Tolnai Népújság, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-16 / 140. szám

1994. június 16., csütörtök

KÖRNYEZET BARAT

KÉPÚJSÁG 7

Bringásoknak

A Nemzetközi Kerékpáros Találkozót 1994. június 23. és 28. között rendezik meg a Csillebérci Ifjúsági Táborban.

A programból ízelítőül:

Június 23-án táborépítés, elhelyezkedés, majd BMX Free Style Nemzetközi Kupaverseny, valamint a „Kerékpározás Eve" vándorkiállítás megnyitása.

Június 24-én BMX Cross Kupaverseny, Csillebérc Kupa időfutam-verseny, MTB Paralel Slalom Kupaverseny, este sütő- és főzőverseny.

Június 25-én kerékpáros

teljesítménytúrák 200, 150, 100 és 50 kilométeren, valamint KRESZ- és ügyességi vetélkedők.

Június 26-án kerékpáros felvonulás a fővárosban, városnézés, majd este Kerékpáros Parlament.

Június 27-én Triatlon bemutató, Duatlon Csillebérc Kupa, valamint vízibi- cikli-bemutató, görgőpados kerékpáros verseny,

bici-foci és még sok különlegesség, no meg táborzáró buli, meglepetés-koncerttel.

Június 28-án táborbontás és málházás, érzékeny búcsú.

Takarékos tusolófej

Egy szokványos tusolófej percenként 10-18 liter vizet használ el, a belga környezetvédők által propagált takarékos változata ellenben csak 5-7 litert. Ha a vizet az atomerőművek villanyáramával melegítik, akkor a kisebb vízfogyasztás csökkenti a nukleáris hulladékot. Ha gázzal vagy olajjal melegítik, akkor pedig a légszennyeződés lesz kisebb - állítják a belgák.

Táj- és lélekmentő

publikációk

Keressük egymást!

„Levegős"

adóreform

Megjelent az Ökoadók című könyv magyar kiadása. Ezt is bemutatják azon a vitafórumon, amelyet a Levegő Munkacsoport szervez június 20-án 9 órai kezdettel (Budapest, Villányi út 11-13.), neves „zöld" közgazdászok közreműködésével. Megítélésük szerint a gazdasági gondok legyűrésére a legjobb módszer a zöld adók alkalmazása.

Hasznos segítőtársaink

A vörös vércse

Kisebb galambnagyságú, de nyúlánkabb madár, hosszan, a szárnyvégeken túlnyúló faroktoliakkal, agyagvörös, sötét foltozatú háttoliakkal. Csőre hirtelen lekonyuló, jellegzetesen ragadozó kampós csőr. Sárgás lábain erős karmok vannak.

A sólyomfélék családjához tartozik. Kora reggeltől késő estig tevékenykedik. Fészke- lésre szereti az elhagyott épületeket, tornyokat, a Balaton és a folyók mentének földes sza- kadékait, ritkábban az elhagyott varjú, szarka, galambfészkeket, elűzve azok eredeti gazdáit. Május-június táji fészekalja ritkán több négy-öt világos, sűrűn szeplőzött tojásnál.

Mint ragadozómadár, légi vadászatban ügyetlen, ezzel szemben táplálékszerzése közben nagy mestere az egy bizonyos pont fölötti szitálás- nak, a függögetésnek, amikor farktollait kiterjesztve, gyors szárnyverdeséssel szinte egyhelyben megáll a levegőben. Éles szemével így lesi ki áldozatát - a rejtekéből kibúvó mezei egeret, pockot, ürgét -,

amelyre szárnyait összekapva, zuhanva lecsap. Közvetlen a föld felszíne fölött szárnyait újra kierjesztve ragadja meg zsákmányát. Hasonló módon vadászik a nagyobb testű bogarakra; méltán nyerte el az alföldi tájak legjobb sáskairtója címet. A kisebb zsákmányt már röptében, karmai közül kitépdesve falja fel, a nagyobb prédával rejtettebb helyre vonul és gonddal felaprítva (az egérféléket pl. nemritkán ■ megnyúzva) fogyasztja el. Földön fészkelő madarak fiókáira csak mezei egér- és pocokinvázió mentes években fanyalodik. Olykor a faluszéli házak elkalandozó csibéjét is elragadja, ami az egyetlen bűneként róható fel.

