Tolnai Népújság, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1994-07-26 / 174. szám
1994. július 26., kedd TÁJOLÓ KÉPÚJSÁG 5 Megjelent Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne. Ökológiai tanulmányok. Tom Ágoston: Sátán vagy géniusz? Hitler szürke eminenciása. Dokumentumregény Hans Kammlerről. Malkin-Stein: Eichmann a markomban. Martin Buber: Én és Te. Esszékötet. Acs Bállá László: Bányamanók. Mesék, mondák, legendák a bányák világáról. Landses-Fuss: Egy rém ronda vörös barakk Amerikában. Regény. Ferdinandy György: Távlattan. Vadnyugati glosszák, riportok. Gondolatok a gondolatokról. Előadások a magyarországi filozófia történetéből. Rosta Erzsébet: A kezed nem hazudik. Nagy tenyérkönyv. fövény szaporít ás otthon. Kerti és szobai növények. Saláták frissen és ropogósán. Dr. Oetker receptkönyv. A fenti könyvek Szek- szárdon, a Garay téri Kossuth Könyvesboltban megvásárolhatók. Pécsi alapítvány a depressziós betegekért Néhány évvel ezelőtt még nehezen képzelhettük, ami napjainkban már gyakorlat: a katonai kórházak kitárták kapuikat, egyre nagyobb számban fogadnak civil betegeket. Ennek a változásnak újabb jele az az alapítvány, amelyet Simon János nyugállományú ezredes, pécsi lakos tett a depressziós betegek, kezeléséért. Az alapítvány székhelye a Dél-Dunántúlon szolgálatot teljesítő katonák egészségéért felelős pécsi Honvéd Kórház. Az alapítvány kuratóriumnak elnöke dr. Pörczi József orvos-alezredes, főorvos, a Honvéd-kórház ideg-elme osztályának vezetője. Öt kérdeztük arról, hogy miért most és milyen céllal létesült az alapítvány? — Azok a társadalmi átalakulások, amelyek az országban zajlanak, az egyének életét is megváltoztatják. A változások sok esetben élethelyzeti krízist okoznak, amelyek jelentős része a pszichiátrián csapódik le. Ezekkel az élethelyzeti krízisekkel mi akkor is gyakrabban találkoztunk, amikor stabil társadalmi formációban éltünk. A bevonulás ugyanis számos fiatalnál olyan szituációt teremtett, mint amilyet a polgári életben sokan most élnek meg a különböző gondjaik miatt. A bizonytalanság szorongást, feszültséget ébreszt, amely krízishelyzethez vezethet. Ennek leküzdése attól függ, hogy milyenek az egyén problémamegoldó képességei, hogy milyen segítséget kap a feloldáshoz. A mi osztályunkon az a kialakult terápiás stratégia, hogy a lehetőségekhez képest megtanítsuk az egyént a konfliktusokkal való megbirkózásra. Katona fiatalokra gondolva ez azért nagyon fontos, mert ők még rendkívül fogékony életkorban vannak és ha képesek arra, hogy megküzd- jenek a gondjaikkal, akkor az egész folyamatot pozitív élményként élik meg. A legközelebbi problémákkal már felvértezettebben tudnak szembeszállni. A polgári ellátás felé nyitásból eredően több civil beteggel tudnak foglalkozni. Pontosabban tudnának, ha nem lenne az a sajátságos gondjuk, amely nem csak a Honvéd Kórházra jellemző. — Úgy gondolom, hogy ebben a nagy társadalmi átalakulásban a különböző szervezetek, intézmények ugyanolyan krízisen mennek át, mint az egyének - folytatja a főorvos. - Megszűnt az a kényelmes helyzet, hogy elég az igényt bejelenteni, s majd felülről mindent elintéznek. Különösen így van ez akkor, ha pénz is kell ahhoz, amit szeretnénk megvalósítani. Márpedig elég arra gondolni, hogy egy fiatal orvos, vagy ápoló továbbképzését nem biztos, hogy fel tudja vállalni az intézmény, s többnyire ők sem képesek fizetni a képzés költségeit. A képzés, a szakmai lépéstartás anyagi támogatása az egyik célja annak, hogy ezt az alapítványt most hívta életre Simon János. A másik legalább ennyire fontos: szeretnék, ha a betegek körülményei is jobbak lennének. Televízióval, videóval, könyvekkel akarnak javítani rajta. Mindkét célra adakoztak már támogatók a Kereskedelmi Bank Pécsi Igazgatóságánál nyitott 242-20343 számú csekkszámlára. Az alapítvány céljai hosszú távra szólnak. Nem csak abban az értelemben, hogy minden bizonnyal nem máról-holnapra tudják megvalósítani mindazt, amit elképzeltek, hanem sajnos abban is, hogy lesz kiért tevékenykedniük. T. É. Terrakotta szobrok Alkotótáborok Néhány évvel ezelőtt világszenzáció volt az a kínai ásatási leletsor, amikor megtalálták a kínai terrakotta hadsereget. Az ezekből a szobrocskákól készült kiállítás bejárta a világot. Most új leletekre bukkantak a régészek. A Hin-shi-huang mausoleumot tárták fel. Itt is felszínre kerültek agyagszobrocskák, lovak, katonai felszerelések. A Pit 2. számot viselő ásatás még nagyon sok meglepetést tartogat a világ számára. 1993-ban hagyományteremtő céllal rendezte meg művészeti alkotótáborát Berettyóújfaluban a Művészet- barátok Egyesülete. A hónap közepén ismét művészvendégek érkeztek Berettyóújfaluba, és a húsz alkotó tíz napot töltött el e romantikus vidéken. Az itt élő művészek egy tárlattal köszöntötték a vendégeket. Az alkotónapok szorgos munkája mellett a művészek megtekintették a Bihari Múzeumot és a Herpály-tor- nyot, meghallgatták a református templom orgonáját, kirándultak Bakon- szegre, ahol a Bessenyei emlékhelyek fölkeresése mellett a Remete-tónál strandolásra is lehetőségük volt. A tábor néhány napot Hencidán is vendégeskedett. A táborozást két kiállítás zárta. Királyhelmecen a már hagyományos nyári tábort július 25-én nyitották, majd pedig augusztus 2-én a Somogy megyei Mosdóson nyílik tábor. Az itt élő Riba Márta, akinek festészetét elsősorban Baranya, Somogy, és Pest megye művészetkedvelői ismerik, hihetetlen energiával és szorgalommal teremtett alkotótábort. Ez népesül most be a Művészetbarátok Egyesületének szervezésében. Nem szeretjük a megyehatárokat Szól a Somogy Rádió A Panoráma moziban július 28-tól: A hajsza A Somogy Rádió egyszer már megszólalt: 1993-ban ideiglenes engedéllyel. A rádió tulajdonosa Törzsök Lajos vállalkozó és szerkesztőségvezetője, Nagy Jenő azonban nem látta értelmét, hogy negyven napos szünetekkel 3-3 napra - merthogy így lehetett frekvenciaengedélyt kapni - bekapcsolják magukat s az adót. Egy hete, július 18-ika óta ismét szól a Somogy Rádió. A végleges frekvenciaengedélyt a rivális Kapos Rádióval közösen kapták az 1602 kiloherzes középhullámra, mégpedig úgy, hogy egyik stáb délelőtt, másik délután harcol a hallgatók kegyeiért. Egyelőre csak a „somogyosok" szálltak ringbe, az ő műsoruk délután 2-től éjjel kettőig szól. Mert a rádióhullám nem ismer határokat, Tolna megye egyes területein is lehet hallgatni a rádiót. Ezért kértünk a stúdió működéséről információt Nagy Jenőtől. — Én eddig Szentlőrincen, Tamásiban és Dombóvárott hallottam a műsort, nagyjából a Kaposvár köré képzeletben rajzolt 45 kilométer sugarú körben hallható - napközben. Este rosszabb a helyzet.-— Miféle műsorok hallhatók az Önök rádiójában? — Délután kettőtől naponta a Somogyi Krónikában adunk képet a megye - később szándékaink szerint a régió - életéről. A Terepjáró, a vidék, a falu magazinja, szerdánként délután háromtól jelentkezik. Ebben egy-egy falut keresünk fel képzeletbeli terepjárónkkal, szólunk az ottani örömökről, gondokról. Csütörtök este 8-tól Hihetetlen Játékok című műsorunk szól, amelyben egy-egy történetről meg kell mondaniuk a hallgatóknak, hogy igazak vagy hamisak. A Tolna megyeieknek is ajánljuk azt a játékunkat, amiben a legtávolabbi hallgatót keressük. A legmesszebbről jelentkezők értékes jutalmat kaphatnak, ha nekik kedvez a szerencse, ráadásként kabalánkat, Somát. Nem kell mást tenniük, mint jelentkezni a 82/422-444-es, illetve a 82/422-477-es telefonszámon, illetve írniuk kell a címünkre: Kaposvár, Dombóvári utca 1. A Tolna megyei hallgatók kívánságait is teljesítjük a szombat délután 4-től 6-ig tartó Kívánságműsorban, a Postafiók 1602-ben. — Merthogy az 1602 kilo- herczen adnak. Ez hol található? — A középhullámú skála egyik szélén található a Kossuth Rádió, mi a skála másik szélén vagyunk. Mi nem szeretjük a megyehatárokat, ezért reméljük, hogy mihamarabb minél több Tolna megyei hallgató is megtalál bennünket.