Tolnai Népújság, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-14 / 113. szám

Szombat, 1994. május 14.

TOLNAI NÉPÚJSÁG

9

Előttük az élet

A negyedik A osztályosok egy része

Rosszul megoldott konfliktus

Egy kis pofon nagy visszhang)* a

Tizennyolc évesnek lenni csodálatos. Előtted az élet, a lehetőségeid határtalanok. Bármi lehetsz, tied a világ. Álmodozhatsz. $

Ballagnak a középiskolás végzős diákok. A dombóvári Illyés Gyula Gimnázium IV./A angol-francia-orosz nyelvi tagozatos osztályában 32 diák énekli hétvégén a gaudeamus igitur-t. Huszonhét lány, öt fiú készül az „életre".

Az osztályfőnök, Baka Kinga:

— Jószándékú, megbízható, szorgalmas gyerekek. Tizenhét éve tanítok, ez a negyedik osztály, amelyet érettségire viszek, meg tudom ítélni őket. A magatartása, szorgalma, az osztály felének példás, 4,05 volt a félévi átlaguk, a gimnázium harmadik legjobb tanulmányi eredményű közössége ez. Első-másodikban kell szigorúan fogni őket, emberileg is jó irányba terelni, akkor harmadikra, negyedikre munkatársakká válnak. Szeretem ezeket a gyerekeket, még a nem érettségi-felvételi tárgyakat is tanulják, mindegyik igyekszik. Olyan célokat tűznek ki maguk elé, ami erőfeszítést követel. Ötnek van közép-, illetve

felsőfokú nyelvvizsgája. Németh Nándi az OKTV-n 16. helyezett lett földrajzból, Veiler Gyöngyi orosz nyelvből 19., az idén valószínűleg ő kapja A Gimnázium Legjobb Leánytanulója alapítványi díjat. Á lányok három fős csapata a Rádió Hétpróba versenyén első helyezést ért el. Indultak és nagy sikert arattak a budapesti Sportcsarnokban a Hair dzsessz-balett bemutatójukkal. Huszonegyen akarnak továbbtanulni főiskolán, egyetemen. Négyet közülük az eddigi eredményeik alapján már felvettek. Tehetséges gyerekek.

Belevári Zita:

— Nagyon örülök, hogy felvettek a műszaki egyetem építész karára. A felsőfokú angol nyelvvizsgámmal együtt 5,6 az átlagom. Harmadik végén, az osztályfőnök javaslatára határoztam el, hogy ide jelentkezem. Magánépítész szeretnék lenni.

Málovics Melinda:

— A szegedi egyetemre, francia szakra jelentkeztem. Külkereskedő szeretnék lenni, utazni, világot látni. Nehéz lesz a felvételi, tudom. De az érettségi sem könnyű, mindenki fél tőle.

Karácsony Adrienn:

— Fogtechnikus tanulónak megyek Pécsre, az osztálytársam, Bikádi Brigi beszélt rá. Ő is ezt fogja tanulni, csak Székesfehérváron. A szüléinktől nagy anyagi áldozatot követel a taníttatásunk, mert magas havi tandíjat kell fizetni.

Gothár Mária:

— A szegedi orvostudományi egyetemre jelentkeztem. Nagyon nehéz lesz, de megpróbálom. A tavaszi szünetben már voltunk ott, előkészítőn. Ha nem sikerül, egy év múlvá újra megpróbálom.

Németh Nándor:

— Tanár akarok lenni általános iskolás korom óta, más nem érdekel. A szombathelyi tanárképző főiskolára jelentkeztem földrajz-történelem szakra. Hogy miért nem az egyetemre, amikor az OKTV-n elért helyezésem miatt ott nem kellene felvételiznem? Hát nem is tudom, lehet, hogy még azt is megpróbálom.

Fink Ildikó:

— Nekem már csak az érettségi miatt kell izgulnom, a felvételi miatt nem, az eredményeim alapján felvettek a veszprémi egyetem környezetvédelmi szakára. Szerencsém volt, mert egyébként ott nagyon erős a kémia felvételi. Sokkal könnyebb így, szabad lesz az egész nyaram.

Veller Gyöngyi:

— Szinkron tolmács szeretnék lenni vagy műfordító, az ELTÉ-re jelentkeztem angol-orosz szakra. Aki képzettebb, annak nagyobb esélye van jó munkát szerezni. A napokban olvastam, hogy az egyetemisták közül a nyelvszakosok előnyben vannak, már másod-, harmadévtől kereshetnek, órákat adhatnak. Béleczki Martina:

— Első, másodikban a jogra akartam menni, végül az államigazgatási főiskola mellett döntöttem. Itt nagyobb az esélyem a felvételre.

*

Tizennyolc évesnek lenni félelmetes. Előtted az érettségi, a főiskolai, egyetemi felvételi. Hogy mi leszel, attól függ, hová vesznek fel. Az álmodozások kora lejárt.

