Tolnai Népújság, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-21 / 144. szám

1994. június 21., kedd TÁJOLÓ KÉPÚJSÁG 5 Nyarak a Gyönki Galériában Tizenhárom éve - pontosan 1981-ben - volt az első kép­zőművészeti kiállítás Gyön- kön. E történelmi időben ál- lándóságnak számít a kiállítá­sok rendezője, Lönhart Ferenc helybeli népművelő. Mint egyéb vonatkozásban, itt is igényeltetik az egyszemé­lyes megszállottság, hűség, küldetéstudat. Gyönk egyik sajátossága a természeti kör­nyezet szépségén túl a közép­iskola jelenléte. A feltételezé­sek szerint minden szépre, jóra fogékony tizenéves kor­osztály részére eredendően szükséges két olyan „nemzet­közi nyelvnek" a megismerte­tése, mint a zene és a képző­művészet. A gyönki kiállítá­sokról valamilyen rendszeres­séggel lapunk is tudósított már eddig is. Tapasztalhattuk a megnyitó hangulatának minden protokolltól való mentességét. Csak a zene és a képek beszélnek. Igen, így együtt! Jóllehet, a népművelői elképzelés kezdetben hang­versenyek rendezését szor­galmazta, de az élet másként döntött és képzőművészeti tárlatok születtek. Csak ké­sőbb fogalmazódott meg, hogy a mai magyar, a kortárs képzőművészetnek és ezen belül is a festőknek adjanak módot, lehetőséget a bemu­tatkozásra. Ez még tovább pontosíthatóvá lett, hogy a Tolna megyéhez kötődő, itt élő, innen elszármazott alko­tók fogadása lehetséget. Arra a kérdésre egyszerű a válasz, hogy miért éppen a festők e kiválasztottak. Gyönk kiállító- terme leginkább e műfajhoz alkalmas. Évente négyszer gyülekez­hetnek azok, akik érdeklődői, befogadói és megtartói a mű­vészetek, zenei, képi, másként mondva audiovizuális élmé­nyeinek. Ezek általában az őszi, téli, tavaszi hónapokban vannak. Nyaranta viszont azok láthatók, amelyek már a gyönki galéria évről-évre gya­rapodó tulajdonát képezik. A materialistább szemléletű ol­vasóknak említjük csak, hogy szám szerint 45 alkotásról be­szélhetünk. Ha már az anyag­nál tartunk, szólni kellene az anyagiasságról is, hogy mennyibe kerül egy-egy kiál­lítás rendezése. Kellene, de ez félreértések sorát jelenthetné. Lehet-e pénzzel mérni, kife­jezni, arra átváltani mindazt, ami az ízlésformálás, nevelés területén pedagógiai feladat is? Elegendő, ha végiggondol­juk a kiállítások szervezésével járó utazási, szállítási, dekorá- lási költségeket, tiszteletdíja­kat, vagy a nem kötelező kez­deményezésnek számító kép­vásárlásokat. Rangos művészek alkotása­inak sora jelzi, hogy kiállítani is rangot jelent itt. Hosszú lenne felsorolni a 45 művész nevét, közülük szubjektív ér­zések diktálják a következő névsort. Zágon Gyula, Vecsési Sándor, Szily Géza, Újvári La­jos, Molnár M. György, Juhos László, Mözsi Szabó István, Adorjáni Endre, Staub Ferenc, Baki Péter, Végh András, Forster Jakab, Zajác Tamás, Nyerges Éva, Remsei Flóra és folytathatnék. A hogyan tovább kérdésre a közel félszáz kiállítás sikere adja a választ: tovább! Decsi Kiss János Megjelent Hoppál Mihály: Sámánok, lelkek és jelképek. Művelődés- történeti tanulmánykötet. Az anarchizmus ma. Az anarchizmustól az alternatív mozgalmakig. Tanulmányok. Gedai István: Magyar Uralkodók pénzeiben. Mark Twain: Tom Sawyer, a mesterdetektív. Regény. Hermann Hesse: Demain. Regény. Sütő András: Heródes nap­jai. Naplójegyzetek az erdélyi magyarok exodusáról. 