Tolnai Népújság, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-26 / 174. szám

1994. július 26., kedd TÁJOLÓ KÉPÚJSÁG 5 Megjelent Konrad Lorenz: A civi­lizált emberiség nyolc ha­lálos bűne. Ökológiai ta­nulmányok. Tom Ágoston: Sátán vagy géniusz? Hitler szürke eminenciása. Do­kumentumregény Hans Kammlerről. Malkin-Stein: Eich­mann a markomban. Martin Buber: Én és Te. Esszékötet. Acs Bállá László: Bá­nyamanók. Mesék, mon­dák, legendák a bányák vi­lágáról. Landses-Fuss: Egy rém ronda vörös barakk Ame­rikában. Regény. Ferdinandy György: Távlattan. Vadnyugati glosszák, riportok. Gondolatok a gondola­tokról. Előadások a ma­gyarországi filozófia tör­ténetéből. Rosta Erzsébet: A kezed nem hazudik. Nagy te­nyérkönyv. fövény szaporít ás ott­hon. Kerti és szobai növé­nyek. Saláták frissen és ropo­gósán. Dr. Oetker recept­könyv. A fenti könyvek Szek- szárdon, a Garay téri Kos­suth Könyvesboltban megvásárolhatók. Pécsi alapítvány a depressziós betegekért Néhány évvel ezelőtt még nehezen képzelhettük, ami napjainkban már gyakorlat: a katonai kórházak kitárták ka­puikat, egyre nagyobb szám­ban fogadnak civil betegeket. Ennek a változásnak újabb jele az az alapítvány, amelyet Si­mon János nyugállományú ezredes, pécsi lakos tett a dep­ressziós betegek, kezeléséért. Az alapítvány székhelye a Dél-Dunántúlon szolgálatot teljesítő katonák egészségéért felelős pécsi Honvéd Kórház. Az alapítvány kuratórium­nak elnöke dr. Pörczi József orvos-alezredes, főorvos, a Honvéd-kórház ideg-elme osztályának vezetője. Öt kér­deztük arról, hogy miért most és milyen céllal létesült az alapítvány? — Azok a társadalmi átala­kulások, amelyek az ország­ban zajlanak, az egyének éle­tét is megváltoztatják. A vál­tozások sok esetben élethely­zeti krízist okoznak, amelyek jelentős része a pszichiátrián csapódik le. Ezekkel az élet­helyzeti krízisekkel mi akkor is gyakrabban találkoztunk, amikor stabil társadalmi for­mációban éltünk. A bevonulás ugyanis számos fiatalnál olyan szituációt teremtett, mint amilyet a polgári életben sokan most élnek meg a kü­lönböző gondjaik miatt. A bi­zonytalanság szorongást, fe­szültséget ébreszt, amely krí­zishelyzethez vezethet. Ennek leküzdése attól függ, hogy mi­lyenek az egyén problémame­goldó képességei, hogy mi­lyen segítséget kap a feloldás­hoz. A mi osztályunkon az a kialakult terápiás stratégia, hogy a lehetőségekhez képest megtanítsuk az egyént a konf­liktusokkal való megbirkó­zásra. Katona fiatalokra gon­dolva ez azért nagyon fontos, mert ők még rendkívül fogé­kony életkorban vannak és ha képesek arra, hogy megküzd- jenek a gondjaikkal, akkor az egész folyamatot pozitív él­ményként élik meg. A legkö­zelebbi problémákkal már fel­vértezettebben tudnak szem­beszállni. A polgári ellátás felé nyi­tásból eredően több civil be­teggel tudnak foglalkozni. Pontosabban tudnának, ha nem lenne az a sajátságos gondjuk, amely nem csak a Honvéd Kórházra jellemző. — Úgy gondolom, hogy ebben a nagy társadalmi át­alakulásban a különböző szervezetek, intézmények ugyanolyan krízisen mennek át, mint az egyének - folytatja a főorvos. - Megszűnt az a kényelmes helyzet, hogy elég az igényt bejelenteni, s majd felülről mindent elintéznek. Különösen így van ez akkor, ha pénz is kell ahhoz, amit szeretnénk megvalósítani. Márpedig elég arra gondolni, hogy egy fiatal orvos, vagy ápoló továbbképzését nem biztos, hogy fel tudja vállalni az intézmény, s többnyire ők sem képesek fizetni a képzés költségeit. A képzés, a szakmai lépés­tartás anyagi támogatása az egyik célja annak, hogy ezt az alapítványt most hívta életre Simon János. A másik legalább ennyire fontos: szeretnék, ha a betegek körülményei is jobbak lenné­nek. Televízióval, videóval, könyvekkel akarnak javítani rajta. Mindkét célra adakoztak