Tolnai Népújság, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-04 / 130. szám

4 KÉPÚJSÁG TOLNA ÉS KÖRNYÉKE 1994. június 4., szombat Nem kifejezetten bevett szokás, hogy egy Amerikában dolgozó elemi részecskéket kutató fizika-professzor Ma­gyarországon beálljon gaz­dálkodónak, ráadásul az egy­kor lényegesen szebb napokat látott, hol aszály, hol meg pártpolitika sújtotta magyar mezőgazdaságba. László J. Gutay, azaz Gutay László vi­szont úgy látszik szereti a szokatlan megoldásokat. Igaz, náluk családi tradíció a gaz­dálkodás és a Fadd környékén különösen jól csengő nevű professzor már Amerikában is foglalkozott kukorica és szója- termesztéssel. Még nem tele­pült végleg Magyarországra, hiszen, mint mondja, nem akar hazajönni munkanélkü­linek, nade azért két vasat Gyermek­programok Faddon A kultúrházban mű­ködő kis szakkörök záró­napját június 7-én tartják a faddi intézményben. A 16 órakor kezdődő rendez­vényen bemutatják a gye­rekek a meghívott szülők­nek tudásukat, az elért eredményeket. Karatésok, bábosok, aerobic-osok és néhány most vizsgázott zenéiskolások lép majd színre. Az ügyes kezek szakkör tagjai pedig gyöngyfűzésre, apróbb fi­gurák, tárgyak, origami készítésre tanítják az ér­deklődőket. * Azok az ifjú karatésok (karatékák), akik ma a bu­dapesti PEAC csarnoká­ban versenyeznek, holnap (június 5-én) a faddi Ter­melő és Értékesítő Szövet­kezet „Dühöngő"-nek be­cézett üdülőjében - a Vo- lent-öbölben - búcsúztat­ják a tanévet. A búcsú csak látszólagos, hiszen nyáron edzőtáborba mennek Domboriba, és a községi sportcsarnok is fogadja őket, ha igénylik. Szokatlan együttműködés a szövetkezettel A fizikus traktora máris tart a tűzben. Az egyik a decsi vidékkel kapcsolatos, az ottani rokon­sággal termeltetési szerződé­sek alapján gazdálkodnak. A másik Faddhoz kötődik, itt más a módszer. A professzor mintegy 70 hektár kárpótlási földet vitt be a helyi Dunagro Szövetkezetbe, ez a birtok a szövetkezettel közös művelés alatt áll. Az eredeti elképzelés az volt, hogy a kiterjedt ro­konság számottevő földterüle­tén egy önálló szövetkezetei hoznak létre, ehhez azonban hiányzott a pénz, így a realitá­sokat felismerve jött létre az együttműködés a faddi szö­vetkezettel. Ennek egyik bi­zonyítéka - egyben valószínű­leg záloga is - az a John Deere traktor, amihez a KSZE-n ke­resztül - viszonylag kedvező feltételekkel, ám borsos áron - jutott Gutay prof. (A KSZE-nél van egy kis protekciója, hiszen - kicsi a világ - a cég vezéré­nek a fia amerikai tanulmá­nyai során éppen a professzor házában kapott szállást.) A gép egyébként mindent tud, ami a jelenlegi viszonyok között elvárható egy traktor­tól. A zöld óriás már munkába is állt, nem válogatva gazdája és a szövetkezet földje között. A történet valóban nem egy sablon sztori. Pláne, ha meg­gondoljuk, hogy Gutay prof. annak a pártnak a színeiben indult a választásokon, amely egyike volt a zöldbárók elleni szent háború meghirdetőinek. Őt azonban láthatólag nem szorítják ideológiai korlátok. A nagyüzemi termelés híve. Gazdálkodni akar. Politika- mentesen. Nyereségesen. En­nek érdekében nem „átall" összefogni egy „termelő tí­pusú" szövetkezettel, amely­nek ráadásul előbb-utóbb tagja kíván lenni. Most már csak az a kérdés, hogy ő naiv, vagy éppen hogy nagyon is tud valamit? sk A törött lábú kislány és a részeges király kislány, másika egy részeges király tanulságoktól