1984-1987. Pilinszky János: Beszélge­tések. Szobanövények ápolása. Növényápolás, öntözés, vásárlási tanácsok, átül­tetés. Baily-Farmer: Beszerzés. Stratégia és menedzsment. Hofer-Fél: Magyar népmű­vészet. Ék Erzsébet: Magyarországi viseletek. A honfoglalástól napjainkig. Magyar-né­met-angol nyelvű album. (A fenti könyvek Szekszár- don, a Garay téri Kossuth Könyvesboltban megvásárol­hatók.) Táncterápia Csillebércen Gisella Loren olasz mes­ternő a világon egyedülálló módszerével 1994-ben két al­kalommal nagyszabású tánc­terápia tanfolyamot tartott Magyarországon. Ennek tapasztalatai bizo­nyítják, hogy a sérült gyerme­kekre milyen rendkívüli ha­tást gyakorolt ez a hazánkban még ismeretlen módszer, ami a klasszikus balett és összes táncfajta elemeire, - a testi, lelki harmónia megteremté­sére, - az önbizalom és akara­terő megerősítésére, - a fegye­lemre, önfegyelemre neve­lésre épít. Ezek ötvözetével - amely­hez szorosan kapcsolódik a mesternő rendkívül szuggesz- tív egyénisége - 27 év alatt számtalan mozgássérült gyermeket és felnőttet kezelt sikeresen és gyógyított meg reménytelennek tűnő esete­ket. Giselle Loren Magyaror­szágon is megnyitja intézetét Csillebércen, 1994. július 4-től, amely bentlakásos jelleggel egésznapos foglalkoztatást biztosít. Lesz táncterápia, úszásoktatás, nyelvtanulás, önállóságra, önellátásra neve­lés. A szülők kezdeményezé­sére létrehozott Táncterápia alapítvány célja, hogy a moz­gássérült gyermekek részt ve­hessenek ebben a hosszú tá­von fejlődést biztosító terápi­ában. Ehhez kérik mindazok tá­mogatását, akik szívügyüknek tekintik a sérült gyermekek boldogulását. Június 23-án délután 16 órakor tájékoztató előadást tart a táncterápiáról Székely Anna a szekszárdi Experience Clubban (Szek- szárd, Garay tér, volt tanácsi klub). Minden érdeklődőt várnak, az alapítvány telefon­száma: 06-11-201-6158. Könyvet a diákoknak! Július 24-31. között határa­inkon túl élő magyar középis­kolások részvételével olvasó­tábort rendezünk Cseresz­nyésben. A tábor lakói Tolna megyéhez kötődő írók, költők munkásságával ismerkednek és ellátogatnak a táj irodalmi emlékhelyeire: Borjúdra, Rá­cegresre, Sárszentlőrincre, Simontornyára, Szekszárdra is. Az ismereteken túl olvasni­valót is szeretnének átadni az idelátogató diákoknak: főként klasszikus és mai magyar szerzők műveit, valamint a vi­lágirodalom rangos alkotásait. Tisztelt Olvasó! Támogassa ezt a kezdeményezést. Küld­jön könyvet határon túl élő magyar középiskolásoknak! Adományait a paksi művelő­dési központ könyvtárában gyűjtjük. Magyar Műveltség Szolgálat Alapítvány Mozgássérültek kirándulása A Mozgássérültek Tolna Megyei Egyesülete kirándu­lást szervez július 3-án, vasár­nap a Mecsekbe, Magyarher- telendre. Az egyesület várja Medina, Kistormás, Harc, őcsény, Decs, Szekszárd, Sió- agárd, Zomba, Kéty, Szedres, Kölesd, Tengelic egyesületi tagjainak jelentkezését a szek­szárdi Dózsa György utcai irodában. A buszt díjmente­sen Varga János magánfuva­rozó bocsájtja a mozgássérül­tek egyesülete rendelkezésére. Indulás július harmadikán reggel hét órakor a Gemenc szálló parkolójából. A labdarúgó vb bélyegen Az ókorból számos olyan