már támogatók a Kereske­delmi Bank Pécsi Igazgatósá­gánál nyitott 242-20343 számú csekkszámlára. Az alapítvány céljai hosszú távra szólnak. Nem csak ab­ban az értelemben, hogy min­den bizonnyal nem má­ról-holnapra tudják megvaló­sítani mindazt, amit elképzel­tek, hanem sajnos abban is, hogy lesz kiért tevékenyked­niük. T. É. Terrakotta szobrok Alkotótáborok Néhány évvel ezelőtt világszenzáció volt az a kínai ásatási le­letsor, amikor megtalálták a kínai terrakotta hadsereget. Az ezekből a szobrocskákól készült kiállítás bejárta a világot. Most új leletekre bukkantak a régészek. A Hin-shi-huang mausoleumot tárták fel. Itt is felszínre kerültek agyagszob­rocskák, lovak, katonai felszerelések. A Pit 2. számot viselő ásatás még nagyon sok meglepetést tartogat a világ számára. 1993-ban hagyományte­remtő céllal rendezte meg művészeti alkotótáborát Be­rettyóújfaluban a Művészet- barátok Egyesülete. A hónap közepén ismét művészven­dégek érkeztek Berettyóújfa­luba, és a húsz alkotó tíz na­pot töltött el e romantikus vidéken. Az itt élő művé­szek egy tárlattal köszöntöt­ték a vendégeket. Az alkotónapok szorgos munkája mellett a művészek megtekintették a Bihari Mú­zeumot és a Herpály-tor- nyot, meghallgatták a re­formátus templom orgoná­ját, kirándultak Bakon- szegre, ahol a Bessenyei em­lékhelyek fölkeresése mellett a Remete-tónál strandolásra is lehetőségük volt. A tábor néhány napot Hencidán is vendégeskedett. A táboro­zást két kiállítás zárta. Királyhelmecen a már ha­gyományos nyári tábort jú­lius 25-én nyitották, majd pedig augusztus 2-én a So­mogy megyei Mosdóson nyílik tábor. Az itt élő Riba Márta, aki­nek festészetét elsősorban Baranya, Somogy, és Pest megye művészetkedvelői ismerik, hihetetlen energiá­val és szorgalommal terem­tett alkotótábort. Ez népesül most be a Mű­vészetbarátok Egyesületé­nek szervezésében. Nem szeretjük a megyehatárokat Szól a Somogy Rádió A Panoráma moziban július 28-tól: A hajsza A Somogy Rádió egyszer már megszólalt: 1993-ban ideiglenes engedéllyel. A rá­dió tulajdonosa Törzsök La­jos vállalkozó és szerkesztő­ségvezetője, Nagy Jenő azonban nem látta értelmét, hogy negyven napos szüne­tekkel 3-3 napra - merthogy így lehetett frekvenciaenge­délyt kapni - bekapcsolják magukat s az adót. Egy hete, július 18-ika óta ismét szól a Somogy Rádió. A végleges frekvenciaengedélyt a rivális Kapos Rádióval közösen kapták az 1602 kiloherzes középhullámra, mégpedig úgy, hogy egyik stáb délelőtt, másik délután harcol a hall­gatók kegyeiért. Egyelőre csak a „somogyosok" száll­tak ringbe, az ő műsoruk délután 2-től éjjel kettőig szól. Mert a rádióhullám nem ismer határokat, Tolna me­gye egyes területein is lehet hallgatni a rádiót. Ezért kér­tünk a stúdió működéséről információt Nagy Jenőtől. — Én eddig Szentlőrincen, Tamásiban és Dombóvárott hallottam a műsort, nagyjából a Kaposvár köré képzeletben rajzolt 45 kilométer sugarú körben hallható - napközben. Este rosszabb a helyzet.-— Miféle műsorok hallhatók az Önök rádiójában? — Délután kettőtől na­ponta a Somogyi Krónikában adunk képet a megye - ké­sőbb szándékaink szerint a régió - életéről. A Terepjáró, a vidék, a falu magazinja, szer­dánként délután háromtól je­lentkezik. Ebben egy-egy falut keresünk fel képzeletbeli te­repjárónkkal, szólunk az ot­tani örömökről, gondokról. Csütörtök este 8-tól Hihetet­len Játékok című műsorunk szól, amelyben egy-egy törté­netről meg kell mondaniuk a hallgatóknak, hogy igazak vagy hamisak. A Tolna megyeieknek is ajánljuk azt a játékunkat, ami­ben a legtávolabbi hallgatót keressük. A legmesszebbről jelentkezők értékes jutalmat kaphatnak, ha nekik kedvez a szerencse, ráadásként kaba­lánkat, Somát. Nem kell mást tenniük, mint jelentkezni a 82/422-444-es, illetve a 82/422-477-es telefonszámon, illetve írniuk kell a címünkre: Kaposvár, Dombóvári utca 1. A Tolna megyei hallgatók kívánságait is teljesítjük a szombat délután 4-től 6-ig tartó Kívánságműsorban, a Postafiók 1602-ben. — Merthogy az 1602 kilo- herczen adnak. Ez hol található? — A középhullámú skála egyik szélén található a Kos­suth Rádió, mi a skála másik szélén vagyunk. Mi nem sze­retjük a megyehatárokat, ezért reméljük, hogy mihamarabb minél több Tolna megyei hall­gató is megtalál bennünket.