Tolnai Népújság, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-15 / 62. szám

1994. március 15., kedd

ÜNNEP - EMLEKEZES

«ÚJSÁG 7

Nemzeti küldetésben

Első lépés a múlt tisztázása és annak vállalása. A haladó szellemű hagyományőrzésnek egyik fontos eleme a honvéd hagyományőrzés. A nemzetért áldozatot hozni tudó katonától indul az út és halad a jelképeken, a zászlókon, a csapat megnevezéseken, a ruházaton és azok ékítményein keresztül az elesettek emlékének megőrzéséig - vallja Erdős László ezredes, a Honvédelmi Minisztérium Honvéd Hagyományőrző Irodájának a vezetője, aki ezúttal azt mondja el, hogyan őrizhető meg az elesett hősök emléke nemzeti küldetésben, nemzeti küldetéssel.

— Ezredes úr, Ön katonatársaival a Magyar Honvédség történelmi múltjának helyreállításán, az elesett hősök és áldozatok emlékének megőrzésén, megőriztetésén, sírjaik ápolásán, ápoltatásán munkálkodik.

— Igen, mert ez az erkölcsi felemelkedés igen fontos állomása. Ez a nemzet adóssága. A lelki sebeket be kell gyógyítani, mert nem lehet, hogy a nemzet több mint egymillió hőse és áldozata ne kapja meg a végső tisztességet, hogy ne lehessen a sírjukra letenni egy-egy szál virágot. Szervezetten, a II. Világháború Tolna Megyei Ha- lottaiért Alapítvány erkölcsi és anyagi támogatásával, katonai tiszteletadással történő felavatással, a települések ön- kormányzataival és emlékbizottságaival együttműködve eddig 83 Tolna megyei helységben és 4 megyén kívüli községben állítottak I—II. világháborús emlékművet. Az alapítvány megyén kívüli emErdős László ezredes

lékművek és katonatemetők felállításában, illetve felavatásában is közreműködött. Elkészíttette, felállította és részese volt az ünnepélyes felavatásnak a lengyelországi Batorz és Stroze településeken létrehozott 1863-64-es felkelés magyar hősei emlékhelynek. Szólni kell a Honvédelmi Minisztériumnak és a Magyar Honvédségnek arról a tevékenységéről, amellyel - társadalmi szervekkel, alapítványokkal, egyesületekkel összefogva - emlékhelyeket létesített határokon belül és kívül. Itt mondom el azt is, hogy elkészült és felállításra vár a II. Magyar Királyi Hadsereg 1943. január 12-i tragédiáját megörökítő „Doni emlékhely" és készül az I. világ- háborús magyar hősök emlékoszlopa, amit az ausztriai Plöchen-hágónál kívánunk felállítani. Az előzőek természetesen nem a teljességet jelentik.

— Van-e megközelítőleg pontos adat arról, hogy hányán haltak meg határokon belül, illetve kívül?

— Nincs. Amikor a doni katasztrófa bekövetkezett, akkor már jelentősek voltak a háborús veszteségek. Elég itt a Délvidék visszafoglalására, a Kárpát gyorscsoport veszteségeire, Kassa bombázására és arra gondolni, hogy a Magyar Királyi Légierő kint volt a fronton. A Donhoz való kiérkezésig harmincezer főt vesztettünk és mégsem beszél senki erről. A II. Magyar Királyi Hadsereg 120 ezer főt veszített, ezt követte az I—II—III. Magyar Királyi Hadseregnek a Kárpátok előterében, a Kárpátokban, a Margit-vonalban és Budapest ostrománál elszenvedett vesztesége. Hétszázezer magyar katona vonult Nyugatra, abból háromszázötvenezer volt a szövetségesek hadifogságában, 357 hadifogolytáborban. Itt több mint ötvenezer katona halt meg, míg a szovjet hadifogságban ennek három-négyszerese. 1944. december 1-jétől 1945. május 30-ig a visszacsatolt területekről egymillióan menekültek el Nyugatra, a Magyarországon elesett katonák száma feltehetően 45-60 ezer - itt az 1941-es határokat vesszük alapul -, 54 ezer német katona esett el hazánkban, s az akkori szovjet veszteség 180-200 ezer. Harccselekményekben és hadifogságban 350 ezer-380 ezer magyar katona halt meg. A polgári áldozatokkal együtt több mint 1,2 millió a második világháborús veszteség. Ebben a számban benne foglaltatik a katona, a holocaust, a hadifogság és a malenkij robot áldozata. Nem lehet tudni viszont azt, hogy az egymillió elvándoroltból hányán fekszenek a linzi országút mellett, nincsenek az előzőek között Tito vörös partizánjainak áldozatai, a vajdasági tömegmészárlás sértettjei, a kárpátaljai veszteség - ismert, ott magyar kérdést vagonkérdésnek nevezték - és nem tudjuk, hányán haltak meg a temesvári tífuszjárványban. Ez a nemzetet kivéreztető háború csak akkor ér véget, ha lesz egy hely, ahol elsirathatják szeretteiket.

— Úgy tudom, hazánk és Németország által kötött államközi egyezmény alapján létezik a hadisíregyezmény is.

— Valóban. Ennek szellemében elkészült a Honvédelmi Minisztérium és a Német Hadisírgondozó Népi Szövetség közötti megállapodás a katonasírok gondozása tárgyában. A német szövetség ápolja odakint magyar sírokat és Magyarországon is tizennégy magyar-német hősi katonatemetőt létesítettek. De megemlíthetem még Ausztriát és Olaszországot, hiszen mindkét helyen mintaszerűen ápolják az első világháborúban elesettek, illetve a hadifogolytáborokban elhunytak sírjait.

— Mi a helyzet a volt Szovjetunió területén?

— A sztálini diktatúra fel- szántatta a magyar temetőket, ezért nem tudjuk hol voltak azok, merre voltak a hadifogolytáborok. Arról viszont van tudomásunk, hogy a cári Oroszország területén 567 hadifogolytábor volt. Most itt kérem azokat, akiknek vannak ismereteik temetők, tömegsírok és táborok helyéről, hogy keressenek meg bennünket. Az oroszokkal és Ukrajnával, valamint mindazokkal a kelet-európai országokkal, ahol magyar sírok találhatóak, folyamatban vannak a tárgyalások. Az előbb említettem az urivi emlékhelyet, ami belátható időn belül megvalósul, most ugyanezt mondhatom el - megvalósulását tekintve - egyéb olyan helyről is, ahol temető létesítését, emlékmű kialakítását terveztük. Tovább szélesednek a kétoldalú egyezmények a szomszéd országokkal, s ez azt is jelenti, terjed a humanitárius gondolkodás. A genfi konvenció kimondja - ezt minden európai ország és az USA is aláírta -, hogy minden állam felelősséget vállal a saját országa földjén elesett más nemzetek katonafiai sírjainak, temetőinek örök fennmaradásáért, háborítatlanságáért és gondozásáért.

— így legyen! Köszönjük, hogy megosztotta velünk gondolatait. Ékes László

Fotó: Gottvald Károly

Eddig 83 Tolna megyei településen állítottak emléket

Jelentős erők nem törekednek a liberális demokrácia megváltoztatására

A múlt - persze nem tudományos alapon - mindenkit foglalkoztat. Van, aki szereti a történelmi érdekességeket, mások elődeink élete iránt érdeklődnek, s van, aki tanulni akar a történelemből.

E kívánságok kielégítésére kiváltképpen alkalmas egy olyan ünnep, mint március tizenötödike. Hiszen 1848 március idusára emlékezve feleleveníthetjük nagyjaink életének, múltunk krónikájának legérdekesebb epizódjait, s jócskán akad tanulnivaló is a 146 éve történtekből. Erről beszélgettünk Schlett István politológussal.

— A demokráciát tekintve az áttörést kétségkívül az 1848-as áprilisi törvények jelentették, amelyek jelentős változásokat idéztek elő a politikai életben. A rendi országgyűlést felváltotta a képviseleti országgyűlés; a la- rálynak, uralkodónak felelős kormányt a választott parlamentnek felelős kormány, ebből fakadóan a kormány - legalábbis elvileg - megbuktatható volt; a cenzusos szavazójog pedig lehetővé tette, hogy a nem nemesi, nem arisztokrata származású emberek is parlamenti képviselők lehessenek. Tehát a szó XlX.századi értelmében létrejött a népképviselet.

— E jelentős változások tartósnak bizonyultak, hiszen lényegében véve - a szabadság- harc bukásától a kiegyezésig tartó időszakot leszámítva - az 1867-ben kialakult politikai rendszer az 1848-ban megkezdett utat folytatta. És tulajdonképpen ez a szisztéma maradt érvényben 1944-ig.

— Az 1848-ban kialakult állapot megfelelt az akkori nyugat-európai modellnek?

— Igen, de több tényező következtében merevvé vált, nem tudta követni a XIX,század végén, a XX. század elején Nyugat-Európában végbemenő változásokat. Nálunk csak 1945-ben vezették be

például az általános választójogot s alakult ki - legalább is formailag - a modern demokráciának megfelelő alkotmányos rend, jöttek létre a demokratikus intézmények.

— De ezek az intézmények torzultan működtek.

— A megszállt országban a választásokon győztes párt nem alakíthatott kormányt, koalíciót volt kénytelen alakítani, melybe be kellett vonnia a kommunistákat. Aztán megalakult a baloldali blokk, a kommunista párt részéről megindult a szalámi taktika. 1948-ra, a szabadságharc 100. évfordulójára lényegében formálissá vált hazánkban a demokrácia. A következő évben, 1949-ben pedig bevezették a proletárdiktatúrát, amely megszüntette a politikai pluralizmust.

— Újabb több évtizedes időveszteség.

— Igen, de Közép-Kelet- Európában általában jelentős fáziskéséssel következett be az

a demokratikus átalakulás, ami Nyugat-Európában és az USA-ban már lezajlott.

— Ilyen előzmények után Ön szerint hol tartunk most?

— Hazánk 1990-ben zárkózott fel - megteremtve és átvéve a polgári demokrácia nyugat-európai értelemben vett intézményeit és szokásjogait. Minta-követő fejlődésről van szó, vagyis nem nekünk kell kitalálni az intézmény- rendszereket, hanem elég azokat hazai vonatkozásban átültetni. Megítélésem szerint az országgyűlés működésétől a hatalmi ágak közötti munkamegosztás újrarendezéséig meglepően olajozottan halad az átalakulás.

— Véleménye szerint napjainkban fenyegeti-e valódi veszély a demokráciát?

— Jelentős politikai erők ma nem törekednek a liberális demokrácia radikális megváltoztatására!

Újvári Gizella (FEB)

Leborul-e a nemzet...

• •

Összeállítják az eszmei nemzeti panteont

1848. március 15. után alig három hónappal Kossuth Lajos drámai hangú beszédben fordult az országgyűléshez. A forradalom végveszélybe kerül, ha a képviselők nem szavazzák meg a 200 ezer főnyi katonát és a sereg fenntartásához szükséges 42 millió forintot. Nemcsak a kitűnő szónoklat, hanem a függetlenség, a szabadság annyira óhajtott megőrzésének vágya is lelkesítette a honatyákat, amikor a beszédet megszakítva kiáltották: „Megadjuk!" A meghatódott Kossuth a felajánlásra válaszolva mondta: „. .. én leborulok a nemzet nagysága előtt."

Csaknem másfél évszázaddal később leborul-e a nemzet Kossuth és a többi kiemelkedő személyiség előtt? A Városvédő Égye- sület kezdeményezésére 1991-ben jött létre a Nemzeti Panteon Alapítvány. A kuratórium titkára, Aczél Eszter muzeológus.

— Most a Kossuth-ma- uzóleum helyreállításán dolgozunk. Az államtól összesen 50 millió forintot kaptunk, az összeg felét kifejezetten a Kossuth-mau- zóleum rendbehozatalára. A helyreállítás végösszege 58 millió, de nekünk erre a célra már csak 46 millió forintunk van.

— Mi kerül ilyen sokba és honnan teremtik elő a még hiányzó összeget?

— A pénz miatt nem aggódunk. Hihetetlen, hogy ebben a nehéz gazdasági helyzetben is menynyire fontos az embereknek, hogy méltó módon megőrizzék a múlt emlékeit. A bankoktól kapott nagyobb összegek mellett száz és ezer forintos adományokból sikerült milliókat összegyűjteni. Volt, aki nevet sem írt a csekkre. A

Kossuth-mauzóleumot szerettük volna 1894 márciusára, a politikus-államférfi halálának 100. évfordulójára rendbehozni. Ez a tervünk sajnos nem valósulhat meg. A mauzóleum sokkal rosszabb állapotban volt, mint ahogy azt első ránézésre sejteni lehetett.

— Korábban nem törődtek vele?

— A századfordulón létesített és a kor művészeti stílusának megfelelően épült síremlék csapadékelvezetésére nem gondolt a tervező. Legutóbb a hatvanas években renoválták, a környékét gondosan lebetonozták, a talajvizet bezárták, ezzel megakadályozták a természetes párolgást. A falak teljesen átnedvesedtek, kiszárításukhoz több hónap kell. A hozzá nem értés, a nemtörődömség miatt került végveszélybe a Kossuth- mauzóleum. Remélem, a mostani gárda olyan munkát végez, hogy hosszú ideig nem lesz szükség újabb helyreállítására. A Kossuth-síremlék átépítése után Batthyány Lajos és Deák Ferenc mauzóleuma következik. Azok is hasonlóan tragikus állapotban vannak.

— Ön szerint miért kerültek ilyen rossz állapotba?

— A különböző kor- és rendszerváltások közepette a hivatalos vezetés megfeledkezett róluk. Történelmünk során többször volt rá példa, hogy a nemzet sorsfordulójában kiemelkedő szerepet játszott személyiségek megítélését alárendelték a napi politikának.

— Ebben a helyzetben mit tehet a Nemzeti Panteon Alapítvány?

— Nemcsak konkrétan a sír- és emlékhelyek rendbehozataláért dolgozunk. Most állítjuk össze az „eszmei" nemzeti panteont. Az ország minden részéből 12 ezer kiemelkedő személyiség végső nyughelyéről van eddig adatunk, fényképünk.

Nemcsak politikusok, hanem tudósok, művészek és más közéleti személyiségek sírjáról, annak állapotáról is értesítenek bennünket. A remélhetően még bővülő adatbázist számítógéppel rendszerezzük, s történészek és más szakemberek közreműködésével egyszer talán könyv formájában is közreadjuk a nemzeti panteonba tartozó személyiségek nevét, nyughelyét.

sz. m.

Kossuth 1848-ban. Kiss György Tolna megyei szobrász alkotása