Tolnai Népújság, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-03 / 103. szám

6 »ÚJSÁG

> Ali AMI VAI.VOMI.VVOIÍSII

1994. május 3., kedd

Nem sörre, a részvényre szomjaztak a befektetők

Sörgyár a KRP-ben

Kezdetben 2 hetet szántak a Kedvezményes Részvényvásárlási Program kísérleti szakaszának első felvonására. Ehhez képest túl sikeres volt a nyitány. A sörgyári részvényekért mindössze 4 napig folyt a harc, a felajánlott 501.806 darabot túljegyezték, így még azok sem lehetnek maradéktalanul elégedettek, akik - magukat szerencsésnek tudván - egyáltalán bejutottak a jegyzési helyekre. A kárpótlási jegyekkel „fizető" alanyi jogosultak, valamint a részlet- fizetésre bejelentkezők valószínűleg megkapják az igényelt mennyiséget, ám a készpénzért vásárlóknak bizonyosan jóval kevesebb jut, mint szeretnék. Pedig számukra sem keveset, 200 ezer darabot kínáltak.

A hatalmas érdeklődés természetesen elsősorban a grandiózus reklámkampánynyal megtámogatott kedvezményes kínlatnak köszönhető. Hiszen ki szeretne kockázat nélkül nyerni? Az 5 éves, kamatmentes részletre vásárolható értékpapírért ugyanis a 2000 forintos regisztrációs díj igazán semmifajta rizikót nem jelent. Ezzel a lehetőséggel élve jegyezték le a 300 ezer darab felajánlott részvény kétharmadát. sőt, a meghatározott cserearány (10 jegyért 4 részvény) már eleve biztosította, hogy a törvény szerinti 152 %-os árfolyamon számítsák be a jegyet.

Igazságtalanok lennénk azonban, ha a részvényjegyzés sikerének okát csakis a csábító kedvezményekben keresnénk. Hiszen az magában a Soproni Sörgyárban rejlik. Egyszerűen arról van szó, hogy ez egy jó cég. A két hazai sörgyár közül ez uralja a hazai piac 11%-át. Tavalyi árbevétele 2,7 milliárd forint volt, az adózás utáni nyereség 580 millió forint. S noha a piacon uralkodó gyilkos

konkurenciaharc nyomán 5,6 %-kal kevesebb sört tudott értékesíteni, mint az előző évben, nettó árbevételét így is 11,4 %-kal tudta növelni. Mindez nagymértékben annak köszönhető, hogy a cég többségi tulajdonosa világhírű, és egyben igen tőkeerős szakmai befektető. Az osztrák Brau Union AG Ausztriában 9 sörgyár tulajdonosa és az ottani piac 60 %-át tudhatja magáénak. A soproni sörgyárban a közelmúltban, de még a mostani részvénykibocsájtás előtt 75 %-os részesedést szerzett. Segítségével már korábban is jelentős fejlesztéseket tudtak Sopronban megvalósítani, amelynek révén a minőség és az eltarthatóság egyaránt javult, új termékeket is meg tudtak honosítani, a régebbiek pedig külcsínre is vonzóbbak lettek. Amint Németh Árpád, a gyár vezérigazgatója elmondta, piaci részesedésük megőrzése, bevételük és nyereségük növelése érdekében továbbfejlesztik vevőközpontú kereskedelmi hálózatukat. A reklám előnyeivel nem élhetnek - hiszen Magyarországon tilos szeszesitalt reklámozni, - ám áthidaló megoldásként bővíteni kívánják azoknak a vendéglátóhelyeknek a körét, ahol kizárólag soproni söröket forgalmaznának. Ezen túl sportesemények és sörfesztiválok rendezésével próbálják termékeiket még ismertebbé tenni. Vagyis offenzív piacpolitikát folytatnak az osztrák partner marketing tapasztalatainak felhasználásával. Hogy jövőjük ígéretes és biztos, annak alátámasztására álljon itt két tény. A sörgyár minden egyes dolgozója és vezetője élt a lehetőséggel, hogy részvényt vásároljon a számunkra külön felajánlott keretből. Tehát, ők belülről ismerik, bíznak benne.S ami még ennél is meggyőzőbb: a mostani nyilvános kibocsájtás során a külföldi befektetők számára felajánlott részvénycsomagot szinte pillanatok alatt többszörösen túljegyezték. A viszonylag magas, 3800 forintos ár ellenére tapasztalt jelentős külföldi érdeklődés jó ómen a várhatóan növekvő tőzsdei árfolyam szempontjából. A kibocsájtás előkészítő Creditan- salt Értékpapír Rt. munkatársai szerint nem fognak csalatkozni a jó hozamban reménykedő hazai befektetők sem. Feltéve, ha a májusra tervezett tőzsdei bevezetéskor nem mindenki és egyszerre akar túladni rajta. Higgyék el, nem érdemes. A sörrészvény hosz- szabb távon is kifizetődő.

