Tolnai Népújság, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-30 / 152. szám

1994. június 30., csütörtök KÖRNYEZETBARÁT »ÚJSÁG 7 „Keressük Halpusztulás a Kis-Balatonon Nagyarányú halpusztulást észleltek a kis-balatoni vízvé­delmi rendszer tározójában. A szakemberek megállapították: a dévérkeszegek tömeges pusztulásának oka a víz oxigéntartal­mának rendkívüli mértékű lecsökkenése, amit a kánikula idé­zett elő. A helyi környezetvédelmi felügyelőség igazgatója, Tombi Lajos elrendelte a harmadfokú vízminőségvédelmi ké­szültséget, ezzel egy időben megkezdték a mintegy 20 mázsá- nyi haltetem összegyűjtését. A környezetvédők szerint egyetlen ésszerű mentési mód van: nemcsak a tetemeket, hanem az élő példányokat is ki kell halászni a sekély vizű tározóból. Vélemények a Balatonról felénk terelt kamionforgalomról Kapospulán nehezményezik ... Táj- és lélekmentő publikációk Megírtuk, hogy a nyári idő­szakban hétvégeken elterelik a kamionforgalmat a Balaton déli partjáról. Ez az intézkedés megyénket is érinti, sújtja. Idézzünk most egy kapospu- lai olvasónk leveléből: Tisztelt szerkesztőség! Olvas­tam „A balatoni teherforgalmat idén is korlátozzák" című cikkü­ket, ami jó ugyan a Balaton kör­nyékén éleiknek, de nekünk nem, akik a 61. számú út mellett élünk. Azért költöztünk kis faluba, mert nyugalmat, csendet szeret­tünk volna magunk körül. Ezt mint mindent, ami kis közössége­ket érint, valakik egy tollvonással megzavarták. Senkit nem érde­kelnek a kis falvak lakóinak prob­lémái. Általában saját erőből kell megoldani mindent, a falu gaz­dagodását, szépülését. Kapospulán a házakat az út­testtől csak egy járda választja el. Itt dübörögnek végig éjjel-nappal a kamionok, illetve nagy teherau­tók. Száguldoznak nem betartva a táblák által írt időpontot (egész héten, éjjel-nappal). Nem tartatja be a rendőrség sem az időpontot, sem a sebességet. Nem láttam traffipaxot hosszú ideje. Á Rákóczi utcában nem ajánla­tos gyermekeket kerékpárral ki­engedni, mert szinte fellöki őket a hatalmas kamion által keltett légörvény, oldaltávolságot sem tartanak, hiszen nekik bajuk nem eshet. Nagyon sok idős ember is kerékpárral közlekedett, de ők még veszélyeztetettebbek, mivel nehezebb a mozgásuk, rosszabb a látásuk. Ha már más megoldás egyelőre nincs, mert a kormányt nem igazán érdekelte a városokon kívüli környezetvédelem és nem igyekezett a külföldi példákat kö­vetni (Szlovéniában pl. hétvégén nincs kamionforgalom), legalább kerékpárutat építettek volna! Emlékszem, mekkora vissz­hangja volt a Tolnai Népújság­ban pár éve annak, hogy Szek- szárdon valamelyik utcában az odaterelt forgalom károkat oko­zott a lakóházakban. Nálunk ezt ki vizsgálta? Nem esett szó még a levegő­szennyezésről. Nagyon tudnak aggódni egy-egy városban az au­tók által okozott kipufogógáz mi­att. A városban lakók maguk vá­lasztották azt az életformát, sze­retik a „nyüzsgést". Mi egy nyu­godt életformát választottunk, ezer hátrányával, gondoltuk cse­rébe kapjuk a csendet és a tiszta levegőt... Nem ártott volna az itt lakókat is megkérdezni ez ügyben, talán ránk is tartozott volna, ha rólunk döntenek. Tisztelettel: Tóth Jánosné