Tolnai Népújság, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-06 / 157. szám

6 KÉPÚJSÁG MAGAZIN 1994. július 6., szerda A Kheopsz-piramis rejtélye A gízai piramisokat évszá­zadok óta a titokzatosság köde lengi körül, és amióta megindult a régészeti kutatás, nem egyszer keltek szárnyra velük kapcsolatban különféle misztikus képzelődések. Újra meg újra felbukkannak egyes feltételezések arról a titkos, arannyal zsúfolt sírkamráról, amely állítólag Kheopsz fáraó (Kr. e. 2551-2528) piramisá­ban rejtőzik. A média által nemrég vi­lággá kürtőit legújabb speku­lációk most már ennek a 136 méter magas fáraósírnak - a Kairó kapui előtt magasodó három közül a legnagyobbnak - a további kutatását is gátol­ják -, írja a dpa. A vitát egy éppen egy esz­tendővel ezelőtti felfedezés robbantotta ki: a Német Régé­szeti Intézet (DAI) kutatócsa­patának egy speciálisan erre a célra kifejlesztett kisrobotja egy 20 centiméter széles és ugyanilyen magas folyosóban 57,5 méter után csiszolt mész­kőtömbre bukkant. Rudolf Gantenbrink mün­cheni robotszakértő a hírt egyoldalúan a sajtó tudomá­sára hozta, hangot adva egy­ben feltételezésének, misze­rint az „ajtó" mögött egy sír­kamra található. Egy német bulvárlap ennek nyomán már azt is tudni vélte, hogy a kő­tömb mögött a fáraó hamvai és aranykincsek rejtőznek. A DAI-csoport vezetője, Ra­iner Stadelmann professzor a leghatározottabban kizárta egy ilyen sírkamra létezésé­nek lehetőségét. Egy video­kamera képeinek elemzése és a piramisban talált három ha­sonló folyosó vizsgálata alap­ján igazolva látja azt a nézetét, hogy a folyosó célja nem volt más, minthogy azon keresztül - a régi egyiptomiak vallási hiedelmei szerint - a fáraó lelke a mennybe emelkedjék. A sírkamra-teória híveit azonban ez az elmélet éppoly kevéssé győzi meg, mint a ré­gészprofesszor másik „földön­járó" érve, amely szerint a keskeny folyosón egyetlen ember sem tudta volna átpré­selni magát, nemhogy még abban egy szarkofágot vagy kincseket elrejthettek volna. A spekulációk eloszlatásának egyetlen módja az lenne, ha sikerülne videofelvételeket készíteni a folyosónak a kő­tömb mögötti szakaszáról. Az Egyiptomi Régészeti Igazgatóság (EAO) szakembe­reit viszont felbosszantotta a Nüus-parti országban „érzé­keny politikumnak" számító felfedezés megszellőztetése. És bár a német kutatók előtt „nem csapták be teljesen az aj­tót" , Gantenbrink további részvételét „nem tervezik". A kisrobot (és annak feltalá­lója) nélkül azonban a kuta­tásnak nincs értelme, ezért a folytatás mégiscsak valószí­nűsíthető. Gantenbrink annál is inkább ragaszkodna ehhez, mivel a robot költségeit szinte teljesen saját pénzből fedezte. „őrült ember vagyok - mondja magáról - van-e még valaki rajtam kívül, aki esetleg csupán négy méternyi előre­haladás reményében már 400 000 márkát áldozott volna fel?" A kétlábon járás kulcsa a fül? Angol és holland tudósok arra a megállapításra jutottak, hogy az ember őseinek fülbe­rendezéséből megállapítható, hogy mikor kezdett el kétlá­bon járni az ember. A Nature című angol tu­dományos folyóirat egyik számában (369. kötet, 645. ol­dal) olvasható beszámoló a li­verpooli és az utrechti egye­tem kutatóinak közösen vég­zett kísérleteiről. Ezek meg­erősítették azt a