A Privatizáció Története

Hazánkban az elmúlt négy évben annyi külföldi tőkebefektetés történt, mint a kelet-európai térségben együttvéve. A hazai tulajdonszerzés aránya 1993-ban megközelítette a 70%-ot. Ezek az adatok önmagukért beszélnek és megerősítik a tényt: Magyarországon sikeres a privatizáció.

A Privatizáció története című könyv dokumentálja az elmúlt évek magánosításának történelmét, valamint segít az új tulajdonosi modellek megismerésében, megértésében is.

Azok számára szintén ajánljuk akik szeretnének bekapcsolódni a hazai - még számos lehetőséget tartogató - privatizációba.

Keresse az ÁVÜ budapesti és vidéki ügyfélszolgálati irodáiban!

7100 Szekszárd, Széchenyi út 24. Tel.: 74/316-288

AIIAJI I VA(,Y(

Föltankolták a M0L RT részvényeit!

Mire ez a cikk olvasóinkhoz eljut, addigra már talán azt is lehet majd tudni, hogy az allokáció, (vagyis a kártya elven működő elosztás) során kinek mennyi jut a MÓL Rt. elsőbbségi részvényeiből. A kárpótlási jegyekért felajánlott részvénycsomagot ugyanis 1 hét alatt túljegyezték.

Ez semmilyen meglepetést nem okozott. Mondhatni: várható volt. Ez esetben ugyanis - a korábban 30 millió forint értékben felajánlott részvénypakett cserearányához képest - most jóval vonzóbb kondíciókat kínálnak a befektetőknek. Nevezetesen: 2 db 10 ezer forint címletértékű kárpótlási jegyért 3 db 10 ezer forint névértékű MÓL részvényt kaphatnak. További csábítást jelenthetett, hogy a cég ez évi osztalékából fix 12 %rOt ígérnek. Igaz ugyan, hogy az új részvénytulajdonosok szavazati jogot nem kaphatnak, de így is több, mint 100 %-os megtérüléssel „vehetik" ki pénzüket a kárpótlási jegyből. Márpedig manapság ez nagyon jó üzletnek számít, hiszen a tőzsdén csak a címletérték 65 %.ét kaphatnák érte. Még ennél is sokkal rosszabb, mindössze 43 %-os az arány, ha azt vesszük figyelembe, hogy a törvény értelmében ma a kárpótlási jegy kamattal növelt címletértéke 152,1 %. Ennyiért számítják be, ha állami vagyon megvásárlására fordítja valaki.

De hagyjuk a számokat, ismerkedjünk egy kicsit a céggel.

