Tolnai Népújság, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-14 / 113. szám

1994. május 14., szombat

Emlék lett, a múló időben

Egy népművész hagyatéka

Kodály Zoltán, Rábai Miklós, Martin György, Andrásfalvy Bertalan, Ols- vai Imre a népművészet egykor elkötelezett kutatói, őrizői. ők valamennyien megfordultak Békás Já- nosné, A Népművészet Mestere decsi otthonában. Rajtuk kívül számtalan névtelen idegen, aki Sárközt járó útja során nem mehetett át úgy a falun, hogy Békás Jánosné, Mariska néni ajtaján ne kopogott volna. Az ajtó eddig nyitva állt, de most halkan, csöndben becsukódott.

Meghalt és végtisztességgel eltemették Békás Já- nosnét, aki 93 évet élt. Tudjuk, hogy nem múlnak el, kik szívünkben élnek. Akik egyszer is hallgatták beszédét, megáradó történeteinek ízét érezve, szívesen tértek vissza hozzá. Kilenc évtizedes élete során mindig megtartó erővel volt jelen Istent félő hite, reménye.

Öntudatos magyar asz- szony - így nevezte őt Kodály Zoltán. Igen, ezt bárki tapasztalhatta. Soha nem titkolta adottságait. Nem rejtette tehetségét. Hirdette mindenkinek, büszkén vallotta származását és azt az örökül kapott tudást, amiből maga is táplálkozott. A népművészet számára a kenyérkeresetet jelentette. Alapítója volt az első szövetkezetnek, ahol átvették a decsi parasztasszonyok szőtteseit, hímzéseit. Élete, mint bárki másé, regénybe illő. Szenvedései, örömei Decshez kötötték. A történelem változásaival, a kisemberek hétköznapi gondjaival élt. Háborúk jöttek,

mentek. A békeidő hozta el számára az elismerést, az állami kitüntetést, de akkor már nem volt fiatal. Szövőszéke folyamatosan, szinte megállás nélkül kattogott, csattogott. Ha csönd vette körül, akkor Békás néninél vendég volt és énekszó váltotta fel a szövőszék muzsikáját, mert zene volt az is. Ritmust vert karjaival, lábaival. Közben színesedett a párna, abrosz, száda, függöny. Saját rajzait is megszőtte. A televíziós vetélkedő Sárközt bemutató részében a decsiek is képernyőre kerültek. Békás néni éneke mellett, a szőlő- pásztorkodás hagyományának történetét is mesélte, mint egykori szemtanú. A pávás játék után szőtte meg a maga páváját egy párnahéjra.

Derűs jókedvét a betegségek idején is megőrizte. Mindig tudott vigasztalni és vigasztalódni. Honnan merítette erejét? Nem tagadta. Hite tartotta meg az emberi kor földön eltöltött idejének szép határáig.

Az ajtó immár becsukódott, a szövőszék elnémult, a dal is hallgat. A maradóknak kötelessége őrizni Békás Jánosné Mariska néni hagyatékát: a falu, a nép, a művészet szeretetét. A dalt, a táncot, a fiatalságot, az idősek tiszteletét, a tudást. A parancsolatok megtartásának reményét. Amikor a dal röppen, gondolni kell majd azokra, akikhez nem jut ének. Az emlékükkel kell élni, mely egyre melegebb, tisztább, fehérebb lesz a múló időben.

decsi

KÉPÚJSÁG 11

Festők, nyelvészek

Portrévázlat Ócsay Juditról

HÉT VÉGI MAGAZIN

Házi muzsika, kamarazene, kóruséneklés. Orgonaszó és ehhez hasonló rokon fogalmak váltogatják egymást, mikor Bátaszéken a református lelkészi hivatal kertjében Ócsay Judittal beszélgetünk pályaválasztási indíttatásról, diplomahangversenyről. . .

A közelmúltban Budapesten a Zeneakadémián volt Ócsay Judit koncertje, mely zeneművészeti főiskolai tanulmányainak lezárását jelenti. Pontosabban a tanulmányok egy szakaszának, hiszen folytatja más tanszakon.

Lapunk olvasói előtt az Ócsay név nem ismeretlen. Több hírben szóltunk Ócsay Barnabás református lelki- pásztor közéletben betöltött, vállalt szerepéről. A Bátaszéken számos sikert aratott Szivárvány színjátszókor más településeken is megmutatta színpadi felkészültségének, mozgás- és beszédtechnikájának igényességét. Vezetője, rendezője az önkéntességi alapon szerveződött csoportnak Ócsay Barnabás. Kritikai hangúak észrevételei! Az esztétikai élmények gyarapodásáért gyakran ostorozó szavakat is használ a lelkész! Atyai gondoskodásának eredményeként teremtődhetett meg az az életpálya, amelyen Judit elindult.

