Tolnai Népújság, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-07 / 132. szám

4 KÉPÚJSÁG TAMASI ES KORNYÉKÉ 1994. június 7., kedd Széttépett százasok a szemetesben Az apa a jehovistákat okolja A keszőhidegkútiak nehe­zen térnek napirendre a nyolc nappal ezelőtt bekövetkezett tragédia fölött, ehhez hasonló emberemlékezet óta nem for­dult elő a faluban. Május 30-án, a fiatalkorú Sz. János több fejszecsapással megölte nagyanyját, Szemmelróth Já- nosnét, aztán öngyilkosságot kísérelt meg, de ő életben ma­radt. Az asszony nyolcvan­nyolcadik esztendejében járt. A fiú most tizenhét, két test­vére van. Jó tanuló, rendes gyereknek mondják, a fővá­rosban vasútgépészeti szak- középiskolába járt. A temetés után a gyászolók egy cso­portja róla beszél, döbbenten, értetlenül ingatják a fejüket, őt sajnálják leginkább.- Maga is jehova? - kérdezi a fiú édesapja a temetést kö­vető napon - mert akkor semmi mondanivalóm sincs. De az lenne jó, ha vissza tudna jönni délután, mert itthon van a feleségem, és nálunk nem tudunk beszélni. Végül a szomszédban talá­lunk helyet, az apa könnyeivel küszködve kezd hozzá rövid mondandójához. - Egészen biztos, hogy beteg a gyerek, most vizsgálják az orvosok. Minden ezeknek a jehováknak köszönhető, az anyja hatása alá került a gyerek, vitte min­dig magával a gyülekezetbe, ő bolondította el. Én voltam a mamával egyedül, sokszor terhemre volt, de sajnálom, hogy ilyen körülmények kö­zött kellett meghalnia. A fiam járt rendesen iskolába, az anyja onnan is kivette, hogy maradjon otthon, és éljen a je­hováknak. Ezek nem dolgoz­nak, egyik se. Járják a falukat, prédikálnak, pénz nem kell nekik, a világvégét hirdetik. A gyilkosság után a szemét- tárolóban széttépett százaso­kat találtak. A fiú nemrég sze­rény, ötvenezer forintos örök­séghez jutott hozzá Németor­szágból, felajánlotta a gyüle­kezetnek. A házaspár 1972-ben lépett frigyre, két közös gyermekük van. Az asszony nyolc éve ke­rült kapcsolatba a Jehova Ta­núi gyülekezettel. Nyilatkoza­tot nem szívesen ad - ez a gyülekezet tagjainak tilos -, a jehovisták hitét azonban elő­szeretettel taglalja. - Nem volt a fiam a gyülekezet tagja - til­takozik -, nem merítkezett alá. Hangja határozott, szavaiban felelősségérzetnek nyoma sincs. Délután prédikálni in­dul, de nem a faluba, mert ott nem értik meg az emberek.- A családban régóta a gyű­lölet uralkodik, a férjem meg a mamika nem tudta elviselni a hitemet. Meg azért is lenéztek, mert ők svábok, én meg ma­gyar vagyok. Amikor történt, prédikálni voltam, és a Janika gondjára volt bízva a mama. Egészen biztosan az történt, hogy akkor is szidta a jehová- kat, és a gyerek felindult. A Janika bűnt követett el, de a hitnek és a gyilkosságnak semmi köze nincs egymáshoz - mondja. „Az igazság majd mindenre fényt derít". tóth Kőálomban Van, hogy a Megváltó is ki­szolgálja az idejét. A halakból lisztet csinálnak, a bárányok­ból üléshuzatot. A pléhkrisz- tus megrozsdál, a kőkereszt mállik, nem baj, készül helyet­tük új. A régi, felismerhetetlensé- gig tompult tekintetű szobor pedig szél- és napárnyékba kerül. A felvételek Felsőnyéken készültek. Szakképesítést ad a tanfolyam Új számítógépek a Vályiban Korszerű számítástechnikai rendszerhez jutott a közel­múltban a tamási Vályi Péter Ipari Szakmunkásképző Inté­zet és Szakközépiskola. Az is­kola a számítógépparkkal nemcsak a hat szakközepes osztály számítástechnikai ok­tatását tudja megoldani, lehe­tővé vált az is, hogy a környék munkanélkülijei számára a Tolna Megyei Munkaügyi Központtal karöltve átképző tanfolyamot indítsanak érett­ségizettek számára, és - oly sok más hasonló jellegű tanfo­lyammal - nem csupán a részvételt igazolja, hanem alapfokú számítógépkezelői ismeretekről szakképesítést is nyújt. A két és fél millió forint ér­tékű rendszer megvásárlásá­hoz a városi önkormányzaton kívül egy millió forinttal hozzá járult az OTP, valamint 860 ezer forinttal a Massive Hungária Kft. Május 30-án átképző tanfolyam indult az új tizenöt fős számí­tástechnikai tanteremben Végzősök: valami lesz... Ötvenhárom diák fe­jezi be középiskolai ta­nulmányait ez évben a gyönki Tolnai Lajos Gimnázium két végzős osztályában. Az általános tantervű, „sima" osztály negyven százaléka jelentkezett valamely felsőoktatási intézménybe, a két­nyelvű képzésben része­sült osztály esetében ez az arány nyolcvan száza­lék. Tavaly egyébként a jelentkezők ötvenkét százaléka bejutott a megcélzott egyetemre, vagy főiskolára. Ezúttal a vendéglátói­pari, külkereskedelmi, jogi és közgazdasági pá­lyák vonzzák a fiatalo­kat, de többen döntöttek a tanítói, vagy tanári hi­vatás mellett. A ma­gyar-német tannyelvű osztály nem felvételiző végzőseinek már van el­helyezkedési ajánlatuk - van akinek külföldön -, s a többiek is tájékozódtak a továbblépés lehetősé­geiről - mondta Petz Pé­ter, a gimnázium igazga­tója. Az Art 6-ok Simontornyán A vecsési székhelyű Art 6-ok művészeti csoport járja az országot. Nem szívlelik a „vállalkozás" kifejezést. Ahogy mondják, inkább egy­fajta kultúrmissziót képvisel­nek, magas színvonalon, több művészeti ágat - szó, zene, kép - hoznak közel az embe­rekhez. Simontornyai tárlatuk szombaton nyílt a várban, és augusztus 25-ig látogatható. A csoport tagjai: Bartos Ildikó grafikus, Dezső Ildikó textil- tervező, Szénási Sándor költő, Bartos Balázs brácsaművész, Viha Lajos kiállítás-építő és Szabó József kiállítás-kivite­lező. Mindannyian egyenran­gúak, nem oszlanak sztárokra és kiszolgáló személyekre az Art 6-ok. Három esztendeje dolgoz­nak együtt. Mostani rendez­vényük az aranymisés simon­tornyai plébános, Fried Vil­mos tiszteletére jött létre. Öt köszöntötte a megnyitón a be­széd, a vers, a muzsika - no meg a rokonokból, barátok­ból, tisztelőkből álló szép­számú közönség -, és ő te­kinthette meg elsőként a kiál­lított munkákat is: az érdekes textíliákat és a nem kevésbé érdekes, cím nélküli grafiká­kat. Utóbbiakból az tudható meg, hogy készítőjük nem akarja mindenáron ráerőltetni saját mondandóját a szemlé­lőre, hanem hagyja, hogy a tárlatlátogató is hozzá gondol­jon valamit - kedve, hangu­lata szerint - a képekhez. Nemcsak az alkotói, de a „né­zői szabadságot" is fontosnak tartja.- Wy- Fotó: Gottvald K. Cím nélkül Az aranymisés pap (középen), és a tiszteletére rendezett tárlat alkotói, illetve a megnyitó közönsége Megszépült Iregszemcse központja: a parkosításhoz a Pannon Agrártudományi Egyetem kuta tóintézete járult hozzá virágpalántáival Mezey István vezetésével Alkotótábor Iregszemcsén Idén másodszor rendezi meg július 25-től augusztus 8-ig Iregszemcsén a Bartók Béla Művelődési Ház a helyi önkormányzat, valamint a Művészeti és Szabadművelő­dési Alapítvány támogatásá­val a az amatőr alkotóművé­szek grafikai és keramikus tá­borát. A művelődési ház azok jelentkezését várja, akik réz­karc, tollrajz területén kíván­ják tudásukat fejleszteni, il­letve azokat, akik a korongo­zást már ismerve a tervező asztaltól a kész termékig dol­gozni tudnak az agyaggal. Az alkotótábor résztvevőinek re­zet, papírt, nyomófestéket, présgépet, két korongot, és kemencét a ház rendelkezé­sükre bocsát. A tábor művé­szeti vezetője Mezey István kazincbarcikai grafikusmű­vész lesz, a grafikai szekciót Kováts Ferenc grafikus, a ke­rámia-szekciót Ragács György keramikus vezeti. A telep ve­zetője a telkibányai, gönci, en- csi művésztelep szervezője és volt vezetője Szathmáry István festő. A két hetes alkotótábor részvételi díja 7000 forint, ez magába foglalja az étkezési és szállásköltséget. A jelentke­zési határidő: 1994. június 25, a részvételi díj befizetésének határideje: július 1. Az érdeklődők jelentkezési lapot és befizetési csekket a Bartók Béla Művelődési Ház címén kérhetnek: Iregszem­cse, Bartók u. 1. 7095. Ajándék a nevelőotthonnak Látogató máltaiak Szerény gyermeknapi aján­dékcsomaggal kedveskedett a közelmúltban a Magyar Mál­tai Szeretetszolgálat magyar- keszi csoportja az iregszemcsei nevelőotthonban lakó gyere­keknek. A csoport 1993-ban összesen négyszáznegyvene­zer forint értékű élelmiszerrel, ruhaneművel segítette a ma- gyarkeszi és felsónyéki rászo­rulókat. A magyarkeszi „mál­taiak" munkájáról a csoport vezetőjét, Béleczki Sándort kérdeztük. A csoport 1991-ben ala­kult meg nyolc fővel, a szervezetnek ma tizenöt aktív tagja van. A dél-du­nántúli régió létrejöttével Pécsről kap élelmiszert, ruhát, gyógyszereket, amit a nagycsaládosok és egye­dülállók között oszt szét karácsonyra, húsvétra.- Az iregszemcsei volt az első gyermeknapi akci­ónk - mondja Béleczki Sándor -, de támogattuk a magyarkeszi iskolában megrendezett sportnapot is. Az adományok mellett munkával is segítünk az idős embereken, fát vá­gunk, kicseréljük a törött ablaküveget. Szekszárdon kértem támogatást egy mo­toros fűrész vásárlására, amivel a téli tűzifát össze tudnánk vágni az idősek­nek. Van egy tervünk: sze­retnénk meglátogatni a Magyarkesziről máshová elkerült szociális gondo­zottakat, bizonyára jól esik nekik, hogy nem felejtették el őket a falujukban.- Hogyan szervezik meg a munkát? Milyen rétegeknek juttatnak a Szeretetszolgálat adományaiból?- Minden hónapban fo­gadónapot tartunk, amikor megkereshetnek minket a rászorultak, emellett min­den tagtársunk kapott egy utcát, ahol rendszeresen meglátogatja az időseket. A csoportnak már van meg­bízó levele, a tagság még ideiglenes, de ígéret van arra, hogy hamarosan megkapják a tagsági iga­zolványt. Magyarkeszin és Felső­nyéken hetven-nyolcvan nagycsaládos él, ezek tá­mogatása igen fontos. De akkor is segítenünk kell, ha a munkanélküli szülő egyedül neveli gyermekét. Az idős egyedülállók ese­tében nem elsősorban az anyagi segítség a fontos, hanem az is, hogy meglá­togassuk őket, hogy érez­zék: törődnek velük. Ennek talán nagyobb az értéke, mint egy segélycsomag­nak. Béleczki Sándor köszö­netét fejezte ki a Siófoki Ál­lami Gazdaságnak, és a magyarkeszi termelőszö­vetkezetnek, ahonnan a csoport karácsonyi segé­lyakciójához kaptak támo­gatást. ff

Next

/
Thumbnails
Contents