Tolnai Népújság, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-19 / 42. szám
1994. február 19., szombat HÉT VÉGI MAGAZIN «ÚJSÁG 15 Síelő nevezetességek az alpesi lejtőkön A sílifteknél különösen a múlt heti iskolai és általános téli szünet idején bizony sorban álltak a csúcsokra vágyók. Az arlbergi Lech nevezetes üdülőhelyének ilyen alkalmatosságánál a sorban nem is igen figyel oda senki az ismerősnek tűnő hölgyre. Végtére is Lechnek törzsközönsége van, lehet hogy tavaly, tavalyelőtt vagy még régebben találkoztak itt. A hölgy azután feltűnik a szupermarketben is, néha azonban egyik vendéglőben sem látni. Ilyenkor nem a szobába rendelt vacsorát fogyasztja elegáns szállodájának lakosztályában, hanem kötényt köt, és a teakonyhában maga főz népes családjának. Férje, aki nem mindig tart vele és gyermekeivel a havas csúcsra, inkább egy könyvvel a szobában marad, Trixi-nek szólítja - a személyzet fenségnek. „Civilben" ő ugyanis Beatrix holland királynő. Gyermekkora óta itt tölti téli síszünetét, de - mondják a Hotel Post portáján - a trónra kerülés óta lett ennyire puritán. Pedig biztos azelőtt is a jó falusi kosztot szerette - mostanában minden gátlás nélkül hódol is e szenvedélyének. Télen, két héten át, Arlbergben. A lechieknek nem okoz gondot, hogy a holland királyi család ilyen szerény. Az itteni idegenforgalom akkor is profitál a „promikból" - az arisztokraták, politikusok, színészek idelátogató tucatjaiból -, ha azok maguk keveset költenek. Ennél jobb ingyenreklám nem létezik ugyanis. A sajtó vadul követi őket, és közben a képernyőn csak-csak látszik a cégér, a lapokban megemlítik a helyet, ahol végül sikerült mikrofonvégre kapni a hírességeket. És akkor sokan a szenzációra vágyók közül nekivágnak, olyan üdülőhelyet választva, ahol szembejöhet egy-egy király, avagy popsztár. Kerül amibe kerül. És persze nem mindenki ilyen szerény. Husszein jor- dániai király egy egész emeletet foglalt le a méregdrága Kirchberg szállodában. Az ő kapcsolata Lechhel már-már baráti: leánya tavaly nyári esküvőjére a helyi idegenforgalmi vezetőt is meghívta, ő nem túl puritán és - csakúgy mint sokan mások, jókora kísérettel érkezik. Törzsvendég Lechben az osztrák politikus-elit: Vranitzky kancellár, Hannes Androsch volt alkancellár, manapság botrányhős üzletember, miniszterek, sztárok jönnek évről évre. Az idei csalódás, hogy Lady Di nem jelentkezett be, pedig az ő tavalyi téli üdülése gyermekeivel és testőrségével napi 100 ezer schilling bevételt hozott. A tavalyi ráfizetéses - mert nagyon enyhe, kevés havat hozó - télben ez nem volt csekélység. Az idén jó az idő, ígéretes a szezon. A héten Beatrix királynőhöz csatlakozik az anyakirálynő, Juliana is. Ezzel Lech a nemhivatalos versenyben élre tör: Kitzbühel, a másik sztár-üdülőhely aligha tud vele versenyezni. A Louvre „ifjúkori bűne" A párizsi Louvre ugyan a világ legtekintélyesebb múzeumai közé tartozik, de még így sem dicsekedhet teljesen makulátlan múlttal. A Louvre legnagyobb „ifjúkori bűne" most az ugyancsak párizsi d'Orsay Múzeumban látható, annak a kiállításnak a keretében, amely a francia múzeumok történetét hivatott bemutatni. Mi is valójában ez az „ifjúkori bűn"? Nem egyéb, mint egy gazdagon aranyozott tiara, amely állítólag a Krisztus előtti