Tolnai Népújság, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-28 / 124. szám
12 MÉPÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1994. május 28., szombat — Sokaknak mosolyogni támad kedvük, amikor hallják, hogy te a Szovjetunióban tanultál. — Sokan voltunk testvérek, és gondoltam, megszabadítom anyámat egy komoly gondtól. Egyetemistaként voltam kint - állami ösztöndíjjal - , '70 és '75 között, Lemberg- ben, a mai Lvovban. Két helyre lehetett abban az évben pályázni, NDK-ba és Szovjetunióba. Számítógépes mérnöknek tanultam, elektromérnökként végeztem. — Itthon mihez kezdtél? — Egyrészt műszaki fordításokat csináltam, éz tartott közel tíz évig, mellette pedig elég aktívan zenével kezdtem el foglalkozni. — A neveddel később találkozhattunk a Bizottság, VHK, Beatrice, Csiga Biga formációkban. Milyen megfontolásból csatlakoztál ezekhez a zenekarokhoz? — Már gyerekkoromtól zenéltem tangóharmonikán, majd klarinéton tanultam még zsenge általános iskolás koromban. Tehát rendelkeztem egy ilyen népdalos, magyar nótás zenei műveltséggel, ami aztán később is nagyon meghatározó volt. '75 után különböző amatőr zenekarokban élesítettem a karmaimat, sok műfajt végigjátszottam. Jó iskola volt, mert a punkzenétől a diszkóig, a westcoast műfajain át sokmindent megismertem. Hogy mi az, amit nekem nem érdemes játszanom, amit már feltaláltak a világon. — Egy bulgáriai tolmácsoláskor vágott mellbe a balkáni népzene, és miután hazaérkeztem, rögtön balkáni népzenét kezdtem el feldolgozni elektronikusan. Ez akkor persze süket fülekre talált, teljesen elsikkadt. Valami amatőr országos versenyre neveztünk be, ahol a legrosszabbakat mondták az együttesről. Később rájöttem, hogy az ilyen hivatalos rendszert legjobb bosszantani. Végül is a Bizottság egy kimondottan zsűrik felbosszantására alakult zenekar volt. Bár én alapítottam, nem sokáig maradtam benne, mert Wahorn András három hónap elteltével kitett, aztán utána a következő erős akaratú legényt is leépítette .. . — Néhány hónap elteltével a Beatrice-be és a VHK-ba kerültem párhuzamosan, de igazából egyik sem felelt meg az egyéniségemnek. A VHK abban az időben még túl szélsőséges, avantgárd közegben mozgott, a Beatrice meg túl populáris volt és nagyon angolszász divatokat követett. — A Beatrice-t abban az időben gyakorlatilag betiltották. A Csiga Biga hogyan működhetett? — A Csiga Bigát, mint mesezenekart adtam el az ORI-nál, azt mondtam nekik, hogy Halász Judit stílusában fogok játszani. Be kellett még adni harminc saját szöveget: harminc magyar népmese szöveget írtam le. Kaptam is egy engedélyt, amivel a Fe- róék - miután visszajöttek nyugatról - éltek is, ezen a néven játszottak egy ideig. — Mi a rocksámánkodás lényege? — Számomra talán az ebből a legfontosabb gondolat, hogy a nyugatiak a maguk zenei törekvéseit ősi hagyatékra vezetik vissza. Ezt jól lehet látni, amikor például Mick Jagger Woodstockban felrángat egy sámánt a színpadra és vele együtt ad elő egy iksz dalt. Ok is tisztában vannak azzal, hogy a zenéjük gyökere a pogány ritualisztika világáig nyúlik vissza. Itt keleten sokkal komolyabb pogány zenei gyökerek lelhetők fel, hiszen aki ismeri egy kicsit a magyar pogány hit történetet, az tudja, hogy pont itt volt az a választóvonal, ameddig a klasszikus eurázsiai pogány hit kiterjedt. Én valahol azt akartam deklarálni, hogy ha mi csinálunk egy új magyar zenei világot, akkor nem a Rolling Stones vonalát folytatjuk, hanem saját hagyományunknak a vonalát az ősi időktől fogva. Ez volt tulajdonképpen a sámánságnak a gondolata, és ezt enyhe külsőségekben is kifejezésre juttattam. — A zenészközeg hogyan fogadta a próbálkozásaidat? — Volt egy vékony kísérletező réteg, amelyik tudott erről, voltak szimpatizánsok a hagyományőrzők köréből, és volt a nagy szakma, amelyik nem nagyon vett tudomást az egészről, inkább egy ilyen bolondnak nézett. Mindig egy marginális figurának akartak beállítani, én meg mindig éreztem, hogy bár sok csiszolatlanság van az én dolgaimon, mégis valahol ilyennek kellene lennie a centrális vonulatnak Magyarországon. És nem a Depeche Mode és a Rolling Stones másolásának. — Azt mondják, nem nagyon lehet téged beterelni a stúdióba, hogy normális körülmények között vedd fel a dolgaidat. — A legtöbb stúdió futószalag rendszerben dolgozik, rockipari módszerekkel. Ilyen körülmények között és ilyen elvárásokkal képtelenség komoly, mély, időtálló dolgokat csinálni, ugyanis ahhoz laboratóriumi körülményekre van szükség. Én inkább egy félprofesszionális módszert választottam azzal, hogy magam építettem stúdiót, barkács jelleggel. — Ez Leányfalun van. — Igen, egy erdőben lakom. Az áramfejlesztőmet Ba- betta motor hajtja. Út nincs, így a szomszéd tanyák felől elég romantikus a megközelítés, de ha valaki a „könnyebb" utat választja, az sem egyszerűbb, mert ott meg sziklákat kell megmászni. — Igaz az, hogy telente gyakran taposod a havat mezítláb? — Igen, egyébként is egészséges életmódot folytatok. A tanya, no és a Duna viszonylagos közelsége pompás lehetőség erre. KRZ Fotó: Degré Gábor Marlboro Music Rock-in '94 Döntő: egy hét múlva Befejeződtek az elő- és középdöntők a Marlboro Music Rock-in '94 tehetségkutató versenyen. A több mint háromszáz zenekarból mostanra hárman maradtak állva: a szegedi Nevergreen, a debreceni Necropsia, valamint a budapesti Kézi-Chopin. A döntő június 3-án lesz az E-Klubban, itt derül ki, hogy ki nyeri a fődíjat, egy PolyG- ram lemezszerződést, illetve egy magyarországi koncert turnét. További értékes díjakkal is gazdagodhatnak majd a döntő részvevői, például hazavihetnek Sony hordozható videokamerát, Gibson Nighthawk gitárt, Marshall erősítőt, Zildjian cintányérokat, Sonor dobot és egyéb hangszereket. A döntő sztárvendége a Kispál és a Borz zenekar lesz. A Nevergreen idén márciusban alakult. Az együttesből ketten külföldről jöttek, a másik két tag szegedi. Heavy metal/hard rock stílusban utaznak. A Necropsia 1992 óta él. Zenéjükben „többféle stíluselem keveredik szétvá- laszthatatlan, sajátos elegyet alkotva". A Kézi-Chopin viszont már tizedik éve működik. Erős oldala a szövegvilág, köszönhetően Legát Tibor énekes-szövegírónak. Klubtumé A Gyár Újra itt A Gyár - szólhatna akár így is a régi sláger, hisz' ismét kinyitott a pécsiek egyik kedvelt szórakozóhelye. Mikor beléptünk, azt hittük, rossz helyen járunk, de az ott levő néni háromszor is megesküdött rá, hogy ez A Gyár és hogy itt lesz a koncert. A hely ugyanis olyan minőségi változáson ment át, hogy aki ismerte régen és látta a mostani állapotban, az kénytelen elcsodálkozni. Új, igényes bárpult, klinker téglával kirakott falak, asztalok, székek, tisztaság. Tervezik egy kerthelyiség létesítését is. Néhányan úgy vélik, hogy túl jó lett a hely, túl steril, de majd az idő segít ezen és ront egy kicsit rajta. A Gyár nagy előnye, hogy rendkívül tágas, ezért az ember nem érzi úgy magát, mintha egy letakart hamutartóban lenne. Pécs városa most két hasonló jellegű és profilú rockmulatóhellyel rendelkezik, viszont igény - úgy tűnik - csak egyre van. Hogy melyik győz, azt a közönség dönti el. Ha rajtam múlna... De ez egy másik történet! -pogácsaírott képek Európa démonai Vajon milyen okok következtében söpört végig a középkori Európa nagy részén az az őrjöngés, mely a történelembe boszorkányüldözés néven vonult be? A kérdés nem álságos, mint gondolnánk, és egyáltalán nem magyarázható olyan nyilvánvalónak tűnő klisékkel, mint „sötét középkor" és „emberi butaság". Norman Cohn műve, mely most jelent meg a Corvina kiadónál, alcíme szerint a boszorkányüldözés történetét lenne hivatva áttekinteni, ám az olvasó sokkal inkább egy oknyomozó kultúr- és eszmetörténet részesévé válik az Európa démonai című könyv lapozgatása közben. A tudományos igénnyel megírt kötet alkotója többek között kimutatja: a „boszorkányság" vádja már ismeretes volt a római időkben is, igaz, akkor az éppen meg- alalkuló óskeresztény közösségeket illették a rituális gyilkosságok és a szerelmi orgiák vádjával. A keresztény középkorban mindez a visszájára fordult: ekkor a különböző szakadár csoportokat vagy eretnek szektákat gyanúsították meg hasonló üzelmekkel. Ez a szívósan élő és tudatosan táplált „hagyomány" - a maga bünbak- teremtő és kisebbségellenes mechanizmusával együtt - a boszorkányüldözések nagy évszázadaiban, a XVI-XVII. században teljesedett ki. „Egyvalamit pontosan tudunk" - írja Cohn, mintegy összegzésként - „azt, hogy ez, egészben nem holmi cinikus akció volt. Bár az anyagi nyereség vágya és a szándékos szadizmus nem minden esetben zárható ki, a legfőbb indítékot nem ezek szolgáltatták, hanem a vallási buzgóság." Szeri Árpád II. Blues- és Rockfesztivál Tavaly igen színvonalas fellépő gárdájával emelkedett ki a koncertdömpingből a paksi Blues és Rock Fesztivál. Idén, ha lehet, még egy lapáttal rátettek a szervezők, hiszen a június 17-18-án zajló eseményre szinte a teljes magyar blues élvonal hivatalos. A helyszín most az Energetikai Szakképzési Intézet. A tucatnyi meghívott között ott lesz például a Hobo, a RABB, a Herfli Davidson, Deák Bili, Tátrai, és Frenreisz is. Ezúttal is lesz halfőző verseny, foci, borbemutató. Apróhírek Ősszel megjelent a Stage Power, a hajdani három nagy lemez összefoglalása, tavasz végén az „Ez az élet Babolcsai néni" című új anyag, a visszatérés következő állomása pedig június 11-én lesz, a Fradi-pályán, ahol a P. Mobil nyolc év után ismét színpadra lép. Az ígéretek szerint, a koncert látványelemei, a fény- és hangtechnika olyan színvonalú lesz, amilyet hazai rockzenekar még nem produkált. A koncertről egyébként a Magyar Televízió felvételt készít. 16 A keddi szekszárdi sZUG- gesztiónak is lesz kötődése a P. Mobil koncerthez, ugyanis a belépőt vásárlók közül ketten egy-egy Fradi pályára szóló ingyenjeggyel lesznek gazdagabbak. Egyébként is érdemes lesz kedden 20 órától a ZUG-ba látogatni, hiszen az egyre jobban nyomuló szegedi Nyers zenekar ad fergeteges koncertet. « Ma 20 órától a Másfél zenekar lesz a ZUG vendége. ZUG-tárlat Molnár Éva: Gazdag menyasszony. Egy mozdulatban, egy testtöredékben, egy kompozícióban benne van minden, amit a kétszavas cím jelent. A biztonság, a tartás, a birtoklás tudata némi felsőbbrendűséggel. -BP.Wave A vonósnégyesről többségünknek négy frakkba öltözött ember jut az eszünkbe, akik átszellemült arccal böngészik a kottát a Zene- akadémián, a kellően kiöltözött és műértő közönség pedig áhítattal figyel. Ki számítana arra, hogy a képzett zenészek egyszerre csak a húrokba vágják vonóikat és Jimi Hendrixet kezdenek játszani. Ezt cselekedte a Kronos Quartet, melynek repertoárján egyébként többnyire a XX. századi zeneszerzők művei szerepelnek, például Philip Glass, Steve Reich, de adtak ki egy lemezt ma élő, fiatal afrikai zeneszerzők darabjaival is. Ók arról jutottak eszembe, hogy május negyedikén a Balanescu Quartet adott koncertet Budapesten. Nem, nem a Zeneakadémia patinás falai között, hanem a pop, rock, heavy metal, és jazz rendezvényeknek helyt adó városligeti Petőfi Csarnokban. Ez már a második fellépésük ezen a helyen, legutóbb is, akárcsak most, egy új lemez bemutatója volt az apropó. Akkor sokakat a kíváncsiság vitt el, hiszen a hír - miszerint az elektronikus zene egyik nagy őse, a Kraftwerk együttes szerzeményeit írták át és adják elő hagyományos vonósnégyessel - megelőzte őket. A jegyárak egy év alatt az ötszörösére mentek, de még így is totális telt ház fogadta a zenekart, melynek repertoárján ezúttal főleg a Luminitza című, saját szerzeményeket tartalmazó album darabjai szerepeltek. És ezek bizony nagyon jó darabok. Többségük a román származású zenekarvezető Alexander Balanescu és a másodhegedűs Clare Connors kompozíciói. Jellemző rájuk a repetitív, mini- málzenei fordulatok használata, valamint az igen erős kelet-európai irányultság. Ez utóbbi egyébként a szerzemények címeiből és az időnként megjelenő narritatív szövegrészekből is kiderül, amelyek a zenekarvezető szájából hangoznak el, valami meghökkentően furcsa angol kiejtéssel. Tartalmuk a kelet-európai társadalmi és politikai változásokra akarja felhívni a hallgatóság figyelmét. A rendkívül szuggesztív előadás fontos része a látvány is, amelyhez elmaradhatatlanul hozzátartozik Alexander Balanescu abszolút konfekció kalapja, amelytől egy pillanatra sem válik meg, s mintegy védjegyévé vált, miután lemezeinek borítóin is központi helyen szerepel. A zenekar tagjai - a csellistát kivéve - állva zenélnek, a színpadon kevés mozgás, feszes figyelem. Néhány transzparens és zászlószerű fehér vászon nagyon tudatos tematikával megvilágítva. Néhány egyszerű dolog ötletgazdag kombinációkban. Kissé bátortalanul mondtam korábban azt, hogy a Luminitza a Balanescu Quartet eddigi legjobb lemeze, hiszen korábban ők is olyan zeneszerzők darabjait játszották, mint a már említett Philip Glass, vagy Michael Nyman (a Greenaway filmek sztárzeneszerzője). Nem is beszélve a híres és hírhedt Kraftwerk és Talking Heads feldolgozást tartalmazó albumról, amelyről persze most is hallhattunk jópár darabot. Most azonban - immár többek véleményével a hátam mögött - bizton állíthatom, hogy saját szerzeményeik szólalnak meg legjobban a saját hangjukon. „pápai"
