Tolnai Népújság, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-23 / 69. szám

4 MÉPÚJSÁG

DOMBÓVÁR ÉS KÖRNYÉKE

1994. március 23., szerda

Szia, versmondó!

„Titkos" tárgyalások Somoggyal

Dombóvár válna Tolnától?

Van aki tud róla, van aki nem

Átrajzolás helyett „légiesíteni" kellene a megye határokat

(Folytatás az 1. oldalról.)

Kaposváron, a Somogy Megyei Közgyűlés elnöke, dr. Gyenesei István azt mondja, polgári kezdeményezésről van szó.

— Egy éve kerestek meg először bennünket Dombóvárról, előbb sportolók, intézmények vezetői, majd a városi képviselő-testület tagjai, illetve egy országgyűlési képviselőjelölt azzal a felvetéssel, hogy Dombóvár Somogy megyéhez szeretne tartozni, - kezdte dr. Gyenesei István.

— Kik keresték meg Önt Dombóvárról személy szerint?

— Neveket inkább nem mondanék, - jelenti ki az elnök úr. - Ha az illetők akarják és jónak látják, majd felfedik a kilétüket.

— Mi az indok az elszakadásra?

— Nem érzik a dombóváriak Tolna megye segítőkészségét, ezért szeretnének Somogy megyéhez tartozni, mondták nekünk. Hangsúlyozom, nem mi kezdeményeztük a csatlakozást, de ha van ilyen igény, nem zárkózunk el. Mi csak tesszük a dolgunkat, ami úgy látszik megtetszett a dombóváriaknak, - mondja dr. Gyenesei István és kifejti, hogy az elmúlt négy évben Somogy megye közgyűlése, bár a törvény nem írja elő, mégis minden téren segítséget nyújt a megye 240 településének és 12 városának. Az elmúlt időszakban hét társulást hoztunk létre a megye 196 településével. Ezeknek a szakmai társulásoknak a segítségével a falvak, városok működéséhez, fejlesztéséhez szükséges segítséget tudnak nyújtani igény esetén, tagsági díj ellenében. Például a beruházási társaság, mely önálló jogi személyként működik a közgyűlésen belül, több mint 10 millió forint támogatást kap a megye költségvetéséből, ennek segítségével bonyolítja a falvak, városok beruházásait. Nullprofi- tos tevékenységet folytatnak a haszon nem náluk, hanem a

településeknél csapódik le. A megye segítőkészsége több más területen megnyilvánul,

1993-ban például 40 templomot restauráltak Somogybán, a megyei önkormányzat valamennyi templom felújításához hozzájárult 50-300 ezer forinttal. Ugyanígy szorgalmazták a falvak közötti földutak szilárd útburkolattal történő ellátását. Az összekötő utak építéséhez pályázat útján maximum 70 százalék támogatás vehető igénybe az országos alapból. Ehhez a megye 30 százalékot hozzátesz, ami tulajdonképpen a saját erőt jelenti, így az út nem kerül semmibe az amúgyis kevés pénzzel gazdálkodó településeknek.

— ígértek-e Önök, mármint Somogy megye valami pluszt Dombóvárnak, ha csatlakozik Somogyhoz?

— Semmivel többet nem ígértünk, mint amit a 240 Somogy megyei település az elmúlt négy évben tőlünk kapott és a következő ciklusban is kapni fog. Ez, a dombóváriak elmondása szerint, jóval több lenne, mint ami támogatást eddig Szekszárdtól, illetve Tolna megyétől kaptak.

— Somogynak mi előnye van abból, hogy Dombóvár a megyéhez csatlakozna?

— Semmi, mi egyszerűen csak úgy gondoljuk, hogy ha Tolna megye nem vállalta fel Dombóvár esetében a megyei szerepkört, akkor ezt nekünk kötelességünk megtenni, ha lakossági kezdeményezés van rá.

— Mi a menete egy ilyen csatlakozásnak, kinek az engedélye kell?

