Tolnai Népújság, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-01 / 26. szám

4 »ÚJSÁG TAMÁSI ÉS KÖRNYÉKE 1994. február 1., kedd A városházán hallottuk Az idei első testületi ülésen módosították a tavalyi költ­ségvetést. A bevételi főösszeg további 6,7 millióval nőtt, és így elérte a 424,5 milliót. Ezé® összeg jelentős része - 5 millió forint - fejlesztésre lett for­dítva. Szintén nőtt a szociális célra juttatott keret, például a tavalyi gyermeknevelési tá­mogatás elérte a 850 ezer, míg a munkanélküliek jövedelem- pótló támogatása a kettő és egynegyedmillió forintot. A megyei közgyűlés meg­választotta a megyei ország- gyűlési egyéni választókerüle­teiben működő választási bi­zottságok titkárait és két tag­ját. A Tamási központú kör­zetben Koppánné dr. Kertész Margitot, illetve Várni Istvánt és dr. Járai Ferencet bízták meg ezen funkciókra, míg a bizottságok többi tagját a jelöl­tet állító pártok, illetve a füg­getlen jelöltek delegálják. Értékelte a megyei fogyasz­tóvédelmi felügyelőség az 1993. évben a városkörnyéken végzett ellenőrzések tapaszta­latait. Ennek során 61 keres­kedelmi egységet vizsgáltak és a működés kapcsán 14 esetben indítottak szabálysér­tési eljárást, további kilenc esetben pedig intézkedésre került sor. Január elsején lépett ha­tályba az új honvédelmi tör­vény, amely néhány vonatko­zásban a „civil szférának" is meglepetést okozott. Elsősor­ban a fegyver nélküli katonai szolgálat és a polgári szolgálat engedélyezéséről van szó, amelyek jegyzői hatáskörbe kerültek, csak éppen a végre­hajtókat felejtették el tájékoz­tatni a jogalkotói szándék részletszabályairól és az ezzel kapcsolatos technikai feltéte­lekről. Igyál, János! Úgy szála fáma Regölyben a községházával szemközti Szent János- szoborról, hogy valamikor téglakerítés vette körül - egy darabka maradvány ma is erre'utal -, s a kíváncsi gazda a kerítés mögé állt (bújt), úgy hallgatta (ki), mit beszélnek a tanácsházáról (községházá­ról) kijövök. Történt egyszer, hogy egy szőlőhegyről érkező, alaposan bekukorékolt atyafi imbolygott a szobor elé, s miközben a lábát megpi­hentette, észrevette a Szent János-szobrot. Tarisznyájába nyúlt, kihú­zott belőle egy borral teli csatos üveget, kicsit szédelegve ugyan, de fel­emelte azt. — Igyál, János! - mondta, s rögvest ki is józanodott, mert egy kéz nyúlt ki és elvette tőle az üveget. A pincétől jött ember ugyanis nem tudhatta, hogy ismét ott volt a hallgatózó gazda a kerítés mögött. Zsaru szőttes Segélyfizetés havonta egyszer Kizárólag a simontornyai érdekeltek figyelmébe ajánl­juk a következőket, bár mások számára is szolgálhat tanul­sággal. Minden rendszeres juttatást, így a szociális se­gélyt, az ápolási díjat, a gyer­meknevelési támogatást ezen­túl minden hónap 4. (negye­dik) munkanapján 13-tól 16 óráig vehetik fel készpénzben a polgármesteri hivatalban, kizárólag csak a jogosultak. Aki aznap nem megy be a községházára, annak kiutalják a pénzt és tíz nap átfutási idő után meg is kapja majd a pos­tástól. Ez a rendelkezés háromszáz személyt érint alkalmanként Simontornyán, és az önkor­mányzat e kifizetési móddal jelentős postaköltséget - két­százezer forintot - takarít meg. Ez sem elhanyagolható. Türelmes technika Csupán öt méter kábel hi­ányzik ahhoz a Tamási Városi Rendőr-kapitányságon ahhoz, hogy kikerülhessen a doboz­ból a szeptemberben kapott számítógép és azzal dolgoz­hassanak. A technikai fejlesz­tés eme „bázisa" azonban még nem szolgál, ugyanis azt csak a pesti központ szerelheti. Míg odafönn fel nem fedezik a tamási lehetőséget, addig ma­rad a másodlagos hasznosítás: a dobozra rakják az aktákat. Nőben középszerű Csak a napfény kukucskált be a Pincehely felé vivő 61. számú főút melletti pincék ab­lakán, s egy-egy poszka szél­fiú zörgette meg félve az ajtót, amikor arra jártunk. Aztán mivel nem tudtak elbeszél­getni az emberrel - valahogy nem tüsténkedtek a hegyen tovább araszoltak. Mi is majdnem úgy jártunk, mint a napfény meg a szél, de türel­mesebbek voltunk, így az egyik öreg pince mélyén meg­találtuk Dénes Jánost, aki ép­pen bort fejtett. — Hatszáz öl a terület - kezdte a bemutatkozás után vegyes a szőlő. Van benne otelló, noha, kadarka és riz- ling. Nyolcszáz, de inkább ezer liter termett tavaly. — Most már bizonyára né­hányszor illett megkóstolni. Milyen a bor? — Hozok ki belőle, meg­mutatom. De le is jöhetnek. A pince legalább száz éves. Na, nézzenek körül! Én meg addig hozom ezt a két műanyag bal­lont. Azt kérdezték, milyen a bor minősége? Megszokás kérdése. Nincs olyan jó, mint a szekszárdi, de a görbői he­gyen is más bor terem. Ezt milyen hegynek hívják? — Erzsébet-hegy. — Honnan kapta a nevét? — Hát azt még az örega­pám meg az apám se tudja. Mind szőlő volt erre, de mára már sokan kihaltak. Nekem tizenkét sorom van, aztán ha az terem, akkor terem, ha nem, akkor meg csak a sok munka van vele. Az az ábra, hogy ezek a sorok hosszúak - mutatja -, s az ember elfárad mire egyet fordul a permete­zővel. Ha pedig nem perme­tezek, nem is várhatok sem­mit. — Valahol azt olvastam, a bort a nőkhöz hasonlítják. — Lehet. Az én borom tíz fokos. — Mit jelent ez, ha élve a példával, „átszámítjuk" nőbe? Vöröshajú tüzes vagy hosszú- combú szőke? — Fenét! Nőben közép­szerű sincs. Negyven százalé­kos. Jó, ha tizenkilences a mustfoka. — Azért elfogy? — Ha az ember itt van, el. Igaz, hogy amit megiszik, azt ki is dolgozza. Elfogyott a vi­zem, kimostam borral a poha­rat. Tölthetek? — Köszönjük, nem. Csu­pán érdeklődni akartunk. De* árulja el búcsúzóul, ha jó a ta­laj, miért nem akar új szőlőt te­lepíteni? — A fiam Belecskán lakik,' őt nem érdekli a szőlő, az unokám öt éves, én nyugdíjas • vagyok . . . Kinek telepítsek? ' — Igaz. Ne haragudjon,, hogy feltartottuk. Minden jót! t — Viszlát. Minden jót!-él-gk­Dénes János: Az én borom tíz fokos Százéves pincében tárolódik a bor Tanya és gazda a pincehelyi Erzsébet-hegyen Csak egy trükkje nem sikerült V. F. bátaszéki lakosnak, aki szinte az egész országot bejárta - minden megyében van sértett - és ötven-százezreket csalt ki azzal a szándékkal, hogy valutát vásá­rol, vagy éppen kirándulásokat „szervezett", amihez előleget vagy teljes összeget vett fel gim­nazista, főiskolai, illetve egyetemi diákoktól - ebből élt -, vagy köl­csönöket kért. Még a tököli büntetés végre­hajtási intézet parancsnokát és társát - mindkettő remek spor­toló, futó -, is átverte azzal, hogy megszervezi számukra a marok­kói versenyen való részvételt, ám csak a nyolcvanezer forint kicsa­lására futotta erejéből. Munkatársunk Martos István őrnagytól megtudta, a Tamási Városi Rendőr-kapitányságon be­fejezés előtt áll a nyomozás, V. F-nek száznegyven rendbeli csa­lásért, okirattal való visszaélésért és néhány más dologért kell majd felelnie bíróság előtt. Három ozorai fiatalember is vendégeskedik a tamási rend­őröknél - több társuk szabadlá­bon van -, mivel sorozatban kö­vettek el bolt- és italbolt betörése­ket, többségében a megyében, s cigarettát, italt, pénzt, mindent, amit tudtak használni, elvittek. A szorgos gyújtögetők az értékesí­tésnél buktak le. A vizsgálat fo­lyik. Ezeken a hasábokon már egyszer foglalkoztunk V. K. - ak­kor még fiatalkorú - iregszemcsei lakos ügyével, aki Tamásiban várja a tavaszt, hiszen több mint negyven eset miatt folyik ellene a nyomozás. Lőfegyverrel való visszaélés, betöréses lopás, motor­lopás, gépjármű önkényes elvétele szerepel egyebek mellett a lajs­tromban. A keszőhidegkúti B. J. sem a családi kosztot fogyasztja ottho­nában, mivel betöréses lopások miatt folyik ellene a vizsgálat. Érdeklődési köre széles. Gépkocsiról ponyvát lopott, a bonyhádi állatkórház udvarán lévő faházból rotációs kapát, ke­rékpárt vitt el, Kölesden a büféko­csinál próbálkozott, a keszőhideg­kúti művelődési házból színes tv-t, a MÁV-tól gázolajat lopott. Az elkövető és a vizsgálat húsz rendbeli bűncselekmény beisme­résénél tart. Az előzőekben megismertetett palettát színesíti két regölyi, H. Gy. és társa, akik a helyi papiak­ból feszületet, videokazettát és gázpalackot, a vízmű kirendeltsé­géről Stihl fűrészt, az ugyancsak helyi iskolai öltözőben hagyott ruhákból pedig pénzt vittek el. A vizsgálat ellenük is folya­matban van. Város lesz a nagyközségből? Nem meglepő a hír, hogy Simontornyán kötetlen be­szélgetés keretében a képvi­selő-testület, illetve a község vezetői és a lakosság a várossá fejlesztés lehetőségeiről be- szél(t). Régóta ismert ugyanis - tavaly ősszel oldalunkon is foglalkoztunk vele -, hogy a Siómenti nagyközség városi rangra pályázik. Legutóbb ar­ról tájékoztatott bennünket dr. Dési Ivánné, a nagyközség polgármestere, hogy Simon­tornyán járt Krizsán Mária, aki a Belügyminisztériumban a várossá fejlesztésre beadott pályázatokkal foglalkozik és segíti az önkormányzatok munkáját. A „vendég" - a polgármester így fogalmaz - kérdezett és tanácsot adott, a beszélgetésből pedig a követ­kezők derültek ki. Az infrastruktúra biztosí­tott, a víz-, illetve szennyvíz- hálózat kiépítettsége és a tele­fonhálózat eléri az úgyneve­zett limitet, a vezetékes gázel­látás egy-két éven belül meg­oldható, a szilárd burkolatú utak hetven százalékban ren­delkezésre állnak, az oktatás a tizenkét évfolyamos iskolával megoldott, a szociális ellátás az utóbbi három évben kiala­kított SZÁBIK (szállást bizto­sító idős korúak otthona) mű­ködtetésével fejlődött. Tenni­való van azonban. Ilyen az el­sőként említendő egészség- ügyi centralizáció. A tervek elkészültek, ha a pénzügyi fel­tételek megteremtődnek, ak­kor át kell telepíteni a csecse­mőotthont a Templom utca 42. alá. Cél az ügyeleti rendelő kialakítása és a hétvégi orvosi ügyelet megoldása is. A jelen­legi község-, illetve a leendő városközpont arculatának a kialakítása, a templomot elke­rülő út megépítése és a rehabi­litáció megoldása is feladatot ad a Szent István, a Mátyás ki­rály, illetve a Mészáros Lázár utca által közre zárt területen. E munkák a piacteret, az üz­letházat és a buszmegállót érintik. Úgy tűnik, Simontor- nya rendezési tervét nem kell módosítani. A belügy képviselője szerint egy település akkor jogosult a városi címre, ha regionális szerepe is van. Nos ez Simon- tomyáról elmondható. Elég, ha csak a rendőrőrs tevékeny­ségi területét, a januártól mű­ködő, a térséget ivóvízzel el­látó Sió Kft. munkáját nézzük, vagy éppen a már korábban említett tizenkét évfolyamos iskola szerepét, beiskolázási körzetét, illetve a település munkahelyteremtő lehetősé­geit nézzük. Ez utóbbiról a polgármester elmondotta, a BSZV-nál augusztusban lejár a két éves felszámolás és az­után ott változást, munkahe­lyet vár. Egy város attól is város, ha a különböző kiscsoportok tevé­kenysége miatt lüktet benne az élet. Nos, ezekből akad szép számmal Simontornyán. Elég, ha most csak a sport­egyesületre, a horgászegyesü­letre, az énekkarra, a tánc­csoportra gondolunk. De ér­dekesek a külföldi kapcsola­tok is, amelyek felvételével a Siómenti nagyközségben pró­bálkoznak - apró, lényeges eredményeket elérve, tudva azt, hogy sürgetni nem lehet a dolgot. A tájékozódás, tájékoztatás végén kiderült, lemaradás a vendégfogadás terén van - megfelelő színvonalú étte­remre és szállásra gondolunk -, de ennek megszüntetésében a vállalkozóknak lehet igazán nagy és fontos szerepük. Csak velük, általuk lehet előrelépni. A vár, a strand, az új torna­csarnok és a strand mellett idén nyíló kemping jó alap az idegenforgalom fejlesztésére, a többi viszont a vállalkozó­kon múlik. A minisztériumi vendég arra bíztatta a pol­gármestert, hogy alakítsanak ad hoc bizottságot, ennek sza­kértő, egy-egy területet jól is­merő tagjai szűk egy esztendő alatt állítsák össze a pályáza­tot - szerepeljen benne a tör­ténelmi múlttól a turizmusig minden sarkallatos kérdés s ha őszre összeáll az anyag, akkor ellátogatnak Simontor- nyára, megnézik azt és 1995 elején beadhatják pályázatu­kat a városi címre. Reméljük, sikerrel járnak.

Next

/
Thumbnails
Contents