Tolnai Népújság, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-16 / 166. szám

10 «ÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1994. július 16., szombat A kisebbségi képviselet Vadászfeleség Gyulajon (Folytatás az 1. oldalról.) Az ebben a témakörben érintett gyerekek eddig is jár­tak valamilyen iskolába. A kérdés csak az, hogy a nemze­tiségi iskolarendszert ki tartsa fenn. Az önkormányzat egyik feladata éppen az lenne, hogy belevigye az érintettek közvet­len képviseletét. Ne kívülál­lók, ne mások döntsenek a nemzetiségi alapkérdésekben, hanem akik egy választás eredményeképpen erre hiva­tottak. Ha ősszel felállnak a kisebbségi önkormányzatok, a következő lépésben a telepü­lési és e között kell kialakítani a munkamegosztás formáit. Hangsúlyoznám, hogy itt sem vadonatúj igények megjelené­séről van szó, bár nyilván az egyik fő probléma a finanszí­rozás lesz. — Pénz nélkül minden terv szép álom maradhat. — Igen, de a dolog másik oldala viszont az, hogy e szer­veződések létrejötte nemcsak új kiadást jelent az állam szá­mára, plusz források megjele­nésére is számítani lehet. Az emberek szívesebben járulnak hozzá közcélok finanszírozá­sához, ha tudják, hogy az a pénz mire megy el. Új forrás­ként jelentkezhet az anyaor­szágok fokozott támogatása is. — Távolról kapcsolódik a té­mához, hogy az egykamarás vagy kétkamarás parlament híve? — Azt gondolom, hogy az önkormányzati rendszerhez a parlamenti képviselet közvet­Dr. Kaltenbach Jenő alkotmányjogász lenül nem kapcsolódik. A nemzetiségi önkormányzati rendszer kitűnően tud mű­ködni parlamenti képviselet nélkül is. Az eredeti elképze­lés az volt, hogy néhányan ke­rüljenek be a nemzetiségek képviseletében a parlamentbe, ami helyes és jogos igény, de új problémákat is felvet. A legnagyobb gond az, hogy a nemzetiségi lakosság - lélek- száma és szétszórtsága miatt - az általános szabályok szerint nem tud képviseletet bejut­tatni a parlamentbe. A ked­vezményes képviselet viszont szakmai szempontból vitat­ható, a legitimációs problé­mák miatt. A kétkamarás par­lament politikai döntés kér­dése. Általában jellemző az európai demokráciákra az ez­zel kapcsolatos idegenkedé­sek, félelmek, főleg a korpora­tiv elv feléledésének veszélyé­től óvnának, mert valamikor a korporáció negatív szerepet játszott Európa történetében. Én nem érzem annak kény­szerű szükségességét, hogy itt kétkamarás parlament legyen. Azért nem, mert sehol sem üyen okok kényszerítették ki, mint amire nálunk hivatkozni lehet. Németországban a má­sodik kamara tulajdonképpen a szövetségi állam képvise­lete. — A koalíciós szerződés azt mondja, hogy egy év alatt új al­kotmány készül. A Ön véleménye szerint egy lehetséges? — Szakmailag lehetséges, hiszen az csak megbízás kér­dése, különösen, hogy már eddig is folytak előkészítő munkák. A téma benne van a levegőben. Szakmailag nem látom annak- lehetetlenségét, hogy ez elkészülhessen. — Szükséges is, hogy készül­jön új alkotmány? — A személyes vélemé­nyem az, hogy nem feltétlenül kell. Itt-ott korszerűsítésre szorul de nem szükségszerűség egy vadonatúj alkotmányos rendszernek a megalkotása. Az új alkotmány indokoltsága a társadalmi változásokkal te­remtődhet meg. Hosszabb távú alkotmányozást látnék célszerűnek, de ez megint a politika szférája, nem szakmai szempont. Ha a polititkában az az érdek kerül többségbe, hogy új alkotmányt kell létre­hozni, akkor ez megtörténik, ha nem, akkor evolutív úton alakul ki majd az új alkotmá­nyos konstrukció. Ihárosi Ibolya Cél: a falusi turizmus európai régiójába tartozni Az utóbbi pár évben tanúi lehettünk, hogy egyre nő az érdeklődés a falusi turizmus iránt, és számos szervezet, szövetség, egyesület, alapít­vány jött létre e turisztikai ágazat fejlődését szolgálva. Hírül adtuk, hogy több mint 40 egyesület, gazdasági társu­lás részvételével megalakult a Magyar Falusi Turizmus Or­szágos Szövetsége, amelynek elnöke Pál Imre hőgyészi pol­gármester lett. Vele készült az interjú. — A szövetség céljáról mit le­het tudni? Mennyiben különbö­zik a Magyar Falusi és Tanyai Vendégfogadók Országos Szövet­ségének céljaitól? — Az elég hosszúnevű szövetség a nevében is válto­zott az évek során. Céljától kü­lönbözni, eltérni is szeretnénk valamelyest - kezdi válaszát Pál Imre. A mi szövetsé­günkbe a már meglévő irodák, egyesületek tömörültek, míg a másikba maguk a vendéglá­tók szerveződtek. Ennyi a kettő közötti különbség. Célja­inkban közös természetesen, hogy megteremtsük a vendég- fogadás legjobb feltételeit a kül- és belföldi turisták ré­szére. Számunkra a legfonto­sabb cél, hogy a falusi turiz­mus európai régiójába beke­rüljünk, amely Burgenlandtól Finnországig terjed. — A régióba jutáshoz mi az első lépés? — A németországi Földművelésügyi Miniszté­rium Kollégiuma vállalná an­nak a projektnek az elkészíté­sét, amellyel bejuthatnánk ebbe a régióba. Albánia, Bul­gária, Románia beadta már igényét egy ilyen projekt alap­ján és meg is kapták a finan­szírozási lehetőségeket terve­ikhez. Magyarországon sok még a tisztázatlan dolog ilyen vonatkozásban is. Nem tudni például, hogy szövetségünk milyen minisztériumhoz fog tartozni. — A projekt bejuttatása az európai régióba milyen reménye­ket ébreszthet, lehetnek-e gyakor­lati lehetőségei? — Olyan vissza nem térí­tendő támogatást kaphatunk, amely a falusi turizmus inf­rastrukturális feltételrendsze­rét javíthatja. Hangsúlyozott szerepe lesz az önkormányza­toknak, mert ők vannak olyan helyzetben, hogy ilyen célokat megvalósíthassanak egy tele­pülésen. Községtisztasággal, egyéb versenyek meghirdeté­sével lehet a falusi turizmus minőségi színvonalát javítani. Ehhez természetesen sok pénzre van szükség. Figyelni kell arra is, hogy a helyható­sági választások után a me­gyei önkormányzatnak legyen olyan bizottsága, amely a tu­rizmussal foglalkozik. — A következő esztendő mint a turizmus éve került már a köz­tudatba. Vannak-e erre vonat­kozó elképzelései, tervei? — Nagyon fontos lenne egy megyei szintű esemény­vagy műsornaptár. Személy szerint engem is megkerestek a készülő Tolna megyei film forgatókönyvével. Élsőként nyilván azt néztem meg, hogy mi jelenik meg ebben Hő- gyészről. Tetszett az összefo­gott gondolatiság, de nem lá­tom pontosan milyen költség- kihatása lesz, mert erre a kér­désre nem kaptam választ. A Találkozunk Tolnában című újság megjelenése is lényeges volt. Tervezzük egy alapít­vány létrehozását, ami össze­függésben lenne a települések nyugati partnerkapcsolatai­val. Vigyázni kell természete­sen, hogy ne váltsunk ki ellen­szenvet. Azt hiszem, ha a Ma­gyar Turisztikai Egyesület ré­vén el tudjuk érni, hogy a par­lamentben megfelelő képvise­lettel legyünk jelen, ha ott hangot adhatunk, akkor na­gyobb, látványosabb sikereket érhetünk el. Megvalósulhat a célunk, amit hangsúlyozok, nem