-I -s Jack Hammond, akit fegyveres rablásért (vélhetően ártatlanul) jópár évre a sittre vágtak, kerekeket old, amikor egyik börtönből a másikba szállítják. Ám amilyen pechje van, alig parkolt le frissen lopott Volkswagenjével egy benzinkútnál, hogy tankolás mellett vegyen ezt-azt a szupermarketben, máris két zsarut is arra vet az álnok véletlen. Egyetlen lehetőség van: ha a frissen vásárolt rúd alakú csokoládés nugátot fenyegető fegyverként használva, jó mélyen egy arra tévedt leányzó hátába nyomja és túszul ejti azt. Az ámuló kopók szeme láttára beülnek a lány tűzpiros BMW-jébe és kezdetét veszi a szédült hajsza. Barátunk csupán egyetlen tényezővel nem számolt, hogy a szende tündér Natalie Voss, a széles körben ismert és hasonlóképpen utált milliárdos egyetlen leánya és örököse. így hamarosan egész Kalifornia rendőrsége - és híradós stábjai - a feltételezhetően rettegett emberrabló és foglya nyomában liheg ... Jack szerepében: Charlie Sheen TP * T * " TeveNezo Vasárnap esti láz Nem szeretnék a nép nevében szólni, mert ez mostanában sokaknak nem jött be. Inkább azt mondom, hogy a lapban - amelynél dolgozom, és amelyben lehetőségem van rá - leírom a véleményemet A Hét című műsorról, természetesen bízva abban, hogy nem egyedül én láttam ilyennek azt a bizonyos vasárnap esti adást. A Híradó megújult. Előnyére. Elmaradtak a bágyatag vagy mosolygós, nem éppen pártsemleges kommentárok, s végre a megszólaltatok helyett a megszólaltatottak véleménye dominál a képernyőn. Pillanatnyi megingások még tapasztalhatók, olykor a műsorvezető is szeretne közbekotyogni, de nem teszi, hanem tovább lapoz, s már darálja is a következő eseményt. Ettől hat kissé barátságtalannak, gépiesnek, ugyanakkor dinamikusnak és profinak a munkája. Ha a Híradó átlendült, A Hét át is esett a paci másik oldalára. Eddig vasárnap esti hideglelésnek neveztem, most ez lett a vasárnap esti láz. Frei Tamás vezette, vendége a kormánykoalíció és az ellenzék egy-egy politikusa volt - Pető Iván és Szabó Iván -, akiktől a nézők is kérdezhettek, telefonon. Ment minden, mint a karikacsapás, szóltak erről-ar- ról-amarról, egyszavas, egymondatos, ötmondatos válaszokra, s egyéb villámgyors reagálásokra késztette az est főhőse a két alhőst: Mi Horn Gyula legnagyobb hibája?, Mi Boross Péter legnagyobb hibája?, Hopp, köröz egy le- gyecske a kamerák előtt, hessegessük el!, Meddig lesz MNB-elnök Bőd Péter Ákos?, stb. Pezsgő eszmecsere folyt a javából, az aktív nézők bevonásával felemlegették a dicstelen múltat, s vázolták az ígéretesnek nem minősíthető jövőt. Annyi mindenről diskuráltak, hogy a hét történéseinek értékelésére (vezércsere a médiáknál, teplomrobbantás, „ólmozott" fűszerpaprika) csupán a műsoridő töredéke jutott. Ráadásul nem is képekkel elevenítették fel mindezt, hanem felolvasás által; a néző egy álló órán át a három férfiú mimikáját tanulmányozhatta. (Kétségtelen, hogy költségkímélő ez a megoldás, olcsóbb mintha két-három stáb forgatna távol a Szabadság tértől, ide-oda rohangálva Hegyeshalom- tól-Nagylakig.) Sajna, megint bebizonyosodott - számomra -, hogy jó artista is lepottyanhat a trapézról, tehetséges médiás is képes silány produkcióra. Illetve nem volt ez egy gyatra műsor, csak az a megfoghatatlan, hogy