korábbi meg­állapítást, amely szerint a homo erectus volt az első, amely kizárólag csak kétlábon járt. A liverpooli Bemard Wood irányítása alatt álló ku­tató csoport komputertomog­ráf segítségével világosan fel­ismerhető különbséget fede­zett fel az ember és az ember- szabású majom belső fülének labirintus járata között. Ez a Téves hívás Egy rémült anya riadóz­tatta a rendőrséget, mert azt hitte, hogy lányát meg akarják erőszakolni. Mint az Independent című lon­doni lap írja, a dél-angliai Devizes városkában lakó anyát telefoncsengés éb­resztette fel hajnalban. Só- hajtozást és kiáltozást hal­lott, majd felismerte a tele­fonkagylóban leánya hang­ját, aki így kiáltott fel: „óh, Istenem!" Egy férfihang is hallatszott. Az anya azt hitte, hogy 160 kilométerre lakó lányát megtámadták. Hívta a rendőrséget és fel­kérte a rendőröket, hogy azonnal vonuljanak ki leá­nyának házához. - A rend­őrök szirénázva kivonultak és azt találták, hogy a le­ányt nem támadták meg, sőt nagyonis beleegyező volt - jelentette ki a rendőr­ség szóvivője. A párocska elmondta, hogy a szenve­dély pillanatában egyikük véletlenül megnyomta lá­bával a telefonkészüléknek azt az automata gombját, melyen az anya telefon­száma volt beprogra­mozva. - Ez az eset figyel­meztetés mások számára - fűzte hozzá a rendőrség szóvivője - hogy távolítsák el a telefonkészüléket, ha hasonló tevékenységbe fognak. Anya és leánya - írja a Reuter hírügynökség - ünnepélyesen bocsánatot kért a rendőrségtől a zava­rásért. labirintus járat, amelyet fo­lyadék tölt ki, különleges re­ceptorok segítségével érzékeli a testmozgást, ami lehetővé teszi a térbeli mozgást. Amíg az ember őse négylá­bon járt, nem volt szüksége olyan kifinomult és érzékeny labirintus járatra, mint ké­sőbb, amikor már felegyene­sedve kétlábon járt a földön. Ennek alapján az angol-hol­land kutatócsoport megállapí­totta, hogy a modem homo sapiens közvetlen elődjének, a homo erectusnak a labirintus járata nagy mértékben hason­lít a mai ember fülének labi­rintus járatához. Megállapít­ható tehát, hogy a homo erec­tus kétlábon járt. Eddig a két- lábonjárás kezdeti időpontját lábnyom maradványokból és a csontváz felépítéséből kö­vetkeztették ki. Az is megál­lapítást nyert viszont, hogy az ember még régebbi őseinek, az australopithecus africanus és robustusnak a labirintus já­rata - vagyis az egyesúly- szerve - inkább a mai ember- szabású majmok, a gorilla és a csimpánz labirintus járatához hasonlít. Feltételezhető tehát, hogy ezek a fajták életük so­rán felváltva jártak négy- és kétlábon. Ez idő szerint még két ko­ponya okoz fejtörést a kuta­tóknak - mindkettő az úgyne­vezett homo habilis, a homo erectus és az australopithecus közötti átmenetet képviseli, csakhogy amíg az egyik na­gyon is emberi koponyának néz ki, addig a másik még emberszabású majomra sem enged következtetni, inkább a fákon élt majomfajták kopo­nyájára hasonlít. A legendák nehezen halnak meg" A legenda azt tartja, hogy egy ír bevándorló, mielőtt az akasztófához kísérték, a cel­lája falához nyomta mocskos tenyerét és azt mondta, hogy a lenyomat örök időkre látszani fog Pennsylvania szégyenére, amely kivégeztetett egy ártat­lan embert. És ma, 117 eszten­dővel később jól látható egy kézlenyomat - már jó ideje tu­risták ezreit vonzza - az állam Carbon megyéje börtönének 17-es számú cellája falán. Hasztalan próbálták gipsszel és festékkel eltüntetni, újra meg újra megjelenik. Az „Un­solved Mysteries" (Megoldat­lan rejtélyek) című tévéműsor most felfogadott két törvény- széki orvosszakértőt annak kivizsgálására, hogy a kézle­nyomat származhat-e az an­nak idején halálra ítélt Ale­xander Campbelltől, akit gyil­kosságban való bűnrészessé­gért ítéltek el és végeztek ki. Jeff Kercheval, a hagerstowni rendőrség vegyésze és James E. Starrs, a George Washing­ton Egyetem professzora hét­főn megvizsgálta a cella falán látható kézlenyomatot. Fes­tékmintákat vettek és fény- képfelvételeket készítettek, köztük infravörös és ibolyán­túli sugarakkal is. „Vajon ké­pesek leszünk-e meggyőzően bebizonyítani vagy megcá­folni? Valószínűleg nem. „A le­gendák nehezen halnak meg" - nyilatkozta az AP-nek Jeff Kercheval. Képviselőnék kampánya Férjeik munkaidejének megkurtítását követelik a brit parlamenti képviselők felesé­gei, mert túl fáradtnak találják párjukat, mikor az végre haza­talál. A kampányt Maria Váz kezdeményezte, egy munkás­párti honatya helyes me­nyecskéje. A képviselőné sze­rint amikor férje a gyakran éj­szakába nyúló ülésekről haza­tér, annyira kimerült, hogy néha már beszéd közben is el­alszik. Maria ehhez hozzá­tette, hogy nem ő beszél üyenkor. Rámutatott arra is, hogy nagyon magas a válások aránya a képviselői körökben, elsősorban az alsóházban, s azt akarja, hogy a házassága legyen hosszú, ne pedig a par­lamenti munkaidő. Egy másik „Mrs. képviselő" arról pa­naszkodott, hogy a férje szó szerint belekékül a munkába, s előfordult, hogy rémisztő színe miatt kórházba kellett vinnie az éjszaka kellős köze­pén. Egy nemrégiben készült felmérés alapján a 651 brit par­lamenti képviselő 80 száza­léka legalább 55 órát dolgozik hetente, 40 százalékuk pedig hetven óránál is többet. Egy év alkohol nélkül A házi készítésű italok elő­állítása és fogyasztása elleni harcot kezdett a szudáni rendőrség Karúimban és az ország három körzetében. A „küzdelem" nevet is kapott: Egy év alkohol nélkül. Az af­rikai országban 1991 óta a muszlim vallásjog, a saría van érvényben. Ez a törvénykezés tiltja az alkohol előállítását és fogyasztását is. A bűnbe eső­ket gyakran megbotozzák, le­tartóztatják, vagy súlyos pénzbüntetést rónak ki rájuk. A saría ellen vétkezők nagy része egyébként azok közül a menekültek közül kerül ki, akik a kormány és a lázadók közti dél-szudáni harcok elől menekültek el. A szerencsét­len földönfutók Karúim kül­városaiban tengetik napjaikat. Paul Whiley, egy dél-afrikai búvár meg akarja dönteni a víz alatt tartózkodás rekordját, amely 212 óra, továbbá világre­kordot akar felállítani a krokodi­lokkal való együttélés terén is. Whiley Natal tartomány Scott- burg városában kezdte meg mu­tatványát. A nyolc krokodil, amelyekkel együtt kíván élni a víz alatt, négy és öt éves, hosz- szúságuk 1,8-2 méter között van írta a Reuter brit hírügy­nökség tudósítója. A búvárt 24 óránként hat órára kiengedik a tartályból, hogy regenerálódjék. Az animista keresztény déliek körében az alkohol fogyasz­tása nem minősül bűnnek, ők gyakran és jócskán iszogat­nak, kínálgatják egymást a