S mi a szakemberek véle­ménye? Illés László a megyei rendőr-főkapitányság közle­kedési osztályvezetője szerint: — Két lehetőség van a Ba­laton déli partjának kikerülé­sére, vagy az északi parton, vagy a Kaposvár-Iregszem- cse-Siófok útvonalon át. Ez már három éve így van nya­ranta, érdekes, hogy valaki csak most veszi észre. Ebből is látszik, hogy nem jelentős a forgalomnövekedés. Mi, köz­lekedési rendőrök nem tapsz- taltunk semmi lényeges válto­zást az érintett útszakaszokon, se a szabálytalanságok, se a balesetek száma nem emelke­dett számottevően. Rikker István a Szekszárdi Közúti Igazgatóság igazgatója azt mondja: — Mutassa már meg va­laki, hogy melyik az elterelt autó, s melyik nem. A Bala- ton-parti korlátozás csak a 12 tonna összsúlynál nagyobb kamionokra vonatkozik, és csak szombat-vasárnap. A 8-10 tonnásakat senki nem te­relte el, azok „önként" választ­ják ezt a kisebb forgalmú utat. Hogy megkérdeztük-e a la­kosságot? Itt nem helyi prob­lémáról, hanem egy ország­rész közlekedéspolitikájáról van szó, s közel 40 településen közvéleménykutatást tartani lehetetlenség. Az a többletfor­galom egyébként, ami egyér­telműen az elterelésből adó­dik: núdli. Wessely Kedves Egyedülálló Ol­vasó! Segítséget ajánlunk ön­nek a kapcsolatteremtéshez. Adjon esélyt önmagának: mu­tatkozzon be! A magasság, a testsúly és az egyéb külső jel­lemzők nem lényegtelenek, de sokkal érdekesebb, hogy mi­lyen az Ön természete, mi ér­dekli, mivel foglalkozik, sza­badidejében mit csinál, kap­csolataiban kezdeményező, el­fogadó netán passzív? Mi okoz örömet Önnek, mitől fél, milyen partnert szeretne? Bemutatkozó levelét adja fel az alábbi címre: „őszinte Szó" Társkereső Szolgálat, Szek- szárd, Mártírok tere 10. „Ke­ressük egymást!" Ugyanitt érdeklődhet a vá­laszok iránt személyesen (munkanapokon 16.30-18 óráig) és ezidőben telefonon (316-722). Vidékieknek - név és cím közlése után, a posta- költség megtérítése mellett - elküldjük a válaszokat. Jelige: „Magányos szív" 21 éves, 180 cm magas, átla­gos testalkatú férfi vagyok. Alaptermészetem szerves ré­sze a jó humorérzék. Ezzel párhuzamosan a meggondolt- ság. Szeretek kirándulni, ol­vasni, moziba járni, társaság­ban szórakozni. Annak elle­nére, hogy sok barátom, ba­rátnőm van, néha nagyon egyedül érzem magam. Sze­retnék szeretni, valakihez tar­tozni. Nem iszom alkoholt, de sajnos dohányzom. Keresek egy megértő, melegszívű, vi­dám társat. Jelige: „Nem késő" 35 éves (185/85), káros Lelki kömyzetünk alakítói (2.) Lemle Zoltán lelkész Eben a sorozatban olyan Tolna megyei, illetőleg a régióhoz valami módon kötődő embereket - művészeket, lelkészeket, közéleti szerepvállalókat és magányos farkasokat - mutatunk be, akikre érdemes figyelni, mert - akarva vagy akaratlan - je­lentős kömyezetformálók. Kéntelenül Oslóban aláírták Európa környezetvédelmi minisz­terei a második kén- emisszió egyezményt, mely Magyarországot arra kötelezi, hogy '96-ig kén-dioxid kibocsátását 58-68 százalékkal csök­kentse. Az egészségkáro­sodásért, a savas esőkért, a korrózióért nagy részben felelős kén-dioxid szeny- nyezés visszaszorításáról először 1985-ben állapod­tak meg a