-I -s Jack Hammond, akit fegy­veres rablásért (vélhetően ár­tatlanul) jópár évre a sittre vágtak, kerekeket old, amikor egyik börtönből a másikba szállítják. Ám amilyen pechje van, alig parkolt le frissen lo­pott Volkswagenjével egy benzinkútnál, hogy tankolás mellett vegyen ezt-azt a szu­permarketben, máris két zsa­rut is arra vet az álnok vélet­len. Egyetlen lehetőség van: ha a frissen vásárolt rúd alakú csokoládés nugátot fenyegető fegyverként használva, jó mé­lyen egy arra tévedt leányzó hátába nyomja és túszul ejti azt. Az ámuló kopók szeme láttára beülnek a lány tűzpiros BMW-jébe és kezdetét veszi a szédült hajsza. Barátunk csu­pán egyetlen tényezővel nem számolt, hogy a szende tündér Natalie Voss, a széles körben ismert és hasonlóképpen utált milliárdos egyetlen leánya és örököse. így hamarosan egész Kalifornia rendőrsége - és híradós stábjai - a feltételezhe­tően rettegett emberrabló és foglya nyomában liheg ... Jack szerepében: Charlie Sheen TP * T * " TeveNezo Vasárnap esti láz Nem szeretnék a nép nevében szólni, mert ez mostanában sokaknak nem jött be. Inkább azt mondom, hogy a lapban - amelynél dolgozom, és amelyben lehetőségem van rá - leí­rom a véleményemet A Hét című műsorról, természetesen bízva abban, hogy nem egyedül én láttam ilyennek azt a bi­zonyos vasárnap esti adást. A Híradó megújult. Előnyére. Elmaradtak a bágyatag vagy mosolygós, nem éppen pártsemleges kommentárok, s végre a megszólaltatok helyett a megszólaltatottak vélemé­nye dominál a képernyőn. Pillanatnyi megingások még ta­pasztalhatók, olykor a műsorvezető is szeretne közbeko­tyogni, de nem teszi, hanem tovább lapoz, s már darálja is a következő eseményt. Ettől hat kissé barátságtalannak, gépi­esnek, ugyanakkor dinamikusnak és profinak a munkája. Ha a Híradó átlendült, A Hét át is esett a paci másik olda­lára. Eddig vasárnap esti hideglelésnek neveztem, most ez lett a vasárnap esti láz. Frei Tamás vezette, vendége a kor­mánykoalíció és az ellenzék egy-egy politikusa volt - Pető Iván és Szabó Iván -, akiktől a nézők is kérdezhettek, tele­fonon. Ment minden, mint a karikacsapás, szóltak erről-ar- ról-amarról, egyszavas, egymondatos, ötmondatos vála­szokra, s egyéb villámgyors reagálásokra késztette az est főhőse a két alhőst: Mi Horn Gyula legnagyobb hibája?, Mi Boross Péter legnagyobb hibája?, Hopp, köröz egy le- gyecske a kamerák előtt, hessegessük el!, Meddig lesz MNB-elnök Bőd Péter Ákos?, stb. Pezsgő eszmecsere folyt a javából, az aktív nézők bevonásával felemlegették a dicste­len múltat, s vázolták az ígéretesnek nem minősíthető jövőt. Annyi mindenről diskuráltak, hogy a hét történéseinek ér­tékelésére (vezércsere a médiáknál, teplomrobbantás, „ól­mozott" fűszerpaprika) csupán a műsoridő töredéke jutott. Ráadásul nem is képekkel elevenítették fel mindezt, hanem felolvasás által; a néző egy álló órán át a három férfiú mimi­káját tanulmányozhatta. (Kétségtelen, hogy költségkímélő ez a megoldás, olcsóbb mintha két-három stáb forgatna tá­vol a Szabadság tértől, ide-oda rohangálva Hegyeshalom- tól-Nagylakig.) Sajna, megint bebizonyosodott - számomra -, hogy jó ar­tista is lepottyanhat a trapézról, tehetséges médiás is képes silány produkcióra. Illetve nem volt ez egy gyatra műsor, csak az a megfoghatatlan, hogy miért A Hét címet