születések, házasságok és te­metések alkalmából. Sokan közülük italeladásból élnek. Egy kartúmi lap írása szerint június első felében több mint 31 ezer dollárnak megfelelő értékű bírságot róttak ki a 657 „felderített" vétkesre. Az al­kohol előállítása és fogyasz­tása elleni hatékony harc meg­segítésére a szudáni rendőr­séget új kommunikációs esz­közökkel és járművekkel sze­relték fel - közölte elrettenté­sül a szudáni sajtó. A szeszti­lalom egy évig lesz érvényben a fővárosban és a három kör­zetben. Aggódunk, hogy bőre lefoszlik és haja is kihull - mondta Art­hur Wilmans, a mutatvány me­nedzsere. Jelen van egy orvos­csoport, s készenlétben tartanak egy helikoptert is, amely kór­házba szállíthatja Whileyt, ha a krokodilok megsebesítenék. Whiley 1991-ben kitüntetést kapott, mert túlélőket mentett ki az Oceanos nevű hajóról, amely Dél-Afrika partjainak közelé­ben elsüllyedt. A krokodil-mu­tatvány nézőitől befolyó pénzt egy rákkutató intézetnek kí­vánja adományozni. Salamoni ítélet Szinte minden részletében megismétlődött a bibliai tör­ténet az Illinois állambeli Ha- vanában, s a tét itt is egy gyermek sorsa volt - egy köz­lekedési baleset áldozatául esett 12 éves fiúé. Miután ugyanis június 9-én a kerék­pározó Timothy Phillip Shef- fet egy autó halálra gázolta, elvált szülei hajbakaptak azon, hogy mi történjék a kis­fiú földi maradványaival. Az apa, Thimothy Wayne Sheff, akinek gondjaira volt bízva a gyermek, azzal állt elő, hogy a fiú egyszer azt mondta, a kí­vánsága az, hogy elhamvasz- szák. Ezt viszont az anya, Carla Seelye Irvin nem fo­gadta el és a bírósághoz for­dult annak elrendelését kérve, hogy temessék el a halott kis­fiút. Thomas Brownfield bíró - akárcsak a Bibliában Sala­mon király, aki úgy tett igaz­ságot két asszony között, akik mindegyike magának köve­telte a gyermeket, hogy elren­delte: vágják ketté azt - vég­zésben mondta ki: elham­vaszthatják a fiút, de a ham­vakat el kell osztani a két szülő között. És akárcsak a Bibliában, a bíró salamoni döntése ez esetben is meghát­rálásra kényszerítette a felek egyikét. „Nem fogják őt ketté­osztani. A gyermek nem fel­szelhető torta" - jelentette ki az anyát képviselő nagyapa, Carl Seeyle. Az anya tehát be­leegyezett abba, hogy a kis Thimothy hamvait az apa őrizze. Együttélési világrekord, krokodilokkal Pizza a csúcson A pizza, ez az egész világon közkedvelt étel diplomáciai akció tárgyává vált a Hetek jú­lius közepén kezdődő nápolyi csúcsértekezlet előkészítésé­nél. A Lombardi testvérek ná­polyi pizzériájában a tulajdo­nosok elhatározták, hogy minden, a csúcsértekezleten résztvevő állam szája íze sze­rint készítenek az ízletes kelt­tésztából. Az olaszok részére paradicsomot, a németeknek szalámit, az amerikaiak és ka­nadaiak részére burgonya­szirmot, a britek részére sült szalonnát, a japánok részére apró rákokat tesznek a piz­zára. A kanadaiak azonban til­takoztak. Kanada római kö­vetségéről telefonáltak és kö­vetelték, hogy a kanadaiak ré­szére készült pizzára piszt­rángot tegyenek. - A kérést boldogan teljesítjük - mond­ták a testvérek. - Kanada híres pisztrángjáról és csodálatos ország. A követség egyik munkatársa kijelentette, hogy örültek, hogy a jókedvű ola­szok teljesítették óhajukat. Ukrán családsirató Nyár van, az Ismeretlen Katona kijevi emlékművé­nél rendes időkben ilyenkor nagyobb volt a csúcsforga­lom, mint az üzletekben: új párok álltak sorban, hogy helyi szokás szerint a bol­dogító igen után megadják a tisztességet az elesetteknek. Csakhogy most nem ren­des idő járja, kevés az es­küvő, kicsi a násznép és so­káig gyereksírás sem veri föl a fiatalok álmát. A szocioló­gusok azt mondják: haldok­lik a család. Az egyik kijevi egyete­men végzett tavaszi felmé­rés szerint a hallgatóknak csak tíz százaléka tudna - szerény körülmények között - külön élni a szülőktől, ha házasságra vagy együtté­lésre adnák fejüket. Még en­nél is kevesebb vállalna azonnal gyereket, arra leg­feljebb 5-8 év múlva kerí­tene sort. Egy másik friss statisztika réfnisztő adatok­kal látta el a szociológuso­kat. Minden negyedik-ötödik házasság nem éri meg az egy évet. Igen gyakori, hogy ismét a szülőknél kötnek ki, bár papíron még egymáshoz tartoznak. Száz válásra 152 abortusz jut és minden tize­dik újszülött házasságon kí­vüli kapcsolat nyomán látja meg a napvilágot. Más kimutatások azt bi­zonyítják, hogy kisebb a tű­rőképessége a mai fiúknak és lányoknak, mindent ké­szen akarnak megkapni, s ha ez nem sikerül, akkor egymást okolják. A napi fe­szültséget pedig otthon ve­zetik le. A következménye, a szo­morú eredmény ismeretes: alkohol, erőszak és most már kábítószerek is. Az úszóiskolákat a szülők nem pótolják Egyre kevesebb iskolás korú gyermek tud úszni Svédországban. A svéd Köz­véleménykutató Intézet egy frissen elvégzett felmérése szerint tíz alsótagozatos korú gyermek közül négy nem tud 25 métert úszni. Az iskolák 40 százalékában egyáltalán nincs úszásoktatás és manapság rit­kaságszámba megy a koráb­ban szinte kötelező jellegű - önkormányzatok által szerve­zett és nagy részben finanszí­rozott - úszóiskola. A 80-as évek elején az álta­lános iskolák alsó tagozatában a gyermekek 80 százaléka tu­dott 25 métert úszni. Ez az arány ma már 60 százalékra csökkent. A 4-6 osztályos gyermekek 20 százaléka nem tud 200 métert úszni. Az Életmentők Egyesületének el­nöke rámutatott, hogy a taka­rékossági intézkedések miatt egyre több önkormányzat kénytelen megszüntetni az is­kolai úszásoktatást és ezen felül még nagyon sok önkor­mányzati úszóiskolát is bezár­tak. Az elnök véleménye szerint ez nagyon riasztó folyamat és ha nem történik semmi megál­lítására, akkor várhatóan né­hány év múlva ugrásszerűen megnövekszik a vízbefulladá- sos balesetek száma. Stockholm város például az úszóiskolák racionalizálását választotta, ami a gyakorlat­ban megszüntetésüket jelenti. Naponta sok szülő érdeklő­dik, hogy hol tanulhatna meg gyermeke úszni, de a válasz a nyitott vagy zárt városi uszo­dákon kívül mást ajánlani nem tud. Nagyon sok szülő választja azt a megoldást, hogy saját maga tanítja gyer­mekét úszni. Az úszni tudó gyermekek 20 százalékát szü­lei tanították és tíz gyermek közül csak hat tanult meg úszóiskolában úszni. Stockholm egyik önkor­mányzata, Danderyd saját úszóiskolát tart fenn. Az utóbbi hetekben 200 gyermek tanult itt meg úszni. Egy tan­folyam, három hét alatt tizen­egy alkalom, ötszáz svéd ko­ronába kerül. Az uszodai be­lépődíjak árát az önkormány­zat fizeti.

Next

/
Thumbnails
Contents