Tolnai Népújság, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-21 / 119. szám
4 NÉPÚJSÁG TOLNA ÉS KÖRNYÉKE 1994. május 21., szombat Iskolaszék Bogyiszlóit A főnök: A bogyiszlói iskolaszéket három szülő, három pedagógus és három önkormányzati dolgozó alkotja. Elnökül az egyik szülőt, Paksi Istvánnét választották. — Nem tartott ettől a megbízatástól? Nincs valamiféle kisebbségi érzés egy szülőben, ha pedagógusokkal, hivatali tisztségviselőkkel tárgyal az iskola ügyeiről? — Egy kis szorongás van az emberben, de azt hiszem, ha felkérik erre a tisztségre, illik elvállalni. — Mibe szólhat bele az iskolaszék és annak főnöke? — A szakmai dolgokba nem - természetesen nem ülhetek be egy matematika órára, és nem mondhatom a pedagógusnak, hogy ezt vagy azt ne így tanítsa -, de a kirándulások, táborozások szervezésénél, a differenciált tankönyvtámogatásnál, sőt az igazgatóválasztásnál is hallathatjuk hangunkat, véleményezési jogunk van. — Pénzük is van? — Különféle diákrendezvényeken összegyűlt több mint 100 ezer forint. Ezt átvette az iskolaszék, és alapítványként működtetve, a továbbtanuló gyerekek támogatására szánjuk. A számlára egy szülő való befizetéseket szívesen vesszük. A kedvezményezetteknek a pénzről tételesen el kell számolniuk. — „Civilben" mivel foglalkozik? — A férjem vállalkozásának könyvelését végzem; de most gyesen vagyok. — A kezdetekkor - amikor még nem is létezett - nagy port kavart fel az iskolaszék kérdés. Állítólag a tanároknak nem tetszett, hogy majd „belekotyognak" az oktatásba, és a református lelkész is emiatt hagyta itt Bogyiszlói ... — Azóta jött egy új lelki- pásztor, akivel nagyon elégedettek vagyunk, és a pedagógus gárda is szivélyes, megértő, segítőkész. — Mit tart egy iskolaszéki elnök legfontosabb tulajdonságainak, feladatainak? — Szeretni kell a gyerekeket, törődni velük. Oda kell figyelni arra, hogy a rosszabb anyagi körülmények között élő tanulók is elmehessenek kirándulni, táborozni, jutalomból, ha megérdemlik. Fontos az igazságosság, a megfontoltság. Úgy kell együtt dolgoznunk - negyedévenkénti üléseinken - az iskolaszékben, hogy az a gyerekek hasznára legyen. Wessely Harcsák reszkessetek! A napokban ifj. Adorján István mellé szegődött a horgászszerencse. Alig 24 óra leforgása alatt két termetes harcsát is fogott Faddon, a kompállomás és a strand közötti szakaszon. A képen látható „halacska" 48 kilót, a másik 42 kilót nyomott. Medinai pünkösdök Pünkösd. Tavasz végi ünnep, még egy utolsó vígasságra adódó lehetőség a megerőltető, embert próbáló nagy nyári munka, az aratás előtt. Medinán soha nem tartozott az ajándékozó ünnepek sorába a pünkösd, hangulatát, jelentőségét az emelte, hogy a faluban e napon van a búcsú. Közös vigalom felekezetre való tekintet nélkül. (Bár volt még búcsú szeptemberben is, a Kisasszony-napi, amit cigánybúcsúnak is neveztek, sőt a medinai szerbek is tartottak külön búcsút.) E napot a gyermekek várták a legjobban, kaptak egypár fillért, amit kedvük szerint költhettek el. A fiúk reggel ello- póztak megnézni, hogy jön- nek-e, itt vannak-e már a sátorosok? A községház előtti kö- vesút két oldalát foglalta el a valóságos sátorváros. Még az Illés bácsi kocsmája elé is jutott belőlük. A család is készülődött, mert ilyenkor nagy volt a vendégvárás. Különleges ételek nem készültek: húsleves, pörkölt, rántotthús, sütemények voltak a terített asztalon. Ebéd után a gyerekek már izegtek-mozogtak, fészkelőd- tek, mehetnékjük volt. ök előre elszaladtak, „veszünk kettőért márcot" - mondogatták. A vendégekkel megerősített család aztán kényelmesen, úgy két-három óra felé elsétált utánuk. Ekkor már zajlott az élet. Vásárolták a mézeskalácsot, itták a jéggel hűtött márcot, ették a törökmézet, vattacukrot, bocskorszíjat. A nagyobb fiúk célbadobtak, vagy hurkapálcákra feltűzött papírrózsákra lőttek. A Lyra Büchig tolnai vendégszereplése Csütörtökön délelőtt Tolnára érkezett a település testvérvárosa - Stutensee - egyik énekkara, a Lyra Büchig. Az idén 100 éves kórus 50 fős küldöttsége a tolna-mözsi Bartók Béla Női Kar (szállóvendégeként tölt a környéken néhány napot. Csütörtökön délután a Vo- lent-öbölbe invitálták a vendégeket tolnai szálláscsiná- lóik. A Diabetes Centerben a mözsi Hargita Székely Tánc- együttes adott műsort a stu- tensee-iek tiszteletére, majd a pörkölt ízei és az összekoccanó poharak hangjai mellett mélyülhetett tovább a barátság. Pénteken Pécsen pukkant a pezsgő (lehet, hogy csak az alliteráció kedvéért), az viszont bizonyos, hogy a német vendégek egész napos kiránduláson vettek részt emh'tett városban és Abaligeten. A mai programban a kalocsai érsekség és a kerámiaüzem megtekintése szerepel, a tervek szerint ezután egy hajósi folklórprogramba történő belecsöppenés, majd a hajósi borokkal való testközeli ismerkedés következik. Vasárnap szabadfoglalkozás Domboriban, este pedig végre szakmai program: a kórus fél héttől, a tolnai művelődési házban ad koncertet, melyre természetesen mindenkit szeretettel várnak. sk Fotó: Ótós Réka A mözsi székely táncosok A stutensee-i vendégek és vendéglátóik figyelik a műsort A Frácilor együttes Szedresen Május 28-án 19 órakor a Frácilor folklór együttes lép fel Szedresen, a kultúrház- ban. Előtte a szervezők sportprogramokra várják a lakosságot, a helyi pályára. Az itteni rendezvények már 15 órakor elkezdődnek. Nagyszülőknek, unokáknak A Tolnai Nyugdíjasok Érdekszövetsége sokat hallat magáról. Most előzetes gyermeknapi vetélkedőt szerveznek, május 24-én 16 órai kezdettel a városi művelődési házban. A tréfás, játékos rendezvényre jókedvű nagyszülőket és unokákat várnak; könnyű feladványokat ígérnek. S természetesen, a legügyesebb játékosok jutalomban részesülnek. A medinai búcsúk igazi slágere Róbert bácsi ringlispilje volt. A láncoshinta. A gyerekek gyakran három, négy menetet is ültek benne egyfolytában. A ringlispilt a gyerekek hajtották. Beálltak az ülőkéket tartó rudak közé, s öt, tíz percen keresztül tekerték a szer- kezett. Aztán jutalomból felülhettek egy körre. Pünkösdkor, ahogy illett, a család és vendégei istentiszteletre mentek. Hétfőn este pedig bál volt. Ekkor a kultúrház nagytermében gyülekeztek a legények, s szüleikkel, kísérőikkel a lányok. Hangolt a Cse- ker zenekar, megkezdődött a hajnalig tartó mulatság. Pünkösd hétfőjén már nem volt búcsú, a vendégek is szétszéledtek, hiszen a paraszt- gazdaságokban, tekintet nélkül az ünneppekre, kellett etetni, itatni, fejni. Az élet ekkor sem állt meg, csak lazult a szigorúsága. Konrád L. Sportnap és más „nyalánkságok" Nagyszabású sportnapot - labdajátékokat, akadály- és futóversenyeket - rendeznek a tenge- lici iskolában május 24-én, melyen 60 zombai és 80 szed- resi diák is részt vesz. Ez utóbbi iskolában az otthon maradók is lazíthatnak, hisz áznap az apróbbaktól a nagyobbacskákig minden szedresi gyerekre vár valamilyen program, környékbeli kirándulás. Az óvodások autóbusszal mennek a tengelici Benyovszky kastély parkjába és a tóhoz, míg az 5. osztályosok kerékpárral ugyanide, hogy megtekintsék Kiss István Kossuth-díjas szobrászművész alkotásait. Az alsósok a tervek szerint, a helyi horgásztó környékét lepik el, a 7-8-osok pedig a sárvizi „Álmok szigetét" keresik fel. A szedresiek tanév végi programjában szerepel még a május 29-ei gyermeknapi rendezvény. Aznap délelőtt a tornaterem nyitva áll minden szülő és érdeklődő előtt, míg délután a művelődési házban, kulturális bemutatóra kerül sor. Fellépnek majd az iskola szép hangú népdalosai, fürge ujjú citerapengetői, a vers- és prózamondó versenyek díjazottjai. Az iskola épületében pedig a diákok rajzainak és technika órán készült tárgyainak bemutatóját tekinthetik meg a látogatók. Nem mindegy, ki hova ürít Egyszer majd közpark lesz belőle Sokszor róják meg az újságírással foglalkozókat, hogy szelektív látásuk van, mert hogy a jóra vakok, bezzeg a rosszat, azt egyből kiszúrják. A megrovok persze elfelejtik, hogy nekik sem jutna eszükbe folyvást ho- zsannázni, ha mondjuk a kenyérben nem találtak rozsdás szöget, a sörben gyíkot, s ha a házuk aznap sem dőlt össze. Mert hát ez a természetes. Viszont ők is szentségeinek, amikor gyerekük iskolájának új sportcsarnoka beázik, ha az ügyfélszolgálati irodán pimaszkodnak velük (esetleg még ha a Kollégisták és kadétok megy a tévében). Ez a viselkedés is természetes. Figyelembe kell venni, hogy az újságot író is csak ember, a fentiekhez hasonló reakciókkal, meg különben is, akadt a honban példa rá, mi sül ki abból, ha a sajtó a hivatalos álláspontok kritikátlan sztárolásával, dicshimnuszok gyártásával kezd foglalatoskodni. Ennek előrebocsájtásával örömmel üdvözölhetjük, hogy a lapunkban a közelmúltban negatív előjellel szereplő „mözsi nagyfal" mögötti agyag (és szemét)gödör új, európaibb külsőt kapott, a tolnai polgármesteri hivatal jóvoltából. Mint Háry János, a hivatal vezető munkatársa beszámolt róla, a lakosság által odahordott építési törmelék- és szeméinek minősülő)-kupacokat a hivatal a gödörbe tolatta, a placcot elsimították, és mindennek tetejére 15-20 centis földréteget terítettek. Ezáltal a terület alkalmassá vált a befü- vesítésre. Kérdés, meddig marad ez így? Az építési törmelék lakosság általi odahordása ugyanis tulajdonképpen kívánatos, hiszen ezáltal töltődik a hatalmas gödör. Nem mindegy azonban, hogy hova szórják a sittet a polgárok, a placc közepére rondítanak, avagy szerényen a szélére „ürítenek", hogy így könnyebben lehessen árokba tolni a törmeléket. (Ezt a hivatal évente egy- szer-kétszer készségesen vállalja.) Az idei költségvetésből ugyan nem biztos, hogy jut pénz a placc füvesítésére, az azonban bizonyos, hogy a gödör totális feltöltése, és a végleges tereprendezés után a városrendezési terv szerint ez a terület közparkként fog funkcionálni. Á képünkön szereplő „friss rakás" akár az árok feltöltésének zálogát is szimbolizálhatja, a gödörhöz viszonyított térbeli elhelyezkedése, potenciális betolható- sága azonban már némi vitára adhat alkalmat. • sk Fotó: Ótós
