Tolnai Népújság, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-15 / 165. szám

4 «ÚJSÁG BONYHAD ES KORNYÉKÉ 1994. július 15., péntek A tervekhez pénz kell Nem elég tudni a titkot Tevel közel ezerhétszáz lakója közül 44-en regisztrált munkanélküliek, 17-en már csupán jövedelempótló tá­mogatást kapnak. A település polgármesterével Kitanics Lajossal arról beszélgettünk, hogy a falusi turizmus kiút lehet-e a munkanélküliek számára, illetve hogy a már meglévő turisztikai szolgál­tatások körét hogyan szeret­nék bővíteni.- Jelenleg hány család foglal­kozik falusi turizmussal a telepü­lésen?- Három-négy család fogad vendégeket a falusi turizmus keretében, s azt örömmel mondhatom, hogy az ideláto­gató kül- és belföldi vendégek közül többen már visszatérő­ként érkeznek hozzájuk, ami jelzi, hogy elégedettek voltak a vendéglátással, az általunk kínált lehetőségekkel.- Mennyiben lehet kiút a munkanélküliek számára a fel­lendülőben lévő falusi turizmus?- Elvben megélhetési forrás lehetne több család számára ennek a lehetőségnek kiakná­zása, ám azt tudni kell, hogy a vendégek igényeinek kielégí­tésére nem elég egy külön szoba, ahhoz önálló fürdőszo­bát, és wc-t is biztosítani kell számukra. A házak bővítésé­hez vagy átalakításához pedig kedvezményes hitelekre volna szükség.- Ön mégis nagy lehetőséget lát ebben a szolgáltatási formá­ban?- Úgy gondolom, hogy mindig voltak és lesznek is olyan kispénzű emberek, akik nem engedhetik meg maguk­nak, hogy ismert, ám drága nyaralóhelyeken tölsék el sza­badságukat. Másrészt megfi­gyelhető az is, hogy sokan nyugalomra, valódi pihenésre vágynak, s úgy érzem Tevelen ezt a fajta nyugalmat megta­lálhatják.- Nyilván kevés a szép termé­szeti környezet, a semmittevés le­hetősége. Programokat is biztosí­tani kell az itt nyaralóknak. Mi­vel várják a Tevelére érkező turis­tákat?- A településen székely és sváb hagyományőrző együt­tes működik, tagjai ízelítőt adhatnak kultúrájukból ven­dégeinknek. A pincesoron is el lehet tölteni egy-egy kelle­mes estét néhány pohár finom bor mellett beszélgetve. De szeretnénk tenisz- és tekepá­lyát építeni, s aki kedveli a tú­rázást megteheti a közeli er­dőkben.- Ön szerint mi a titka a jól működő falusi turizmusnak?- Elsősorban az, hogy a vendégek otthon érezhessék magukat, s ehhez nem kell több, mint figyelmesség. Ezen felül nem csupán a települé­sen kell programokat biztosí­tani, hanem napra kész infor­mációval kell őket ellátni ar­ról, hogy mikor hova érdemes ellátogatni. Az autóval érkező nyugati vendégeknek nem gond leruccanni Pécsre, vagy a Balatonra, hogy este haza­térve a megszokott környe­zetben dönthessenek arról, hogy mit tesznek másnap.- Hogyan menedzselik pél­dául nyugaton a települést?- Nagyon sok teveli el­származott él Németország­ban, akik rendszeresen haza­járnak. Ők elmondják ismerő­seiknek a nálunk szerzett ta­pasztalatokat, informálják őket az itteni lehetőségekről. Ez abban is megnyilvánul, hogy a régi vendégek nem csak visszajárnak, hanem úja­kat is hoznak magukkal. Ter­mészetesen ez még kevés, ezért tervezzük, hogy a közel­jövőben videófelvételt készít­tetünk a településről, s azt több, Tevelhez hasonló nagy­ságú németországi faluba el­juttatjuk. Szeretnénk testvér- kapcsolatot kialakítani ennek segítségével, aminek elsődle­ges hasznát a kölcsönös üdül­tetésben, a nyelvtanulásban valamint a kultúrális kapcso­latok kiépülésében látom.- Az elképzelések kivitelezhe­tőnek látszanak, de bizonyára na­Teveli látkép gyón sok pénz szükségeltetik eh­hez.- Ez valóban igaz. Terveink megvalósítását sajnos saját erőből nem tudjuk megoldani. Remélem, hogy előbb-utóbb magasabb szinten is felfigyel­nek arra, hogy milyen lehető­ségek rejlenek a falusi turiz­musban, s egyáltalán a falu­ban. Állami támogatásra lenne szükség ahhoz, hogy megfelelő infrastruktúrális és egyéb feltételeket alakíthas­sunk ki. Példaként itt az el­avult telefonhálózatot emlí­tem, hiszen a jelenleg működő központ közel hetven éves, és sokszor órákig kell várni egy-egy összeköttetés létrejöt­tére. Talán nem is véletlen, hogy az Erickson cég múzeális értéke miatt meg szeretné vá­sárolni a központot. Igaz, ez a jelenlegi állapot, hiszen éppen az említett cég szeptember el­sejétől megkezdi a telefonhá­lózat kiépítését Tevelen. Mi mindent elkövetünk annak érdekében, hogy minél többen juthassanak jövedelemhez a falusi turizmus révén, akár a vendégfogadással, akár más - a vendégek különböző igé­nyeit kielégítő, a turizmusra épülő - vállalkozással.