Mözs, Nagykőrös, Bátaszék, Szekszárd, Kecskemét, Budapest egy-egy állomás ezen az életpályán. A diploma átvételének öröme előtt álló fiatal leány most visszapillant. A főváros és a vidék kulturális lehetőségeinek összehasonlítása éppen úgy hozzátartozik a beszélgetéshez, mint a hitélettel

járó lelki próbák, örömök. Ócsay Judit pontosan megfogalmazza sikerének titkát, kulcsát. Nem más ez, mint a roppant fegyelmezett munka, a naponkénti gyakorlás több óiíin keresztül a zongorán. Van mögötte más erő is! Akihez lehet kéréssel, fohásszal fordulni! Akinek mindezekért hálaadással is tartozik a hívő lélek! A kimondott gondolatokban minden a pontos helyén van, természetes környezetben, semmi idegen motívum nincs benne.

Míg beszélgetünk, a szabályosra vágott zöld sövény ágain átsüt a májusi nap melege. Ez a természet, a virágok szeretetére fordítja a gondolatokat. A kertben megnyugodni, a város zajától megpihenni lehet. A tudomány itt is gyarapítható! Elválaszthatatlan ez a művész-pedagógus hétköznapjaitól. Az is a rendhez tartozik, hogy a hét végi napok egyik szakaszában kántori teendőket végez a báta- széki református gyülekezetben. Erre jogosítja egyik képesítése is. Egyházzenei szakon folytatja a jövőben tanulmányait. Nem gondol a pódiumra, hangversenytermek fényeire, koncertekre, mint egy művész. Inkább a szolgálat, a pedagógiai küldetéstudat mondat tervei közül egyet, egyet halk szerénységgel. A közösség, a lelkileg összekapcsolódó gyülekezet szeretete a diplomahangversenyére is elkísérte. Ez a valahova tartozás érzése ösztönző, új és újabb célokra serkentő erő.

Kell-e számvetés egy út elején? Inkább olyan útravalók elfogadása, megőrzése, mint amilyennel Ócsay Barnabás kísér a kapuig, mondván: kenyér kell az élethez, de az élet érdemességét, értelmét a művészetek adják. Ócsay Judit eljövendő szabadidejében a társművészetek felé fordul szomjazó lélekkel, hogy színházi, képzőművészeti élményekkel gyarapodva járhasson a számára kijelölt úton egyenes derékkal, tiszta lélekkel.

Decsi Kiss János

Nyári

táborok

A szekszárdi Babits Mihály Művelődési HÁz az idei nyári táboroztatási programjaiban kész tervekkel várja az érdeklődőket. A sokszínű tábori ajánlat közül a nomád tábor forgatókönyvének egy részletét kínáljuk elsőként. Ez a tábor két turnusban éli majd az életét, július 4-től 9-ig, és augusztus 1-től óig. Helyszín: Szálka község. A heti programban a lovaglás szerepel fő helyen. Közben kirándulnak Bonyhádra, Pécsre, Mohácsra, Grábócra, ahol a történelmi nevezetességeket, az idegenforgalmi látnivalókat tekintik meg a táborozok. Nomád- ságuk abban rejlik, hogy sátortábori elhelyezésük lesz.

A szaktáborok közül ugyancsak Szálka helyszínnel tervezték a képzőművészeti alkotótábort. Itt a részvétel feltétele a megyei gyermekrajzpályázaton való sikeres szereplés. Művészeti vezető Kovács Ferenc. A gyermekkorosztály új lehetőséget kap a szekszárdi bronzöntő alkotótelepen, ahol Szatmári Juhos László a művészeti vezető, A kézműves tábor helyszíne a Babits művelődési ház, ahol nemezeléssel, csu- hébábukkal, sárkánykészítéssel foglalkoznak a táborozok Fekete Zsuzsa irányításával. Ugyancsak itt lesznek a nyelvi napközisek, akik angolul és németül tanulnak. Ide az általános iskola 3-4-5. osztályosait várják.

A gyermekek mellett felnőttek is jelentkezhetnek a Sióagárdon rendezendő népdaléneklési táborba. Erről bővebb információt Szabadi Mihály ad a 337-016-os telefonon. Úzdon lesznek a magyarság tábor lakói akik a megye történelmi, irodalmi múltjával ismerkedhetnek.