„Családi élete" megkapó, szívet melengető. Az anyamadarat zsákmányszerzés után nagy kavarással veszik körül fészekhagyó, de a vadászatban még járatlan fiókái, és különféle cselezéssel akarja mindegyik magának megszerezni a prédát. Egyébként a tojásokat nagyrészt a nőstény kelti ki, mialatt a hím ellátja őt

táplálékkal. A költés után két hétig még a hím hordja haza a zsákmányt, egészben, amit az anyamadár darabol szét gondosan a fiókák részére. így az utódok felnevelésében mindkét fél igen intenzíven részt- vesz és ha az anyamadarat valami baj éri, netán elpusztul, párja felnőtt korig táplálja az ivadékokat.

Hasznos, védett madár. Kö- zép-Európában helyhez kötődő, de keményebb teleken tőlünk délebbre vonul, egészen Afrikáig. Létét segíteni, hasznosságát honorálni csak úgy tudjuk, ha nem üldözzük, nem ártunk neki.

Szakái László

Fotó: Ritzel

Soros Ukrajnában

Otthon

maradni

Soros György szívén viseli a kelet-európai demokratikus átalakulás sikerességét. Ukrajnában a Vidrodzsenyija (Újjászületés) nevű alapítvány irányítja a Soros-programot, melynek célja, hogy otthon tartsa a még meglévő tudományos szakembereket. Tőlük nemcsak nyugatra „vándorolt" a szellemi tőke, hanem a szovjet birodalom is „lefölözte" a szaktekintélyeket és a tehetséges fiatalokat. Soros most először 240, alapkutatásokkal foglalkozó tudósnak adott havi 200 dolláros díjat, a mellettük működő 540 diáknak pedig 75 dolláros ösztöndíjat. Az irányító professzorok két évig kapják a juttatásokat, az első évben összesen 7300, a másodikban 3700 dollárt. Ezt részben műszerekre, részben továbbképzésre és külföldi gyakorlatok fedezésére is fordítják. Ukrajnából korábban csakis a legkiválóbb párttagok juthattak el külföldi tapasztalatcserére.

Nemcsak a reál, hanem a humán ismeretek elmélyítéséért, és a szakmailag jól képzett, semmitől sem félő, de felelős sajtó meghonosításáért is tenni akar Soros, Ukrajnában.

T •• //I / It I

Jövőképünk

A rioi környezetvédelmi konferencián részt vevő országok vállalták, hogy kidolgozzák nemzeti környezetvédelmi politikájukat. Nálunk ez a munka már korábban elkezdődött, és most elkészült a Magyarország környezeti jövőképe című tanulmány első része, mintegy 70 szakember közreműködésével. A kötet a természeti környezet - a levegő, a víz, a talaj, az élővilág, a zaj és a hulladék - jelenlegi állapotát vizsgálva fogalmazza meg a kívánatos és lehetséges jövőbeni állapotot.

Magyarország lépéshátrányban van Csehországhoz, Szlovákiához, Lengyelországhoz képest a környezetvédelmi törvénykezés terén. Fontos, hogy a kormány- váltás ne fékezze a nemzeti program előkészítésének folyamatát!

rr

Kedves Egyedülálló Olvasó! Segítséget ajánlunk önnek a kapcsolatteremtéshez. Adjon esélyt önmagának: mutatkozzon be! Levele - amelynek a végén kérjük, tüntessen fel egy jeligét - megjelenik lapunkban. Hetente sorsolással döntjük el, hogy a következő alkalommal kik mutatkozhatnak be. írjanak az alábbi címre: „őszinte Szó" Társkereső Szolgálat, Szekszárd, Mártírok tere 10. „Keressük egymást!"