írásos feljegyzés maradt ránk, amelyben valamiféle, a labda­rúgáshoz hasonló játékról tör­ténik említés. A legrégibb adat szerint a játékot Kínában Kr.e.kb. három évezreddel már játszották. A játékról szóló feljegyzé­sek a történelem során sok változatban jelentek meg, en­nek ellenére a mai futball böl­csőjének Anglia tekinthető. Az 1904-ben alapított Nemzet­közi Labdarúgó Szövetség (FIFA) kezdeményezte a lab­darúgó-világbajnokságok megrendezését, melynek egyik fő előmozdítója Jules Rímet volt. Róla nevezték el azt a trófeát is, az úgynevezett Rímet Kupát, melyért - míg Brazília véglegesen el nem nyerte - mérkőztek a vb-ken. Ma Világ Kupának hívják. A futball mai népszerűségét nem kell hosszasabban ecse­telni. A világ labdarúgói 1994-ben az Amerikai Egye­sült Államokban adnak egy­másnak randevút. Ebből az alkalomból számos ország ad ki bélyeget, bélyegsorozatot. A Magyar Posta háromcím­letű bélyegsorozattal emléke­zik e sporteseményre. Bélyeg­sorozatunk egyik érdekes­sége, túl azon, hogy a labda­rúgást népszerűsíti, kapcso­latba hozza Amerikát a film­művészet és a rockzene leg­nagyobbjainak bemutatásá­val. Az 1994. június 16-án meg­jelent 73,- Ft össznévértékű bé­lyegsorozat Varga Pál grafi­kusművész tervei alapján a Pénzjegynyomda Rt-ben 700 ezer példányban készült. Per- forálási mérete 30x45 mm. Diákmozi A nyári tanítási szünetben, augusztus 22-ig, minden hét­főn fél tíztől ifjúsági filmet ve­títenek a szekszárdi Panoráma Filmszínházban. A látogatók ne dobják el je­gyüket, hanem a név és lakcím feltüntetésével dobják be az előcsarnokban lévő gyűjtőlá­dába. Augusztusban az utolsó előadás előtt tombolasorsolás lesz, ahol pólót, trikót, sapká­kat lehet nyerni. Addig is minden előadáson egy-egy meglepetés-tárgy várja a diá­kokat. Pályázati figyelő 1. / A Nemzeti Kulturális Alap Közművelődési Szakmai Kol­légiumának pályázati felhívása. A pályázat célja a helyi műve­lődő közösségek tevékenységének és a közművelődést általá­nosan érintő szakmai tanácskozások, képzések támogatása. A pályázatok 1994. július 15-ig nyújthatók be. 2. / A Művelődési és Közoktatási Minisztérium az alábbi pá­lyázatokat hirdeti meg: a. ) Pályázati kiírás a halmozottan fogyatékos, továbbá az ép intelektusú és ép érzékszervű, de kapcsolat teremtésében sú­lyosan gátolt gyermek nevelési, oktatási nehézségeinek kezelé­sére. b. ) Pályázati kiírás azon intézmények szakemberei, munka- közösségei számára, amelyekben a fogyatékos gyermekek in­tegrált oktatása, nevelése folyik. A pályázat beküldési határideje: 1994. június 30. 3. ) Az MKE Könyvtárostanárok Szervezete pályázatot hirdet valamennyi iskolatípusban működő könyvtárostanár részére. A pályázat tárgya: a könyvtárostanár pedagógiai szerepének és tevékenységének értelmezése és elemzése a mindennapi gya­korlati tapasztalatokat, módszereket figyelembe véve. Pályázati határidő: 1994. augusztus 31. 