A természetvédők Gánton és Váralján táboroznak, Orfűn a turisztikát kedvelők. Hógyészen az Apponyi kastély ad otthont a családi gordontábornak. A női hatékonyság fejlesztő táborról és az imént felsoroltakról részletes tájékoztatást adnak a Babits Mihály Művelődési Ház dolgozói a 74-316-722-es telefonon.

Apa és leánya

Égjél, Földjei és a többiek

Rejtett értékeink

Kristofek Sándor és családja

Ha egy kiállításon bemutatott tárgyak alá, mellé elhelyezett címek tükrözik az alkotó karakterét is valamilyen mértékig, akkor a Gyönkön látható gobelinek tervezőjéről, Baráth Hajnal iparművészről

Baráth Hajnal: „Madártérkép" (gobelin)

Nemes Ferenc: „Mastrovic" (kő)

állíthatjuk, hogy meditativi- tást nem kerülő alkotó. Álljon itt ennek igazolására néhány cím a kiállításon látottakból: „Égjél", „Földjei", „Ozirisz csónakja", „Piramidok", „Madártérkép". Az optimista seregély elveszett palástja és a térben elhelyezett körtextil „Aposztrofa" címmel.

ezek eligazítói, tájékozódási pontjai az alkotásnak, amit a szemlélő használhat, köny- nyítve a befogadást. A gondolatok alapkövei, amiről elindulhatnak a születendő mondatok. Egy kiállítás rendezőnek figyelnie kell az ilyen iránytűkre, hogy megtalálja a kapcsolódást, a művész által is sugallt rendet.

Amit Baráth Hajnal Gyönkön bemutat, pontos mérője alkotói pályán töltött munkálkodásának. Sík és tértextil egyaránt megtalálható itt. Minden darab jelzi a magas szintű szakmai tudást, igényességet. Három alkotása külön figyelmet érdemel: „Égjel", „Földjei" és az „Aposztrofa". Méretük nagysága is vonzója a belépő tekintetének, de a mondanivaló is kér időt. A „Földjei" világos színek pasztellharmóniája egy keresztformát hangsúlyoz. Ennek szimbolikus tartalmát aligha kell részletezni. Az „Égjel" sötétjében világló fényfoltokban egy elvontabb, abszt- raháltabb mindenségről van híradás. „Aposztrofa" című alkotása megszólítás, a nézőhöz fordulás olyan formája, amelyben igazolódik Baráth Hajnal ötletgazdagsága. Tudásbizonyítás, hogy a gobelin, a textil plasztikai formát öltve is megáll térben, időben. A

kompozíciók dekorativitása, színek kontrasztja egyéniségének markáns vonulatát jelzi.

*

Nemes Ferenc a másik kiállító művész a gyönki bemutatón. Zavarba ejtő a kínálata. Mintha nem egy, de legalább három ember világnézetét, alkotói felkészültségét adná közre. Fa és kő segítik gondolatait. Apró szárnyasoltárok, paraszti madonnák, ékszerek, fa és kavicsmedálok mellett egy teljesen más arcot mutatnak a „Béka király" a „Bagoly" a „Meditáció" címet viselő darabok. Harmadik karakterként a kissé távolabb helyezett parasztember alakokat idéző faragások. Azok jelentenek teljes, érett, befejezett alkotást, ahol az eredeti, a természeti formába csak kissé avatkozik a művész, ahol csupán elindít egy embergondolatot, amit a Nagy Erő szült valahol, valamikor. Ember és természet művészi összefonódásának szép példái ezek. Képzőművész, népművész ötvöződik Nemes Ferenc alkotásaiban, nehezen meghatározható aranyában. Akár éles határt is lehet húzni közöttük. Közös helyen és azonos időben való bemutatásuk az egyéniség színességét jelzik.

A gyönki Művelődési Ház és Könyvtár jelenlegi kiállításának két művésze: Baráth Hajnal és Nemes Ferenc olyan élményt ad az érdeklődőknek, amellyel a szépre vágyók újra és újra megjelennek az intézmény következő programjain. A tárlat ma tekinthető meg utoljára. DKJ

Szekszárdon a kis Kadarka utca utolsó épülte, a ma Kamarás-házként ismert empire stílusú műemlék a megye- székhely egyik jelentős családjának emlékét őrzi. A házat valószínűleg Kristofek Ferenc mezővárosi polgár építtette, aki a reformkorban egyike az asszimilálódott német származású helybelieknek, köz- tiszteletben álló, bírónak is megválasztott, tehetős ember. Nevét tovább vivő fia előbb Bécsben, majd az Egyesült Államokban öregbíti a magyar, köztük a szekszárdi bor hírnevét. Az Új Világban halálakor a borászati lapok elismeréssel méltatták életútját. Húga, Kristofek Teréz, aki Garay Jánossal és testvéreivel a nagy költő édesanyjának ne- veldéjébe jár, társnőivel szervezi 1848-ban a helybeli márciusi ifjakat, az ötvenes években pedig honleányi magatartásáért tömlöcbe is vetik rövid időre. Atyjuk ez idő tájt egyike azoknak, akik - tekintélyük kellő súlyával - igazolják Bezerédj Istvánt, s ezzel megmentik a rá váró büntetéstől.

Az egykori bírót élete alkonyán ajándékozza meg a sors 1846-ban született gyermekével, Sándorral. Az ötvenes években bátyja felügyelete mellett, szinte csodagyerekként végzi - elsőként a megyeszékhely lakói közül - a bécsi zenekonzervatóriumot. Atyja bornagykereskedőként és hajótulajdonosként nemcsak anyagilag támogatta, hanem azt is belátta, hogy fia

nem valami konkrét haszonnal kecsegtető pályára lépve, a művészet terén lehet boldog. Amikor 1865-ben Liszt Ferenc Augusz Antal bárónál vendégeskedik és együtt igyekeznek ki annak előhegyi szőlejébe, a zenekirályt ámulatba ejti a nem várt meglepetésként felcsendülő hegedűszó. Öt évvel később szintén találkozik Kristofekkel, de ekkor már nemcsak ő méltatja, hanem Reményi Ede is. Pályája csúcsán országos hírű, mert, ahogy nekrológjából idézhetjük: „Már a hatvanas években Antal Béni hegedűvirtuózzal együtt a budai császárfürdő- ben(!) hangversenyt rendezett, melyen az előkelő világ színe-java részt vett. Később az ország minden nevezetes nagyobb városában hangversenyezett, kiről Reményi Ede azt mondta, hogy ő lesz utóda ..., a hetvenes években hegedűjátékában Balatonfü- red főrangú közönsége sokáig gyönyörködött. (...) A Ve- lenczei karnevál, Repülj fecském s több más magyar zenedarabbal valóságos extázisba hozta a közönséget. Később már fásult elmével, de még játszott Balatonfüreden, hol még mindig kedvelték, s csak úgy röpültek felé a bankók, - de ezekből semmit se tartott meg magának, hanem gavallér módon a czigányoknak szórta oda".

A kortársak megdöbbenve látják, hogy Kristofek búskomorságba (mai szóval élve: depresszióba) esik, de ezt tévesen azonosítják az elme nagyobb bajaival. A Tolnamegyei Közlöny 1874. november 4-én kis hírben írja: „Kristofek Sándor, a jeles hegedűművész, városunk szülötte, múlt hónapban Balaton-Füreden tévelygett, félőrülten és rongyokba burkolva. Ha a rokonok nem tartják magukat hivatottaknak gondját viselni, tehetne valamit a nőegylet, s ha már a roppant tehetség, mely kétségtelenül megnyilvánult benne, nem menthető is meg a közügynek, legalább ne engedjék éhen halni": Tíz év múlva a Szekszárd Vidéke 1884. december 4-én már arról tudósít, hogy „hányatott életében mindent elhagyott, csak hegedűjét nem, végre is az őrültek házába került, a li- pótmezőre (!), de miután gyógyíthatatlan beteg, a napokban átszállították az angyalföldi elmebetegek ápoldá- jába". Innét még Nagykállóba, s ott váltotta meg szenvedéseitől a halál kilencven éve, 1904. május 7-én „Hosszas zajos múltját beföldi a megsemmisülés fátuma" - írja róla öt nap múlva a Tolnamegyei Közlöny -, de művészetének kitörő nagysága fent áll még azok előtt, kik gyönyörködtek az ifjú művész sikereiben." Még megemlíti a nekrológ, hogy Endrődy Sándor költeményben örökítette meg nevét az 1880-as években, de ennek nem sikerült nyomára bukkannom. Nővére öt év múlva, 1909 márciusában hal meg, hogy vele szinte az örök homályba vesszék egy jeles család emléke. Dr. Töttős Gábor