más, mint a falusi turiz­mus európai régiójához tar­tozni. Decsi Kiss János Fotó: Gottvald Károly Sok érdeklődőt vonz a fogatverseny Tamásiban Zsóka asszony és a vadászok nagy családjából néhányan A „fiúk" tapintatosan ma­gunkra hagytak bennünket a gyulaji fővadászi rezidencián, így nyugodtan beszélgethe­tünk Holló Györgynével, Zsóka asszonnyal. — Zempléni lány vagyok, a Telkibánya és Hollóháza kö­zötti Bózsva nevű faluban szü­lettem - kezdi. - Volt a csalá­dunkban erdész, vadász, a környezetünkben erdő, ott ismerkedtem meg a férjem­mel, Gyurival. Az első perctől kezdve erdészházban, va­dászházban laktunk, így nem idegenkedem az erdőtől. Most már nem is tudom másként elképzelni az életem. Itt csend, nyugalom van, meg minden, ami ezzel az élettel, környe­zettel együttjár - mosolyog. — Arra gondolsz többek között, hogy az erdőben élve nem mondhatod azt: majd át­szaladok a boltba? - érdeklő­döm, megtartva a mindennapi tegeződő társalgási formán­kat. — Igen, arra is. Másfajta időbeosztás kell, mert nem­csak a bevásárlást végzem másként, de arra is gondol­nom kell, hogy a gyereket is­kolába viszem. — Ehhez nem árt, ha van jogosítványa az embernek ... — Nem ám! Mindenfajta kocsit vezetek, télen UAZ-zal közlekedek úgy, mint mások. Aztán annyiban is más itt minden, hogy az én gyere­kemnek olyan gyerekkora van, amilyen kevésnek. Egy életre megmarad benne, hogy itt nőtt fel - kortyol egyet a kávéból. - Kéthónapos kora óta kijár velünk vadászni, most nyolc évesen többet tud az erdőről, mint más - magya­rázza. - Nagyon jó tanuló egyébként és szorgalmas. — Azt mondtad az előbb, kijártok vadászni . . . — Míg nem volt a Gyuri fővadász, előtte többet vol­tunk. Most ugyanis szeptem­bertől február végéig sokkal több a munka. Ilyenkor, ha vadásztat, úgy telik el egy na­pom, hogy a gyereket iskolába küldöm, a Gyuri odaadja az emberek munkaelosztását és azt megoldjuk, aztán jön az irodai munka, a napi főzés, a kert, a háziállatok ellátása, szóval a háztartás vezetése. És ennyi elfoglaltság mellett el­végeztem a gimnáziumot, ami elég nagy dolog. Egyébként nekem is megvan a vadász- vizsgám, szeretek vadászni és pecázni is gyerekkorom óta. — Mit lőttél? — Muflont, dámot, őzet, nyulat, fácánt. Disznót még nem, de nagyon szeretnék. Tudod, az előbbiek miatt sok­kal könnyebb volt megszokni a Gyuri szakmáját, ami egy­ben a hobbija is. A vadászat mellett a horgászat tudja még lekötni. — Az, hogy fővadász lett a férjed, milyen változást hozott az életetekben? — Amióta együtt vagyunk, ez volt a cél. Most sokkal jobb minden. Együtt dolgozunk. Igaz, szezonban rendszertele­nül élünk, mert vadásztatás­nál mindig első a vendég, utána a család. Ez az időrend, ez a fontossági sorrend elme­netelnél, illetve megérkezés­nél különböző időpontokat igényel, de megszoktam. Megszoktam a sok-sok em­bert, a más-más arcokat, náci­ókat is, mert szeretem az em­bereket és a társaságot. A rá­dió, a televízió, az újság ide­hozza a híreket, telefon van, kocsink is, teszünk arról, hogy ne gubózzunk be - nevet. - El­járunk szórakozni, vacsorázni, nyáron strandolni... A gyu­laji hét vadász egy nagy csa­lád. Ha éjfélkor jönnek be a vadásztatásból, akkor is felke­resnek bennünket és elmond­ják, hogy volt, mi volt. Na­gyon jó „banda". — Nem kerülhetem meg a kérdést, ezért felteszem. Ami­kor távol van a fővadász úr, ugye, aggódsz? — Igen, a Gyuriért nagyon, de a többiekért is ... Főleg té­len, amikor elakadnak, vagy nekimennek a fának ... — Aztán hallgatnak-e rád a „fiúk", a hét vadászok? — Úgy mondanám inkább, hogy: meghallgatnak... Az igaz, egyedül vagyok itt kint nő, de az is igaz, hogy teljesen fiúsítva vagyok. — Milyen emberek a vadá­szok? — Nagyon jók. Mindent egyformán százhúsz százalé­kosan csinálnak... — Ebben te is benne vagy. — Csak kis százalékban segítek, de ez is kell. Kell bizony! Ugye, hét va­dászok? Ékes László Fotó: Gottvald Károly Tengerparti találkozás Bitskey Tiborral Mindig szerettem volna ta­lálkozni Bitskey Tiborral, aki azok közé a színészek közé tartozik, akiket az egész or­szág szeret, ismer és elismer. Hiába múltak az évek, évtize­dek, az ő népszerűsége töret­len, s az volt azokban az évek­ben is, amikor színházban és filmekben is hiányolnunk kel­lett játékát. Szabadságát töl­tötte az Adria mentén, s ami­kor bátorkodtam megszóh'tani - elnézést kérve, hogy pihenés közben zavarom - azzal a ké­réssel, hogy a Tolnai Népújság olvasóinak szeretnék vele egy interjút készíteni, jól ismert, ellenállhatatlan „bitskeys" mosoly kíséretében igen vá­laszt kaptam. A szálló tera­szán, meleg nyári estén, egyik cigarettáról a másikra gyújtva beszélgettünk. Egészen a kez­detektől máig. — Nagyon fiatal volt, amikor az ország megismerte a nevét. Bornemissza Jánost alakította a Rákóczi hadnagya című filmben. — Idestova 40 éve. Még fő­iskolás voltam. Sokminden szerettem volna lenni, mert a fasori evangélikus gimná­zium, ahová jártam, olyan is­kola volt, ahol kihozták a ta­nulóból a maximumot. Épí­tészmérnök is szerettem volna lenni, s sok más minden .. . Aztán színész lettem. Nagyon szerettem Bornemissza János I. rész. A színész szerepét. Nemcsak azért, mert óriási siker volt, hanem azért is, mert fiatalon sikerült az első nagy erőpróbán átjut­nom. A film egyébként párat­lan népszerűségre tett szert itthon és külföldön. Soha eny- nyiszer filmet nem ismételtek, és 60 ország vette meg. — S a siker nem állt meg en­nél a filmnél... — Két évvel később egy mai témájú filmben játszot­tam, az „Egy pikoló vilá­gos"-ban Ruttkai Évával, aminek szintén óriási sikere volt. — Megszámlálhatatlan film­ben és színpadi szerepben ját­szott. Voltak kedvencei? A már említett két filmen túl nagyon szerettem a Jókai regényekből készült filmeket: Kőszívű ember fiai, Egy ma­gyar nábob - Kárpáty Zoltán, vagy Gárdonyi Egri Csilla- gok-ból készült filmet. — Nem hiába maradt meg a nézők szívében leginkább katona­ruhában, s minden hízelgés nél­kül bevallom, 40 év ide vagy oda, számomra is, Ön a Rákóczi had­nagya maradt. — Nagyon kedves. Bár a színpadi szerepeimet legalább olyan komolyan vettem, s le­hetőségem volt remek szere­peket játszani. — Sokat olvashattuk a régi kritikákban, hogy kiváló mint romantikus hós, ám nemcsak vonzó külsejével, kellemes orgá­numával, de jellemábrázoló ké­pességével is nagy hatással van a közönségre. — Nagyon szeretem a klasszikus darabokat. Leg­kedvesebb színpadi szere­peim: Tristan (Illés Endre - Vas István: Tristan), Cyrano (Rostand: Cyrano de Berge­rac), Ádám (Madách: Az em­ber tragédiája), Vronszkij (Tolsztoj: Anna Karenina), Agárdi Péter (Heltai: Néma levente). — A kedvenc szerepek után kik voltak a kedvenc kollégák? Voltak példaképei, „elődök", akik­től úgy érzi tanulhatott? (Folytatás all. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents