Tolnai Népújság, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-16 / 166. szám

1994. július 16., szombat GAZDASAG KÉPÚJSÁG 5 Új földtulajdonosok figyelmébe! A vízzel gazdálkodni kell! Mi lesz a sorsuk a devizaszámláknak? A címben foglalt felszólítás nem az ivóvízfogyasztására vonatkozik, hanem hazánk szélsőséges időjárásából fa­kadó aszályos és csapadékos évek rendszertelenségének áthidalására. Vagyis: amikor a belvizek árasztják a területe­ket, és akkor, amikor szárad- tan kiáltanának esőért. A ká­ros vizek elvezetése, a hasz­nosak megőrzése, csak össze­hangolt, szakszerű, tervezett munkával valósítható meg. A vízgazdálkodási társula­tokat is érintette a társadal­munkban lezajlott privatizá­ciós folyamat. E változásról beszélgetünk Huth Józseffel, a Szek­szárd-Paksi Vízitársulat igaz­gatójával. — A társulatunk közigaz­gatási területe, amit a földhi­vatal nyilván tart, 216 ezer 612 hektár - kezdi a beszélgetést Huth József. Társulatunk tag­jai korábbi években 197 ezer 546 hektár után fizették be az érdekeltségi hozzájárulást. Je­lenleg 126 ezer 882 hektár tu­lajdonosának vagy használó­jának ismert a neve, akikkel kapcsolatban állunk. — Mi történik a különbség­gel? — Az Országos Vízügyi Főigazgatóság egy nyüt levél­ben fordult hozzánk, hogy ez­zel keressük meg a környeze­tünkben levő érdekelteket, és próbáljuk meg az erőket kon­centrálni, a feladatokat össze­hangolni. Keressük a földtu­A vendéglátóiparban a cuk­rászati készítmények minő­sége és az értékesítés színvo­nala az utóbbi időben érezhe­tően javult, és a hidegkonyhai termékek forgalmazása is többé kevésbé megfelel az elő­írásoknak. A cukrászati és hi­degkonyhai termékek forgal­mazását a közelmúltban vizs­gálta a Fogyasztóvédelmi Fő­felügyelőség. Az ellenőrzés összegzése szerint mind a cukrászkészítmények, mind a Megyénkben befejeződött az 1993. évi személyi jövede­lemadó bevallások átvétele és feldolgozása. Az APEH Tolna Megyei Igazgatóságának számítógépes adatai szerint 1994. május végéig 54.456 db bevallást vett nyilvántartásba az elsőfokú adóhatóság. A visszaigénylési jogosultságot tartalmazó bevallások száma 19.268 db, ami a bevallások 35,4 százalékát jelenti. A visz- szaigényelt adó összesen 191,2 millió forint, egy főre vetítve átlagosan 9.923 forint. A kiutalásra került visszatérí­téseket az adóhivatal a tör­vényben előírt 80 napon belül postázta az adózók címére. Az eddig kiutalásra került 30 napon túli visszatérítések száma 405 db, ami az összes visszaigényléses bevallás 2.1 százaléka. A 30 napon túli visszatérítések esetében az adóhivatal késedelmi pótlé­kot fizet a jogosan visszaigé­nyelt összeg után. Az összes feldolgozott bizonylat 46 szá­zaléka, vagyis 25.028 db va­lamilyen oknál fogva hibás. Az elkövetett hibák igen je­lentős hányada figyelmetlen­ségre vezethető vissza. A legjellemzőbb hibák kö­zül néhány a teljesség igénye nélkül: - aláírás hiány, azono­sító hiány vagy hiba, - adó­szám elhagyás vagy meg­szűnt adószám beírás, - visz- szaigénylésnél az elszámolási számlaszám hibás, - a mun­lajdonosok jegyzékét, ami a földhivatal nyilvántartásából ismert, bár még nem tudnak név szerinti adatokkal szol­gálni. — Az ország egész területén működnek vízgazdálkodási társu­latok. Ezek szervezeti felépítéséről mit kellene tudni? — A vízgazdálkodási tár­sulat működése jogilag szabá­lyozott, önkéntesen létreho­zott demokratikus szervezet. Ebben a tagok a vízgazdálko­dással kapcsolatos érdekeiket érvényesítik. Az irányító szervezetet a tagok maguk közül választják, és minden je­lentős kérdésben a tagok ösz- szessége, a taggyűlés dönt. Ez a szervezet ad lehetőséget arra, hogy a társulatban tömö­rült tagok az állam segítségét is igénybevéve, saját kezükbe vegyék a vízzel kapcsolatos problémáik megoldását. A vízgazdálkodási társulatok között a vízi közművek is sze­repelnek. A vízitársulatok a csapadékvízzel foglalkoznak, tehát az ő, vagy pontosabban a mi társulatunk tevékenysége nem terjed ki az ivóvízre. A törvényi szabályozás ezt kö­zös pontokban említi, és víz- gazdálkodásról beszél. — A vízgazdálkodás csak úgy eredményes, ha a szomszédos föl­dtulajdonosok egyetértéssel köz­reműködnek. A csapadék nem is­mer határokat. Ez feladatokat is megfogalmazhat? — Egyértelmű, hogy csak az érintettek közreműködésé­hidegkonyhai termékek előál­lításának személyi és tárgyai feltételei általában biztosítot­tak. Nem ilyen megnyugta­tóak azonban az élelmezése­gészségügyi körülmények. A korábbi vendéglátó vállala­toktól átvett nagyüzemi ter­melőhelyeken elhasználódott gépparkkal, elavult, igényte­len berendezésekkel dolgoz­nak. Sok esetben szabálytalansá­gokat tapasztaltak az ellenő­káltató adószámának feltün­tetése, - sortévesztés, az „ösz- szesen" sorokat kitöltetlenül hagyják, - számolási hiba mi­att tévesen állapítják meg az összevont jövedelem és az összes levonás különbözetét, így helytelen az adóalap megállapítása, - a fizetendő adó és a visszajáró adóelőleg sorok felcserélése, - mellékle­tek hiánya, stb. A visszaigénylési jogosult­ságot tartalmazó bevallások jelentős részénél élt az adóha­tóság az azonnali ellenőrzés lehetőségével. Az ellenőr­zésre leválogatott 442 db be­vallásból 335 esetben iratbe­tekintést végeztünk az adó­zók könyvei, nyilvántartásai és bizonylatai között. Iratbe­tekintéssel szűnt meg az eljá­rás 245 esetben, míg 90 beval­lással kapcsolatosan adóelle­nőrzést végeztünk. Ennek eredményeként mintegy 2,5 millió forint visszaigénylést jogosulatlannak állapítottunk meg és visszatartottuk az ösz- szegek kiutalását. Amennyi­ben a megállapított adókü­lönbözet nem haladta meg az 50.000 forintot, az adózókat jegyzőkönyv útján önellenőr­zésre szólítottuk fel, amit 60 napon belül kellett teljesíteni. Jelenleg a határidők betartá­sát és a benyújtott önellenőr­zéseket vizsgáljuk. APEH Tolna Megyei Igazgatósága dr. Hózsa István vei érhetünk el eredményt. Az érdekeiket figyelembe kell venni. A feladatok ellátásához szükséges erőforrások is könnyebben megteremthetők, összefogással. — A szükséges költségek egy részét az érdekeltségi hozzájáru­lások fedezik? — Igen. Ezért tartjuk fon­tosnak, hogy az új tulajdono­sok minél előbb társuljanak, hogy a szükséges munkák el­végzését ne akadályozza pél­dául az, hogy valaki nem egyezik bele a földterületén történő bármilyen vízelveze­tési munkába. A szükséges költségeket azoknak kell kifi­zetni, akik az érdekeltségi te­rületen ingatlannal rendel­keznek, vagy azt használják. Az érdekeltségből természete­sen az állam is részt vállal. — Az érdekeltségi hozzájáru­lás kötelező. És mi történik akkor, ha valaki nem fizeti? — Adók módjára behajt­ható, vagy az ingatlan ezzel megterhelhető. Úgy gondo­lom, ha valaki igazán tulajdo­nosa akar lenni a birtokának, akkor az aktív szereplője is lesz a társulatnak. — Ha az új tulajdonosok részletesen akarnak tájéko­zódni a társulati tagság lehe­tőségeiről, keressenek ben­nünket Szekszárdon, a Szek­szárd-Paksi Vízitársulat köz­ponti irodájábam, Szekszár­don, a Bogyiszlói úton. rök a tárolási körülmények­ben, annak ellenére, ahogy a legtöbb termelő üzemben kellő mennyiségű hűtő és hű­tőkamra áll rendelkezésre. A gépek, eszközök sok helyen piszkosak. A cukrászatokban általános gyakorlat a szabály­talan mosogatás. A hideg- konyhai készítmények alap­anyagai több helyütt túllépték a fogyaszthatósági, illetve mi­nőségmegőrzési határidőt. Ám ennél súlyosabb szabály­talanságokra is fény derült: ta­láltak kész hidegtálakat, zöld­ségekkel együtt tárolva. Veszélybe kerülnek-e a la­kosság devizaszámlán tartott megtakarításai? A kérdést so­kan már akkor föltették, ami­kor még csak körvonalazódott az MSZP-SZDSZ-kormány létrejöttének lehetősége - szo­cialista kormányfővel és pénzügyminiszterrel. Való­színűleg azért, mert akadnak, akik úgy vélik: a szocialisták vezette kabinet hajlamos lehet arra, hogy az ország megrom­lott teljesítmény-mérlegét megpróbálja a devizában ta­karékoskodók rovására hely­rebillenteni. Mindjárt elöljáróban érde­mes leszögezni, hogy e feltéte­lezésnek nincs reális alapja. A devizaszámlák intézménye már jóval a rendszerváltás előtt meghonosodott. A nyolcvanas évek elején, súlyos napi külföldi fizetési gondok közepette sem nyúlt a vezetés ezekhez a számlákhoz, ame­lyeknek kezelése és felhasz­nálhatósága egyébként a Grósz- és a Németh-kormány idején folyamatosan liberali­zálódott. A lakossági devizaszámlák intézménye - és általában a lakosság valutaellátásának bővítése - a forint konvertibi­litását elősegítő eszközök közé tartozik. Már csak azért is, mert a gazdaságirányítás régi tapasztalata: a konvertibi­litáshoz vezető utat csak úgy lehet végigjárni, ha annak bi­zonyos előnyeit a lakosság közvetlenül is érzékeli. A de­vizabetét pedig olyan megta­karítási forma, amely megfelel az értékállandóság követel­ményének, sőt azok igényé­nek is, akik a forint-kamatnál nagyobb jövedelemre kíván­nak szert tenni. Az elmúlt években a kor­mányzat iránti bizalom sajátos fokmérőjévé vált, hogy mi­ként kezeli a devizabetéteket. E betétek helyzete már-már a megtakarítások egészének megítélését, sorsát befolyá­solja. A deviza- és forintbeté­tek arányának alakulása pél­dául hitelesen jelzi a pénzügyi kormányzatnak, hogyan véle­kednek a megtakarítók a fo­rint-kamatokról. Ha ez utób­biak mértéke nem haladja meg az inflációs rátát, akkor a devizabetétek nőnek jobban - ha pedig a kettő aránya meg­fordul, akkor a forintbetéteké. Ezt a bizalmi jelképet és gazdasági „mérő-ónt" nem áldozza föl egyetlen reális gazdaságpolitikát folytató kormányzat sem - még a leg­nagyobb likviditási nehézsé­gek közepette sem - egy tál lencséért, vagyis mondjuk nepizetközi pénzügyi helyze­tünk átmeneti jobbításáért. Tegyük hozzá, hogy az ország jelentős, akár féléves import finanszírozására is elegendő devizatartalékai egyértel­műen bizonyítják, hogy nin­csenek likviditási feszültsé­gek, amelyek akár csak ürügyként is szolgálhatnának a devizabetétekkel kapcsola­tos megszorításokra. Bármi­lyen efféle intézkedés - bizto­san állítható - huzamos időre aláásná a pénzügyi vezetés és a kormány iránti bizalmat. Ugyanakkor nem jelentene va­lóban gyógyító orvosságot, legfeljebb időleges fájdalom- csillapítást a gyöngélkedő ex­port-importnak vagy a kül­földi szolgáltató tevékenység­nek. Korlátozó intézkedés esetén számolni kellene továbbá a befolyásos külföldi pénzügyi körök rosszallásával