— Mindenképpen helyi népszavazásnak kell eldöntenie a más megyéhez való csatlakozást, bár ez tulajdonképpen nem előírás. A BM állás- foglalása szerint a más megyéhez történő területi csatlakozáshoz a kezdeményező település önkormányzata képviselő-testületének minősített többségű határozata kell. Ezt megelőzően a Somogy megyei önkormányzatnak is testületileg állást kell foglalnia arról, hogy fogadókész-e? Ha mindez megvan, a csatlakozó és befogadó nyilatkozatot a Belügyminisztériumhoz kell felterjeszteni, majd a parlament dönt. Az úgynevezett elbocsátó megye engedélye nem kell a dologhoz. A törvény szerint egy évben egyszer, június 30-ig lehet ilyen kérelmet az Országgyűlés elé terjeszteni.

— Dombóváron kívül egyéb Tolna megyei települések is csatlakozni akarnak Somogy megyéhez Ön szerint?

— Praktikus okokból felmerülhet, hogy Attalán, Ka- pospulán kívül néhány Dombóvár közvetlen vonzásába tartozó más település is csatlakozzon Somogyhoz. Persze minderről a lakosságnak kell döntenie először. A polgárok véleményét tiszteletben kell tartania egy városatyának és egy megyegazdának is.

Nem igaz

— Teljesen időszerűtlen ezzel a kérdéssel foglalkozni. Jönnek a választások, most mindenki azzal van elfoglalva. Egyébként sem kérdezte meg senki ezzel kapcsolatban a lakosság véleményét, - jelentette ki dr. Szabó Imre, Dombóvár polgármestere.

— Ezek szerint Ön nem is tud a Somogyhoz való csatlakozási igényről? Nem járt Kaposváron?

— Én meghívtam őket, ők

meghívtak engem, de csak az Expóról tárgyaltunk, Gunaras hasznosításáról. Képviselő-testületi ülésen sem került szóba a kérdés. Dombóvár jelenleg regionális szerepkört lát el, szolgáltat a környező falvaknak. Ezért az a véleményem, hogy a megyét hagyjuk meg ilyennek amilyen most, nem kell több jogosítványt kapnia, meg kell hagyni a városok, községek önállóságát. A megyehatárok átrajzolása helyett inkább „légiesíteni" kellene, jelentéktelenné tenni az ilyenfajta határokat.

Hogy ki(k) kacsingat(nak) Somogy felé, honnan indult el a kezdeményezés és mit szólnak mindehhez a város polgárai, arról holnapi számunkban olvashatnak.

F. Kováts Éva

A kocsolai Nagy Tünde ha végigmegy az utcán, az ismerősök úgy köszöntik: „szia versmondó kislány". A 8. osztályos, 14 éves kislány nemcsak arról közismert a faluban, hogy gyakran mond verseket, hanem arról is, hogy a sportversenyeken is kimagasló eredményeket ér el, és bizonyítványába év végén eddig nem került más zárójegy, mint kitűnő.

Nagy Tünde Kocsolára Dombóvárról költözött az általános iskola 4. osztályának elvégzése után. Apukájával, anyukájával és két testvérével élnek itt. Édesanyja jelenleg gyesen van a kisebbik testvérével, előtte a Füszértnél volt raktári dolgozó. Apukája jelenleg munkanélküli, szakmája asztalos, legutóbb Szilfáson dolgozott halászként. Röviden így mutatta be családját Tünde, majd saját magáról így szólt.

— Az alsó tagozatot Dombóváron, a Molnár György Általános Iskolában végeztem. Szerettem a tanáraimat, úgy érzem, hogy ők is kedveltek engem. Kedvenc tantárgyam nem volt, mindegyiket - úgy is mondhatom - imádtam. Versenyeken - így például olvasási, szavalóversenyen - már az alsóban is részt vettem, és jó eredményeket értem el. A tanulmányi eredményem mind a négy osztályban kitűnő volt.

— Hogyan lehet ilyen kiváló eredményeket elérni?

— Akarat kell a tanuláshoz, meg egy kis tehetség, no és idő. Mostanában jobban el vagyok foglalva a kelleténél, így fordulhatott elő, hogy becsúszott egy-két négyes, ami nekem rossz jegynek számít.

— Ötödiktől Kocsolán tanulsz. Jelentett-e problémát az iskolaváltás, az hogy más közösségbe kerültél?

— Igen, eleinte nagyon féltem. Aztán olyan kedvesek voltak a gyerekek, hogy gyorsan beilleszkedtem, sok jó barátot szereztem. Szerintem ez itt sokkal jobb közösség, mint a dombóvári volt, meg az iskola is jobban tetszik. Mert nemcsak az iskola, a falu is egy nagy közösség, mindenki tud mindenkiről, mindent. Megszólítanak az utcán, úgy

üdvözölnek, hogy „szia versmondó kislány", és ez nekem nagyon kedves. Azért ragadt rám, mert gyakran indulok szavalóversenyen és az iskolai ünnepségeken is részt veszek, verseket mondok.

— Felsőtagozatban - amióta itt járok Kocsolán - sem csökkent a lelkesedésem, a tanulmányi eredményem sem változott, most is kitűnő. Dombóváron nem volt ennyi sportolási lehetőség mint itt, mert kézilabdázni, kosarazni, ping-pongozni, sakkozni járok.

— Említetted, hogy a tanuláshoz idő is kell. Most, amikor egyre nagyobbak a követelmények, hogyan jut idő minden más elfoglaltságra a tanuláson kívül?

— Hát, éppen ez az. Anyu is unja már egy kicsit, hogy sokat eljárok, de nagyon szeretek sportolni. Ennek eredménye is van, mert nemcsak tanulásból, hanem sportból is jeles vagyok. Tanulmányi - matematika, nyelvtani helyesírás, szavaló - versenyeken most is részt veszek. Nem mindig sikerült megszerezni az elsőséget, mert a legutóbbi nyelvtani versenyen megyei döntőre továbbjutottam, szavalóversenyen harmadik lettem, matematikából voltam első.

— Hova jelentkeztél továbbtanulni? Es mika terveid?

— Paksra jelentkeztem, számítógép-programozónak. Már megkaptam az értesítést felvettek, de azt, hogy mehetek-e, az egészségügyi vizsgálat dönti el. Ezzel párhuzamosan az Illyés Gyula Gimnáziumba is felvételt nyertem. Most választhatok, de Paks mellett döntöttem, mert az szakmát is ad. A tervekről. Szeretnék egyetemen továbbtanulni, és jó munkahelyen dolgozni.

— Marad-e szabadidőd?

— A szabadidőm jó részét elveszi a sport, de szeretek olvasni, meg legtöbbször anyukámnak segítek a házimunkában.

— Kocsolán milyen gyereknek lenni?

— Jól érzem magam gyereknek, minden időmet kitöltőm, játékra már nincs időm.- p. téri Kocsolán

...hogy képviselőtestületi ülés lesz március 28-án, hétfőn 14 órakor. Napirenden szerepel az 1993. évi zárszámadás - várható - elfogadása.

hallottuk,

Megalakítják a választáskor működő szavazatszámláló bizottságot. Az egyebek napirendi pontnál szociális ügyek elbírálására kerül sor.

„Megmentett"

tartalék

• Március 21-én ismeretlen tettesek, ismeretlen módszerrel behatoltak D. Lajos dombóvári lakos családi házába, s a szekrényből 650 ezer forint készpénzt tulajdonítottak el.

Drága belépő a Viktória discóba

Egyre drágább a belépő a dombóvári Viktória diszkóba. Különösen annak a két fiatalembernek került sokba a hétvégi mulatság, akiknek a kabátját szombaton ellopták a diszkóból. Az egyik sértett, P. László kabátjának értéke 15 ezer forint, ezenkívül benne voltak a kulcsai, iratai, K. Béla kára 12 ezer forint.

Eltűnt - keresik

Eltűnt Szemes Rókus, Döbrököz, Pály utca 5. szám

alatti, 1979-ben született fiú. Március 20-án lakásáról ismeretlen helyre távozott. A fiatalkorú előzőleg szüleivel a továbbtanulás miatt került szóváltásba.

Öreghegyi

tanyabetörés

Ajtórács kifeszítés módszerével március 13-16-a között, ismeretlen tettes behatolt K. András dombóvári lakos Kaposszekcső, Öreghegyen lévő hétvégi házába, s onnan rotációskapát, gázpalackot tulajdonított el. Az okozott kár 60 ezer forint.

Baleset

Március 18-án, 15.30-kor, a 61-es főút 84-es kilométerétől 200 méterre Sz. István személygépkocsival figyelmetlen vezetés közben, vezetői engedély nélkül, ittas állapotban vett részt a közúti forgalomban. Ennek következtében a menetirány szerinti jobb oldali padkára hajtott, majd az árokban felborult. A baleset következtében Sz. István 8 napon túl gyógyuló súlyos sérülést szenvedett.