- Ősszel helyhatósági válasz­tások lesznek. Nem fél attól, hogy esetleg egy másik polgármester nem vállalja fel a falusi turizmus ügyét Tevelen?- A választáson ismét indu­lok. Véleményem szerint egy polgármesternek a közösség érdekeit kell szem előtt tarta­nia. S ha ősztől nem én leszek a település vezetője, a falusi turizmusban rejlő lehetősége­ket minden bizonnyal szem előtt tartja majd az utódom is. Nagy László Fotó: Őtós Réka Csak a magyar ipart sújtja a cukorcsempészet? Lakossági harc a tiszta környezetért? Visszaélések a kárpótlásijegy-cseréknél? Ukrajna Moszkva felé nyit? ...egyszerűen minden Közszemlén a rendezési terv Elkészült Ladomány ösz- szevont, egyszerűsített ren­dezési terve. Ezt a mai nap­tól az érdeklődők egy hóna­pon keresztül megtekinthe­tik, hiszen közszemlére he­lyezik a bonyhádi polgár­mesteri hivatal 24-es szobá­jában. Várják a lakossági véle­ményeket a rendezési terv­ről, hogy az arról születendő képviselőtestületi döntésnél figyelembe vehessék azokat. Az idei Perczel díjas Született optimista A két évvel ezelőtt alapított Perczel-díjat Bonyhád város azon lakóinak adományozza, akik életművükkel, munkás­ságukkal, vagy kimagasló teljesítménnyel érdemlik ki a rangos elismerést. Idén Me­rész Komád nyugdíjas peda­gógus vehette át a díjat nem­régiben, a magyar szabadság napján rendezett városi ün­nepség keretében. Konrád bácsit felkerestük, s életéről, munkásságáról, a városhoz való kötődéséről kérdeztük.- Hogyan jutott tudomására, hogy ilyen komoly elismerésben részesül?- Az átadást megelőző nap felkeresett dr. Hegedűs Éva, s csak annyit mondott, hogy másnap vegyek ünnepi ruhát, s értem jönnek autóval. Sejtet­tem, hogy valamilyen kitünte­tést kapok, de a Perczel-díjra nem gondoltam. Az átadás napján a doktornővel megbe­szélt időpontban Oroszki Ist­ván polgármester úr jött értem kocsival, s a Széchenyi István Általános Iskolába már együtt mentünk, ahol meghatott az a figyelmesség, hogy a városi vegyeskar külön nekem cí­mezve adott elő egy darabot. Ezután vehettem át a Perc­zel-díjat.- Ezt azért nem adományoz­zák olyan könnyen, valamivel ki is kellett érdemelnie.- Az tény, hogy sokat tet­tem Bonyhádért, de konkrétan - bár sokat gondolkodtam a dolgon - még mindig nem tu­dom megmondani, hogy mi­vel érdemeltem ki az elisme­rést. Az igaz, hogy édesapám­hoz hasonlóan belém is olyan képesség, akarat és törekvés szorult, ami az embert amo­lyan minden lében kanál típu­súvá teszi, persze nem a kife­jezés negatív értelmében.- Bizonyára azért valamire csak jutott az okok keresésében.- Talán közrejátszott a díj nekem ítélésében az, hogy fia­tal tanárként több műkedvelő színdarabot rendeztem, s többnek szereplője is voltam. Ezek közül szívesen emlék­szem az Erzsébet című ope­rettre, vagy a Madéfalvi ve­szedelem, és az özv. Varga Ábrisné című darabokra. Volt olyan darab, amivel Szegedre is eljutottunk, s egyszer Ka­posvárott a műkedvelő elő­adók versenyét is megnyer­Merész Konrád, és a díj tűk. A cipőgyári, majd a vá­rosi zenekarban első hege­dűsként játszottam, s nyug­díjba vonulásom óta a nyugdí­jas pedagógus körben tevé- kenykedek.- Ezenfelül diákok ezreit taní­totta a bonyhádi gimnáziumban.- Ez igaz. Bizonyára ez is közrejátszott abban, hogy ne­kem ítélték a Perczel díjat. Több évtizedet töltöttem el a gimnáziumi katedrán, voltam megyei szakfelügyelő, s nyugdíjasként is adtam órákat egy-két évig, mert nem tud­tam volna elviselni, hogy egyik napról a másikra meg­váljak a gimnáziumtól, a taní­tástól.- Ön elégedett, jókedvű, ener­gikus embernek látszik. Sok fiatal irigyelhetné.- Szeptemberben már a 86-ik évembe lépek, de a tét­lenséget nem tudom elviselni. A jókedvem talán abból fakad, hogy született optimista va­gyok, mindennek a jó oldalát igyekszem felfogni. Nagy ter­veim nincsenek, de amit el­kezdek azt igyekszem véghez vinni.- Soha nem vágyott el Bony- hádról?- Ha néha-néha eszembe jutott, hogy máshol is lehetne élni, mindig felvetődött ben­nem a kérdés, hogy mit kez­denék másutt. Valójában kép­telenségnek tartottam, hogy ne Bonyhádon éljek és dol­gozzam. - nagy -ór­Partra vetett (Folytatás az 1. oldalról.) Jelenleg a szakosztálynak közel hatvan versenyzője van, s a kicsik között akad néhány tehetséges úszó, az egyik kis­lány pedig már eddig is szép eredményeket ért el külön­böző korosztályos versenye­ken. Persze vízi edzéslehető­ség hiányában nem tudunk felkészülni maradéktalanul a verse­nyekre, nemhogy javulna a versenyzők formája, hanem még szokott eredményeiket sem képesek hozni. Ennek el­lenére nemrég a harkányi Tenkes kupán csapatban har­madikak lettünk, s Kaposvá­rott a dr. Csík Ferenc emlék- versenyről két ezüst és egy bronzérmet sikerült elhoz­nunk. 1976-ban már úszómester­ként tevékenykedtem itt a strandon, két év múlva pedig már edzőként is dolgoztam. Aztán, a tanuszoda megépü­lése után - immár hat eszten­deje - ez a strand megszűnt, amit nem tartottam túl jó öt­letnek. Akkor még szinten le­hetett volna tartani ezt a me­dencét, de mostani felújítása horribilis összegbe kerülne. Szóval se itt, se ott nem tu­dunk edzést tartani, s emiatt néhány versenyről elmara­dunk. Szerencsére a szeptem­beri megmérettetésekre már készülhetünk a tanuszodában, mégis képtelenség elfogadni, hogy a nyár közepén Bony­hádon három hétig ne lehes­sen úszni, strandolni. A lerobbant strandfürdőtől nincs túl messze a város pol­gármesteri hivatala, ahol Oroszki István polgármester állásfoglalására voltunk kí­váncsiak. A tanuszoda átmeneti bezá­rásának másik oka a szokásos karbantartási munkák mellett az, hogy a vízelvezetés mód­ján változtatni kellett az Attila utca burkolatának leendő át­építése miatt. A hivatal ezért kezdeményezte az uszoda mi­előbbi leállását, s a szükséges munkát a Bonycom Kft. már elvégezte. A strand üzemeltetéséről pedig igen sok személyes ta­pasztalatom van, hiszen egy­koron annak felelőse voltam a volt költségvetési üzem munkatársaként. Hajdan a strandmedence vízellátását a Malom patakból nyert, szűrő­ágyakkal tisztított vízzel ol­dottuk meg. Később kútvízzel töltötték a medencét, ám a kis vízhozam miatt egy-egy víz­csere napokig tartott. Ezután a városi vízhálózatról oldották meg a medence töltését, ám a víz és csatornamű vállalat vízkorlátozás idején először a strand töltését, utántöltését til­totta meg, s csak aztán rendelt Az edző, a tanítványok, és a gaz el locsolási tilalmat. Amikor ez a probléma a vízkiemelés, és a tárolókapacitás növeke­désével megoldódott, már az emelkedő vízdíjak okoztak gondot, hiszen sokszor a strand bevétele még azt sem fedezte. Jelenleg egy-egy víz­csere 50 ezer forint kiadást je­lentene a városnak, s azt he­tente kellene elvégezni a meg­felelő vízminőség tartása ér­dekében. Magának a meden­cének korszerűsítése, rekonst­rukciója pedig tízmilliós nagyságrendű * beruházás volna. Igaz a város rendezési terve szerint a strand helyére fedett uszoda van tervezve, de véleményem szerint ez a kon­cepció átértékelésre szorul. Annál is inkább, mivel a vá­rosi üdülő, szabadidős terü­lete már máshová van ter­vezve. A strand értékes területét egyébként városi tartalékként kezeljük, ám nem zárkóznánk el egy tőkeerős vállalkozó azon kezdeményezésétől, ha ott valamilyen - a városköz­pontba illő - szabadidős tevé­kenység lehetőségét megte­remtené. Úgy látszik, sajnos tényként kell elfogadnunk azt, hogy a bonyhádiaknak nyaranta egy-két hétig nem jutnak úszás- és fürdési lehetőség­hez, így kénytelenek a kör­nyező strandokra, természetes vizekhez utazni, ha úszásra, strandolásra vágynak.-nagy- -fotó: Ötós -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents