megörö­kítése is. A munka dandárját egyébként Majoson végzik, s céljuk nem kényszervédelem alá helyeztetni egyes épülete­ket, hanem a még meglévő ér­tékek bemutatása, feltérképe­zése, s ezen keresztül azok megbecsültetése. Ezen felül programjukhoz tartozik az a kirándulás, amit jövő héten tesznek. Ennek során megte­kintik a máriaszéplaki ótemp­lomot, a grábóci szerb temp­lomot, majd Szálka érintésével Szekszárdra érkeznek, s a Pol­lack Mihály tervezte Megye­házát veszik szemügyre. Bonyhádra visszavezető útju­kon pedig betérnek a Mako- vecz Imre által tervezett ka­kasdi faluházba, melynek épí­tésének befejezése közeleg. A városi önkormányzat egyébként szívesen látja a fia­tal építésznövendékeket, akiknek szállást és étkezést biztosít, hiszen az ő munkájuk eredményeként igen komoly értékű ismeretekhez, anya­gokhoz jut a város. Az persze természetes, hogy tíz nap alatt nem térképezhetik fel teljesen a területet, de remény van arra, hogy jövőre folytatják a hét elején megkezdődött munkát. - nagy ­-ór­A másodéves egyetemisták a Plébánia épületénél A várhatóan jövőre teljes egé­szében elkészülő faluház belső terében pedig ezen a hé­ten végeztek komoly munkát. A Medinán élő, Erdélyből A közelmúltban adtunk hír arról, hogy a kakasdi faluhá; székely tornyánál felállítottál öt székely kaput, s azokon a; úgynevezett galambbugokat

Next

/
Thumbnails
Contents