4. ) Pályázat Batsányi műelemzésekre. A tapolcai Batsányi Já­nos Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola, valamint a Batsányi János Emlékbizottság a magyar felvilágosodás európai rangú költője Batsányi János életművének népszerűsítésére és alkotásainak elemzése céljából pályázatot ír ki. A pályázók egy-egy Batsányi mű elemzését, értelmezését terjedelmi és te­matikai korlátok nélkül végezzék el. Beküldési határidő: 1994. november 30. A pályázatokról bővebb felvilágosítás kérhető a Paksi Ifjúsági Irodában: Paks, Gagarin u. 2. Tel.: 75/311-646. Nyitva tartás: hétfőtől péntekig 12-18 óráig. Valamint a Tolna Megyei Gyer­mek és Ifjúsági Információs-Szolgáltató Irodában: Szekszárd, Béla tér 6. Tel.: 74/311-928. Nyitva tartás: hétfőtől szerdáig 13.30-16.30 óráig. rw-t A Ajk JA AA TeveNezo Az a jó, ha borul a műsor A televíziózás és a rádiózás - persze csak ha jól csinál­ják - a többi között a pillanat művészete is. A szombaton délelőtt második alkalommal jelentkezett Csellengők című műsor vezetője, Incze Zsuzsa igazán nem panasz­kodhatott: volt alkalma - és mert profi: tudott is - reagálni az eseményekre. A Csellengők ugyanis otthonról elszökött, eltűnt, elkó­borolt gyermekek felkutatásában akar segíteni, láthatólag sikerrel. Ez persze „borítja" a műsorrendet, mert közben van, aki megkerül. Csordogál a műsor: egy apát várnak a stúdióba. Nem érkezik meg, pusztán a vele előre elkészített interjút ad­hatják közre a műsor készítői, ebben azt kéri fiától, hogy jöjjön haza. Megrázó pillanat, amikor közli, hogy amúgy szimpatikus a gyermek vagánysága - mármint, hogy el mert tűnni otthonról - csak baja ne essen a gyereknek. Láthatólag napok óta nem aludt, tudni véli, hogy a kör­nyéken látták a fiát. Ha hazajön, majd együtt nézik a vi­lágbajnokságot - mondja, talán nem is sejtette, hogy mi­lyen közel a találkozás. Az adásba ugyanis már azért ér­kezett későn, mert a fia közben előkerült. Becsületére vál­jék, azért bejött, vállalva ország-világ előtt, hogy a fia tá­vozása mégis csak egyfajta vélemény. (Persze a hazaté­rése is.) Vonalban a fiú, örül, hogy ismét otthon lehet, reggel már le is ment futni. A távozás okairól persze nem esik szó. Nem is tartozik ránk. Incze Zsuzsa tudja, hogy meddig kell elmenni a kérdezésben. A focibajnokság alatt az apának és a fiának talán arra is lesz ideje, hogy megbe­széljék: ki hogy érzi magát és miért? Persze nem minden eset ilyen idilli. Egy másik apa megjegyzi, csak kerüljön a szeme elé a lánya: megpo­fozza. Később kiderül, hogy már meg is történt. Sőt a fiú­nak is lekent egyet, akivel a leány együtt volt. A szökött lánynak otthont adó nagymama azzal védekezett, hogy megsajnálta a szerencsétlen teremtést („Hogy bánhattak szegénnyel otthon?"). A szomszédoknak legfeljebb az volt furcsa, hogy a fiú rögtön az első napon együtt aludt a lánnyal, akit szeret, ez pedig nem illik, meg hogy még éj­jel kettőkor is lehetett hallani, mit csinálnak ... A műsorban elhangzottak a legfrissebb adatok arról, hogy hány gyerek szökik el a szüleitől (többezer évente), hányat köröz a rendőrség kisebb-nagyobb csínytevése­kért, illetve bűnökért. De ez csak átmeneti „nyugalmat" jelent a műsorban, melynek szerkezete akkor borult vég­képp, amikor megkerült egy elveszett kislány: ott áll egy telefonfülkében valahol Pesten a „tizenhárom kerület­ben" ahogy ő mondja, és közli: addig nem megy haza, míg a szülei ki nem békülnek. Incze Zsuzsa most érezheti magát igazán elemében: fél perc van vissza a műsoridő­ből, nincs tehát idő alkudozni. Közli a lánnyal, hogy rög­tön le kell tennie