Tolnai Népújság, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-26 / 48. szám

10 «ÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1994. február 26., szombat Egy nonstop-intézmény, ahol magas a tűrőképesség Hiánycikk a gyógypedagógus A Szonda Ipsos januári közvélemény-kutatása A pártok iránt érzett rokon- és ellenszenv az ország nyugati felében A közvéleménykutatás az ország nyugati felének „poli­tikai hovatartozásáról" szól, de az összehasonlíhatóság kedvéért az országos adatokat is közöljük. Ahol lényegesebb eltérések mutatkoznak, külön is kitérünk rá. Ha most vasárnap választá­sokat tartanának, legtöbben az MSZP-t támogatnák, a du­nántúli emberek 19%-a sza­vazna erre a pártra (az or­szágban 18%). A Fidesz nép­szerűsége csökkent az elmúlt hónaphoz képest, a decemberi 14%-nyi szimpatizánsából 4 %—ot elveszített, de a „mara­dék" 10%-kal is megtartotta második helyét. (Országosan a csökkenés ugyanilyen mér­tékű -16 %-ról 12 %-ra esett a szavazati arány.) Az MDF el­lenkező irányba mozdult el az elmúlt egy hónapban, ha nem is jelentős mértékben. Jelenleg 9 %—os támogatói kört mond­hat magáénak (országosan 8%-ot). A nyugati országrész­ben 7%-nyian említették a Kisgazdapártot, melyre szíve­sen leadnák voksukat, többen mint az ország egészében (5%). A nyugati megyékben az MDF és az FKGP támogatói­nak növekvő aránya valamint az SZDSZ csökkenő szavazati potenciálja együttesen azt eredményezte, hogy a parla­ment legnagyobb ellenzéki pártja az előbb említett két kormányzópárt mögé szorult. A szabad demokraták ugyanis januárban a Dunántúlon csak 6%-os támogatottságot élvez­nek (országosan jobbat, 9%- osat). A KDNP-t a megkérde­zettek 4%-a említette (orszá­gosan is), s ezzel a „top-lista" hatodik helyén áll. Az ország nyugati felében az emberek 4%-a voksolna a parlamenten kívüli pártok va­lamelyikére, ám igazából egyik sem emelkedik ki közü­lük. Nincs egy sem, mely akár az 1 %—ot is képes volna „túl­szárnyalni". Más kép tárul elénk akkor, ha csak azokat a polgárokat vesszük figye­lembe, akik magukat biztos szavazóknak tüntetik fel, akik úgy gondolják, mindenféle­képp elmennének szavazni egy most vasárnapi választá­son. A különbség onnan adó­dik, hogy a pártok bázisa kü­lönböző mértékben „aktív". Egyiké szívesen, a másiké ke­vésbé szívesen megy sza­vazni. A felmérés szerint a nyugati országrészben az MDF-nek van a legaktívabb szavazórétege. A Demokrata Fórumot támogatók 85%-a biztos abban, hogy résztvesz a választáson. A legkevésbé „érdeklődő" tábor az FKGP-é. E régióban a párt támogatói­nak kevesebb, mint fele nyi­latkozott ugyanebben a szel­lemben (45%). Hasonlóan ala­csony aktivitású a Fideszt tá­mogatók köre - 47%-uk szá­mít biztos szavazónak. Ha a biztos szavazók közül csak azokat vesszük figye­lembe,akik valamilyen pártot választanak (tehát megnevez­nek egy „kedvenc" pártot), akkor az MSZP vezet 36%-os támogatottsággal. (Országo­san a nyugati eredményeihez képest valamelyest rosszabbul áll a Szocialista Párt, „csak" 33%-nyi biztos szavazót könyvelhet el.) Mögötte a me­zőny jócskán lemaradt. A má­sodik helyet elfoglaló MDF a Dunántúlon a biztos szavazók 19%-ának bizalmát élvezi, or­szágosan ennél keveseb- bét:15%-ét. Tehát az a helyzet állt elő, hogy míg az összes megkérdezett tekintetében a Fidesz második helyen áll az MSZP mögött, addig a biztos szavazók körében csak har­madik (és országos viszony­latban negyedik). E párt a du­nántúli biztos szavazók 12%- ának támogatását élvezi. A fi­atal demokratákat követik a szabad demokraták 11%-kal (országosan 15% a támoga­tottsága ebben a körben), az FKGP 8%-kal (országosan is 8%-kal) és a KDNP 7-tel (or­szágosan 6 %-kal). A pártokhoz való viszonyu­lás másik „arcát" az mutatja, hogy mennyien tartják elfo­gadhatatlannak egyiküket- másikukat. A megkérdezettek 23%-a nyilatkozott úgy, hogy semmiféleképpen nem sza­vazna e az MDF-re (országo­san 22%). A másik (egykori) kormányzópárttól, az FKGP- től idegenkednek még vi­szonylag sokan. A dunántúli polgárok 14%-a mondta azt, hogy nem szívesen adná e párt kezébe az ország irányí­tását (országosan 13%). Azaz a korábbi hónap 10%-ához vi­szonyítva nőtt a Kisgazda Párttal ellenszenvezők eddig is népes tábora a nyugati me­gyékben. Nemtetszésének adott hangot a megkérdezet­tek 5%-a az MSZP-vel kap­csolatban. A Fideszt a polgá­rok 3%-a utasítja el. Az SZDSZ és a KDNP szembeni megnyilatkozások a dunántúli lakosság 2-2 százalékában voltak tapasztalhatók. A par­lamenten kívüli pártok több­ségével kapcsolatban alig mu­tathatók ki negatív érzelmek. Kivételt képez a Munkáspárt és a MIÉP. Az előbbire a du­nántúli lakosság 6, az utóbbira 4 százaléka nem szavazna semmilyen körülmények kö­zött sem. Az adatfelvétel ideje: 1994 ja­nuár. Az adatfelvétel módja: személyes, kérdőíves kérdezés. Az alapsokaság: minden 18. életévét betöltött állandó dunántúli lakó­hellyel rendelkező magyar állam­polgár. Megkérdezettek száma: az ország felnőtt lakosságát repre­zentáló 936 fő, ebből 295 fő a du­nántúliakat képviseli. Az alapso­kaság és a megkérdezettek össze­tétele korcsoport, nem és a lakó­hely típusa szerint megegyezik. Ferenczy Europress Tavaly decemberben a MONA, a Magyarországi Női Alapítvány korszerű hangtechni­kai berendezést ajándékozott az enyhe fokban értelmi fogyatékos gyerekekkel foglalkozó iregszem- csei speciális általános iskolának és nevelőotthonnak. Amikor Ná­dori Marianntól, az alapítvány kuratóriumának elnökétől afelől érdeklődtem, hogy miért éppen lregszemcsére esett a választás, azt mondta: amikor a gyógypeda­gógiai főiskolán tanult, azzal ijesztgették a hallgatókat, hogy egyszer majd lregszemcsére he­lyezik ki őket... Tényleg ilyen rémes hely, „intézet" lenne az iregszemcsei iskola?- Nem mondhatnám, hogy így van - véli Gonda Józsefné, aki 1982 óta dolgozik az isko­lában gyógypedagógusként. - Sok szép oldala van ennek a pályának, és van olyan is, amit nehezen lehet megszokni, a nyolc év alatt sok minden elő­jön - folytatja. Én zömében ki­csiket tanítok, és itt részben szülőnek is kell lenni. Ha „intézetről" lehet be­szélni, akkor az - a gyakorló pedagógus szavai szerint - legfeljebb a Viczay kastély el­zártságából adódhat, hiszen sokkal jobban kellene gyakor­lati dolgokra nevelni a gyere­keket, ami szorosabb kapcso­latot tételez fel a külvilággal.- Ez egy nonstop intéz­mény, - mondja Úrményi Győző igazgató. - Amíg más iskola szüneteket ad ki, mi ezt az állami gondozott gyerekek miatt nem tehetjük meg. Az intézményvezető két okból is szerencsésnek vallja az iskolát és magát: egyrészt öreg isko­láról van szó, a tárgyi elátott- ságot nézve a szükséges fel­szerelés az évek során össze­gyűlt, másrészt a tantestület tűrőképessége magas, hiszen a pedagógusok a minimális il­letményt kapják, de ők is ér­zik, hogy nem az igazgató te­het erről.- Az iskola anyagi helyzete évek óta romlik - folytatja Ürményi Győző. - A dologi kiadások harmadik éve nem nőnek. Spórolni kell, az étkez­tetésnél meg kell néznünk, mi­lyen étrendet állítunk össze, és mindig vannak váratlan kia­dásaink. Az egyik sötét ló az, hogy jövőben mekkora lesz az állami támogatás a gyógype­dagógiai intézményeknek. A legnagyobb gondot az igazgató szerint - pénzügyi szempontból is - a „maszek" gyerekek jelentik. Az iskolába az állami gondozottak mellett vannak naponta bejáró gyere­kek, és úgyenevezett „vasár­napiak", őket csak hétvégén viszik el a szüleik. Pontosab­ban nem viszik el, mert otthon etetni kell. A nevelőotthonból nem teszik ki őket. Sokuknak nincs megfelelő tanszere, és olyan a ruházatuk, hogy ab­ban nem engedhetik társaik közé. A szociális ellátottság a társadalom alsó rétegeiben ijesztően alacsony - mondja Ürményi Győző. ( A gyerekeket a falu már megszokta - előfordult, hogy a művelődési ház egy-egy programján ők jelentették az általában hálás nézőközönsé­get, ha az általános iskolások, - vagy a pedagógusok - nem értek rá. Az indulásnál, az öt­venes-hatvanas években azonban nem volt így, a falut kicsit irritálta, hogy a gyógy­pedagógia látványosabban fej­lődött. Az egyébként remek sportcsapataikat lenézték - nem akadt ellenfelük, az úttö­rőmozgalomban pedig amo­lyan feketebárányok voltak. A nyolcvanas években minden­nek már nem volt nyoma. A község vezetősége értékeli, hogy az iskola munkalehető­séget teremt á faluban. Teremt, vagy inkább feltéte­les módban: teremtene, mivel lregszemcsére nem szívesen jönnek a végzős hallgatók dolgozni - annak ellenére, hogy szolgálati lakással várják őket -, jelenleg öt gyógypeda­gógus hiányzik. 1968-ig a mű­velődési miniszter rendelte el, hogy a főiskolát végzetteknek vidéken kell elhelyezkedniük, amióta ez a kényszer meg­szűnt, szép lassan elmaradt az utánpótlás. A pályát elhagyók aránya rendkívül magas: kép­zett gyógypedagógusok vál­lalnak inkább gyermekgon­dozói munkát, és dolgoznak Nyugat-Európában baby sit- terként. Most négy nevelőta­nár végzi levelező tagozaton a főiskolát, esetükben talán na­gyobb a remény, hogy Ireg- szemcsén maradnak. tóth “Ha most vasárnap lennének a parlamenti választások, melyik pártra nem szavazna semmiképpen aem?' (a válaszok százalékos megoszlása a választókon) népesség körében a nyugati országrészben Illetve ak egész országban) FKGP 14 a nyugati országrész adatai: MDF 23 országos adatok: J U MDF a ,J" vi-n egyéb párt 15 bizonytalan 361 \ nincs Ilyen, ! \ ‘Ha most vasárnap tennének a parlamenti választások, ön pártra szavazna?’ (a válaszok «ziznlékoo mtgotzUiie a vámuniókorú nápoBoég köriben a nyugati oruio rész ben Illőire az »gisz wjiágban) a nyugati országrész adatai: SZDSZ 6 KDNP 4 MSZP 19 soyáb pért 4 III rém szavazna, bizonytalan 41-Jr'T Károly festményei, bélyegen Március elsejétől alighanem Európa egyik legismertebb festménye az az akvarell lesz, amelyet Károly herceg trónö­rökös festett a skóciai Ben Arkle hegyről. Ezen a napon adják ki sokmillió példányban bélyeg formájában öt tájképét: a skót vidék mellett az angliai Norfolk grófságban levő Der- singham városáról, az észak­írországi Mourne-Bergeről, valamint a nehezen kimond­ható walesi Clwydről és Dolwyddelanról. (A walesi hercegnek igazán megenged­hető, hogy a koronának e gyöngyszeme a többieknél nagyobb súllyal szerepeljen.) Colin Pawson, a Királyi Posta illetékese szerint a bélyegek iránti óriási előzetes érdeklő­désből levonható az a követ­keztetés, hogy népszerűek a művei. A festmények mellett, a brit bélyeghagyományokhoz híven egy arckép is szerepel, de az természetesen a király­nőé. A skót motívum valószí­nűleg azért dönt majd meg minden rekordot, mert ez 25 pennys értékű, s ezzel lehet bérmentesíteni a hazai, vala­mint az Európai Unió másik 11 tagállamába feladott leve­leket. POLITIKAI HIRDETÉS 1.QQ 2.m 3.m 4.[E 5.U 6.Q0 7.® 8. IS 9.E 10.(3 11.1] 12. [2] Kuticze Gábor, az SZDSZ miniszterelnök-jelöltje: „A szabad demokraták olyan államot akarnak, amely ha­tékonyan képes garantálni a polgárok biztonságát. Fon­tosnak tartjuk egy politikamentes, határozott, professzi- nális rendőrség megteremtését. A bűnügyekben eljáró ha­tóságok munkájában a mostaninál nagyobb szerepet kell kapnia a sértett védelmének. Meg kell teremteni a szer­vezett bűnözéssel szembeni fellépés korszerű jogi felté­teleit. A rendőrség fejlesztésén belül a tényleges végre­hajtó állomány anyagi megbecsülését javítani kell. A bün­tetőjog eszközeivel is üldözendő korrupciós cselekmé­nyek hatékony felderítésében jóval előbbre kell jutni.” SZDSZ Óvónőből manager A PR-manager kifejezést gyakran fordítják sajtófő­nöknek vagy sajtóreferens­nek, pedig ez a kifejezés töb­bet takar. A PR-manager ugyanis nemcsak a médiák­kal tartja a kapcsolatot, ha­nem szélesebb kört fog át munkája során, az általa képviselt cég vagy szervezet egyész környezetét. Pálfi Ka­talin, a paksi polgármesteri hivatal néhány hete kineve­zett PR-managere tehát nemcsak a médiákkal tart kapcsolatot, hanem egyéb szervezetekkel, gazdálkodó egységekkel, sőt, tovább bő­vítve a kört: Paks lakosságá­val. — Ha jól tudom, ezt a szak­mát sehol sem tanítják, nem hi­szem, hogy valaki úgy nő fel, hogy feltett szándéka, márpedig ó PR-manager lesz, ha nagy lesz. — Ez igaz, az én tanult szakmám például óvónő, Szarvason végeztem el az óvónőképzőt, s ezelőtt a szakmámban dolgoztam. Valóban nem arra készül­tem, hogy PR-manager le­szek. — Mi indokolta a váltást? — Tamás fiammal gye­den voltam otthon, s mikor az lejárt, óvónőként akartam tovább dolgozni. Ám a munkahelyemen csak szer­ződéses állásom volt, s ez Pálfi Katalin igen bizonytalan jövőt ígért. Ez volt az egyik ok. A másik: a váltás, az új munkahely, munkakör kihí­vást jelent. Úgy érzem, na­gyon jó dolog, ha az ember váltani tud, ha valami új do­log történik vele. — Ha jól tudom, nem paksi születésű. — Oroszlányból kerültem a városba, ide jöttem férjhez. Először a szakmámban dol­goztam, majd az ASE-nél te­vékenykedtem, mint kosár­labda utánpótlás-edző, egé­szen a fiam születéséig. A mi családunk sportos família, az én életemet is meghatározta a kosárlabda. — Miért beszél róla múlt- időben? — Az aktív játékos ko­romban ért sok megterhelés következményeként most már csak tömegsport szint­jén játszhatok, de ezt igény­lem is, el sem tudom kép­zelni az életemet a játék nél­kül. — Mit vár az új munkától? — Már ez alatt a rövid idő alatt is nagyon megszeret­tem ezt a munkát. Változa­tos, érdekes, sok nyüzsgést kíván, és ez nekem nagyon tetszik. Remélem, hogy sike­resen ki tudom majd építeni a megfelelő kapcsolatokat, és megfelelően közvetítek majd az önkormányzati hivatal és a lakosság között. Nagyon fontos, hogy az emberek ismerjék a mun­kánkat, s hogy tájékoztatni tudjuk őket, mit miért te­szünk, s miért éppen abban a bizonyos formában. A mun­kámtól sokat várok, s remé­lem, hogy nem okozok csa­lódást sem a hivatalnak, sem a paksiaknak. Venter Marianna Fotó: Degré Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents