Tolnai Népújság, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-23 / 95. szám
1994. április 23., szombat HÉT VÉGI MAGAZIN ®!PÚJSÁG 11 Költőnk és kora József Attila-kérdések Rejtett értékeink Csányi László életművei Április 11-én és 12-én a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar írók Szövetségének szervezésében került sor A Dunánál című tudományos konferenciára. Négy vidéki József Attila-kutatót is meghívtak a rangos eseményre. Köztük dr. Horváth Béla főiskolai tanárt, az irodalom tudományok kandidátusát, aki a szekszárdi Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola Magyar Nyelv és Irodalmi Tanszékének vezetője.- Sok rendezvény kapcsolódott a költészet napjához, ám talán ez volt a legrangosabb mind közül. Miben látja Ón a konferencia megrendezésének okát?- A konferencia valóban a Költészet napjához, József Attila születésnapjához illeszkedett. Ám jogosan vetődik fel a kérdés, hogy az általában kerek évfordulókhoz kapcsolódó, hasonló rangú 1980-ban és 85-ben megrendezett konferenciák után, miért került sor az idén is ilyen jelentős eseményre. Ennek okát abban látom, hogy a rendszerváltás óta a József Attila „problémával", a költő életművével való szembenézés nem történt meg. Közismert, hogy életművét sokféleképp értékelték, s az is, hogy életében nem volt éppen koszorús költő. Az ötvenes években alakítottak ki egy merev, sematikus József Attila képet. Ma pedig a József Attila kérdés úgy merül fel, hogy érvényes-e az a költő, aki kommunista volt.- Mennyiben jogos ez a felvetés?- Én önmagában rossznak tartom az ilyen közelítést, hiszen az ő idejében minden jelentősebb író, gondolkodó megjárta a baloldalt. Vagy a szociáldemokráciát, vagy a polgári baloldalt, esetleg a kommunista mozgalmat. Egyébként a konferencián hangzott el először az, hogy József Attila útja a kommunista pártba a népi írók mozgalmát előlegző Bartha Miklós Társaságból vezetett. Ez egy jobbára baloldali, radikálisan szociális mozgalom volt, amely a paraszt- és a földkérdést helyezte középpontba.- Milyen szerepet vállalt Ön ezen a tudományos tanácskozáson?- József Attila és a népi írók címmel tartottam előadást, s ez a téma meglehetősen feltáratlan, s attól igazán érdekes, hogy a költő kapcsolata a népi írókkal — köztük Illyés Gyulával, Németh Lászlóval - meglehetősen furcsán alakult. Együtt indultak közös programmal a Bartha Miklós Társaságban, aztán szétváltak az útjaik. Illyésék megalakították a Választ és köré csoportosulva a népi írók mozgalmát. József Attila pedig a kommunista párthoz csatlakozott, majd kivált belőle. József Attila és Illyés korábbi barátsága lassan gyűlölködéssé változott.- Mennyiben változhat az irodalommal foglalkozók József Attila képe a konferencia eredményeként?- A konferencián fogalmazódott meg, hogy József Attila barthás korszaka nem volt eltévelyedés, ideológiai félresik- lás, holott a szakirodalomban egészen napjainkig létezett ez a vélekedés. Helyükre kerültek az úgynevezett munkásversek is, amiket unos untalan hangoztattak, tanítottak, pedig ezek többsége nem igazán jelentős alkotás. Érdekes volt az is, hogy ezen a konferencián kevésbé kerültek szóba az utóbbi évek témái, vagyis.a kései versek és a pszicholo- gizmus kérdései. Ügy tűnik, ezek a a néhány éve még megválaszolatlan kérdések is tisztázódtak mára. Nagy László Van a magyar szellemi életnek egy nemzedéke, amely - kényszerűen bár - több életművet hagy maga után: megtöretett, majd folytatott irodalmi pályája termékeit, az egykor csak a megélhetésért kezdett újságíró foglalatosság remekeit, s emellett azt a derékhadat, amelyet közönségként megteremtett, alkotóként felfedezett maga körül. Csányi László ennek a nemzedéknek jeles képviselője - tegnapi s mai jelenvalóságával. Tapolcán született 1922. június 9-én irodalmat tisztelő és szerető családban, amely büszke volt 1848-as hagyományaira is: Görgeyvel Világosnál letettük a fegyvert, azóta nem vettük fel" - mondotta elődeire s ifjú korára emlékezve, s meg-megidézve anyai nagyatyját, aki minden baj forrásának a kiegyezést tartotta. Győr derék bencései, akik nyolc gimnáziumi éve alatt a város élményével együtt nyitották a világra tekintetét, a másik oldal véleményét is közvetíthették felé, hiszen Habsburg Ottó nevelői voltak. Időközben már publikált a helyi újságokban, hangját próbálgatta, s ez folytatódik Pécsett is, pannon szellemének szülőhelyén. Itt Vár- konyi Nándor, a „csodálatos szent süket" körében ismerkedik meg Weöres Sándorral, Csorba Győzővel, Martyn Ferenccel. Olyan kör ez, amelyben szégyen nem ismerni Platóntól a modern világirodalomig bármit, olyan, amely alkotásra és megméretésre egyaránt ösztönöz, mögötte pedig a Várkonyi szerkesztette Sorsunk című folyóirat, amely Féja Gézától Tersánsz- kiig magához vonz mindenkit. Tizennyolc évesen ebbe a körbe lép be ófrancia fordításaival az irodalmán álmokat dédelgető ifjú. Két év múlva, 1942-ben itt jelenik meg verseskötete, a mindössze 55 oldalas Kegyelemkenyéren, amit szerényen titkolt el később az ezen túllépő érett alkotó. Ha csak adatszerűén tesszük emellé, hogy 1955-ban jelenik meg következő önálló műve, már akkor is sejthető a pálya külső hatásokból eredő töretése. Pécsi, majd szegedi újságí- róskodás után Szekszárdra 1952. Vízkeresztjén érkezik, gondolván, hogy a nehéz éveket egy poros kisvárosban lehet legjobban túlélni. Tudatában van azonban annak, hogy Babits lábanyomába lép, az ő hálátlan szülőföldje is e hely. A Magyar Távirati Iroda, majd a Tolnai Napló és utódlapja lesz munkahelye, bár legkevésbé sem szellemi téren: erre maradnak a Bergson olvasásával töltött esték és éjszakák. Hamar túllép azonban szorító keretein: 1954. december 17-én barátaival ő állíttatta és avatta az akkor jócskán mellőzött Babits szülőházán elhelyezett emléktáblát, a következő évben a tilalomlistán levő Bartókról ír verset és Vörösmarty ifjúkori élményeiről jelentet meg füzetet. Újabb év és újabb tett: elindítja a szomorúan rövid életű Sárköz folyóiratot, amelynek szerzői között ott találjuk Hadnagy Albertet éppúgy, mint Fábri Zoltánt és az akkor mozgósítható „helyi erőket". Ebben azonban sohasem alkudott: nem tett engedmény sem címnek, sem rangnak, de főleg a provoncializmusnak. Műveket várt, s a tehetséget egyedül a megszületett munkával, nem az ígéretekkel mérte. A hatvanas évektől - Illyés Gyula szavaival élve - „európai rangon szerkesztett" - irodalmi melléklet a Tolna Megyei Népújságban olyan alkotókat szólaltat meg, mint Féja Géza, s az egykori mester, (akinek ez a közlés jószerivel egyetlen jövedelme), Várkonyi Nándor, aztán az írói pályáját itt kezdő Tamás Menyhért és Csengey Dénes - hogy csak a jelentősebbeket említsük. Laci bácsi szerkesztői asztala mellett mindig volt egy szék a valóságos és reménybeli szerzőknek, akik a bírálat mellé ízelítőt kaptak egy européer gondolataiból és műveltségéből is. Ha a később riportokkal kiteljesedő szerkesztői munka az első életmű, ennek a szellemi holdudvarnak megteremtése minden bizonnyal a második. Mindkettő kiteljesítésére jó alkalom volt az általa jegyzett és alapított Dunatáj című folyóirat, amely az esszé legjobb hagyományait kívánta föléleszteni, s az őt barátként tisztelő Illyés Gyula verseivel indult útjára. A hatvanas, hetvenes évek meghozták az írói sikereket is. Irodalomtörténészként Babitsról, Vörösmartyról írott tanulmányaival nemcsak a választott szűkebb haza, Tolna megye, hanem jeles kortársak és az Akadémia elismerését is kivívta. Bejártam Tolnát, Baranyát című kötete a szellemi tágasság élményét sugallja, csakúgy, mint Somlyó Györgyről szóló kismonográfiája és az Égtájak utassal című esszégyűjteménye. Szekszárdi napló című regénye nemcsak esszéregényként említendő Illyésé mellett, hanem abból is példát ad jelennek és jövőnek, miként lehet és kell vidéken csöppet sem vidékien élni, egy szekszárdi ablakból Európáig látni. Ehhez írói életművében hatvanegy fordítása is jó alkalmat adott (s persze az a többi is, amelyek még ifjabb korában jelentek meg). Nehéz azt érzékeltetni és leírni az utókornak, hogy fogalom volt, zsinórmérték, akinek buzdító és óvó tekintetét hátában érezhette minden megyénkben élő, innét induló alkotó. Ma is vallhatom azt, amit születésnapjára, majd díszpolgárrá jelölésére írtam, nélküle nem lennénk olyanok, amilyenekké lettünk. Ez még akkor is így van, ha Szekszárd részéről csak későn, méltatlanul kései időben és formában érte elismerés. Reméljük, könyvtárával - amelyet példázatul is gyűjtött és hagyott meg - nem történik majd ugyanez, a megye és város gondoskodik arról hogy végakarata szellemében maradjon meg mindannyiunknak. Az 1994. április 15-én Szek- szárdon elhunyt Csányi László ma is üzen nekünk: „A szó vallomás és parancs, ígéret és számonkérés, ábránd és megismerés, lágyan lebegő és kőként koppanó, fenyegetően zengő és kétségbeesetten kiáltó, könnyelműen fecsegő és megfontoltan hangzó. Emberi szó: szépség és igazság szava, légy, maradj menedékünk". S tegyük hozzá: légy, maradj léted minőségével ösztönző erő, Te magad, Laci bácsi, onnét is, hol már az égi félcigaretták, csillogó fejű botok, korholó baráti szavak, szembenézve koccintott baráti poharak sej- lenek - bennünk és nekünk. Dr. Töttős Gábor Az elmúlt év Legsikeresebb befektetési alapja * Legyen Ön is a 2 milliárd forint rtékű belvárosi Ingatlanok!* és irodaházak Résztulajdonosa! i [ JCO0 forint KÁRPÓTLÁSI JEGYÉRT, forintértékű BEFEKTETÉSI Káríotlás a javából. Nálunk 2 hármat ér! Nagy megtérülés, biztos hozam, értéknövekedés! Jegyezhető: c* BROKER RT. IBUSZ BANK és a brókerirodákban újra jelentkezik.
