Tolnai Népújság, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-05 / 54. szám

4 KÉPÚJSÁG TOLNA ÉS KÖRNYÉKE 1994. március 5„ szombat A közelmúltban több új ve­zető kinevezésére is sor került Tolnán. Persze nem friss jogo­sítványszerzőkről van szó, hanem a Tolnatext Kft. új ügyvezető igazgatójának, a Kommunális és Építőipari Kft. frissen kinevezett vezetőjének és a Tolnai Hírlap újdonsült felelős szerkesztőjének „beik­tatásáról". „Jó úton járunk" A közelmúltban fiatalon el­hunyt Pfundtner Antal he­lyére a Tolnatext Kft. taggyű­lése február 28-án egyhangú­lag Palotás Lajost, a cég ko­rábbi fonalgyártó termékigaz- gató-helyettesét és export-im­port „felügyelőjét" válasz­totta. Mandátuma egyelőre a '94-es gazdasági év zárásáig szól. — Honnan, hová, milyen úton? - kérdeztük tőle. — ószintén bíztunk abban, hogy volt igazgatónk vissza tud majd jönni a „Selyem­gyár" élére. Sajnos, a sors közbeszólt. Én a Pfundtner úr által megkezdett utat kívánom folytatni. Már csak azért is? mert ennek kiépítésében, az eddigi eredmények elérésében az itteni kollégáknak és ne­kem is van részem. Az eredmények egyébként azt mutatják, hogy jó úton já­runk. A '92-es év elég rosszul alakult. A '93-asról pontos adataink még nincsenek, de az biztos, hogy az ezt megelőző év „nagy negatív" eredmé­nyét sikerült „kis pozitívvá" alakítani. A legfontosabb célnak to­vábbra is a cég fizetőképessé­gének megőrzését tartom. '94-ben egyébként konkrét szerződésekkel alátámasztott fellendülő termelés várható, több új külföldi piacon fogunk megjelenni. A privatizációról - amit Pfundtner Anti is mindig szem előtt tartott - nehéz be­szélni, hiszen bizonytalan a helyzet. A törekvéseink vi­szont világosak: szeretnénk Új arcok az élen ezt a céget megvásárolni. Egyelőre azonban igen nagy a távolság a rendelkezésre álló anyagiak és a meghirdetett ár között. Talán az újabb privati­zációs lehetőségek segítenek célunk elérésében. Munkatársaim maximális támogatásukat jelezték felém, ami úgy gondolom, a folya­matosság biztosítéka. Kiszolgálni a várost Más helyzetben van Vali László, a kommunális kft. - az önkormányzat által - 2 évre mandátumhoz juttatott igaz­gatója, hiszen március elsejé­től történő kinevezésére ép­pen a korábbi ügyvezetővel való „elégedetlenség" miatt került sor. Váli László '88 óta a kom­munális kft.-ben az építőipari, illetve a kommunális felada­tokkal foglalkozott, műveze­tőként. '93 december 15. óta ideiglenesen ő látta el a kft. vezetését. — Mit szóltak a kollégák, hogy ön, az egykori munkatárs lett a főnökük? — Kevés kivétellel elfogad­tak. Természetesen ez a hely­zet nem mindenkinek tetszik, de a többség mellettem áll. Remélem, lesz lehetőségünk helyrehozni ezt a rosszul sike­rült évet. Nem akarok belemenni abba, mi okozta, hogy ilyen nehéz helyzetbe kerültünk. Nem célom bárkire bármit rá­fogni, hiszen én is itt dolgoz­tam, más kérdés, hogy sok­mindennel nem értettem egyet. — Mi volt az eltelt két és fél hónap során a legfontosabb fel­adata? — Az emberekben megtar­tani a hitet, hogy a cég meg­maradhat, szükség van rá. Biztosítani kellett a folyama­tos működést. Egy kikötésem Javítja-e az oktatás feltételeit? Iskolaszék-rekord E héten alakult meg, s máris rekordot döntött a faddi isko­laszék azzal, hogy négy nap alatt kétszer is ülésezett. A keddi alakuló gyűlést - me­lyen a megbízólevelet vette át a kilenc tag - a tegnap esti tisztségválasztás követte. A sürgősséget az indokolta, hogy az iskolavezetés új szer­vezeti és működési szabályza­tát (SZMSZ) vizsgáltatja az is­kolaszékkel. Ugyanekkor saját SZMSZ-üket is megalkották a „kilencek", név szerint: Fülöp János, Kleinné Makó Judit, Ódry Károly (mint önkor­mányzati delegáltak), Rocska Lászlóné, Végh Zoltán, Schmidné Keserű Erzsébet (mint iskolai küldöttek), és Molnár Mónika, Kvárik Ist­vánná, Márkus Magdolna (mint a szülők képviselői). A jövendő munkájukat el­sősorban a lakossággal való kapcsolattartás minősége ha­tározza meg. Természetesen csak azon problémák tartoz­nak hatáskörükbe, melyek nem tartoznak a szigorúan vett szakmai-pedagógiai kér­dések közé. Az egyéni problémák is el­vetésre kerülhetnek, hiszen nem egyéni, hanem többségi érdekek szolgálatában áll az iskolaszék. Remélik, hogy minden érintett megértő tá­mogatására számíthatnak, s munkájuk által javulnak az oktatás feltételei. -ko­WIEDEMANN ÉPÍTŐIPARI RT. Győr-Moson-Sopron megyében kezdődő csatornaépítési munkájához kitelepített főépítésvezetői munkakörbe munkatársat keres Alkalmazási feltétel: mélyépítési képesítés, legalább 5 éves szakmai kivitelezői gyakorlat. Kiemelt (a különélést figyelembe vevő) bérezést biztosítunk megegyezés szerint. Jelentkezni lehet: 7130 Tolna, Szent Imre u. 4. (volt Úttörő u.) Tel.: 74/340-074. A jelentkezéshez csatolni kell: rövid, kézzel írott szakmai önéletrajzot, szakképzettséget igazoló okiratmásolatot, esetleges fizetési igényt. Ketyeg a 28 százalékos késedelmi kamat Telekbotrány Faddon Egy házikó már áll „New Dombori"-ban. Tulajdonosa - akinek nyilván sejtelme sincs arról, hogy minő erők munkálkodnak a háttérben - bizonyára lerótta a telek árát, mert magánszemély nálunk nem teheti meg, hogy nem fizet. volt, hogy a létszámhoz ne kelljen hozzányúlnom. — Tartható ez a továbbiakban is? — Nem. A veszteséges üzemrészek megszüntetése kényszerűségből létszámleé­pítéssel is jár. Meggyőződésem, hogy a kft.-nek maximálisan ki kell szolgálnia a hivatalt, hiszen az önkormányzat azért hozta létre ezt a céget, hogy az el­lássa a város működtetéséhez szükséges feladatokat. Nem arról van tehát szó, hogy én most jó fiú szeretnék lenni a tulajdonos szemében. A „városi", nagyrészt kommunális feladatok mellett persze vállalkozni is akarunk. A cég rugalmasabbá tételéhez viszont a létszámot, de még a telephely méreteit is újra kell gondolni. Nyugodt hangvétel A Tolnai Hírlap korábbi fe­lelős szerkesztőjének lemon­dása miatt megüresedett helyre az önkormányzati tes­tület - február 28-i ülésén - négy pályázó közül Kapfinger Andrást tartotta a legalkalma­sabbnak. — Hogyan próbálja egy szer­kesztő ebben a választásokat meg­előző kényes időszakban kiküszö­bölni az óhatatlanul ránehezedő, több oldalról ható politikai nyo­mást? — Szeretnék „leülni" mindegyik párt képviselőjé­vel. Az az elképzelésem, hogy a Tolnán működő pártok a Tolnai Hírlapban történő be­mutatkozásra azonos terje­delmet fognak kapni, azonos feltételekkel - egy alkalom­mal. Ezen kívül, ha bármit meg akarnak jelentetni, azt hirdetés formájában tehetik meg. Az eseményekről termé­szetesen tudósítani fogunk. A lap arculatával kapcso­latban elmondhatom, hogy mindenképpen egy közszol­gálati, nyugodt hangvételű, családoknak szóló helyi újsá­got szeretnénk csinálni. sk Heje-huja-hal Halfőzéssel egybekötött nőnapi bált tartanak a tolnai nyugdíjas klub tagjai a városi művelődési központban. A minden bizonnyal remek hangulatú rendezvény már­cius 7-én 15 órakor kezdődik. Természetesen szívesen lát­nak majd minden érdeklő­dőt. (Folytatás az 1. oldalról.) Vegyük sorra a vlleménye- ket! így látja a DUNAGRO el­nöke, Fenyvesi János: — A „Lenin" Tsz és a Nagyközségi Tanács VB által 1990-ben megkötött adásvételi szerződések 12 ha 9567 m2 te­rületre és összesen 23.241.110 Ft-ra vonatkoznak. A „Lenin" Tsz átalakulása miatt a DU­NAGRO Szövetkezet és a Termelő és Értékesítő Szövet­kezet közötti megállapodás értelmében szövetkezetünk­nek a Legfelsőbb Bíróság által megítélt követelése: 6.725.000 Ft tőke és ennek kamata, ösz- szesen mintegy 13 és fél millió forint. A DUNAGRO Szövet­kezet 1994. február 21-i igaz­gatósági ülésén úgy határo­zott, hogy az 1994. március 30-ig kamataival együtt 53.680.683 Ft-ra növekedett követelés törlesztése az aláb­biak szerint történjen: az ön- kormányzat 5 év alatt, évi 5 millió forintos részletekben 1994. március 30-ig kezdje meg a kötelezettségének kifi­zetését és tegyen meg min­dent a telkek értékesítése ügyében. A követelés további részének törlesztése a telkek értékesítéséből befolyt pén­zeszközökből történjen. Amennyiben a telkek értékesí­tése befejeződött, illetve a kö­vetelés kiegyenlítése megtör­tént, a felek elszámolnak egymással. Mérlegeltük azt is, hogy szövetkezetünk tagsága helyi lakos, nem akarjuk a község közigazgatásának (is­kola, orvosi ellátás stb.) ellehe­tetlenítését, és az önkormány­zat pénzügyi helyzetét is fi­gyelembe vettük. így látja a Termelő és Érté­kesítő Szövetkezet jogásza, dr. Varga József: — A faddi önkormányzat és a „Lenin" Mg. Termelőszö­vetkezet ügye peres úton 1993. október 20-án jogerősen lezárult. Az ítéletet mindegyik fél kézhez kapta, de az ön- kormányzat a vételárat a mai napig nem fizette meg. A ve­vőnek eredetileg (1990-ben) nyolc hónapja lett volna a fize­tésre, melynek minden bi­zonnyal a telkek értékesítése lett volna a fedezete. Ám a pártok azt kérték, hogy az új testület megalakulásáig a ta­nácsi szervek már ne foglal­kozzanak a perben érintett üdülőtelkek értékesítésével. Faddon 1990. október 10-én tartotta meg a képviselő-testü­let alakuló ülését. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a telkek még 1990 őszén is jó áron értékesíthetők lettek volna, ha az önkormányzat nem törekszik az üdülőtelkek eladásából származó feltű­nően nagy haszonra. (10.000.000 Ft). Azt is megál­lapította a bíróság, hogy a szövetkezet, az önkormányza­tot terhelő 8.881.630 Ft rekul­tivációs költséget átvállalta, valamint 1990-ben 9.296.000 Ft nyereségadót kifizetett. így a nettó haszna az eladásból csak 5.063.460 Ft, szemben az ön- kormányzat által tervezett tízmillióval. Tehát 1991-re nem értékesített az önkor­mányzat. Szóbeli megegyezés történt: amint értékesítenek, a befolyt összeget utalják. Az önkormányzat a tartozását írásban elismerte. Időközben köztudottá vált, hogy a Pala-disco az érintett területen épült fel, a Vólent-öbölben is jócskán keltek el telkek, az önkormányzat mégse fizetett. A szövetkezet ezért peres útra kényszerült. A képviselők ezt sérelmezték, á helyi újságban felelősségük elkendőzése vé­gett vádaskodásokba kezdtek. A nevezett ítéletek úgy tűnt, pontot tettek az ügy végére, de nem ez történt. Á „Lenin" tsz ketté vált, az 1992. decem­ber 18-án megtartott közgyű­lés a követelést megosztotta: Termelő és Értékesítő Szövet­kezet 16.516.110 Ft, Dunagro Szövetkezet 6.725.000 Ft, és a késedelmi kamat. A Termelő és Értékesítő Szövetkezet igazgatósága az 1994. február 4-én kelt önkormányzati fize­tési ajánlatot komolytalannak tartotta és a február 7-i dön­téssel végrehajtás megindítá­sát helyezte kilátásba, élve törvényes lehetőségével. Szö­vetkezetünk is aggódik a tele­pülés sorsáért, hiszen több mint 500 tagunk és családtag­jai is itt élnek, de mint cégnek a saját érdekeit is figyelembe kell vennie. Azt pedig egyene­sen visszautasítjuk, hogy egy testület, még ha választott is, összemossa magát egy tágabb közösséggel a faluval. Az ügy három és fél éve húzódik, ez az önkormányzat még nem sokat tett azért, hogy megol­dódjon. Hiszünk benne, hogy közös érdek mellett megol­dást tudunk találni, de ehhez partner kell, nem pedig „dü­hös emberek". így látja a polgármester, Tóth Ferenc: — Sajnos, az üdülőtelkek iránt nincs nagy kereslet a mai gazdasági helyzetben. Most megpróbáljuk valamivel ol­csóbban meghirdetni, értéke­síteni a közművesített föl­drészleteket. Rövid határidőn belül szeretnénk ezt megol­dani, hogy lezárhassuk az ügyet. A faddi telekbotrány kap­csán nemcsak azon ámuldozik a kívülálló, hogy egy, a turiz­musból szépen profitáló tele­pülés miért rontja így el a re­noméját, mennyiben üdülő- vendég-csalogató ez a „sztori", hanem azon is, hogy nicsák-nicsak: miközben ösz- szegyűlt ez az 50 milliós adós­ság, felépült a községben egy 50 milliós tornacsarnok. Van­nak még csodák a bimbózó demokráciákban! Wessely Fotó: Gottvaíd Télűz'ó gyermekmulatság Jockey Szedresen Hagyománya van itt a far­sangnak, a télűzésnek. Ha­gyománya van annak is, hogy a szedresi iskola tanulóinak egy része jelmezbe bújik, mi­nek kiötlésében, kivitelezésé­ben az osztályfőnökök és a szülők is segítenek. Szendvi­csek készülnek, süteményeket sütnek és amikor már együtt van minden, a felharsanó diszkózenére megkezdődik a bemutató. A maskarák bemu­tatója. Az idei farsangon is taps köszöntötte valamennyi jel­mezest. Volt itt bohóc, piros ász, Lottó Öttó, fegyőr, kiszol­gált katona, fodrász, munka- nélküli kőmíves, horgász és pincér, bokánrúgást kapott fo­cista, zsákember és vámpír pár. A csoportok között megele­venedett a Dallas minden sze­replője (Jockey és társai), jöt­tek boszorkányok, rockerek, utcalányok (fiúkból), részegek és megjelent a Manhattan is. A boszorkányok boszorkányze­nére táncot lejtettek, nem fe­ledkezvén meg a fortyogó üst­ről, amit állandóan keverget- tek, hogy ne égjen oda a va­csora: a füstölt denevérszárny, a békafarka és a viperafej ele­gye. Aztán megrettenhetett a szépszámú publikum a vám­pírok temperafehér arcától na meg a szájukból kifolyó mál­naiétól. A zsűri nehéz helyzetben volt, de meghozta a döntést. Egyéniben díjazottak: a vám­pírok, a fodrász és a bohóc. Csoportban: a Dallas meg­személyesítői és az utcalá­nyok. A dallaszosok nyere­ménye egy csodálatos dobos­torta volt, amit azon nyomban szétosztottak egymás között, és megették. Komád László A bájos vámpírpáros Remény A kakaslépések hossza Miniszoknyás lányok he­lyett már jó ideje a szokásos köd és a dermesztő hideg üd­vözölt reggelente, a kapunkon kilépve. Felszállván a tömeg- közlekedés járgányára nap mint nap újra és újra elme­rengtem az élet szépségein, és újra és újra nem jutott eszembe semmi. Akkoriban nehéz volt el­hinnem apám vigasztalását, miszerint fel a fejjel, december 23-ától minden nappal egy kakaslépéssel meghosszabbo­dik. Ugyanígy nehezen hit­tem, hogy a fák szürke kérge egyszer még „világosfeke­tévé" és „sötétfehérré" vál­tozhat. Nehéz volt belegon­dolni abba is, hogy nem a var- júkárogás az egyetlen madár­hang a természetben; hanem létezik gólyakelepelés, fecske- csivitelés és csalogányzene is. Nem tudtam elképzelni, hogy lesz majd nap, amikor le me­rek ülni a földre, és a frissen sarjadó fű között sietősen sza­ladgáló ízeltlábúakat fixíro- zom kedvtelve. Nem beszélve az elfelejtett kék égről, zöld fűről, ibolyászásokról, méh- döngicsélésekről (a virágba borult fák körül), bolondos szelekről, új szerelmekről, fia­talos lelkesedésekről, csillogó szemekről, újult erőkről, és a reményről... Szóval csehül álltak a dolgok, eléggé. Mondhatni igen igen. Ám úgy egy hete megjelent Ó. Kilépve a kapun, a náthától könnyes-karikás szemmel kö­rülsandítva a tájon észrevet­tem, hogy kikandikálva az el­lenszenvesen pöffeszkedő Tél háta mögül, titokban, mutató­ujját függőlegesen az ajkára szorítva, jobb szemével csibé­szül kacsintva, derűsen, jósá­gosán, reményt keltőén, rám mosolyog a Tavasz. sk Fotó: Ótós Réka

Next

/
Thumbnails
Contents