viselte. Miért nem politikai traccspartinak keresztelték el? Mert én A Héttől azt várnám, hogy képes(!) hírösszefog­laló magazin legyen. Nem bánom, ha stúdióvendégek is szóhoz jutnak benne, még az se zavar, ha a kedves nézők odavágó(!) kérdései elhangzanak, de az kifejezetten idege­sít, ha egy korosodó, a kormányhoz „lojális" műsorvezető monológjává válik, vagy egy ifjú, „nyitott" riporter, szívós melóval közérzeti fórummá gyurmázza. Wessely Gábor s Éretlen fesztiválok avagy felnőtt lett a lányom? A legutóbbi hétvégék egyi­kén két fesztiválnak is helyet adott megyeszékhelyünk. Er­ről rendre beszámolt lapunk is. Se szeri, se száma a kis- és nagyobb településeken rende­zett, embereket egybegyűjteni akaró eseményeknek. Nem ezek ellen, hanem ezekért szólok! Kétség nem fér egy pünkösdi sörfesztiválhoz, egy nemzetiségi találkozóhoz, egy rock-maratonhoz, vagy más kisebbségek programjá­hoz. A körítés a velejáró, ami égbe kiált! Azon a bizonyos hétvégén a várost elöntötte a szemét. Le­het undort keltő módon, job­ban érzékeltetve hangsú­lyozni a mocsok, a szenny, olyan mérvű megjelenését, tá­vol a rendezvény helyszínétől is, amit jóérzésű képviselő-tes­tület aligha támogat maximá­lis pénzösszeggel, ami a lehe­tőségéből fakad. Ha mégis megteszi, akkor nem vesz részt ezen az ezreket vonzó eseményen, hanem messze el­kerüli a várost és elvonul egy közeli falu tópartjának csönd­jébe. Szóval tisztelet a program- tervezőknek, szervezőknek, rendezőknek, a muzsika sze­relmeseinek, de ... és itt most a kérdések sora következne, de ebből csak néhány: miért van az, hogy a macska a saját ürülékét elkaparja a föld alá? Miért nem tud az ember olyan „talpraesett" lenni, mint a macska? Miért hasonlít inkább más állatokhoz, miután a ze­nehallgatásra hivatkozva ká­bulatba esik, így kielégítve megfogalmazhatatlan jelzővel illethető igényét? Jól érezte itt a lányom három napig magát? Látva e „hadnép" elvonulá­sát a szekszárdi vasútállomás­ról, újabb kérdések sora tá­madt: hova utaznak vissza? Kik várják őket? Ezekre gon­doltam, míg a kétségbeesett, menekülni próbáló MÁV-al- kalmazottakat figyeltem, és rock-maratoni képeimet pör­gettem vissza. Ágaskodtak a kérdések. Kik a felelősök mindezért? Iskola? Család? Rendőrök? Mit csináltam rosszul amikor lánygyerme­kemmel a zene ... szóval... Éretlenek még ezek a feszti­válok. Ugyanígy mozgunk Nyugat-Európa útjain is, ha tetszik a demokráciában is. Az akkori vasárnap programjá­ban szerepelt, hogy a lá­nyommal találkozunk. Tele­fonon hívott. Röviden vála­szolt kérdéseimre. Az egyik fesztivál tapasztalata ősze- rinte az volt, hogy két évvel ezelőtt jobban érezte ott ma­gát. Nem biztos, hogy jövőre elmegy, mert ... Sorolta mindazokat a követelménye­ket, amelyeket a jó ízlésű néző elvár egy előadóművésztől. Lányom felnőttes feltételes módjai nyugtatták szülői szí­vemet. Úgy döntöttem, nem kívá­nok részese lenni ilyen feszti­váloknak, amikor egy apró epizódnak lettem szereplője. Este a szálkai művésztelepen egy vendégünk azzal állt elő, hogy pantomim művész ba­rátja az Expo idejére 1996-ban pantomim fesztivált rendez és ennek főpróbáját Szálkán sze­retné jövőre. Ordítani akar­tam, hogy soha! Sötét este volt már akkor, és lassan szede- lőzködtek is, és indultak Bu­dapestre a vendégművészek, amikor egyikük a parkolóból tolatva megállt, és a kocsi tompított fényében csillogó, a fűben kandikáló kólásdoboz- hoz szaladt. Felkapta, és a szemétgyűjtőhöz vitte (mint a macska!). Majd kézlengetéssel köszönte a vendéglátást, a vi­szontlátás reményében. Csak megjegyzem, hogy er­ről a macskatermészetű pan­tomimesről a délutáni előadá­son csakúgy sírt a belső tiszta­ság is törékeny termetén át. Lehet, hogy mégis lesz Szál­kán pantomimfesztivál? Decsi Kiss János

Next

/
Thumbnails
Contents