nem mentes kalandjait mesélte el. A felkészítő pedagógusok most is az iskola tanárai vol­tak: Koleszár Istvánné és Sze­gedi Anikó. Némi problémát okozott, hogy a művelődési ház mel­letti parkban a búcsúsok disz­kózenét bömböltettek, amit a gyermektorkok csak nehezen tudtak „túlkiabálni". De a happy end-et nem akadályoz­hatta meg semmi. A kellemet­len mellékzönge ellenére a sok gyakorlással érlelt produkció szép sikert hozott; a közönség - mely gyerekekből és szülők­ből állt - vastapssal jutalmazta a színészpalánták teljesítmé­nyét. A helyi általános iskola dési házban. Két egyfelvoná- színjátszó szakköre adott mű- sós darabot mutattak be, me- sort a minap a faddi művelő- lyek egyike egy törött lábú A király és a hétfejű sárkány Nagy taps a kis színészeknek A testületi ülés folytatódik Mint jeleztük, az elmúlt hétfőn a tol­nai képviselők nem tudtak megbirkózni a napirendi pontok­kal. Ezért - hogy ne halmozódjon a meg­tárgyalni való -, újabb, rendkívüli ülést hívtak össze a következő hétfőre (június 6-ra), melyen a „megmaradt" ügyekkel foglalkoz­nak majd. A rendezvény a szokott időben, 15 órakor kezdődik a városháza üléster­mében. Szó lesz a Kommunális Kft. és az Alta Ripa Kábel­tévé Kft. tavalyi mérlegéről. (Mind­két cég önkormány­zati érdekeltség.) És sok más mellett tár­gyalni fognak köz­műfejlesztési, vá­rosgazdálkodási, va­lamint népjóléti kérdésekről is. Óvódások a fácánosban A faddi vadásztársaság idén is meghívta a Templom utcai óvódásokat egy kis őz­pecsenyére. A kapcsolat évek óta tart; a kirándulásra mindig ilyenkor, a ballagás után kerül sor. A gyerekek és kísérőik teg­nap délelőtt látogattak el a társaság fácántelepére, ahol a „pipik" megtekintése után asztalhoz ültek. A vendéglá­tók a szabadban készítették el a „lakomát". Mindenki reme­kül érezte magát a nyári me­legben, az akácfák hűs lombjai alatt. Ódry Károly Terítésre várva A fű Medinán valamikor „bel- harc" dúlt azért, hogy kié le­gyen a Sió árterén a fű. Most a kutyának sem kell. Bár a mi­nap, lekaszálták, sajnos a hasznosítással gondok van­nak: a kezem ujjain megszá­molhatnám a tehenet tartó gazdákat. Most bőséggel jut töltésol­dal mindenkinek, legyen az juhász, tehenész, nyulász, vagy lovas gazda. A fűszéna is gyorsan szárad a melegben. Kézierővel megforgatják, ha megázik többször is, rendsod­róval öszehúzzák, bálázóval adnak neki végső formát, s irány a padlás, a biztonság. Viszik kézikocsival, tragacs­csal, Trabant tetején, teherau­tóval és traktor vontatta pót­kocsin. Falun e munkával kezdődik a késő őszig tartó betakarítás időszaka. KáeL A muzsikáló gátőr Már csaknem egy éve Szabó József tölti be a borjádi gátőri állást. (Az elődje nyugdíjba ment.) Amikor felkerestem, éppen bejegyezte a gátőri nap­lóba az aznapi tevékenységet, és a munkaterv kidolgozásába kezdett. Érdeklődésemre elmondta, hogy a lengyeli iskolában végzett, mint gépszerelő, és pályafutása a helyi termelő- szövetkezetben indult; ott volt traktoros. A katonáskodás után a rendőri pályát válasz­totta. Körzeti megbízottként Kölesden és Decsen szolgált. Kézenfekvő volt a kérdés, hogy miért vált meg az egyen­ruhától? — Már gyerekkoromtól fogva három dolog volt a szenvedélyem: az állatok, a gépek és a muzsikálás. Mind­három feltételezi a maximális szabadságot. Nekem rendőr­ként senkivel sem volt semmi bajom. Békével távoztam. Bo- gyiszlóra kerültem gátőrnek, de szívem hazahúzott Bor­júdra, és most itt vagyok. Tovább firtattam a kérdést, hogy az elegáns rendőri ruha után most az olajos nadrág, ing és a kérges tenyér nem le­het az álmok netovábbja ... — Dolgozni nem szégyen! Munkában nőttem fel és ma is az jelenti számomra az igazi pihenést, ha például a kaszá­lást pontosan, jól el tudom vé­gezni. Dolog van bőven, úgy­hogy „pihenhetek" eleget. Mindennap négy órakor ke­lek, ellátom a jószágokat, és fél 8-kor jelentem a vízállást. Adott ütemezés szerint vég­zem a gátőri feladatokat. Most a zenére tereltem a be­szélgetést, mert a három szenvedély közül arról még nem volt szó. — A Szabó családban benne van a mulatós vér. Én is hamar megfertőződtem a ze­nétől, amióta kezembe vettem a trombitát és a szakszofont, szinte nem is tudom letenni. Már az általános iskolás kis­fiam is velem fújja. A szek­szárdi zeneiskolában tanul trombitálni, kiváló ered­ménnyel. Nagy boldogság számomra amikor együtt gyakorolunk. Ha fáradt va­gyok is, egy-két taktus után elszáll a fáradtságom. Koráb­ban majdnem minden hét vé­gére esett egy bál, egy lakoda­lom. Ma már ritkulnak a zené- lési alkalmak, de havonta, kéthavonta most is muzsiká­lunk. Szeretem jó kedvre derí­teni az embereket, ami a jó ze­nével nem is nehéz. Varga András A vízszint rég nem volt ilyen magas, mint most Szezon előtti utolsó simítások Domboriban Például a két héttel ezelőtti hosszú hétvége a naptártól függetlenül igazi, nyárias, rekkenő időt hozott. A népek viszont elmaradtak Dombod­ból. Itt-ott kószált csak egy-egy párocska, vagy kisebb csoport. A strandon is - ahol akkor még nem kellett belépőt fizetni - jónéhány négyszögöl napozóterület jutott egy em­berre, nem beszélve a vízről, ami bár kellemesen enyhítette a belemártózók testhevét, csak két-három úszni tudó szá­mára volt csábító. A pavilon­soron elvétve akadt nyitva tartó üzlet, a nagy ABC-ben sem kellett órákig sorba állni. Sokak - különösen a tömegi­szonyban szenvedők - szerint ez az az időszak, amikor való­ban élményt nyújt egy üdülő­körzet, amikor tényleg alka­lom nyílik a pihenésre. Ez a korszak azonban most már a végéhez közeledik. A napokban az érintett szakhatóságok ellenőrzései után megnyílt a lehetőség a strand lakossági használatba­vétele előtt. Mint Hirmann Béla, az üdülőtelep gondnoka . elmondta, a karbantartási munkálatok befejezésükhöz közelednek, a kullancstalaní- tás, és a füstködös szúnyogir­tás is megvolt. Az első repü­lőgépes védekezés a vérszívó invázió ellen ezen a hétvégén történik. A vízszint - a csapa­dék és a vízbepótlás következ­tében - rég nem volt ilyen magas, mint most. Az üzemi előírásoknak a és a közkívá­natnak egyaránt megfelel. Az idei dombori nyár az el­látás és a programok tekinte­tében hasonló színvonalúnak, illetve valamivel jobbnak ígérkezik, mint a tavalyi. Át­alakítás után újra nyit a régi Gastrofol, egy új mini ABC is működni fog, és megint lehet majd csúszdázni. A ka­jak-kenu és a triatlon verse­nyek természetesen idén is várják az érdeklődőket. Áz igazi élet persze csak egy hét múlva, a nyári szünet­tel veszi kezdetét. Az utolsó simításokra addig még van idő. De ma - ha az időjárás is hozzájárul - a Domboriba lá­togatót feltehetőleg már va­lami szezonra emlékeztető kép fogadhatja. sk Fotó: Gottvald Ifjú környezetvédők élesztgetik a holtágat Ez is megvan, még sincs este Munkában a stég-stáb

Next

/
Thumbnails
Contents