Tolnai Népújság, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-16 / 114. szám

1994. május 16., hétfő MEGYEI KORKÉP »ÚJSÁG 3 Vöröskeresztes hétvége Leforrázott, vörös, hólyagos combok, lábszáron tátongó mély seb, és fröcskölő vér lát­ványa fogadta szombat dél­előtt a szekszárdi Gyermekek Házába belépő gyanútlan ér­deklődőt. A pánik kibontako­zása előtt azonban tájékoztat­tak, hogy ügyes trükkről van csupán szó, se a seb, sem a vér, sem a forrázás nem igazi, csak hát élethűen kell imitálni az ifjú vöröskeresztesek szá­mára rendezett megyei első­segélynyújtó versenyen a kö­rülményeket. Sikerült. A verseny öt „próbából" állt, a „kárhelyeken" akadt el­dőlt létra okozta sérülés, ára­mütés és gombamérgezés, va­lamint vöröskeresztes totó is. És persze itt voltak azok az ifjú, szakavatott elsősegély- nyújtók, akiket - úgy tűnt - nem hozott zavarba egyetlen feladat sem. A legkisebb kor­osztályban az aparhanti, a paksi Deák Ferenc, a szek­szárdi Il-es és a simontornyai Vak Bottyán általános isko­lákból érkezett egy-egy csa­pat. A középiskoláknál a paksi ESZI és a tolnai Földvári Mi­hály Gimnázium versengett, míg a szakiskolákat a szek­szárdi egészségügyi szakkö­zépiskola három csapata kép­viselte. A győzelmet a kicsik­nél a szekszárdiak, a nagyok­nál a tolnaiak, illetve - érte­lemszerűen - a szekszárdiak szerezték, ők utaznak majd az országos döntőre. A hétvégén még két - a több hétig elhúzódó Vöröskeresz­tes Világnappal kapcsolatos - esemény volt megyénkben. Udvariban vöröskeresztes vá­sárt rendeztek a művelődési házban. Mint azt a szervezők elmondták, mérsékelt volt a siker. Hiába kínáltak ruhane­műt, háztartási vegyi árut igen kedvező áron, az embe­rek nagy részének ez is drága volt. így a helyi vöröskeresz­tes alapszervezet legnagyobb jószándéka ellenére sem sike­rült olyan mértékben segíteni a rászorulókon, ahogy azt sze­rették volna. Németkéren szombaton a délutáni szent­mise után a hívek a plébános­sal az élen, gyertyával a ke­zükben vonultak a világhábo­rús emlékműhöz, ahol össze­sen mintegy 300 ember gyűlt össze. Az emlékmű megko­szorúzása után dr. Vékás Zol­tán, a falu egyik orvosa emlé­kezett meg a Vöröskeresztes Világnapról. Az immár ha­gyományosnak számító ün­nepségen a helyi általános is­kolások és a németkéri női kó­rus lépett fel. sk Fotó: Degré Rádió a Bezerédjben így írunk mi - diákok Szekszárdon, a Bezerédj István középiskolában immár második éve tanít németet és történelmet Ezer Anita. Az is­kola vezetése az idén kérte fel arra, hogy vállalja el a kulturá­lis programok szervezését. Próbálkozásaik során többek között színházlátogatáson Budapesten is jártak. Aztán jött az ötlet, hogy a városban működő rádiókon túl milyen jó lenne, ha az iskolában is lenne egy rádió. Mégpedig olyan rádió, ahol nemcsak a zene szól, hanem közérdekű információkat is közreadnak a diákoknak. Az elképzelést tett követte, az iskola földszintjén egy kis helyiséget rendeztek be stúdi­ónak és egy csütörtöki napon - április 28-án - diákok köz­reműködésével beindult a rá­dió, híreket, információkat közreadva. Ezer Anita segít­sége csak az első lépésekhez kellett, ahhoz, hogy összejöj­jön a csapat, elmondta a saját elképzeléseit, aztán már min­den ment a maga útján. A diá­kok hatalmas lelkesedéssel fogtak a „munkához". Hogy mikor hallható az iskolai rá­dió? A szünetekben közlemé­nyek hangzanak el, kulturális, és iskolai eseményekről tájé­koztat a rádió, de a versenye­ken sikeresen szerepelt diákok névsorát is közreadja. És ami lényeges, hogy városi rendez­vényekről, kulturális- és spor­teseményekről is tudósítanak. Ezen kívül más iskolák prog­ramjait is közzéteszik. A rádió az idén kísérleti jelleggel mű­ködik ugyan, de szeretnék, ha jövőre is lennének vállalkozó Munkában a rádiós stáb diákok, aki folytatják ezt a munkát. Hogy kik azok, akik arról gondoskodnak, hogy minél több friss információ jusson el a diákokhoz? A stúdiós fiúk a 2/b-sek, Máté Péter és Fehér Péter vállalják a műszaki technikát, a 2/c-s lányok, So­mogy vári Tünde, Bállá Gabi, Müller Zsuzsa pedig a tájé­koztatást végzik. A rádión kívül a diákújság a nemrégiben megtartott diák­napokra jelent meg első alka­lommal. Húsz oldalon ripor­tokat, információkat, rejtvé­nyeket, egyéb írásokat közölt. Eddig két diák írta a lapot, de elkelne a segítség, mert bizo­nyára van más is, aki a mun­kából részt vállalna. A diákok most dolgoznak a második számon. Mint azt megtudtuk, az idén csak ez a két példány jelenik meg, jövőre azonban szeretnék rendszeresíteni, ha­vonta megjelentetni. A számítógépes teremben szövegszerkesztővel szerkesz­tik a lapot és négyszáz pél­dányban készül a fénymáso­lat. Ezer Anita még azt is el­mondta, hogy az újság kiadási és bevételi oldalán nulla forint szerepel. Azt tervezik, hogy beszállnak az iskolában lévő iskolaszövetkezetbe - az isko­labolt is ilyen keretek között működik - és szponzorokat szervezve némi bevételhez is jutnának. S ha az újsággal be­mutatkoznak majd a többi vá­rosi iskolának is, hogy így írunk mi, minden bizonnyal elnyerik majd a diákok tetszé­sét. - p. téri ­Fotó: garay Le lehet-e szokni a dohányzásról? (1.) Méreg az egész világ A dohányzás drága. Körül­belül napi száz forintba kerül harminc szál cigaretta. Tíz nap alatt ezer forint, egy hónapban háromezer, egy év alatt har­minchatezer, tíz év alatt há­romszázhatvanezer forint ki­adás. Ez nem jó logika, el lehet vetni, mert akkor minden fil­lért „fel kellene számolnom", amit finom ételre, szép ru­hára, könyvre, lemezre, nyara­lásra, szűkebb és tágabb csa­ládom, barátaim megajándé­kozására költöttem. S e logika szerint milliókat költöttem feleslegesen, hiszen a zsíros­kenyér, a paprikáskrumpli sokkal olcsóbb, mint a töltött gomba-fejek tartármártással, vagy a fűszeres-tejfeles ten­geri halfiié petrezselymes új­burgonyával, hogy csak az evésnél maradjunk. Fő az egészség! Soha nem írtam a dohányzás ellen, leg­feljebb az egészséges életmód mellett, mert azért a bagós is ember. Akkor is, ha nem használ a környezetének a füstölése. A víz, a levegő, a primőr-áruk, a műanyagok, minden mérgezett. „Éltem, és ebbe más is belehalt már" - idézhetném profánul és pofát­lanul József Attilát. A statisztikák viszont azt mondják rákot kapok, ráncos leszek, nyolc évvel élek keve­sebbet, mint az átlag. De aka­rok-e átlag lenni? Sosem voltam igazán beteg, pedig több, mint húsz éve do­hányzóm. Apám viszont so­sem dohányzott, mégis tüdő­rákban halt meg. A terhessé­gem alatt is szívtam, ha keve­sebbet is, mint most, a gyere­kem mégis szép, okos, és egészséges. Semmi magzati károsodás! Akkor szoktam rá, hogy félig szívom el a cigaret­tát, mert a végében felhalmo­zódott mérgek így benne is maradnak. Ez a módszer a drágább, és lehet, hogy éppen annyival többet szívok a há­romnegyed cigarettából, mint amennyit eldobok. Aprócska esetek. A nagy dolgokkal nem megyünk semmire, az életünk aprósá­gokból áll. Az ember dolgo­zik, telefonál. Telefonon majd mindenki megkérdezi mi van a hangommal? Semmi, min­dig ilyen ronda, mély, ha hi­deg van, ha köd van, akkor persze köhögök, krákogok, hónapszám. Ha a szomszé­dom lennék, már elköltöztem volna a reggeli „ugatások" miatt. Ez olyan szakma, hogy az ember nem kerülheti ki az or­vosokat. Főként a politizáló- kat. ők meg nem bújhatnak ki a bőrükből, s ezért aztán - mint riportalanyok, pártál­lásra való tekintet nélkül -, a legjobb kérdéseimre rendre azzal válaszolnak, hogy mikor látott legutóbb gégész. Az ép­pen sosem, illetve egy régebbi osztályvezető főorvos is ripor­talany volt, amikor meghívott feldúlt osztályára. Betegnek. A nőgyógyász, akihez rákszű­résre járok, a dohányzás ár­talmairól tart előadást. Szellemdús kollégám, mi­kor kerestek azt mondta: „itt krahácsol fel és alá". Lányom szerint bagószagú a hajam, anyukám húsz éve egyfolytá­ban aggódik, hogy bajom lesz a cigarettából. Egy ködös reggelen beje­lentkezem valahova, s a tele­fonközpontos udvariasan, azt mondja: Máris kapcsolom, uram. Gyűlik bennem a nikotin és az elhatározás. Győznek a leszoktatok, az­zal, hogy az egyik orvos meg­győzött. Két érve hatott. Addig kell leszokni, amíg nem vagyok beteg, amíg nincsenek vissza­fordíthatatlan folyamatok a szervezetben. A másik, hogy megírom a leszokás történetét, hátha másnak is segítek vele. Ihárosi Ibolya (Folytatjuk.) Ballagtak a középiskolások Az elmúlt hétvége kétségte­lenül legnagyobb szabású eseménysorozata a szakkö­zépiskolák és a gimnáziumok végzőseinek ballagása volt. Megyénk 17 iskolájában csak­nem 2000 - egyelőre éretlen - felnőtt-palánta vett búcsút az átkozott-áldott iskola-suliktól, hogy mától nekiveselkedjen a bizonyítási procedúrának: a zöld-sárga lassan pirosba haj­lik, ezen újabb korosztály is megérett a Paradicsomból való kiűzetésre. Hát megvolt újra. Szikrázó napfénnyel, itt-ott rosszullétet hozó meleggel. Kötelező-sab­lon szónoklatokkal és eredeti szövegekkel. Torokszorítóan fájdalmas, meghatott-könnyes búcsúkkal és felszabadult, megkönnyebbült sóhajokkal. Tobzódó ünnepi traktákkal, rokonság-összejövetelekkel, túlméretezett és szerényebb ajándékokkal, és persze a vi- rágözönnel, virágkereskedők Ballagnak a szekszárdi Garayban őszinte megelégedésére. így, vagy úgy, mindenesetre kevés olyan szívbemarkolóan szo­morú látvány akad, mint a ballagási végeredmény: az üres és néma osztály. Ballagá­sokon - bár kevesen érzik - diákot, tanárt, szülőt egyaránt arcullegyint az „örök búcsú" csendes fuvallata. A fák bár még ifjúak, sudárak, erősek, egészségesek, ám az ilyesfajta májusi hétvégeken hullajtják le első leveleiket. sk Fotó: Degré Gábor Kukatűz Szombaton délután Szek­szárdon, a Béri Balogh Adám utcában tűz ütött ki egy kon­téneres kukában, amit a tűzol­tók pillanatok alatt eloltottak. HÍREK A MEGYÉBŐL Kiállítás és hangverseny a Művészetek Házában Ma este hétkor a szekszárdi Művészetek Házában kiállí­tás nyílik Molnár Éva 'ötvös­művész grafikáiból és kis­plasztikáiból, Csigavér címmel. A tárlatot Baky Péter festőművész, a ház igazga­tója nyitja meg. A megnyitón megtekinthető Molnár Éva: Csigavér III tételben című vi­deojátéka. A tárlatnyitást kórushang­verseny teszi még emlékeze­tesebbé, a németországi Al- tensteigi Vokálegyüttes fél nyolctól lép fel. Műsorukon többek között szerepelnek Bach, Brahms és Mozart mű­vek is. Az érdeklődők díjta­lanul vehetnek részt a prog­ramon. Transzcendentális meditáció A Paks Városi Művelődési Központ Életreform Klubja, május 17-én, 18 órakor in­gyenes előadást tart a transz­cendentális meditációról. Kerékpár helyett gyalog Óbányára A Tolna Városi Bringások és Barátaik (TOVÁBB) Szabad­idős Társaság idén májusban is felkeresi a festői mecseki falut, Óbányát. A kirándulás 28-án, reggel nyolckor a tol­nai gimnázium elől indul. Zengővárkonyig különbusz viszi a túrázókat, onnan vi­szont kellemes séta vezet a végcélig, az óbányai kulcsos- házig. Ä túrára Pámer Jakab­nál lehet jelentkezni. Lelki segély és bioenergetika Tolnán A Tolnai Nyugdíjasok Terü­leti Érdekszövetsége prog­ramjaként május 17-én, 15-től 18 óráig ismét igénybe ve­hető a lelki segélyszolgálat Tolnán, a művelődési ház­ban. A helyi Reform Klub május 19-én, 18 órakor tartja újabb foglalkozását a tolnai műv- házban, melynek során Ka- valkó János bioenergetikus tart előadást. Az érdeklődők ezt követően a Herbalife sejt­táplálkozási programmal is megismerkedhetnek. Indul a bakterház Május 19-én, csütörtökön este Reviczky Gábor főszereplé­sével játsszák az Indul a bak­terház című népi bohózatot a „Babits" színpadán. Újra Challenge day A megye számos településén készülődnek a május 25-i Challenge day-re, a Kihívás napjára, amikor is falvak, vá­rosok népe száll be egy kis mozgásra, eldöntendő, me­lyik a legsportosabb település az országban. Átlépve a vallási nagykorúság küszöbén A hétvégén megyeszerte sok fiatal lépte át a vallási nagykorúság küszöbét. Életük egyik legnagyobb eseményét élték át, felkenték őket az er­kölcstelenség, jellemtelenség, megalkuvás elleni harcra, és a szeretet nagykorúságának ideje is most jött el számukra. Részesültek a második szent­ségben, bérmálkoztak. Szombaton délelőtt Decsen dr. Bán Endre helynök kente be a 13 bérmálandó ifjú hom­lokát. Délután Szekszárdon, a belvárosi templomban dr. Mayer Mihály püspök bér- máít 70 fiatalt (képünkön). Vasárnap délután Zombán volt bérmálási szertartás, 33 gyermekarcot legyintett meg gyengéden a pécsi megyés­püspök. A fiatalabb korosztály szá­mára is emlékezetes marad a tegnapi nap, Dunaföldváron a belvárosi katolikus templom­ban 39 kisiskolás vette magá­hoz először az Oltári Szentsé­get, vált első áldozóvá.

Next

/
Thumbnails
Contents