szakemberek. Azóta, 1992-ig, 24 milliárd forintot költött fejlesztésre a hazai kőolaj-feldolgozási ágazat, ami környezetvé­delmi szempontból is fon­tos. Az első kén-egyez­mény nyomán Magyaror­szágnak 30 százalékkal kellett csökkentenie kén­kibocsátását. Ekkor csök­kentették 0,5-ről, 0,2 szá­zalékra a gázolaj; 0,2-ről, 0,05 százalékra á benzin kéntartalmát. A szakemberek szerint Magyarország üzem­anyagminőségei azonosak a nyugat-európaiakkal, az érvényben lévő magyar szabványok a jelenlegi nyugatiakat tükrözik. A MÓL máris képes volna minden benzint ól­mozatlan formában gyár­tani, ám a magyar gépko­csipark erre még nem vevő. Az ólmozatlan ben­zin térhódítása mégis nő. Tavaly az össz-benzinfo- gyasztás 25, az idei első félévben már 32 százaléka volt ólmozatlan. A második kén-egyez­mény újabb kötelezettsé­geket ró ránk. 1996. októ­beréig a mai 0,2-ről, 0,05 százalékra kell csökken­teni a gázolaj kéntartal­mát. Ehhez, első lépése­ként, 1994. október 1-től a tüzelőolajok kéntartalmát 0,3-ről, 0,2 százalékra csökkentik. S végülis, 1996-ban literenként kb. két forinttal kerül majd többe a gázolaj. Ez elősor- ban a MOL-t terheli majd, a fogyasztóra csak a piac diktálta árnövekedést kí­vánják áthárítani. Lemle Zoltán Szekszárdon él. Ott volt, van a művészeti élet hétköznapi történéseiben hallgatóként, énekes közre­működőként és ott van immár református gyülekezetében egyházmegyei lelkészként 1993 óta. •» — Az érettségi vizsga meg­szerzése után Ön a Református Teológiai Akadémiára jelentke­zett 1958-ban, ahol akkor három évet végzett. Más fordulatot vett a sorsa. A közben eltelt évtizedek során nem érezte, hogy valami be­fejezetlen az életében? — Azt éreztem mindig, de azzal együtt, hogy biztosan lesz alkalmam befejezni amit a történelmi körülmények alakí­tottak. Egyre inkább nyilván­való, hogy az embereknek mind nagyobb szüksége van a testi táplálkozás mellett a lélek ápolására, gondozására. Na­gyon féloldalas dolog, ha a lé­lek kimarad. Sok a mentálhy- giénés probléma a világban. Ha nekem módomban van se­gítenem, akkor azt meg kell tennem. Ez is motivált abban, hogy amikor újra lehetőségem támadt a teológiai tanulmá­nyok befejezésére, akkor meg­tettem. — Ez az évtizedeken keresztül való várakozás nem tette-e türel­metlenné? — Az Úristent nem lehet sürgetni. A kapott feladatokat figyelemmel kell kísérni. Az, hogy egy ember mikor érik meg arra, hogy egy feladatot teljesíthessen, rajtunk kívül álló erőktől függ. A hívő em­ber türelmesen kivárja a maga idejét. Ezt a várakozási, a ke­gyelmi időt sem lehet értékte­lenül eltölteni. Akkumulá­lódni kell addig, míg megjele­nik a lehetőség. — A családi neveltetés, vagy valami tapasztalás tette hívővé? — Mindkettő. Nagyon val­lásos családból származom. Mélyen hívő szellemben nőt­tem. A lelki környezetem na­ponta táplálkozott az Igéből. Az imádságos élet mindenna­pos, tennészetes volt. — Úgy tudom, hogy a teoló­giáról a szekszárdi Állami Gaz­daság sertéstelepére került. Éles kontraszt ez a lélek számára. Tudta-e, hogy milyen választ ad­jon az itt megfogalmazható miér­tekre? — Akkor szinte szó szerint értelmezhettem a tékozló fiú bibliai történetét magamban. Igen, felmerült a kérdés, hogy mit tudok én itt kezdeni, mi lehet a küldetésem az élet pe­rifériáján? Ott rám bíztak ak­kor harminc embert. A mun­kájukról kellett gondoskod­nom. Ez talán sikerült, hiszen a külső szemlélőnek mint pél­dául KunSzabó Ferencnek is föltűnt, amit Sárköz című könyvében meg is nevez. Ar­ról ír, hogy több voltam mint termelés-irányító. Akkor ott szaktechnikusként dolgoz­tam, mert a Budapesti Felső­fokú Mezőgazdasági Techni­kumban végeztem, mint az Állami Gazdaság ösztöndí­jasa. Ezután a keszthelyi ag­rártudományi egyetemen sze­reztem diplomát. így elégítet­tem a tudásvágyamat. Ez ugyan még nem az volt, amit a teológián éreztem, de vár­tam türelemmel. — Az Állami Gazdaságból a Fogyasztási Szövetkezetek Me­gyei Szövetségéhez került. — Nem volt sok munkahe­lyem. Úgy váltottam, ahogy a körülményeim diktálták, nem erőszakoltan. 10-15 évet dol­goztam egy helyen. A pol­gármesteri hivatalhoz 3 éve kerültem. E lépés már össze­függött a rendszerváltással. — Ekkor már a családi kör­nyezete is teljessé vált. Mondana néhány gondolatot a családjáról? — Feleségem építésztech­nikus, aki a nehéz körülmé­nyek között is mindig meg­bízhatóan állt mellettem. Há­rom gyermekünk született. Zoltán fiam most ötödéves orvostan-hallgató, Éva lá­nyom matematika-kémia sza­kos egyetemista, Márta első éves joghallgató. Gyerekeim ambiciózus, szorgalmas em­berek. Kötelességtudóak. Ez engem mindennapi hálára is kötelez. — Lemle Zoltánt a zeneked­velő közönség is megismerhette a Szekszárdi Spirituálé és a Szek­szárdi Madrigál Kórus tagjaként. Mit jelent számára az ének? — Az, hogy a hallásom és a hangom olyan amilyen, ezt ugyancsak ajándéknak fogom fel. Talentumnak tekintem, amivel sáfárkodni, elszámolni kell. Az önmegvalósítás esz­köze, a lélek rezdülésének ki­fejezési formája. Ez nagyon sokat segített nekem, amikor a gyakorlati élet kemény kihí­vásaira kellett válaszolnom. Olyan lehetőség volt szá­momra, hogy akkor énekel­hettem Bachot, Hándelt, ami­kor a közvetlen környezetem nem ezt a szellemiséget sugá­rozta. Az éneklés ma is nagy öröm, hiszen barátaimmal a hasonló gondolkodású ember­társaim között lehetek. Általa a lelki környezetem lesz min­dig gazdagabb. Felejthetetlen élmény volt számomra, ami­kor külföldön jártunk és ott, idegenben Magyarországot képviseltük. Számtalan euró­pai városban léptünk fel. Jelet hagytunk magunk után. A nemzetközi sikerek mögött óriási erőfeszítéssel telt munka áll. — A legújabb hírek szerint, mint palástos lelkipásztor most szervezett egy kisegyüttest egy­házi szolgálatra. — Babits Mihályt kell idéznem. Nagyon egyet értek azokkal a gondolatokkal, ame­lyeket ő írt, hogy „mindenik embernek a lelkében dal van és a saját lelkét hallja minden dalban. S kinek lelkében szép az ének, az hallja mások éne­két is szépnek". Ennél költő- ibben nem lehet megfogal­mazni. Visszatérve a talentu­mok gyarapításának köteles­ségéhez. Ez is motivált, hogy a lelki környezetünkben ne csak egymást!" szenvedélytől mentes, vidám alaptermészetű legényember vagyok. Mindent kedvelek, ami az életet szebbé, értelme­sebbé, boldogabbá teheti. Egyre magányosabbnak