Ugyanitt érdeklődhetnek a válaszok iránt munkanapokon 16.30-18 óráig (telefon: 316-722). Vidékieknek - ha kérik, a postaköltség ellenében - elküldik a válaszokat.

Jelige: „I. Mózes 2:24"

31 éves, 187 magas, szőke, kékszemű, sportot, kirándulást, utazást kedvelő, keresztény férfi vagyok. Számomra sokat jelentenek a külső és belső értékek. Viszonylag keveset beszélek, ám a humorom jó. Keresem azt a hasonló adottságokkal és érdeklődéssel rendelkező lányt, aki barátom és talán házastársam tudna lenni.

Jelige: „Remény"

38 éves (186/78), falun élő, szakmunkás legényember vagyok. Szeretem a zenét, a sportot, a természetet és a becsületes embereket. Anyagi helyzetem rendezett, jelenleg is a szakmámban dolgozom. Munkámban szeretem a rendet, ugyanúgy, ahogy környezetemben is. Alaptermészetem vidám, jól esik számomra másoknak örömet szerezni. Szeretnék megismerkedni korban hozzám illő hölggyel, aki szereti a falusi életet, akivel együtt szeretet- ben és egymást becsülve tudnánk élni.

Jelige: „Fátyolhercegnő"

23 éves, 164 magas, karcsú, káros szenvedélyektől mentes, vidám alaptermészetű lány vagyok. Mindent kedvelek, ami az életet szebbé, értelmesebbé, boldogabbá teheti. Szeretek olvasni, tv-t nézni, kirándulni. Szeretem a természetet, a rendet és tisztaságot. Szeretek énekelni, táncolni, zenét hallgatni. Annak ellenére, hogy sok barátom- van, néha nagyon magányosnak érzem magam. Vágyok arra, hogy szeressen valaki, s hogy én viszontszerethessem. Keresek egy megértő, szerető szívű, vidám alaptermészetű, ám meggondolt, káros szenvedélytől mentes társat. Örülnék a fényképes levélnek.

Lelki környezetünk alakítói (1.)

Gyenis István, a fafestő

Ebben a sorozatban olyan Tolna megyei, illetőleg a régióhoz valami módon kötődő embereket - művészeket, lelkészeket, közéleti szerepvállalókat és magányos farkasokat - mutatunk be, akikre érdemes figyelni, mert - akarva vagy akaratlanul - jelentős kömyezetformálók.

Az 57 esztendős Gyenis István egy szociális otthonban él, Tengelicen. Egészsége 10 éve lett oda, azóta rajzol, fest. Az Art 999 elnevezésű megyei amatőr képzőművész egyesület tagja. Körülbelül 50 kiállítása volt már. Képeinek zöme fákat, csonka fákat ábrázol.

•»

— Hogyan került Alsó-Ten- gelicre?

— Eredetileg mezőgazdász voltam, Döbröközön. Aztán Szekszárdra költöztem, megnősültem, és a füszértnél dolgoztam mint árukiadó meg targoncás. De lerobbantam, mind a két lábam trombózisos lett, és el is váltunk. A volt nejem mindent elvitt mire a kórházból hazamentem. Rokonoknál laktam egy darabig, állandó civakodások közepette, a teljes elzüllés határára kerültem. A belgyógyászaton már ismertek az orvosok, többször, összesen 7 hónapig kezeltek ott. Erre a mostani helyemre a palánki elfekvőben várakoztam egy darabig. Hat éve jöttem Tengelicre.

— Jó itt?

— Mit csináljak? Nyomorult vagyok! Apámnak is levágták mindkét lábát... De ez az adottságom, a kezem, megmaradt.

— Mért pont fákat rajzol?

— Van nekem mindenféle képem. A paksi csárdának például készítettem egy halas sorozatot. Vegyes technikával dolgozom: grafika, tus, pasztell, ritkábban akvarell, olaj. De az igaz, hogy legtöbbször fákat rajzolok, mert mide- gyikben különleges élet van, és én azt meglátom.

— Ezek a sérült törzsek, ágak a maga sorsát jelképezik?

— Azt.

— Gyereke van?

— Kettő. Pesten élnek, de nem látogatnak.

— Dohányzik?

— Symphoniát legelek. Nem sokat, 10-15 szálat naponta.

— Iszik?

— Ritkán, mert gyógyszert szedek. Meg a kezem is remeg a piától.

— Kártyázik?

— Néha, ha van kivel. Kof- kázni szoktam - abba' nem lehet csalni - az egyik tolókocsis lakóval.

— Milyenek a hétköznapok?

— Önellátó az otthon. Valaki a sertésekkel foglalkozik, én a virágokat gondozom, mert ahhoz értek, és rám bízták a konyhakert vezetését is, de nem hiányzott. Tavaly is mindent megevett a krumplibogár, mondtam, ha nem permetezik le, nem csinálom. Úgy kell összeszedni az embereket, hogy jöjjenek le dolgozni, aztán könyvelek, naplót vezetek róluk - mert aki kapál, kap párszáz forintot -; semmi kedvem hozzá. Bottal járok megint, a lábam ilyenkor tavasszal-nyár elején, mikor indul a munka, mindig kivan. A kezem meg a gazolás után használhatatlan.

— Hatással van a környezetére?

— Igen, csak rám hallgatnak. Ha lemegyek a kertészetbe, lejönnek még tizen, ha nem, akkor ők se. Néha még a nővérek is hozzám szaladnak, hogy István baj van a része- geskedőkkel. És én megfegyelmezem őket; néha még „dádát" is kapnak.

■— Hány kiló maga?

— 86.

— És gyakori az ilyen dáridó?

— Fizetéskor egy hétig nem lehet aludni. Addig tart a pénz. Ez egy ilyen világ. De énhozzám nem mernek bejönni; tőlem félnek.

— Lopnak is?

— Én mindent zárok.

— A kaja milyen?

— Minél többet fizetünk érte, annál rosszabb. Máma is

az a tojásrántotta! Porzott! Több volt benne a liszt, mint a tojás.

— Mekkora a szobája?

— Úgy háromszor négy méter.

— A bútor kié?

— Az otthoné minden, csak a rádió az enyém, meg a tévébe szálltam be, amikor a fekete-fehéret színesre cserélték.

— Nem sok mindent „halmozott fel". Rajzfelszerelése is csak ez a néhány ceruza, csőtoll és ecset?

— Hát igen. Most is kértem, hogy hozzanak Szek- szárdról fekete tollakat, mert én nem tudok beutazni, hát ideállítanak kékekkel. Mit kezdjek ezekkel? Na mindegy. Ilyenkor azt szoktam csinálni, hogy a fekete golyóstollbetéteket tussal - injekciós tűvel - utántöltőm.

— Egyébként anyagilag hogy áll?

— Még bagóra sem elég ami marad. A nyugdíjam 11 ezer, ebből elmegy otthondíjra 7200, gyerektartásra meg 1800.

— Itt fogja leélni az életét?

— Itt és egyedül. Tudja, akit egyszer a kígyó megcsípett, az azután a gyíktól is fél.

•o

Ül Gyenis István a 12 m2-es szobácskájábán, és apró tollvonásokkal erezi a faleveleket. Rotring tust használ, ha kap. A falon körben sorakoznak a bekeretezett, a mappájában a keretezetlen alkotásai. Már amelyikek éppen nincsennek kiállításon Pesten, Szolnokon, Dombóváron, Kecskeméten vagy Decsen. 1984-ben kezdte, s azóta 300 képe született. Nem éppen ideális körülmények között.

Wessely Gábor Fotó: Degré Gábor