F. Kováts Éva Fotó: Degré Gábor

Főbenjáró bűnt követett el egy iskolaigazgató, amiért fegyelmi büntetést kapott. Érdekes, hogy a szájhagyomány először „megpofozás- ról" szólt, pedig csak egy pofon csattant el. Az egyébként gyenge erejű ütés igen nagy visszhangot váltott ki Szek- szárdon.

Megfegyelmezett

igazgató

Az érintett kisfiú édesanyja nem szívesen nyilatkozik az ügyről, de némi rábeszélésre feleleveníti a történteket.

— Természetesen a fiam magaviseleté sem kifogástalan. Sőt, elmondhatom, hogy benne van a gyerekcsínyekben, de soha nem tartozik a kezdeményezők közé. Otthon szigorúan bánunk vele, de a testi fenyítés nálunk szinte elképzelhetetlen. Kivétel ez alól, ha a gyereket hazugságon kapjuk, akkor kap egyet-egyet a fenekére. Azon a napon is bementem a fiamért az iskolába, s az osztálytársai már azzal fogadtak, hogy az igazgató úr megverte őt. Erre én magyarázatot kértem Linda- uer Zoltántól, ő elismerte, hogy adott egy pofont a gyereknek és ezért elnézést kért. Elmondta, hogy a fiam egy társával együtt rángatta az osztályterem ajtaját. Ö odament, kinyitotta, erőteljesen magához rántotta az ajtót, erre a hirtelen mozdulatra a fiú nekiesett, mire az igazgató adott neki egy pofont. A gyereket is odahívta, rákérdezett, hogy így történt-e. Ő is ugyanezt állította, de mit is mondhatott volna, hisz szegény annyira meg volt félemlítve. Mintegy két percet tudtam Lindauer Zoltánnal beszélni, aki ezzel lezártnak tekintette az ügyet.

— Az Ön részéről viszont nem fejeződött be az ügy.

— Kérelemmel fordultam az önkormányzathoz, hogy vizsgálják felül az igazgató nevelési módszereit. Ebben arra is kitértem, hogy tavaly nagyon sok szülővel együtt én is aláírtam a korábbi igazgatónőnek, Pap Istvánnénak az állásába való visszahelyezését követelő népi kezdeményezést. Hangsúlyoztam, hogy a két ügy közt nincs összefüggés. Őszintén szólva nem sok reményt fűztem hozzá, hogy a hivatal foglalkozik a kérelmemmel. De rövidesen hivatalos értesítésben tudatták velem, hogy az igazgató fegyelmi büntetést kapott. Egyébként én arra nem számítottam, hogy a bejelentésemből fegyelmi eljárás lesz.

— On hogy látja, a gyerekben okozott-e maradandó lelki sérülést az eset?

— Mivel az ilyesmihez nincs hozzászokva, a történtek eléggé megviselték. Maradandó lelki sérülésről természetesen szó sincs.

Egy erőtlen mozdulat

Lindauer Zoltán, a Babits Mihály Általános Iskola igazgatója így emlékszik vissza az ügyre:

— A számítógépteremben dolgoztam, amikor éktelen dübörgést hallottam. A folyosón csak annyit láttam, hogy az egyik osztályteremnek a közelmúltban felújított ajtajánál két gyerek játszik „kiszorítósdit": az egyik belülről, a másik kívülről rángatta a kilincset. Odamentem, kívülről magamhoz rántottam az ajtót, erre a mozdulatra a belül tartózkodó tanuló véletlenszerűen nekem esett, mire én ösz- tönszerűen, egy erőtlen mozdulattal a tarkójára ütöttem. Néhány óra múlva megjelent az édesanyja és kérdőre vont, hogy nálunk nevelési elv-e a testi fenyítés. Mondtam, hogy a testi fenyítés nálunk természetesen nem elfogadott módszer és elnézést kértem tőle. Rövidesen fegyelmi eljárás indult ellenem. Egy vizsgáló- biztos tisztázta a tényeket, majd a képviselőtestület által kinevezett négytagú bizottság a meghallgatásom után kihirdette a fegyelmi határozatot. Rendkívül korrekt volt az eljárás, semmi kifogásom ellene.

— Ösztönszerűen cselekedtem, a pillanat törtrésze alatt kellett intézkedni, s egy pedagógiai konfliktushelyzetet nem a legcélszerűbb módon oldottam meg. A fegyelmi határozat szerint az

előmeneteli rendszerben egy évvel meghosszabbították a várakozási időt. Az oktatási törvény egyértelműen tiltja a testi fenyítést, tehát rászolgáltam a büntetésre. Lelkileg eléggé megviselt a dolog, tulajdonképpen ez volt az igazi büntetés a számomra. Nem tagadom, hogy a kritikus helyzetben egy pillanatra „elszakadt a cérna", tanári pályán erre nincs mentség.

Az iskola és a szülő felelőssége

— Jogilag tehát tilos a testi fenyítés. Ugyanakkor az élet sorra „termeli ki" a nehezen kezelhető konfliktushelyzeteket.

— A nevelésben az iskolának és a szülőnek egyaránt nagy a felelőssége. A gond ott van, hogy a szülők sokszor az iskolától várják a családi nevelés hiányosságaiból adódó gondok kezelését. (Itt most természetesen nem az ügyben szereplő fiú családjáról beszélek, hisz a sors fonákja, hogy ő lényegében egy jó magaviseletű gyerek.) Különösen így van ez a jólszituált családoknál, ahol a szülők aránytalanul sok zsebpénz biztosításával elintézettnek tekintik a családi nevelést. Ennélfogva néha valóban komoly problémákkal kell a pedagógusnak szembenézni. Említhetném például azt a tanárnőt, akit az egyik tanuló leköpött, vagy azt a kolléganőmet, akit éjszakánként trágár telefonhívásokkal zaklatnak. De az sem megnyugtató, hogy fasiszta jelképeket ábrázoló rajzok is találhatók az iskola környékén. Következetesebb, felelősségteljesebb szülői neveléssel ezek a jelenségek kiküszöbölhetők lennének.

Biztosra vehető, hogy az igazgató a jövőben nem üt meg gyereket, legyen bármilyen súlyos a helyzet. Annál is inkább, mert árgus szemekkel figyelik minden lépését. Vitának helye nincs, a paragrafusok tiltják a testi fenyítést. S reméljük, soha nem fajul odáig a helyzet, hogy módosítani kell a törvényt. ..- kesjár Kúria két falu között

Repülő a fészerben

Monostori Mihály a kis Misivel meg két segítőjével: Konyecsnyi Józseffel és Szász Leventével

Sok mindenre számíthat az ember egy falusi gazdaságban, de sportrepülőgépre aligha gondolna. Már pedig aki a Tolna és Fadd közötti út mellett lévő egykori Gutai-kú- riába betér, az az istálló melletti helyiségben egy kétüléses, kis sportrepülőt láthat. Az egyedi tervek alapján készített gépet a Svájcból családjával másfél éve hazatelepült Monostori Mihály építette.

— Egyedi darab, Nyu- gat-Németországban tervezték, hét évembe került míg elkészítettem. Duplakormányos, 2300 köbcentis Volkswagen Limbach motor van

benne - mutatja a gazda az utánfutón nyugvó gépet. A fehér-piros repülő most pihen. A budaörsi repülőtér egykori ejtőernyősének, Monostori Mihálynak épp ez a bánata.

— Hiányzik a magyar kontroll. Az engedélyeztetéshez szükséges iratok német nyelvűek, le kellene fordítani, de oldalanként 500 forintot kérnek érte. Olyan embereket keresek, akik segítenének üzemképes állapotba hozni a repülőt, szeretik ezt a sportot, - mondja Monostori úr, majd még hozzá fűzi, hogy a kis gép kitűnő lenne oktatásra: többek között azért is, mert

duplakormányos, keveset fogyaszt. Aztán azt mondja, hogy megkereste ez ügyben már az őcsényi repülőtér vezetőjét, Talabos Gábort, aki igen segítőkész, de ő sem tehet semmit, amíg nincs meg a gép „honosítása".

Pedig Monostori Mihálynak nagy tervei vannak. Panziót szeretne a felújított kúria emeletén. Szobákat szép, régi bútorokkal. Az egyik sarokszoba már elkészült. Húsz évig élt egy Bázel melletti kisvárosban a gazda, tudja ő, mi kell a nyugati turistáknak.

— Ha egy külföldi idejön eltölteni a szabadságát, az

igazi, falusi környezetet akar, gazdasággal, állatokkal, széna-, szalmakazallal, réttel, erdővel - állítja Monostori úr

és mutatja, hogy hol akar náddal fedett „szaletlit" felállítani.

Az istállóban gyönyörű,

hosszú, fehér szőrű, Bar- bie-szerű póniló, a 11 éves Marilyn lova. Mellette nyulak, hátul a csirkék helye. A kúria körül kutyák, benn a házban macskák, aranyhörcsögök, papagáj, pinty, télikert termő citromfával. A szobák tágasak, a héttagú család minden tagjának kényelmes helye van, az olasz anyósnak, a német apósnak, a svájci feleségnek, Mariannák, és a három, svájci-magyar kettős állampolgár Monostori gyereknek. Másfél éve csak, hogy a család Tolna megyébe települt, de Mariannái már magyarul beszélgetünk és a gyerekek a Nemzeti dalt, a Talpra magyart! - magyarul szavalták március 15-én.

F. K. É.

Fotó: Degré Gábor

Kit látnának szívesen az új kormány élé

Az ország így válaszolt:

A Medián Közvélemény-kutató Intézet május elejei felmérése.

Kuncze:

Horn:

Boross:

%

21%

13%