ér­zem magam. Szeretnék sze­retni és szeretve lenni. Kere­sek egy megértő, vidám alap­természetű, káros szenvedély­től mentes, megfontolt lányt vagy asszonyt 25-35 éves ko­rig. Egy gyermek nem aka­dály. Jelige: „Adj tért a másnak" Most érettségiztem Pécsett. Barátaim ott maradtak, én ki­szakadtam megszokott társa­ságomból. Előttem a nyár, van szabadidőm (talán ez az utolsó kötetlen vakációm) és nyitott vagyok minden tar­talmas program iránt. Baráti kapcsolatokat, társaságot sze­retnék. Várom lányok, fiúk bemutatkozó leveleit, akik ha­sonló helyzetben vannak, s akiknek szintén szükségük lenne társaságra. Pályaválasz­tás előtt állok, érdekel a nagy­betűs élet és olyan fiatalok ta­pasztalata, akik már benne vannak. A hétköznapok em­bere vagyok, átlagos gondol­kodású, külsejű (158/71). Sze­retem a jó filmeket, imádok olvasni, kedvenc zeném az EDDA, kedvenc sportom a kosárlabda, kedvenc nyaraló­helyem Dombori. Szeretek úszni, evezni. Komoly gon­dolkodásúnak tartom magam. Ha meg akarsz ismerni job­ban, akkor írj! „Adj tért a másnak, az újnak. Miért vesz- szen el? Ne félj, attól kevesebb még nem leszel". mint fogyasztók vegyünk részt, de formáljuk, alakítsuk azt. Ezt szolgálja a nemrégen megalakult Gárdonyi Zoltán Kisegyüttes is. Legyünk örömmondó békekövetek. Va­lóban ezt akkor indítottam, amikor a lelkészképesítő vizsga után, a szolgálatra bo­csáttattam. Ezzel egyidőben kaptam a felhatalmazást, a pa­lást használatára és tulajdon­képpen ara, hogy teljesértékű egyházi szolgálatot végezhe­tek. Ehhez hívom segítségül az éneket, verset, zenét a kise­gyüttessel. — Ez az egyházi szolgálat az Ön esetében nem egy állandó gyülekezetben van? — Olyan megbízatást kap­tam, hogy a Tolnai Egyház­megye esperesének legyek a segítségére. Ezt végzem a je­lenlegi munkaköröm mellett. A szekszárdi polgármesteri hivatalban csoportvezető pol­gármesteri titkárként dolgo­zom. Ez meglehetősen sok­rétű, felelősségteljes munka. Nagyon sok hátrányos hely­zetben levő emberrel találko­zom. Ezt kicsit összevonom a lelkipásztori feladatokkal is. Nehéz persze a súlyos szociá­lis gondokkal küzdőknek lelki vigaszt adni ott, ahol materiá­lis segítségre van szükség. — Talán nem alaptalan a megállapítás, hogy a rendszervál­tás a lelkek felszabadításával is járt. Milyennek látja a jövőt, le- het-e ez még szabadabb? — Az embereknek szüksé­gük van a remény felmutatá­sára. Nagyon fontos felada­tomnak érzem ezt. Hitet kell ébreszteni a kibontakozás, a haladás érdekében. — Mindezt melyik bibliai idé­zettel foglalná össze? — Két kedves ige van szá­momra olyan esetre, amikor testileg, lelkileg elgyengülök. Egyik a Pál apostolnak a Fi- lippibeliekhez írt levele ne­gyedik részének 13. verse: „Mindenre van erőm a Krisz­tusban, aki engem megerősít." A másik, az a Máté evangéli­umában található all. rész 28. versében: „Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik megfáradta­tok és megterhettettetek és én megnyugosztlak titeket." — Legyen ez végszó, gondo­lat, amiben mások is megtalálják a lelkűk épüléséhez vezető utat. Decsi Kiss János Fotó. Ótós Réka

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents