Tolnai Népújság, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-03 / 28. szám

1994. február 3., csütörtök

HAZUNK TAJA

»ÚJSÁG 5

Termesztett növényeink fontosabb károsítói

11. Az őszibarack levélfodrosodása

Kórokozó: Taphrina deformans dérgomba.

Tünetei: a kórokozó a fiatal hajtásokat és leveleket (a gyümölcsöt ritkán) támadja meg. A betegség kezdeti tünetei (apró, piros pöttyök) alig észlelhetők, a végkifejlet azonban annál látványosabb: a fertőzött részek megvastagodnak, felületük fodros és - a gomba testétől - deres bevonatú lesz. Végül a levelek lehullanak, a hajtásvégek feketén elszáradnak.

Életmódja: a kórokozó a fán és - a lehullott levelek révén - a talajban is áttelelhet. A tavaszi fertőzések gyakran nem fokozatosan erősödve (mint a legtöbb gombabetegség esetében), hanem hirtelen, egyszerre következnek be az első adandó alkalommal.

Környezeti feltételek: a gomba a kifejezetten hűvös (5-8 C°), csapadékos, párás időt szereti. Különösen kedvező feltételek kínálkoznak számára a zárt, szélvédett völgy katlanokban.

A betegségre a sárga húsú fajták (elberta, hale, chamVásárnaptár

Országos állat- és kirakodóvásár: Február 5.: Pécs. Február 6.: Pécs. Február 7.: Dunaújváros.

Országos kirakóvásár: Február 5.: Komló.

Autóvasár: Február 5.: Komló. Február 6.: Pécs, Kapuvár.

pion, stb.) jóval érzékenyebbek, mint a fehér húsúak. A kopaszbarackok többsége ellenálló.

Gazdasági jelentősége: a

több éven át ismétlődő korai levélhullás a fát nagyon megviseli: termőképessége, élettartama csökken, hajtásai könnyebben elfagynak, az

.. -hogy a dugába dől, széles körben elterjedt és használt népi kifejezése a meghiúsulásnak szoros kapcsolatban van a szőlészettel, borászattal, azaz az attól elválaszthatatlan kádármesterséggel.

Valamikor régen, főképp a Dunántúl bortermő vidékein a boroshordók dongáját „duga"-nak hívták. A régi hordókat, azok „dugáit", a manapság széles körben és szinte kizárólagosan használt vasabroncsok helyett - vas

ágelhalálos betegségeknek kevésbé tud ellenállni.

Védekezés: 1. agrotechnikai, mechanikai: a lehullott, beteg lombozat alászántásá- val, valamint a fertőzött hajtásvégek lemetszésével az áttelelő fertőzőanyag mennyisége csökkenthető.

2. kémiai: a betegség rügyhiányában - faabroncsokkal kötötték, erősítették össze. Ezek a faabroncsok aztán a domboldalakba, löszbevájt pincékben, amelyek nem mindig voltak szárazak, idővel korhadtak, revesedtek, engedve a beléjük esett gombás kórnak eltörtek és a hordó „dugái", azaz a mai nyelvezettel, dongái összedőltek. „Dugába dőlt" tehát az összedőlt hordóban a bortermés tárolásának lehetősége.

Tafrinás levélfodrosodás késői tünetei őszibarackfa lombján

Jó, ha tudják .. .

Figyelmeztetés a napraforgó-termesztőknek

Várhatóan ebben az évben csökken a napraforgómag és a napraforgóolaj eddigi 10, illetve 15 százalékos állami exporttámogatása, az olajgyártás során keletkező, takarmányozásra igen jól használható daráé pedig meg is szűnik. Ezt Botos Károly, a Földművelés- ügyi Minisztérium Agrár- rendtartási Hivatalának elnökhelyettese közölte egy háttérbeszélgetésen a sajtó munkatársaival.

Az Agrárrendtartási Hivatal helyettes vezetője azért kezdeményezte a beszélgetést, hogy felhívja a termelők figyelmét: gondolják meg, milyen szerződési feltételekkel értékesítik ebben az évben a napraforgómagot. Az elmúlt évi termést igen jó áron lehetett eladni, mivel hiány volt a világpiacon. A rotterdami

tőzsdén az árak a szokásos tonnánkénti 500 dollárról az év végére mintegy 700 dollárra emelkedtek. Ennek fényében sok hazai termelő kétségbevonja, hogy a CEREOL által kínált 20.500 forintos tonnánkénti ár nem kevés-e a napraforgómagért. A piacon már megjelentek a bizonytalan anyagi hátterű spekulánsok is, akik ennél többet, már 30.000 forintot is kínálnak egy tonna magért.

Botos Károly azonban óva intette a termelőket attól, hogy konjunkturális érdekeiktől vezérelve - engedve a csábításnak - bizonytalan extra profitra törekedjenek. A szakember szerint egyáltalán nem biztos, hogy megismétlődik a tavalyi helyzet. Az Európai Közösség országaiban például növelték a napraforgó vetésterületét. Ezért az Agrárrendtartási Hivatal képviselője arra utalt, hogy a 20.500 forintos tonnánkénti alapár, amely különböző prémiumokkal 23.400 forintot ér el átlagosan, jónak minősíthető, mivel a szállítás és a tárolás költségeit nem tartalmazza.

Az idén az 1993. évi 400 ezer hektárhoz képest valamivel nagyobb területen termelhetnek a gazdák napraforgót.

Ez körülbelül egymillió tonna termésnek felel majd meg, s így valószínűleg lesz elég alapanyag a hazai feldolgozásra, és jut még a magból exportra is. Botos Károly véleménye szerint az érdekek egyeztetését egy jól működő terméktanácsban lehetne elvégezni, ám ez jelenleg még nem működik.

duzzadástól (!) sziromhullásig veszélyes az őszibarackra. Az idő melegedtével, a páratartalom csökkenésével a fertőzés- veszély virágzás után megszűnik. Megfigyeléseink szerint a tömeges fertőzés szinte mindig virágzás előtt következik be.

Az eredményes védelem alapja a rügypattanás idején (vagy közvetlenül előtte) végzett lemosó permetezés, mely- lyel - a fákon áttelelt fertőzőanyag nagy részét elpusztítván - megelőzhetjük az erős korai járványt. Leghatásosabb készítmények a 2-4%-os bordódé (házi vagy gyári) és a 0,4-0,8%-os Champion. A ré- zoxiklorid hatóanyagú szerek (Rézoxiklorid, Rokkol, Miltox, Cuprosan) közepes, a poli- szulfidkén tartalmúak (Tiosol, Báriumpoliszulfid, Neopol, Nevikén) gyenge hatékonysá- gúak.

A további fertőzések, az ültetvény talajából és távolabbi területekről besodródó spórák ellen rügyfakadástól sziromhullásig még egyéb kezelések is szükségesek a Delan, Bravo, Orthocid, Buvicid K, Merpan, Efuzin vagy Score készítmények valamelyikével. Hűvös, csapadékos periódusokban 5-6 naponkénti kipermetezésük ajánlatos (egyébként a 8-10 napos forduló is elegendő).

Fűzi István Tm-i Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás

Negyvenötmilliárdos veszteség

Az agrárgazdaság helyzete

Az agrárgazdaság és az élelmiszeripar tavalyi együttes vesztesége mintegy 45 milliárd forint - mondta Nagy Tamás, az Agrárszövetség elnöke a Magyar Újságírók Országos Szövetségének szakosztályi ülésén.

Az Agrárszövetség elnöke kifejtette: az agrárválság hazánkban nem az utóbbi években kezdődött, ekkor csupán elmélyült. A válság kezdeti jelei már 1985-ben érzékelhetőek voltak. A jelenlegi folyamatok megfordítására feltétlenül szükséges egy új agrárprogram kidolgozása, amely elsősorban szakmai szempontokat vesz figyelembe. Nagy Tamás szerint rendkívül gyorsan rendezni kellene a tulajdoni viszonyokat ahhoz, hogy a falun mindenki létbiztonságban érezhesse magát. A tulajdoni kérdések rendezetlensége ugyanis jó ideig konzerválja a bizonytalanságot. Szilvasán Pál, az Országos Szövetkezeti Tanács ügyvezető elnöke hangsúlyozta: a szövetkezetekre a megváltozott társadalmi és gazdasági helyzetben is szükség van, mivel a szövetkezés az emberek egy nagy hányadának megfelelő gazdálkodási formát nyújt. A szövetkezeti tagok nagy része ugyanis erre a társasvállalkozási formára szavazott, amikor nem vált ki. Az OSZT ügyvezető elnöke elmondta azt is, hogy a választások után szükséges lenne a törvénykezési mechanizmus megváltoztatása. Szilvasán Pál lehetetlennek tartotta a farmergazdálkodás jelentős mértékű elterjedését hazánkban, mivel - mint mondta - ehhez nincs elegendő tőke, fizikai erő. (MTI)

Figyeljünk a „mostohagyerekekre"!

„Bokros" teendők a ház körül

Lassan kifelé megyünk a télből, s ha enyhülnek a hidegek, már találhatunk tennivalót a telken, a ház körül. Foglalkozhatunk például a piros és fekete ribiszke-, a köszméte- (és újabb hibridjeik: a riszke- vagy rikő-) bokrokkal. Annál is inkább, mert ezek a sok helyütt sövény-szerepet is betöltő bokrok általában a kertek mostohagyermekei, kiesnek a kertészkedők figyelemköréből - pedig roppant hálásak még az alkalmankénti gondozásért is.

Ha elhanyagoljuk őket, elsűrűsödnek, termésük meny- nyisége csökken, minősége leromlik, rovarkártevők veszik be magukat ágaik közé, fölgyorsul elöregedésük és aljukat fölveri a gyom, főként a szinte kipusztíthatatlan tarack. Leginkább az elhanyagolt ribiszkebokrokat lepi meg a pajzstetvek sokasága, s üli meg tövüket a taplógomba.

Ápolásukat, rendbehozatalukat elsőként a beteg részek maradéktalan eltávolításával kezdjük.

A következő fázisban a már elöregedett, kevés termést hozó - ágas-bogasságukról jól felismerhető - 4-5 éves ágakat kell kimetszeni, szintén tőből. Az akár sűrűn, akár ritkán előtörő egyéves vesszőkből is mindössze annyit hagyjunk meg, amennyi a kivágott termővesszők pótlására szükséges. A tapasztalatok ugyanis azt bizonyítják, hogy a bokroknak az a legelőnyösebb, ha egyik évről a másikra legfeljebb kis mértékben terebélyesednek.

Az így rendbetett bokrainkat azonban a tavasz beköszönte után se hagyjuk teljesen magukra; mert különféle kártevők, kórokozók bármikor megtámadhatják őket. Igaz, a kellően szellős, napsütötte bokrok már jobban ellenállnak az ártalmaknak és védelmük is könnyebb, olcsóbb, mint az elhanyagol- také.

Az ápolásukra most befektetett munka azonban oly módon is megtérül, hogy az egészséges, gondozott ribiszke és pöszméte-bokrok már az idén bizonyára nagyobb és ízletesebb termést hoznak, mint mostohagyermek-korukban.

Dr. Komiszár Lajos Ferenczy Europress

Azt hihetnénk ...

... a sok növényi betegség és védekezési kényszer láttán, hogy kertjeinkben, szántóföldjeinken a kultúmövényzet teljesen kitett a kórokozók, kártevők támadásainak és ha mi emberek nem lépnénk fel a vegyszerek, mérgek arzenáljával - egyben mérgezve saját magunkat is -, nem is lenne növénytermesztés.

Ez korántsem így van, bár a más klímákról behozott, vagy agyonnemesített kultúrnö- vényzet honosítása bizonyos mértékig és ideig erősíti ezt a tendenciát. Emellett azonban a gazdanövények és kórokozók, kártevők hosszú együttélése kialakítja a növények természetes védekezőrendszerét is. Azok a tulajdonságok halmozódnak fel a kul- túmövényzetben az idők folyamán - ha nem akadályoztuk -, amelyek csökkentik a káros hatásokat.

Néhány kézzelfogható példa erre a természet nagy csodájaként is felfogható hatásos önvédelmi mechanizmusból: - a növény a felületén, a bőrszöveteiben fertőzést gátló anyagokat választ ki. Például a dinnyefélék, az uborka, a bab viaszos felülete a felületi támadások ellen véd, de ide sorolhatók az erős illatanyagok, alkaloidák is. Ezt szolgálja a sejtekbe, sejtközötti járatokba behatoló károkozók ellen sejtsűrűség, epidermiszvastagodás növekedés; a légzőnyílásokon behatolók ellen a nyílások csak a kórokozóknak nem megfelelő időpontban való nyitvatartása; burgonyánál a paraszemölcsökön át fertőző varasodás ellen a paraszemölcs alatti merisz- téma gyorsabb növekedése, stb. Különösen egyes gyümölcsfajoknál jellemző az aktív önvédelem olyan módja, hogy a gazdanövény „felismerve" a kórokozó támadását, mintegy feláldozza a megtámadott növényi részt (leveti magáról a levelet, hajtást), ezzel blokkolja a kárt okozó szaporodását.

Sajnos, mint írásom elején már utaltam rá, az ott említetteken felül mi, az évszázadra jellemző túlzott intenzitásra törekvésünkkel, a túlzott műtrágyázással és főként nitrogén műtrágyázással okozott szövetlazítással, rosszul megválasztott öntözési módszereinkkel, a gazdanövények védekezési mechanizmusát is gátló idegen anyagok alkalmazásával, a túlzott monokultúrával kórokozók részére szinte terített asztal biztosításával, a talajba egyre kevesebb szervesanyag és egyre több vegyianyag juttatásával ezzel a betegségekkel szemben fellépő mikroorganizmusok élettere szűkítésével egyértelműen gátoljuk a kultúrnö- vényzet önvédelmi rendszerének kialakulását. Növelve ezzel a fogékonyságot a betegségekkel szemben.

Mégis! Felismerve a bajokat, mivel segíthetjük - saját érdekünkben is - a növényeket? Kutatási szinten a növények ellenálló tulajdonságainak (rezisztenciájának) jó kiválasztásával, erősítésével. Mi, a kiskertjeinkben a kert klímájának, talajadottságainak megfelelő fajok, fajták alkalmazásával és természetesen a már említett káros tényezők kiiktatásával, a kiültetés előtti edzés (levegőztetés, napoztatás, öntözéscsökkentés, stb.) biztosításával palántaféléknél. Mindemellett minden vonatkozásban a szakirodalom és kereskedelem állandó figyelemmel kísérésével, hogy tudjuk, a termeszteni kívánt növényféleségeknél hol tartanak a rezisztencia nemesítéssel, az ellenálló fajták előállításával.

Teljes sikerre természetesen nem számíthatunk, de a védekezésben az ember és növényvilág ilyen „összefogásában" a részsiker is nagy sikernek számíthat az eddig kényszerűen alkalmazott vegyszermennyiségek, -dózisok csökkentése révén.

Szakái László a kertbarátkor tagja