és ked­vezőtlen reagálásával is. Jog­gal juthatnának arra a követ­keztetésre, hogy nemigen bíz­hatnak meg olyan kormány­zatban, amely saját polgárai iránt sem lojális. Vagy arra, hogy nem tekinthető őszinté­nek a konvertibilitásra való törekvésünk, ha pénzügyi te­rületen nem közelítünk a kí­vánt célhoz, inkább távolo­dunk tőle. Összegezve tehát: nagyon sok gyakorlati, racionális érv szól a devizabetétek biztonsá­gának megőrzése mellett - s egy sem ellene. A Magyar Nemzeti Bank valuta (bankjegy és csekk) árfolyamai Pénznem vételi eladási angol font 154,62 157,62 ausztrál dollár 73,07 74,41 belga frank (100) 310,08 315,58 dán korona 16,25 16,55 finn márka 19,28 19,62 francia frank 18,62 18,96 görög drachma (100) 42,14 42,94 holland forint 56,94 57,98 ír font 152,37 155,17 japán yen (100) 100,91 102,77 kanadai dollár 71,66 73,18 kuvaiti dinár 334,57 341,23 német márka 63,83 65,03 norvég korona 14,58 14,86 olasz líra (1000) 64,19 65,41 osztrák schilling (100) 007,46 924,16 portugál escudo (100) 62,24 63,28 spanyol peseta (100) 77,23 78,69 svájci frank 75,73 77,05 svéd korona 12,76 13,00 USA dollár 99,12 101,12 ECU (közös piac) 122,09 12433 Változatok a vásárlók átejtésére Egyelőre csak ábránd a ke­reskedelmi morál érzékelhető javulása. Az ellenőrzések ta­pasztalatai szerint hiába bő­vült a választék, erősödött a versenyfutás a vevők kegyei­ért - tovább élnek, sőt terjed­nek a vásárlók megkárosítá­sának bevált régi és új formái. A pontatlan mérés és szá­molás „ősi" és a helyszínen tetten érhető módszere mellett sajnos egyre inkább polgárjo­got nyer az olyan károkozás, amelyet csak jóval a vásárlás után veszünk észre. Ilyen pél­dául a manipuláció a jótállási jeggyel. Vannak árusítóhe­lyek, ahol előszeretettel „elfe­lejtik" mellékelni a termékhez a dokumentumot - s ha ezt csak távozás után vesszük észre, hiába reklamálunk. Az sem ritka, hogy a jótállási je­gyet hibásan töltik ki; ezzel azután később hiába próbál­juk érvényesíteni garanciális igényünket - a jegy érvényte­len. .. Előfordulhat másfajta „té­vedés" is: a hivatalos garanci­ális idő módosítása, mondjuk 6 hónapról 3 hónapra vagy 1 évről fél évre. (Az efféle vál­toztatásnak, „véletlen" elírás­nak szinte kivétel nélkül a vá­sárló látja kárát.) A tapasztala­tok szerint ezzel leggyakrab­ban a ruha- és cipővásárlá­soknál próbálkoznak az ügyeskedők. Á portéka kiválasztásakor fokozottan ügyeljünk a zárje­gyekre és az üvegcímkékre. A kereskedés vámszedői ugyanis mostanában nem el­sősorban a terméket, hanem ezeket a jelöléseket hamisítják. A zárjegy valódiságát egyéb­ként egy egyszerű UV-lám- pával könnyű ellenőrizni; a címkéről pedig általában rá­nézésre is megállapítható, hogy eredeti vagy sem - a géppel ragasztott feliratok ugyanis szabályosak, egyene­sek, egyforma magasságban vannak. A hamis címkéket viszont kézzel ragasztják, ezért több­nyire ferdék, gyűröttek. Erre azért is jó odafigyelni, mert sokszor a kétes csomagolás minőségileg kifogásolható élelmiszereket rejt. Legyünk óvatosak az olyan élelmiszer-cikkekkel is, ame­lyeknek dobozán olvashatat­lan a szavatossági idő. Bevált módszere ugyanis a régi, lejárt szavatosságú portéka értéke­sítésének, hogy az árcédulát ráragasztják a feliratra, s így csak a felbontás után derül ki, hogy esetleg gyatra minőségű, fogyaszthatatlan árut sóztak ránk.- bizsu - Ferenczy Europress Bácskai Tamás Ferenczy Europress pro és kontra EXPO: Tagadhatatlan, hogy a belpolitikai erőviszonyok átrendeződése nyomán az épülő lágymányosi vásárvá­ros alatt kissé megingott a szilárdnak hitt talaj. Fölújultak az Expo körüli viták, pro és kontra sokféle érv és álláspont lát napvilá­got. Ezért a világkiállítás ügyeivel „hivatalból" fog­lalkozó néhány szakember véleményét kértük az alap­kérdésről: legyen vagy ne legyen Expo. Kassai Róbert, a Világkiál­lítási Fórum elnöke: — A számok önmagukért beszélnek. Napjainkig hat­vanöt ország válaszolt a meghívásunkra: 8 kinevezte a kormánybiztosát, 21-ben a részvételről végleges elvi döntés született, 13 már te­rületet is igényelt, s mind­össze 9 reagált negatívan az invitálásra. Jelzi a külföld várakozá­sát és bizalmát, hogy a ta­vasszal meghirdetett mun­kaértekezletünkre 43 ország küldte el képviselőjét, akik megtekintették a területet és az előkészületeket. Ha eh­hez hozzáteszem, hogy mintegy 12-15 millió látoga­tóra számítunk, ami nem­csak az anyagi bevétel, ha­nem nemzetközi hírnevünk szempontjából is jelentős, egyértelmű, hogy az Expóra szükség van. Németh Ferenc, az Expo kapcsolódó rendezvényei­nek igazgatója: — A világkiállításhoz közvetve-közvetlenül kap­csolódó rendezvények megmozgatták az országot: 1163 pályázat érkezett a Vi­lágkiállítási Irodához. Fal­vak, városok, régiók soka­sága dolgozta ki sok ötlettel, nagy körültekintéssel a ja­vasolt rendezvények terveit. A szakzsűri eddig 75 pályá­zatot fogadott el - ezek a programok megkapják majd az Expo Kísérőrendezvénye, címet és helyet kapnak a vi­lágkiállítás műsorfüzetében. De a bíráló bizottság még messze van munkája befeje­zésétől. — Mindez csupán adalék a seregszemlére való készü­lés hangulatáról és felhajtó erejéről, amit semmiképp sem volna szabad veszni hagyni. Tóth Sándor (MSZP), a parlament gazdasági bizott­ságának tagja: — Ez az Expo már nem az az Expo, amiről korábban szó volt. Annak idején a kül­földi és a hazai tőkét be­vonó, vállalkozói világkiállí­tás terveit támogattuk - most viszont minden jel sze­rint alapvetően költségve­tési forrásokra épülne a 96- os rendezvény. Ezt és sok egyéb tényezőt mérlegelni kell. Köztük azt is, hogy itt egy sor olyan infrastruktu­rális beruházásról van szó, amely mindenképp gazda­gítja Budapestet. — Jómagam bízom ab­ban, hogy nem olyan sötét az összkép, mint amilyen­nek a különféle hírek alap­ján tűnik, s egy kissé szeré­nyebb, de sikeres világkiállí­tást rendezhetünk. Tardos Márton (SZDSZ), a parlament gazdasági bi­zottságának elnöke: — Nem tartom szeren­csésnek a világkiállítás je­lentőségének lebecsülését, de ártalmasnak vélem a tú­lértékelését is. Nyilvánva­lóan tekintetbe kell ven­nünk, hogy 96-ban lesz ál­lamiságunk 1100. évfordu­lója, s annak eseménysoro­zatát együtt kell kezelnünk a világkiállítással. — Tiszta kép kell arról, mit költöttünk eddig, hol tartanak a beruházások, mi­lyen infrastrukturális épít­kezések szükségesek még és ezek mennyi költségvetési támogatást igényelnek. — Ha mindez világosan kirajzolódik, akkor mérhető fel, milyen anyagi-erkölcsi károkkal járna, ha lemon­danánk az Expo megrende­zéséről, illetve, hogy milyen költségvetési hozzájárulás kellene egy szerény, nem hivalkodó, de eredményes megvalósításhoz. — Ez a két „tétel" kerül a mérleg serpenyőjébe. Azt e perben senki nem tudhatja, merre billen majd a mérleg nyelve. Koós Tamás Ferenczy Europress Decsi Kiss János A cukrászdák ellenőrzése Az 1993. évi személyi jövedelemadó bevallások feldolgozása

Next

/
Thumbnails
Contents