A mintegy 20 ezer alkalmazottat foglalkoztató mammut- vállalat vagyona most kb. 100 milliárd forintot ér. A nyersolaj mellett földgáz beszerzésével is foglalkozik. Az ország földgázszükségletének felét - évi 5,5 milliárd köbmétert - maga termeli ki, másik felét Oroszországból vásárolja. A MÓL Rt. forgalma 1993-ban 1000 milliárd forint volt. Az éves hazai olajszükséglet háromnegyedét, 6 millió tonnát ugyancsak Oroszországból vásárolják, itthon mindössze 2 millió tonnányit tudnak termelni. A bécsi Der Standardnak adott interjúban Gyuris Ernő igazgató reményét fejezte ki, hogy hamarosan ismét megnyithatják a dél-szláv válság miatt lezárt Adria-Kő- olajvezetéket s ezáltal egyéb beszerzési forrásokból csökkenthető az egyoldalú kőolajfüggőség.

A gazdálkodási mutatók elég kedvezőek. Rövid és hosszú távú idegen forrásainak, hiteleinek aránya alacsony, a társaság likviditása, fizetőképessége kifejezetten jó. Jövedelmezősége ugyan - az utóbbi időben sorra megjelenő versenytársak miatt - az utóbbi években jelentősen romlott, de a cég állja a sarat. A tervek a piaci részesedés

megőrzésére irányulnak. A benzinkút-hálózat fejlesztése mellett ki akarják építeni az országhatár és Győr közötti olajvezetéket, hogy ezáltal csökkenthessék az orosz behozatalból való egyoldalú függőséget. S a következő hónapokban esedékes privatizáció sem kérdőjelezi meg: a többségi részesedés hazai tulajdonban marad.

A részvények egyelőre bizonyosan nem kerülnek tőzsdére, s ma még a majdani stratégiai befektető kiléte sem ismert.

Most 0,99%-os tulajdoni hányadot, összesen 969.540 ezer forint értékű részvényt kínáltak fel kárpótlási jegyért. Az eredeti, saját jogon kárpótoltak - Sepsey Tamás államtitkár hathatós közbenjárására - abszolút elsőbbséget élveztek.

Szabó Katalin, a forgalmazást vezető Budapest Értékpapír és Befektetési Rt. munkatársa szerint ezt a lehetőséget igazán érdemes volt megragadniuk a kárpótoltaknak. A szakember nem vitatta, hogy spekulánsokat sem lehetett kizárni. Nagyon sokan jegyeztek ugyanis meghatalmazással, eredeti határozatban kárpótlási jeggyel... Márpedig ezt el kell fogadnunk. Csakhogy - rossz nyelvek szerint - az így szerzett papírokat 20 %-os jutalékkal azonnal továbbadják egyelőre inkognitóban maradó intézményi befektetőknek. Ha viszont ez tényleg így van, az az igazi kárpótoltak számára még inkább megnyugtató. Biztosak lehetnek benne: ez egy jó befektetés volt. Hosszabb távra is. Hiszen intézményi befektető csak akkor vásárol, ha bizakodó a cég jövőjét és osztalékát illetően. Rövid távon sem megvetendő azonban a MÓL Rt. papír csábereje. Hiszen a már most járó 12 %-os osztalékkal együtt a befektetés minimálisan az inflációt némileg meghaladó nyereséget hoz. S ha netán mégis meg akarna válni tőle valaki, számíthat rá, hogy a tőzsdén kívül folyamatosan is biztos lesz igény a részvényekre.

Házasság,

bonyodalmakkal

Privatallózó

Lapszemle a magánosításról

A Pick Szeged RT. közgyűlésén szerepelt az az alaptőkeeme- lés, amely a Herz Szalámigyár megvételéhez, a szükséges működőtökéhez, illetve beruházásokhoz kapcsolódó forrást biztosítja. Mint Vámosi Lukács gazdasági igazgatótól megtudtuk, a Herz vételára 920 millió forint volt, a teljes múködótóke-szükséglet 700, a beruházások forrásigénye 1 milliárd forint. A Herzet a nehézségekkel küszködő Budapesti Húsipar Vállalattól 1993. február közepétől ez év március végéig bérelte többszöri hosszabbítással a Pick. Az eladásra kiírt pályázatot is a szegediek nyerték, ám közben volt egy kis bonyodalom. Az ÁVÜ és a AV Rt. igazgatótanácsa február elején egyszerre hirdetett eredményt két Pick pályázattal kapcsolatban. Első körben a Gyulai Húskombinát részvényeinek 50 százalékát plusz egy szavazatot megvásárolható- nak ítéltek az illetékesek, a Herz vételi ajánlatát a monopolhelyzetre való hivatkozással viszont elutasították. (A gyulai lánykérés szakmai körökben volt köztudott, a Herz házasság híre viszont nagyobb nyilvánosságot kapott). Néhány napon belül megfordultak a dolgok, Herz-ügyben lett szabad a vásár, Gyuláról azonban le kellett mondaniuk a szegedieknek. A Gazdasági Versenyhivatal mindent szentesítő pecsétje még ma is hiányzik az okmányokról, a Pick vezérek azonban optimisták. Tervezik a nem minden előzmény nélküli házasélet részleteit.

Minden MRP-s kap sörrészvényt. A Pannonplast a következő - jegyzés május 2-ától. A kedvezményes részvényvásárlási program első kísérleténél minden igényt ki tudnak elégíteni a részletfizetési és kárpótlási alrendszerben - hangzott el az első tapasztalatokat összegző sajtótájékoztatón. A Soproni Sörgyár részvényei közül 300 ezer darabot kínáltak fel a KRP keretében. A belföldi készpénzes magánbefektetők részvénycsomagjából 30 ezer részvényre 48 ezer igénylés futott be. Az allokáció során ezek a befektetők fejenként egy-egy darab részvényt kapnak, amíg a részvényekből futja. (Népszabadság, IV, 26.)

Önprivatizációból 29 milliárdos bevétel. A március 31-ével lezárult önprivatizációs programban már csak néhány limitár alatti ajánlat vár döntésre - mondta a Világgazdaságnak Both JÁnos, az ÁVÜ igazgatója. A két programban összesen 480 cég alakult át, eddig 406 adásvételi szerződést kötöttek meg, 15-18 „elfuserált" ügy volt, öt tanácsadót zárta ki és a bevétel eléri a 29 milliárd forintot. (Világgazdaság TV.26)

Mától az ÁV Rt-nél a KRP. Vályi György, az AVÜ kisbefektetői privatizációs igazgatója elmondta, hogy a KRP indulása a vártnál is jobban sikerült, mert több mint 30 ezer kisbefektető élt a lehetőséggel. Ezek közül közel 20 ezren a részletfizetési ágon jutottak a soproni sörgyár részvényeihez, az intézményi befektetők pedig tízszeresen túljegyezték azt. Az igazgató a további tervekről is tájékoztatót ad. A kisbefektetői privatizációs igazgatóság a mai napon valószínűleg átkerül az ÁV Rt-hez.

(Magyar Hírlap, IV. 26.)

Az ÁVÜ ellenőrzi a vezetőket. Az Állami Vagyonügynökség kiterjeszti ellenőrzéseit. Már működik az a program, amely a befektetők megbízhatóságát vizsgálja. A többségi állami tulajdonú cégeknél felmérik, hogy a menedzsment tevékenysége mennyire képviseli az állam érdekeit. (Népszabadság, IV. 26.)

Szakmai szempontokat hiányolnak a pártok privatizációs elképzelései. A Konrad Adenauer Alapítvány és a Tulajdon Alapítvány Privatizációs Kutató Intézete beszélgetést rendezett a pártok gazdasági szakértőinek részvételével, ahol hangsúlyozták: nagyobb nyilvánosságot és áttekinthetőséget kívánnak a pártok a privatizációs folyamatban. (Magyar Hírlap, IV. 20.)

Szelektálják a vállalatokat. Az ÁVÜ alkudozik a bankokkal. A gyorsított adóskonszolidációban érdekelt 55 vállalat közül kilenc esetében van esély a megegyezésre, 19 másik sorsáról pedig még kemény alkudozás folyik a bankokkal. A cégek egy részéről nem az ÁVÜ dönt, egy részüket pedig valószínűleg felszámolják (Népszabadság, IV. 21.)