Tolnai Népújság, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-31 / 126. szám
4 »ÚJSÁG TAMÁSI ÉS KÖRNYÉKE 1994. május 31., kedd Hagyaték A városházán hallottuk Ezúttal szomorú hírt hallottunk elsőként: június 2-án, csütörtökön délelőtt 11 órakor lesz Würtz Adám háromszoros Munkácsy-díjas grafikus- művész, érdemes művész temetése a tamási római katolikus temetőben, ahol végakaratának megfelelően helyezik örök nyugalomra. Ugyanezen a napon délután emlékkiállítás nyílik a Tamási Galériában Würtz Adám műveiből és ekkor adják át özvegyének a képviselő-testület által a közelmúltban odaítélt Pro Űrbe Tamási kitüntetést. Korábban már beszámoltunk ezen az oldalon arról, hogy a város másik híres szülöttének, az USA-ban elhunyt Könnyű Lászlónak a hagyatékából az özvegye több festményt és könyvritkaságot ajándékozott az önkormányzatnak. Nos, ezek a műalkotások június első napjaiban érkeznek meg a tengerentúlról, majd a szükséges formaságok - vámkezelés stb. - elintézése után kerülnek Tamásiba, ahol lehetővé teszik a megtekintésüket. Erről beszámolunk. Július 1. napjától hatályon kívül helyezte a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium azt a miniszteri együttes rendeletet, amely a közterület-használat eddigi szabályait tartalmazta. Ettől az időponttól kezdve a helyi önkormányzatoknak kell rendeletben szabályozniuk ezt a témakört, így ennek eleget téve elkészült a helyi rendelet tervezete, amelyet várhatóan a júniusi testületi ülés tárgyal majd meg. Az eljárási szabályok nem változnak, az engedélyezés továbbra is a jegyző hatáskörébe tartozik, míg a használatot a közterület felügyelők ellenőrzik. Az önkormányzat és a MÁV illetékeseinek megállapodása alapján remélhetőleg rövidesen eltűnik a városképi szempontból erősen kifogásolt őrház a Koppányparti üzletsor tőszomszédságából, a helyére az üzletekhez parkoló építését tervezik. A falu akarja Szakályban Lesz Kaposmenti fiatalok találkozója! A döntéssel bírók nem érezték a szükségét annak Szakályban, hogy egy régi hagyomány, a Kaposmenti fiatalok találkozója folytatódjék, ezért a helyi vállalkozók és fiatalok összefogtak, közvéleménykutatást végeztek, összejöttek, aztán úgy döntöttek, nem múlhat ki egy huszonkét éve (!) tartó rendezvény. Leültek - az önkormányzat meghívott képviselői nélkül(!) -, aztán nemcsak ötletbörzét tartottak, hanem anyagi felajánlásokat is tettek. Ki-ki tehetsége szerint. Szóba került egy alapítvány gondolata, ami meglesz, de az idő rövidsége miatt ezt későbbre halasztották, a tőkét viszont már gyűjtik hozzá éppen a május 11-én rendezendő májusfatánccal. Olyan lesz ez - mondják -, ahogy a nagykönyvben meg van írva. A polgárőrség állította májusfát megmásszák, utána kiszedik, majd egy jót táncolnak a tamási Ignácz György és zenekara muzsikájára. A mozgolódás hírére összehívták az amúgy kezdettől széthúzó döntéshozókat egy rendkívüli ülésre, ahol végül is úgy határoztak, huszonötezer forinttal megtámogatják a rendezvényt. Igenám, de a vállalkozók adománya meg ez kevés - a tavalyié százhúszezer volt és most is annyiból szeretnék kihozni -, ezért a lelkes fiatalok végigjárják az utcák lakóit és gyűjtenek. Úgy tapasztalják, lakosság akarja a találkozót. A Kossuth utcában ötezer forint folyt be, a többit ezután járják be. Várják a támogatókat, olyanokat is, akik nemcsak anyagiakkal, hanem szállítással vagy egyéb módon tudnak segíteni. Nagyjából összeállt a program . június 22-én délelőtt sport - serdülő, női, férfi foci - ügyességi versenyek lesznek - nevezés a helyszínen -, láthatnak majd fogathajtást, Citroen találkozót tartanak gazdag programmal, szaktanácsadással, délután színes folklórműsoron szórakozhatnak - egyelőre - a gyönki és a zom- bai remek együttesek előadásán. Bemutatkozik majd három-négy amatőr rockzenekar is, este pedig a hagyományos bállal zárul a nap. A rendező bizottság tagjai a lakossággal összefogva megmentenek egy hagyományt, ám velünk együtt nem értik, hogy merülhetett fel a lét vagy nemlét kérdése. Az is talány számukra, hogy miért szűnik meg egy jól bevált Kaposmenti fafaragótábor személyi ellentétek miatt. Elgondolkodtató az is, hogy az említett táborokban elkészített alkotások miért olyan élhanyagoltak, amilyenek. Nem folytatjuk a sort, helyette azt mondjuk: bízunk abban, hogy a mai lelkes cselekvőké a jövő. Már a holnap is!- ékes lászló Megcsonkítva máj d kivágatva A telefon hosszan szólt, s amikor felvettem, a vonal végén Hadfy Béla tolnanémedi szövetkezeti elnök, alpolgármester jelentkezett. Felindult volt, hiszen a településen átvezető 61. számú főútvonal korszerűsítésekor kárt okoztak neki és másoknak is, ugyanis egy csomó zajszűrő, porszűrő fát ki kellett vágni az utcában. Az oka nem volt más ennek, mint az, hogy beljebb tették a villanyhálózatot, és a DÉDÁSZ dolgozói aztán jó szokásukhoz híven alaposan megcsócsálták többek között a Hadfy Béla előtt virágzó meggyfákat. Koronájuk kétharmadát eltüntették, így ki kellett vágni azokat tövestül. Igaz, a nem éppen mestermunkáért elnézést kértek tőle az áramszolgáltató emberei, de azért az alpolgármester nehezményezett néhány dolgot. Azt történetesen, hogy az önkormányzat miért nem hívott össze utcagyűlést, amikor falugyűlésen igényelte a lakosság; miért nem földkábellel oldották meg a villanyvezetéket. Hadfy Béla szerint lehetett volna módosítani a terven, így ugyanis ott világítanak az utcai lámpák, ahol nem kell. Az áramszünetről kaptak tájékoztatást - mondotta az alpolgármester, de ha megmondják, mire számíthatnak, akkor megértik azt is. Megkerestük az ügyben Miklós Lajos polgármestert is, aki elmondta, az érintett lakókkal megbeszélte a dolgot, Hadfyék esetében pedig azt mondták neki az áramszolgáltatósok: lehet, hogy valamit kell nyesni a fákból. Barbár munkát végeztek aztán. A polgármester szerint a közművek miatt kellett oda tenni a villanyoszlopokat, ahol most vannak, a földkábel pedig egyrészt pénz hiánya miatt nem alkalmazható, másrészt pedig azért, mert erről a hálózatról látják el árammal az utca mindkét oldalát. Az utcai lámpák - a polgármester szerint megvilágítják azt a részt, amire szükség van. No comment.- él - Fotó: gk Orömködő „vagabundok" Vagabund. Valahogy úgy van vele az ember, ha nem ismeri a szó jelentését - azt, tudnillik, hogy csavargó -, akkor is megtetszik neki. Talán éppen a hangzása, játékosságra alkalmassága miatt. De ha a tamási Vagabund zenéjét is hallja az ember, akkor szintén megfogja valami. Nos, mivel ez utóbbival többször szerencséltettünk, egy kis beszélgetésre invitáltuk Bíró Jenőt, az együttes vezetőjét, a tamási zeneiskola rézfúvós tanárát. — Három éve alakultunk, főleg tamási fúvós tagokból állunk és a magunk szórakozására akartunk zenélni, de hamarosan megkerestek bennünket a gyönki művelődési ház tánccsoportjától, aztán azóta is jó a kapcsolatunk, rendszeresen járunk velük. — Honnan származik a csapat, a zenekar elnevezése? — Megtetszett - azóta már másoknak is, idehaza és külföldön egyaránt - és kifejezi azt, hogy német zenét játszunk. — Engem a többszólamú- ság, a kedves dallam és a ritmus fog meg a német zenében. A zenész számára mi a vonzó benne? — Ugyanezek. Egyébként magyar számokat is játszunk. Amikor Németországban vagyunk - szeptemberben megyünk egy fesztiválra, idén már harmadszor Grisembe, ahol a Gyönkről kitelepítettek élnek -, akkor ott igénylik a magyar népzenét. A repertoárunkon lévő sváb dalok az eredetit jelentik, ugyanis a magyarországi német népzene mellett Németországból is kapunk népzenét, de ma élőt is, mellette pedig mindaz a német sláger rendelkezésünkre áll, ami az RTL-en a Heimat Melodie-ban hallható. — És itthon mit hallhat, mire táncolhat a közönség? —• Fellépéseink táncegyüttesekhez kötődnek. Igaz, a lagzi vagy a bál pénzt hozna, de nagyon nagy munkát is jelentene. Mi örömködésnek tekintjük a zenét, jó barátok vagyunk a zenélésen kívül is. Kik ezek a jó barátok és hol lesznek hallhatók legközelebb? — Pőcz József, Tanai Sándor, Balaskó János, Görgei Zoltán, Salamon Zsolt, Kiss Sándor és én. Legközelebb június 18-án játszunk Udvariban és jó lenne Tamásiban is fellépni a strandon, mert bár helybeliek vagyunk, de itt ismernek bennünket a legkevésbé.-él- Fotó: gottvald Címer, virágokból Faragott emlékhely Szárazának? A Honvédelmi Minisztérium Kulturális Főosztálya képzőművész és fafaragó tábort szervezett a gödi honvédségi csapatpihenőben. A május 23-án kezdődött és tíz napig tartó nemzetközi táborban - a környező országokon kívül Franciaországból és Hollandiából is hívtak alkotókat - a festők, grafikusok mellett elsőként vesznek részt a fafaragók, akiknek a művészeti vezetője a Szakályban született, oda ezer szállal kötődő Törő György Szekszárdon élő alezredes, fafaragó népi iparművész. Az alezredes irányításával Tolna megyei meghívottak dolgoznak, név szerint Németh Lajos fafaragó Nagydo- rogról, Szollár Zoltán asztalos, fafaragó Szekszárdról és Makrai Béla fafaragó Hőgyészről. Ellátásukról és az anyagról a Honvédelmi Minisztérium gondoskodik - a Gemenc Rt. Pörbölyi Faüzeméből szállították a helyszínre - és információnk szerint azoknak a kisebb településeknek készítenek köztéri I—II. világháborús emlékhelyeket, amelyeknek objektív akadályok miatt eddig még nem volt lehetőségük állítani. Legfrissebb információnk szerint a II. Világháború Tolna Megyei Halottaiért Alapítvány kuratóriumának vezetése Szárazdot terjesztette fel egy köztéri emlékhely elnyerésére és a Honvédelmi Minisztérium Honvéd Hagyományőrző Irodája méltányolja a kérést. Értesüléseink szerint az I. és II. világháborús emlékhelyek mellett más alkotások is kikerülnek Gödön a Törő György vezette Tolna megyei fafaragók keze alól és azokat köztereken, honvédségi óvodákban, üdülőkben helyezik majd el. Egy simontornyai vállalkozó, Enesei Józsefné virágkereskedő igen sokat áldoz a nagyközségért, a közterek szépítésért. Teszi mindezt szívjóságból. Néhány hete a lelkes lokálpatrióta a várral szemben szőlővirágból, kéknefelejcsből, bársonykából és kőrózsából elkészítette a település címerét. Szépen is mutat majd az, ha a virágot szerető egyes helyiek - a kőrázsától eltérően - nem a virágcímerből szerzik be kertjük díszeit. Felvételünkön Kazi Károlyné az önkormányzat alkalmazottja locsolja a virágokat. Fogalmazására Tanulmányi kirándulás Gyulajra Május 18. Ezen a napon 4. aés4.b osztály elment kirándulni. Gyulaj, az erdőgazdaság volt a célpont. Vezetőnk, Fonyó András vadász mindent elmondott nekünk az erdőről és a benne élő állatokról, növényekről. A fóvadászháznál Gábor Csaba trófeákat mutatott be és láthattunk a legfiatalabbtól a legidősebb agancsig mindefélét. Onnan lehet tudni, hány éves a dám, hogy meg kell nézni a fogait, mennyire koptak el. A fővadászháztól egy szép tóhoz mentünk, ahol íjászbemutató következett. Viki néni is lőtt egyet és majdnem eltalálta a táblát. Mindenki tapsolt. Nemsokára túrára indultunk. A tanító nénik próbálták csitítgatni a gyerekeket ezekkel a szavakkal:„Ha csöndben maradnátok, talán láthatnánk vadakat." A fiúk rókalyukat is találtak. A Péter a lábát is beledugta, de semmi. Róka nem volt. Rövid játék után beszálltunk a buszba és a elutaztunk tamási parkerdőbe. Itt tó is volt ebihalakkal. A fiúk azokat fogdosták. A Rita labdája kétszer beleesett a vízbe, de azért meglett. Ezután egy várva várt pillanat következett: elmentünk fagyizni a városba - végre lehűthettük magukat. Egy kicsit elszomorodtunk ugyan, amikor megtudtuk, hogy hazafelé nem Lengyel és Bonyhád felé visz az ütünk, de azért jól éreztük magunkat. Élményekben gazdag, csodálatos kirándulás volt. Köszönjük a Gyulaj Rt. vezetőinek és vadászainak a lehetőséget. Ballabás Dóra-Szabadi Nikoletta 4. a osztály, Szekszárd, 2. Sz. Általános Iskola