miért A Hét címet viselte. Miért nem politikai traccspartinak keresztelték el? Mert én A Héttől azt várnám, hogy képes(!) hírösszefoglaló magazin legyen. Nem bánom, ha stúdióvendégek is szóhoz jutnak benne, még az se zavar, ha a kedves nézők odavágó(!) kérdései elhangzanak, de az kifejezetten idegesít, ha egy korosodó, a kormányhoz „lojális" műsorvezető monológjává válik, vagy egy ifjú, „nyitott" riporter, szívós melóval közérzeti fórummá gyurmázza. Wessely Gábor s Éretlen fesztiválok avagy felnőtt lett a lányom? A legutóbbi hétvégék egyikén két fesztiválnak is helyet adott megyeszékhelyünk. Erről rendre beszámolt lapunk is. Se szeri, se száma a kis- és nagyobb településeken rendezett, embereket egybegyűjteni akaró eseményeknek. Nem ezek ellen, hanem ezekért szólok! Kétség nem fér egy pünkösdi sörfesztiválhoz, egy nemzetiségi találkozóhoz, egy rock-maratonhoz, vagy más kisebbségek programjához. A körítés a velejáró, ami égbe kiált! Azon a bizonyos hétvégén a várost elöntötte a szemét. Lehet undort keltő módon, jobban érzékeltetve hangsúlyozni a mocsok, a szenny, olyan mérvű megjelenését, távol a rendezvény helyszínétől is, amit jóérzésű képviselő-testület aligha támogat maximális pénzösszeggel, ami a lehetőségéből fakad. Ha mégis megteszi, akkor nem vesz részt ezen az ezreket vonzó eseményen, hanem messze elkerüli a várost és elvonul egy közeli falu tópartjának csöndjébe. Szóval tisztelet a program- tervezőknek, szervezőknek, rendezőknek, a muzsika szerelmeseinek, de ... és itt most a kérdések sora következne, de ebből csak néhány: miért van az, hogy a macska a saját ürülékét elkaparja a föld alá? Miért nem tud az ember olyan „talpraesett" lenni, mint a macska? Miért hasonlít inkább más állatokhoz, miután a zenehallgatásra hivatkozva kábulatba esik, így kielégítve megfogalmazhatatlan jelzővel illethető igényét? Jól érezte itt a lányom három napig magát? Látva e „hadnép" elvonulását a szekszárdi vasútállomásról, újabb kérdések sora támadt: hova utaznak vissza? Kik várják őket? Ezekre gondoltam, míg a kétségbeesett, menekülni próbáló MÁV-al- kalmazottakat figyeltem, és rock-maratoni képeimet pörgettem vissza. Ágaskodtak a kérdések. Kik a felelősök mindezért? Iskola? Család? Rendőrök? Mit csináltam rosszul amikor lánygyermekemmel a zene ... szóval... Éretlenek még ezek a fesztiválok. Ugyanígy mozgunk Nyugat-Európa útjain is, ha tetszik a demokráciában is. Az akkori vasárnap programjában szerepelt, hogy a lányommal találkozunk. Telefonon hívott. Röviden válaszolt kérdéseimre. Az egyik fesztivál tapasztalata ősze- rinte az volt, hogy két évvel ezelőtt jobban érezte ott magát. Nem biztos, hogy jövőre elmegy, mert ... Sorolta mindazokat a követelményeket, amelyeket a jó ízlésű néző elvár egy előadóművésztől. Lányom felnőttes feltételes módjai nyugtatták szülői szívemet. Úgy döntöttem, nem kívánok részese lenni ilyen fesztiváloknak, amikor egy apró epizódnak lettem szereplője. Este a szálkai művésztelepen egy vendégünk azzal állt elő, hogy pantomim művész barátja az Expo idejére 1996-ban pantomim fesztivált rendez és ennek főpróbáját Szálkán szeretné jövőre. Ordítani akartam, hogy soha! Sötét este volt már akkor, és lassan szede- lőzködtek is, és indultak Budapestre a vendégművészek, amikor egyikük a parkolóból tolatva megállt, és a kocsi tompított fényében csillogó, a fűben kandikáló kólásdoboz- hoz szaladt. Felkapta, és a szemétgyűjtőhöz vitte (mint a macska!). Majd kézlengetéssel köszönte a vendéglátást, a viszontlátás reményében. Csak megjegyzem, hogy erről a macskatermészetű pantomimesről a délutáni előadáson csakúgy sírt a belső tisztaság is törékeny termetén át. Lehet, hogy mégis lesz Szálkán pantomimfesztivál? Decsi Kiss János