Egy vajdasági festő bemutatkozása Hogy észen

A kor nyoma a képeken is

Szomorú beszélgetés Pósa Edével

Csak egy hétig látható Pósa Ede vajdasági festőművész tárlata a hőgyészi művelődési házban. A kiállítást március

18-án nyitotta meg Fecske András, a budapesti Hollósy Galéria igazgatója. A megnyitó érdekessége volt, hogy a művész három képét kisorsolták a jelenlévők között.

Kicsoda Pósa Ede? A tények szerint a Magyarkanizsa melletti Völgyesen született 1947-ben, később Zen tán telepedett le, tagja lett az ottani művésztelepnek, a szabadkai Q csoportnak. Közös tárlatok tucatjain és önálló kiállításokon mutatkozott be. Többek között ötször Zentán, majd Szegeden. Ezután Makó, Hódmezővásárhely, Bonn, Belgrád, Wertingen, Szek- szárd, Balatonfüred, Gyula következett. Hogy valójában kicsoda Pósa Ede, arról igazán a képei beszélnek.

tir

A megnyitó másnapján beszélgettünk szekszárdi barátaik otthonában, szerb felesége társaságában, aki követte őt Magyarországra. Az asszony kitűnően tud a nyelvünkön, neki talán könnyebb volt eljönni otthonról, mert szülei már nem élnek. Arról is beszélt itteni barátainak, hogy

néha már magyarul álmodik.- Mindig kisebbségi festő voltam, s most is az vagyok, - mondja Pósa Ede. Nem köny- nyű ma Szegeden menekültnek lenni. Jó lenne, ha vége- térne már a hontalanság.

— Biztosan érthető, ha az Alföldön nem szeretik a menekülteket - töpreng, - hiszen jön most oda mindenféle ember.

Igaza lehet, talán könnyebb általánosítani, bűnbakot találni a máshonnét jöttékben, saját problémáik magyarázatául. Beszélhetünk még sokminden másról, háborúról, békéről, arról, hogy kinek van joga eldönteni rólunk, ki a magyar, a horvát, szerb, ha egyszer ennyire összekeveredtünk.

Pósa Ede elsősorban tájképfestőnek vallja magát. Fel sem kell tenni a kérdést, hogy miről szólnak számára a tájak. Halkan, mintegy magának mondja:- Érzelmekről, hangulatokról. Van vidám és szomorú táj, komor és ironikus. Nyilván éppen olyan, mint az én hangulatom, amit meg akarok festeni. A színeket látom, érzem, képzelem el először, ezekből következik a többi.

Képein ötvözi a rajzot és a festést. A száraz akvarell olyan finom, puha mint a púder, lehet vele festeni is. Más alkotásokon a kollázs-technikát is alkalmazza. Az újvidéki Magyar Szóból használt fel betűket, szavakat, foszlányokat. A miértre a válasz: Hogy nyoma maradjon a kornak is a képeken.

Eredeti szakmája építész- technikus, belső építészettel foglalkozott, de most itt erre a szakmára nincsen szükség.

A festés munka és szenvedély is számára, hiszen kénytelen ebből élni, bármennyire is sajnálja minden képét, amit el kell adnia. Azt mondja Magyarországon kategorizálják a festményeket az alkalmazott technika szerint is, ezért újabban készülnek olajfestmények is. Ezek a piacon többet érnek.

Nem mondja, de vigasz, menedék, belső kényszer is számára a festés.

*

A dunántúli dombok sokkal szebbek, s itt nem érzi, hogy idegenként kezelnék. Csodálatos volt a kiállítás megnyitója, szeretettel fogadták őket a vendéglátók, és a megnyitó közönsége is - mesélik.

Szeretnének végre megint - mindent elölről kezdve - saját otthont, bár Pósa Ede idős, beteg édesanyjához hazajárnak. Két baráti házaspárral együtt akarnak venni egy közeli kis faluban egy parasztházat. Pósa Edéék ott laknának, a többieknek meg kiránduló- hely lehet a ház. A régi barátok hiányát az újak pótolhatják.

Talán azóta már meg is találták valamelyik faluban azt a helyet, azt a házat, ahol ismét otthonra lelhetnek az elvesztett szülőföld helyett.

Ihárosi Ibolya Fotó: Ótós Réka