a telefont, megadja a helyet és az időpon­tot, ahol találkozhat az anyjával. (Mintha a szülővel már egyeztetett volna.) Közben mellékesen műsort is vezet, „kiszól" a kamerának, hogy az anyuka is legyen ott a ta­lálkozón. A stáblistát a felénél lekeverik, hiszen picit már túl is lépték a műsoridőt, a déli harangszó késve indul. Kár, hogy a televízió - amúgy meglehetősen unalmas műsor­folyamában - csak hat hét múlva lehet részünk hasonló izgalmakban. .Addig is izgatottan várom, hogy megtud­jam, elment-e a kislány délután háromra a Jászai Mari térre, hogy az anyukájával találkozzon. És főleg: elment-e az anyuka a jó hírrel? Hangyái Krimi-imitáció Ha valaki nem kimondottan focirajongó, márpedig fel­teszem, jócskán akadnak ilyenek is a tévé előtt ücsörgők közt, azok bizonyára kiéhezve várják a két meccs közötti perceket, amikor nekik is származik némi öröm há- ború-dúlta nemzeti médiánk működéséből. Megvallom, én nem tartozom közéjük, ennek ellenére érdeklődéssel ültem le a készülék elé vasárnap este a 40 millió című ma­gyar tévéfilm kezdése előtt néhány perccel. A lélektan va­lahogy úgy mondja: az ember talán húsz percig tud fo­lyamatosan figyelni, ezt követően gondolatai elkalandoz­nak. Nos, - talán nem bennem volt a hiba -, negyedóra múltán önkéntelenül is a műsorújság lapozgatásába fog­tam, amely tapintatosan tévéfilmnek nevezi a produkciót, bár a beharangozás igazi krimit enged sejtetni. A téma va­lóban kriminális: megtörtént eseményt dolgoz fel, a fővá­ros egyik kerületi önkormányzatának kirablását, amely­nek során negyven milliócskával meg is léptek a bizton­sági őrökkel összejátszó biztonsági őrök. Az eseményről a sajtó is beszámolt, a nyomozók szépen megcsípték a ma­gukat profinak képzelő amatőröket. A kérdés ezek után: hogyan lehet egy már lejátszott ügyet izgalmasan újra le­játszani? Mert biztosan lehet, ezt tette az irodalmi krimi atyja E. A. Poe a múlt században, és ezzel próbálkozott a magyar filmrendező, Fazekas Lajos a hatvanas években, felemás eredménnyel. A magyar filmesnek azonban nincs könnyű dolga, ha igazi bűnügyi filmet akar készíteni, el kell hitetnie, hogy ebben a kis közép-európai országban is olyan nagystílű alvilág működik, mint a felhőkarcolók városában, vannak Al-Caponék, Maigret-k, kisvárosi Starskyk és Hutchok kergetik a kábítószercsempészeket. Nekünk azonban csak egy-két balfácán-betörő, néhány skinhead jutott. Talán ezért van, hogy - a Dögkeselyűt ki­véve - nem született igazi magyar krimi, Csöpi, a magyar Bud Spencer is legfeljebb komikus mása az igazságosztó­nak. Ezzel azonban nem lehet elintézni a siralmas vasár­nap esti filmet, ez ugyanis nem volt más, mint az esemény sematikus újrajátszása a rendőrségi jegyzőkönyvek alap­ján. Készítői még arra sem fordítottak energiát, hogy megpróbálják elhitetni velünk: a filmben nem Szerednyei Bélát látjuk, hanem egy veszélyes bűnözőt, és nem a stú­dióban játszódik a cselekmény, hanem az életben, a mi környezetünkben. Egy nagynak tartott filosz úgy vélte, hogy a művészet a megtörtént események utánzása a va­lószínűség alapján. Ez a film legfeljebb egy másik film utánzásának tűnt. Ami valószínűleg egy krimi lehetett. Tóth F.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents