Tolnai Népújság, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-03 / 28. szám

1994. február 3., csütörtök KÖRNYEZETBARÁT »ÚJSÁG 7 Bóni-foki csendélet Fotó: Gottvald Károly Táj- és lélekmentő publikációk Elkészült a törvénytervezet Befejeződött az előkészítő munka, elkészült az új kör­nyezetvédelmi törvény terve­zete. Mint a szaktárca illeté­kese elmondta: az új törvény- javaslat indítványozza pél­dául, hogy jelentősebb gazda­sági döntéseket, valamint kormányrendeleteket és tör­vényeket is csak részletes kör­nyezeti elemzést követően le­hessen jóváhagyni. Megerősíti továbbá a fél évvel ezelőtti kormányrendelettel már be­vezetett környezeti hatásvizs­gálat intézményét. Ennek lé­nyege, hogy külön kiadott lista alapján bizonyos beruhá­zások előtt kötelező elvégez­tetni a fejlesztés részletes kör­nyezeti hatásvizsgálatát. En­nek alapján az illetékes kör­nyezetvédelmi felügyelőség elbírálja a beruházási igényt. A beruházók csak a felügyelő­ség hozzájárulásával kezdhe­tik meg a munkát. Az előzetes hatásvizsgálatokon kívül a ja­vaslat szerint a meglévő léte­sítményeknél is környezetvé­delmi felülvizsgálatokat kell tartani. Ezek egy részét ön­kéntesen végezhetnék el a gazdálkodók, de jelentősebb szennyezések esetében a kör­nyezetvédelmi felügyelőségek is elrendelhetnék azt. A vizs­gálat alapján adnák meg a to­vábbi működéshez szükséges engedélyt. Bizonyos idő alatt így a jelentősebb szennyező­ket felszámolhatnák. Kedves Egyedülálló Ol­vasó! Segítséget ajánlunk ön­nek a kapcsolatteremtéshez. Jeligés bemutatkozó levele megjelenik lapunkban. He­tente sorsolással döntjük el, hogy a következő héten ki mutatkozhat be. Levelüket adják fel az alábbi címre: „Őszinte Szó" Társkereső Szolgálat, Szek- szárd, Mártírok tere 10. A bo­rítékra írják rá: „Keressük egymást!"! Ugyancsak itt ér­deklődhetnek a jeligére érke­zett levelek iránt személyesen (munkanapokon 16.30-18 óráig), és ez időben telefonon (316-722). Vidékieknek - név és cím közlése után, a posta- költség megtérítése mellett - elküldik a válaszleveleket. Az „őszinte Szó" Társke­reső Szolgálat konzultációs lehetőséget ajánl fel a bemu­tatkozó levél megírásához, a válaszlevelek értelmezéséhez „Keressük egymást!” és a választáshoz, a kapcsolat- teremtéshez. Az egyedülálló olvasóknak ajánljuk, hogy ha valaki megtetszik lapunkban, írjanak a fenti címre, ahonnan eljuttatják levelüket a jelige tu­lajdonosához. Jelige: „Gyöngyvirág" Városban élő, 43 éves (155/75) nő vagyok. Két 17 éves leányommal élek. Alap- természetem nyitott, nyílt, vi­dám, segítőkész. Könnyen te­remtek kapcsolatot, tudok fi­gyelni a másikra is. A közel­múltban csalódás ért, ezért vidámságom kissé megcsap­pant, s ezt szeretném vissza­szerezni. Szeretem a jó és szép dolgokat, könyveket, színhá­zat, zenét, kirándulást, termé­szetet, az őszinte beszélgeté­seket. Nehezen viselem a társ- talanságot, félek a magánytól. Hétvégén megnyugtat, kikap­csol a kiskert körüli tevékeny­ség. Korban hozzám illő, tu­lajdonságaimat, helyzetemet elfogadni tudó, igaz szívű, őszinte, káros szenvedélytől mentes férfit keresek, akivel őszintén meg tudnánk osztani örömeinket, bánatainkat. Jelige: „Fehér rózsa, kék nefelejcs" Falun élő, 57 éves (167/64) nő vagyok. Szeretem magam körül a rendet, tisztaságot, a jó konyhát és ízeket. Szeretem a ház körüli tevékenységeket, kertimunkát, állatokat. Szere­tem az őszinteséget, barátsá­got, jó beszélgetéseket és a tv-t. Szeretnék megismer­kedni egy olyan férfival, aki hasonló gondolkodású, káros szenvedélytől mentes és elfo­gadó. Jelige: „Nem adom fel" Hosszú ideje keresek „Va­lakit", akinek értéket jelente­nek az emberek, kiváltképp a gyermekek, az őszinte beszél­getések, vagy kirándulások. Aki pici hétköznapi dolgok­ban is képes felfedezni a szép­séget. Nem passzívan csodára vár, hanem egyedül is csi­szolja belső világát. így készül egy közös „építőjátékra", melynek eredménye lehet egy jó kapcsolat olyan lehetősé­gekkel, amikre külön-külön nem volnánk képesek. Olyan 33-37 éves diplomás, vagy érettségizett, független férfi levelét várom aki egyedül is megtalálja ugyan helyét és el­foglaltságait a világban, de hi­ányzik mellőle egy társ. / Éljen a gyep! Az elmúlt évtizedekben mintegy 400 ezer hektár idő­szakos vízborítású rét és 100 ezer hektár nagy fajgazdag­ságú legelő szűnt meg. A terü­let csökkenéséhez hasonló nagyságrendű problémát je­lent a megmaradt füves élőhe­lyek ökológiai értékének, bio­lógiai sokféleségének csökke­nése. A természetszerű állapot­ban lévő füves élőhelyek és a hozzájuk kötődő fajok fenn­maradását azonban hazánk­ban is - Európa más országai­hoz hasonlóan - alapvetően veszélyeztetik a civilizáció térhódításából származó problémák. Ezek közül első helyen állnak a mezőgazda- sági tevékenységből adódó károsítások, a földhasználati mód megváltoztatása, az in­tenzív gyepgazdálkodás elter­jedése, a melioráció, a helyte­len legeltetési és kaszálási módszerek alkalmazása. Az egyéb károsító tényezők köré­ből elsősorban a kommunális hatások említhetők, a füves élőhelyek beépítése, szemétte­lepet létesítése, bányászat, útépítés azokon a területeken. E károsító hatások következ­tében Magyarországon - 1850 óta - az összes gyepterület 60 százalékkal csökkent. A pusztai területek védel­mére hozták létre a Hortobá­gyi, a Kiskunsági Nemzeti Parkot, s más tájvédelmi, ter­mészetvédelmi körzeteket az Alföldön, összesen közel 230 ezer hektáron. Ezen belül mintegy 120 ezer hektárnyi gyep kapott jogi védelmet. Az igazságügyi orvosszakértó véleménye Szükséges és felesleges nyomelemek Vannak olyan elemek, me­lyek ugyan csak igen kis mennyiségben vannak a szer­vezetben^ mégis nagy hatást fejtenek ki. Ezek a nyomele­mek. A nyomelemek legtöbb­ször fémek. Sokszor és sokfé­lét lehet mostanában ezekről hallani, például szinte minden reklámblokkban, reklámolda­lon megtaláljuk a nyomele­meket tartalmazó tablettákat. Dr. Balogh István, az Igazsá­gügyi Orvostani Intézet mun­katársa a nyomelemek fontos­ságáról és káros hatásairól az orvos szempontjából beszél: — Környezetünkben kü­lönböző elemek különböző mennyiségben találhatók. Vannak olyanok, melyek minden élőlény szempontjá­ból fontosak, ezek az úgyne­vezett életfontosságú elemek. Ezen anyagok feltétlenül szükségesek, hogy a táp­anyagban rendszeresen sze­repeljenek, különben károso­dik a szervezet. Ezek az ele­mek: vas, réz, cink, jód, kobalt, molibdén, króm. A vas a vérfestékhez, a réz, a cink, a molibdén, a króm az enzimekhez szükségesek, a jód a hormonhatású anyagok szerves része. Az elemek másik csoportját azok alkotják, melyek szüksé­gesek, hiányuk esetén súlyos károsodás alakulhat ki, de az élet még lehetséges nélkülük. Ilyen elem például a szelén. Az elemek harmadik cso­portjába tartoznak azok, me­lyeknek jótékony hatása bizo­nyított, azonban hiányuk nem okoz feltétlen károsodást. Ezek az elemek az élőlények különböző csoportjaiban más-más elemek lehetnek. Például míg az ólom, kad- mium és az arzén az emberek számára káros, más élőlé­nyekre semmiféle negatív ha­tással nincs. Az utóbbi időben egyre több tudományág foglalkozik a nyomelemekkel. így a kémi­kusok, talajtanászok, biológu­sok, állatorvosok, orvosok. A tudósoknak azt a láncolatot kell kutatásaik során figye­lembe venni, hogy a talajban lévő nyomelemtartalom a nö­vényeken keresztül bejut az állati szervezetbe, majd a kü­lönböző állatok húsán, tején keresztül az emberbe. Asze­rint, hogy az ember mit és mennyit eszik, alakulhat ki hiány vagy túlkínálat a nyo­melemekből. Mindkét véglet károsodást okozhat az emberi szervezetben. Mai ismereteink szerint nem csupán egy-egy nyome­lem hiánya vagy túlsúlya lé­nyeges az emberi táplálkozás szempontjából, hanem a nyomelemek egymáshoz vi­szonyított aránya is. Ennek megbomlása szintén súlyos szervi elváltozásokat hozhat létre. Vannak olyan nyome­lemek, melyek megfelelő kon­centrációban védő hatással rendelkeznek a külső hatá­sokkal szemben. Ilyenek a sze­lén és a cink. Azonban ezek is károsak lehetnek, ha a koncentrációjuk fokozódik. A nyomelemek megfelelő ellenőrzés mellett jótékony hatással rendelkez­nek a szervezet anyagcseré­jére. Túlzott mennyiségben fogyasztva azonban károsan befolyásolják az egész szerve­zet működését. Érdemes kiemelni, hogy nem csupán a külső környe­zetből juthatnak ezek a nyo­melemek az emberi szerve­zetbe, hanem káros állapotok­ban a szervezetben levő nyo­melemek eloszlása megválto­zik. Egyes szervekbe lényege­sen több jut. Az így megbom­lott egyensúlyi állapot súlyos­bíthatja az eredeti kárfolyama­tot. Például oxigénhiányos szívizom-károsodáskor in­farktusban a fölszabaduló nikkel ionok a koszorús verő­erek fokozottabb szűkületé­hez vezethetnek. Ez a jelenség lényegesen súlyosbítja az ere­deti folyamatot. A nyomelemek az emberi szervezetbe a talajból, vizek­ből, valamint a levegőből jut­hatnak. Éppen ezért a levegő és folyóvizek szennyezettsé­gén kívül fontos mind a talaj eredeti nyomelem összetétele, mind a művelésére, javítására alkalmazott anyagok nyome­lemtartalma és koncentrációja is. A vizsgálódások iránya az, hogy kimutassa, milyen káro­kat okoz bizonyos nyomele­mek hiánya, illetve túlzott je­lenléte az emberi szervezet­ben. (Forrás: Lélegzet) A természet kalendáriuma Február - télutó (I.) Február neve a latin „feb- rum", azaz szíj szóból ered. Egykor a római papi testület tagjai az e hónapban tartott ünnepek alkalmából szíjakkal ostorozták a híveket, akik ettől remélték tisztulásukat. Igen régi kalendáriumokban talál­kozhatunk a február régies neveivel. Hívták böjtelő havá­nak vagy télutónak is. A jelen­leg használatos Gergely-nap- tár szerint február a legrövi­debb hónapunk, csupán 28 napos. Mivel minden év terje­delme néhány órával több, mint 365 nap, így az össze­gyűlt órákból minden negye­dik évben jön össze egy újabb nap. Ezeket az éveket szökőé­veknek nevezik. A többletna­pot pedig február végére he­lyezték a 29. nap formájában. Február időjárását elsősor­ban az atlantikus légtömegek határozzák meg. Bár a hó­napra még a téli időjárás a jel­lemző, de igen szeszélyes mó­don. Olykor egész enyhe, máskor hideg, szeles. Csapa­dék tekintetében általában az esztendő legszárazabb hó­napja. Az időjárás alakításá­ban sokat számít, hogy a hó­nap folyamán a nappalok hossza 1 óra 20 perccel növek­szik. Régi kalendáriumok feb­ruár hónapról is jegyeztek fel szokatlan időjárásokat. így i. e. 399. februárja oly zord, hogy az egykori Itália déli ré­szén hatalmas hóviharok tomboltak, ugyanakkor a Ti- beris folyó is befagyott. I. sz. 718 februárja szintén igen zord volt, annyira, hogy Kons- taninápoly városa 100 napig hótakaró alatt volt. 1164 feb­ruárja katasztrofálisan zord volt egész Európában. 1396 fé­márjáról feljegyezték, hogy Zsigmond király kénytelen volt hadjáratát abbahagyni a rendkívül zord időjárás miatt. Persze nemcsak zord, hanem igen enyhe februárokról is szól a hír. így 1186-ban és 1236-ban a gyümölcsfák már ekkor virágba borultak. Feb­ruár a farsangok hava. A mai farsang a görögök Dionüszosz ünnepéből eredeztethető, amely a téllel viaskodó, s vé­gül győzedelmeskedő tavaszt ünnepli. Mindez jól beleillik a februárvég kikeletsejtető han­gulatába. Februárban még sűrűn ha­vazhat. Az erdők, mezők gyakran felöltik hócsipkés, zúzmarás, jégpalástos ruháju­kat. Ám a hirtelen leesett hó hirtelen el is kopik, napok alatt fotókká zsugorodik. Győzedelmeskedik a bágyadt, mégis melengető Nap - a ta­vasz lehellete. Januárhoz hasonlóan az élővilág, így a növények több­sége is nyugalmi állapotban található. A természet, külö­nösen február vége felé már javában kacérkodik a faggyal. Egyre több korai virággal ta­lálkozhatunk, és egyes korai fás szárú növények rügyei is megduzzadnak, majd kipat­tannak. Nem ritkán előfordul, hogy azután egy február végi zord éjszakán minden elfagy. Talán legismertebb kora tava­szi növényünk a hóvirág, amely Európában és Elő-Ázsiában honos. Az or­szág déli részének meleg fek­vésű területein már február elején nyílik. Nyirkos, sziklás erdeinkben, ligeteinkben ké­sőbb, általában február végén, márciusban bújik csak elő. Házikertekben is a hóvirág a leggyakoribb korai, közked­velt tavaszi növény. Jellemző, hogy minden kocsányon csu­pán egy bókoló virágot talá­lunk. Lepellevelei nem egy­formák. Ä három külső lepel­levél hófehér és kétszer olyan hosszú, mint a három zöldes, levágott csúcsú belső lepelle­vél. A virágokkal egy időben fejlődik ki két kissé szélesedő levele is. Legkorábban virágzó növé­nyeink közé tartozik a télte­mető, amelyet neve is jelle­mez. Mediterrán növény, amely nálunk meghonoso­dott. Különös előszeretettel te­lepítették parkjainkba a XVII. századtól kezdve. Alacsony, alig félarasznyi, apró növény. A szár egyvirágú, virágai élénk sárgák. Fás növényeink nagy része is még javában téli nyugalmi állapotában van. Az apró, vál­tozatos rügyek az élet startra kész kezdeményei. Ám a feb­ruári időjárás igen gyákran még hűvös az induláshoz. Néhány faj azonban már haj­tását növeli. Egyik korai nö­vényünk a fekete bodza. Már több centiméteres zöld hajtá­sait is megláthatjuk. Közismert cserjénk a mo­gyoró. Barkái, amelyek a hím­virágok, már ősszel megjelen­nek a hajtások végén. Korán tavasszal, jóval lombfakadás előtt virágzik. Virágzáskor a barkák megnyúlnak. Ilyenkor, ha hozzáérünk egy ágához a virágpor apró sárga felhőként terjeng a levegőben. A női­varú virágokat alig lehet fel­ismerni és megtalálni. A virá­got tartalmazó rügy megduz­zad és a csúcsán a piros bibék kinyílnak. Andrési Pál es nőivarú virág Védett növényeink Farkasboroszlán (Daphne mezereum) Lombhullató cserje 5-10 cm hosszú levelei ék alakban ki­hegyezettek, viaszos-lándzsá- sak. Az 1 m-nél ritkán maga­sabb bokor lombfakadás előtt március-áprilisban virágzik. Virágai rózsaszínűek, jácint il- latúak, 4 cimpájúak, picik, az ágakon ülők. Termése kb. 5 mm átmérőjű, piros bogyó, mely mérgező. Előfordul: meszes talajú bükkösökben gyertyános-töl­gyesekben, szurdok erdők­ben. Megyénkben egyetlen ismert lelőhelye a Lengyel környéki erdőben van. Védett növény, eszmei értéke: 10.000 forint. Veszélyeztetett a tarvágá­sok idején, állományai meg- sínylik a drasztikus élőhely­változást, a kitermelt fák dön­tése és vonszolása során pedig bokrai elpusztulhatnak. Tóth István Zsolt Fotó: Farkas Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents