Tolnai Népújság, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-06 / 106. szám
4 KÉPÚJSÁG BONYHÁD ÉS KÖRNYÉKE 1994. május 6., péntek Tartalommá ötvözött színek és formák A közcélú munkavégzésről Bonyhád Város Önkormányzati Képviselőtestülete legutóbbi ülésén rendeletet alkotott, melynek értelmében május elsejei hatállyal havi negyven óra közcélú munkára kötelezhetőek a jövedelem- pótló támogatásban részesülő bonyhádi lakosok. A jövedelempótló támogatás hatezer forint, s azok részesülnek ebben a juttatásban az önkormányzattól, akik már nem jogosultak a munkanélküli segélyre. A rendelet gyakorlati megvalósításáról Kovács Péter jegyzőt kérdeztük, s a következőket tudtuk meg. Körülbelül kétszáz főt érint a városban a rendelet végrehajtása, így hozzávetőleg havi 800 óra közcélú munkára számíthat az önkormányzat. Számíthat, hiszen valószínűleg jópáran megtagadják majd a munkát azok közül, akik feketén dolgoznak, s annak ellenére jobban járnak a munka megtagadásával, hogy azért a mindenkori minibálbér és a jövedelempótló támogatás közötti - jelenleg 4500 forintot jelentő - különbségét megkapnák. Felvetődik a kérdés, hogy megalázó-e egy érettségizett munkanélkülinek az ároktisztítás, vagy éppen a köztisztasági és parkfenntartási feladatok elvégzése. A rendelet értelmében mindenkit a végzettségének megfelelő munkára, vagy eggyel alacsonyabb kategóriába sorolható tevékenységre oszthat be az önkormányzat. így egy érettségizett szakmunkára még kötelezhető, betanított, vagy segédmunkára viszont már nem. Ha valaki ennek ellenére megtagadja a közcélú munkák elvégzését három hónapig elesik a jövedelem- pótló támogatástól is. Ha az önkormányzat nem tud munkát biztosítani az érintetteknek, akkor a támogatás változatlanul megjár a munkanélküli segélyre már nem jogosult, de állással nem rendelkezőknek. A rendelet végrehajtásának feltételeit hamarosan megteremti az önkormányzat, s várhatóan az első megbízatást nyár elején kapják majd az érintettek. Nagy valószínűséggel a közelmúltban ismét az önkormányzat kezelésébe került sportlétesítmények karbantartása, rendbetétele lesz az elsőként megszabott feladat. - nagy Hétfőn délután nyílt meg Buhály József festőművész tárlata Bonyhádon, a művelődési központ első emeleti kiállítótermében. A művészszel a sajátos hangulatú - Dóczi Péter színművész és Lőrinszky Attila előadóművész jóvoltából emlékezetesen színvonalasnak mondható - kiállítási megnyitó után beszélgettünk.- Milyen indíttatást kapott a képzőművészet, a festészet műveléséhez?- Bár középiskolás éveimben is rendszeresen rajzolgat- tam - főként a kollégiumi tanórák alatt nem mondhatom, hogy igazán felfedezte volna valaki is, hogy én művésznek teremtődtem. A családom sem unszolt az akadémiára való jelentkezésre, azt a magam elhatározásából tettem meg. Természetesen azért, volt előzménye is a dolognak. Szerencsémre katonaidőm letöltése közben két olyan sráccal találkoztam, akik már komolyan művelték a festészetet, s akik maguk közé fogadtak teljes értékű partnerként. Az ő bíztatásukra kezdtem komolyabban foglalkozni a festészettel, a rajzolással. Az akadémiára pedig második felvételim után jutottam be.- Kiállításának meghívójából kiolvasható, hogy igen messzire, egészen Moszkváig jutott ösztöndíjasként.- Igen. A Képzőművészeti Főiskola elvégzése után - ahol Szentiványi Lajos és Kokas Ignác voltak a mestereim - 1978-ban kaptam egyéves ösztöndíjat a Művelődési Minisztériumtól, így Moszkvában a Szurikov Akadémián képezhettem tovább magam.- Jelenleg Szentendrén dolgozik a Régi Művészkolónián. Mit jelent ma szentendrei festőnek lenni?- Moszkvából való megérkezésem után kaptam Szentendrén átmenetileg lakást, és műtermet, aztán vagy a szerencsémnek, vagy mesterem közbenjárásának köszönhetően egy másik műteremlakásba költözhettem. Hosszú a történet, a lényeg az, hogy megragadtam, befogadott a művészkolónia, s ma is ott dolgozhatok. Hogy mit jelent ez? Jóformán már nem létezik a klasszikus értelemben vett szentendrei iskola, inkább csak sikknek mondható az, ha valaki Szentendrén dolgozik. Persze a művésztelepen uralkodó szellemiség, és maga a Duna-kanyar változatlanul sokat jelent az ott élő művészeknek.- Essék most szó képeiről. Több festményén visszatérő motívum az öregasszony sziluett. Mi ennek a magyarázata?- Természetesen Nyírtasson, ahol gyermekéveimet töltöttem éppúgy lehetett látni feketébe burkolózott, kendős nénikéket a rájuk jellemző testtartással, mint az ország bármely területén lévő falvakban. Ott ivódott belém a látvány, amit akkor még csúnyának találtam, viszont ami az évek múlásával szépséggé változik egy alkotó művész szemében. Szívesén örökítem meg ezeket az emlékeimet, amelyek úgyszólván univerzálisak. Ennek bizonyságául csak annyit: külföldön sokkal fogékonyabbak a tárlatlátogatók az ilyen képeimre, mint itthon.- Műveinek szinte mindegyikében felfedezni a „lépcsőmotívumot" is. Ez a végtelenséget juttatja eszembe.- Nos, ez furcsa dolog. Szinte mindenki lépcsőnek látja azokat a valóban jellemző csíkokat, ám nem azok. Any- nyiban jogos a megérzése, hogy a teret érzékeltetem vele, s ez még abból az időből maradt bennem, amikor metszeteket készítettem. Annál a technikánál ugye fekete és fehér van, márpedig a teret érzékeltetni a metszetekben is éppoly fontos, mint a festményekben. Ezért használtam a csíkokat, amik azóta festményeimben is hasonló szerepet játszanak.- Éliás Imre megnyitóbeszédében hangsúlyozta, hogy Ön színekben láttatja a világot, s valóban igen nagy koloritás jellemzi munkáit. Emellett azonban formai gazdagság is felfedezhető képeiben.- Sokan készítenek akciódús képeket, s elsősorban a formára helyezik a hangsúlyt alkotásaikban. Én azt vallom, hogy a színeknek és formáknak együttesen kell tükrözniük az alkotó elgondolását, magát a tartalmat. A színt és a formát nem is érdemes külön szemlélni. Együttes alkalmazásuk, s nem az egyik vagy másik privilégiuma teszi frappánssá, kerek egésszé az alkotásokat. Képeimet szemlélve a legtöbben a színeket, érzéseket fedezik elsőként, aztán csodálkoznak rá az alkotásokban fellelhető sajátos formákra. Nekem ez a második, s nem másodlagos felfedezés ad önbizalmat a további kísérletezéshez, alkotáshoz. Bízom benne, hogy igazam van. A Buhály József festőművész alkotásaiból nyílt tárlatot május 18-ig tekinthetik meg az érdeklődők. Érdemes. Csak ismételni tudjuk a kiállítás megnyitóján elhangzott mondatot: A művész alkotásai rólunk, nekünk, értünk szólnak. Nagy László Fotó: Őtós Réka Tv rejtvény Helyes válaszok: 1. A koponya mérgező anyagokat jelent. 2. A hallócsontocska a legkisebb csont. 3. 206 csontból áll az emberi test. 4. A makk- egészségesekre mondják, hogy egészséges, mint a csont. Nyertes: Vértessy József, Bonyhád. Kérdések: 1. Amikor nálunk ebédidő (déli 12.00 óra) van, hány óra van New Yorkban? 2. Mikor készült az első naptár? Mi milyen naptár szerint számoljuk a napokat? 3. Melyik ókori nép osztotta fel a napot 2x12 órára, és az órát 60 percre? 4. Miről van szó? Hatalmas kövekbők álló kör, D-K Angliában, kb. 3500 éves. Talán naptár volt. A kövek 5-9 m magasak és 25-45 tonnát nyomhatnak. Beküldési határidő: május 12. nap • Honnan a pártmellékesek? •Ellopták a falugazdákat? • Ki vesz kocsit és miből? • Mi jöhet Senna után? ...egyszerűen minden Nem eldobott - biztonságban tudott emberek Év végéig megépül majd a konyha és az étkező is Váralján jól járt az önkormányzat az egyházi kárpótlással, hiszen az evangélikus egyház visszaigényelte az egykori iskoláját és a paplakot, ahol akkor a település szociális napköziotthona működött. Persze ez magában még nem jó „üzlet", ám a helyi önkormányzat kártalanítási pályázatot nyújtott be az egyházi kárpótlást követően, s ötmillió forintot kapott az új szociális napköziotthon kialakítására. Egy régi, lerobbant, ám nagy tornácos házat szemeltek ki az otthon új helyéül, s egy esztendő alatt gyönyörűen felújították. A munkákat nem bízták drágán dolgozó építőipari cégekre, hanem saját építőbrigádjukat, és az őket ezidőre segítő öt közhasznú munkást alkalmazták. Igaz, a pályázati úton szerzett pénz nem fedezte teljesen a kivitelezés költségeit, ám idén megkapják a szintén megpályázott céltámogatást is, aminek segítségével az új napköziotthon mellé 150 adagos konyhát és tálalót építenek. Szendrei Mihálynétól, Sárikától - ahogy az otthon vezetőjét a hétközben ott élő, és napközben bejáró idős emberek szólítják - az új otthon működéséről kérdezve megtudtuk, hogy a régi épületben is minden szolgáltatást megkaptak az otthon látogatói, ám az új környezet - amit még szoknia kell mindenkinek - összehasonlíthatatlanul szebb, mint a régi. Egyébként a legnagyobb gondot az étkeztetés okozza. Jelenleg a helyi vendéglős szállítja az otthonba az ebédet, míg a reggelit és a vacsorát helyben készítik. Az ideiglenes tálaló és étkező között azonban a gondozónők akiknek rengeteg más feláda- tot is el kell látniuk - naponta több kilométert talpalhatnak, hogy ne elhűlt étket tegyenek a többnyire idős emberek elé. Az épületben, ahol hat szobát alakítottak ki, még nem minden helyiséget tudnak rendeltetésszerűen használni, s a végleges megoldást a várhatóan év végéig megépülő konyha és tálaló adja majd erre a problémára. A konyha elkészültével azonban nem csak ez a probléma oldódik majd meg, hanem lehetőség nyílik arra is, hogy a település oktatási intézményei is onnan kaphassák majd az ebédet. Az otthon lakói és a rendszeresen bejárók egyébként nem úgymond eldobott emberek, hiszen a hétvégeket mindegyikük valódi otthonában, családjával tölti. Az otthonba azért járnak, hogy közösségben és egyben biztonságban lehessenek nap-, illetve hétközben. - nagy - - ótós Zene, tánc Az elmúlt hétvégén került megrendezésre Bonyhádon az első Völgységi Német Nemzetiségi Találkozó. A tervek szerint hagyománnyá váló, sok tánccal, zenével, nemzetiségi hagyományőrző együttesek és tánccsoportok felvonulásával közönséget szórakoztató eseményen készítette a mórágyi néptánccsoportról felvételeit Gottvald Károly.