III. században készült egy görög-szkitha műhelyben, a valóságban azonban egy zseniális hamisító alkotása a múlt század végéről. A „Múzeumok ifjúsága" címet viselő és májusig nyitva tartó kiállításra a Louvre kivételes gesztussal adta ki a hamisítványt. A Homérosz Iliászának egyes jeleneteit pazar ábrázolásban feltüntető tiara a hivatalos felirat szerint a legyőzhetetlen, nagy Szaita- farnosz koronája volt. ő valóban létezett, nem létezett, ellenben a Krisztus előtti III. században élt uralkodó tiarája, sem az a sírhalom, amelyben állítólag megtalálták. A valóságban az állítólagos tiarát az igencsak szerény, de tehetséges ékszerész, az odesszai Israel Ru- somovszkij készítette. Ügyesen kihasználta azt a konjunktúrát, amely a múlt század végén Dél-Oroszor- szág régiségkereskedelmében szkitha eredetű leletek iránt kialakult. Abban az időben nem ment ritkaság számba, hogy valóban eredeti leleteket „megszépítettek", mert túlságosan egyszerűnek találták őket. Két odesszai régiségkereskedő, akik nagy súlyt helyeztek arra, hogy jó hírnevük legyen az Odessza környéki szakértők körében, az általuk Rusomovszkijnál megrendelt tiarát elővigyázatosságból gyorsan eladták külföldön. Ettől kezdve valóban kalandos utat tett meg a hamisítvány, amíg 1896 márciusában a Louvre rekordösz- szegért, 200 ezer frankért meg nem vásárolta. Néhány hónappal később azonban bekövetkezett a kiábrándulás: elsőnek az odesszai múzeum konzer- vátora fejezte ki kétségét a tiara eredetiségét illetően, majd hivatalosan is megállapítást nyert, hogy a pazar relikvián egyedül a bronzból készült angyalok eredetiek. Az azóta is a francia régészet legnagyobb fiaskójaként nyilvántartott tiara kalandos történetéhez tartozik még, hogy 1903-ban egy ismert hamisító magának akarta tulajdonítani a tiara elkészítését és Rusomovsz- kij külön azért utazott a messze Párizsba, hogy bebizonyítsa „szerzőségét". 2004-ig Pécsett marad a Csontváry-gyűjtemény Palacsintasprint Egy perc két másodperces eredménnyel Claire Whittle bizonyult a leggyorsabbnak az idei Olney-i palacsintsprin- ten. A verseny lényege: 380 méteres távot serpenyővel és abban egy palacsintával kell megtenni úgy, hogy a táv elején és végén meg kell fordítani a sülő tésztát, természetesen a klasszikus feldobásos technikával. A palacsintasprint régi keletű, az Olney-i asszonyok az idők folyamán hol felújították, hogy elfeledték. 1948 óta azonban egy évet sem hagynak ki, s 1950 óta az óceán túlpartján, a kansasi Liberalban is meghonosították a viadalt. A serpenyős futam gyökerei a középkorig nyúlnak vissza. Egyes teóriák szerint 1445- ben egy asszonyka abbeli félelmében, hogy elkésik a templomból, oly sebtében távozott otthonról, hogy kezében maradt a palacsintasütő, s abban egy egészen friss palacsintával érkezett a misére. A klasszikussá vált táv Ol- ney-ben a piactéri startvonaltól a XIV. században épült Szent Péter és Szent Pál templomig tart. Az idei győztes 34 éves, családanya, két gyermeke van. Díját, a 350 fontos csekket rákkutatásra ajánlotta fel. Mikor megkérdezték, hogy mennyit edzett a versenyre, értetlenül nézett az újságíróra: - Viccel?! Utálok futni! Az elmúlt napokban két kisebb, alig érezhető földrengés volt Nagy-Britanniában, - egyik, Wales északi részén, 2,9-es erősségű volt a Richter- skála szerint, a másik, Anglia északi részén, Norfolk közelében, elérte a 4-es erősséget -, ám a britek mégis megrémültek, habár, éppúgy mint a földrengés, ez is alig érezhető egyelőre. A földrengések ugyanis azt jelzik, hogy a különállására féltékenyen vigyázó brit sziget mind közelebb kerül Európához - földrajzi értelemben -, hiába berzenkednek a britek még mindig az Európai Unió ellen. A walesihez hasonló méretű földmozgások átlagosan évente, a norfolki méretűek pedig átlagosan három-négy évente ismétlődnek Nagy-Britanniában, mostani közel egyAz ezredforduló után 2004-ig Pécsett maradnak tartós letétben a világhírű Csont- váry-gyűjtemény darabjai. A tizennégy festmény és húsz grafika jogilag eddigi rendezetlen sorsát tízéves időtartamra tisztázó szerződést most írta alá a kölcsönadó tulajdonos Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója, Bereczky Lóránd és a műveket haszonkölcsönbe vevő pécsi Janus Pannonius Múzeum igazgaidejűségük azonban, amely viszonylag ritka, magyarázatra szorult. -Ezek a rengések azt jelzik, hogy az Atlanti-óceán tovább szélesedik, és ez a folyamat lassan, de biztosan a szilárdabb tömegű európai földrész felé préseli a brit szigetet északnyugati irányból - így nyilatkozott David Redmayne, a Brit Geológiai Felmérő Társaság földrengéskutató munkatársa. Egyáltalán nem vigasztalásul hozzátette azt is, hogy a nyomástól a brit sziget mindegyre keskenyebb és keskenyebb is lesz. A brit népleiket mindössze azzal tudta megnyugtatni, hogy az Európával való földrajzi egyesülés legföljebb évmilliók múlva következik be függetlenül attól, miként vélekednek majd akkor az Európai Unióról. tója, Ecsedy István. A Pécsi Csontváry Múzeum 1964 óta bizonytalan helyzetét egy évtizedre megnyugtatóan eldöntő dokumentum aláírásakor Bereczky Lóránd elmondta: Csontváry-Kosztka Tivadar alkotásainak egy része az állam, több műtárgy magánszemélyek, megint mások a Baranya Megyei Közgyűlés felügyelete alá tartozó Janus Pannonius Múzeum tulajdonában vannak. A Magyar A riói karnevál után az elnöki hivatalban is áll a bál Brazíliában. A 63 éves államfő, Itamar Franco meglehetősen kényes helyzetbe került, amikor a napokban az egyik legnagyobb példány- számú brazil napilap címoldalán jelent meg fényképe: egy őt átkaroló fiatal hölgy társaságában látható, s a kép tanúsága szerint az ifjú szépség - talán a nagy meleg miatt - még egy aprócska tangát sem vett fel minitunikája alá. Az elnök már azzal meglepetést okozott, hogy úgy döntött: a helyszínen tekinti meg a brazil szambaiskolák látványos karneváli felvonulását. Ilyet eddig még egyetlen hivatalban lévő elődje sem tett. A legnagyobb brazil magántelevízió, a Rede Globo tulajdonosa és az O Globo című napiNemzeti Galéria leltárában szereplő állami művek egy részét azonban nem is tudnák kiállítani, mert a nagyméretű képek be sem férnének az ajtókon. Csontváry legnagyobb méretű munkái így kerülhettek 1964-ben Pécsre, ahol alkalmas bemutatótermeket alakítottak ki a számukra. Bár a Nemzeti Galéria főigazgatója nem tartotta szerencsésnek a képek Pécsre vitelét, most azonban ugyanolyan lap kiadója azonban úgy gondolta, önmagában ennyi nem elég a szenzációhoz és a Globo sajtóbirodalom pikáns tréfát eszelt ki az államfő rovására. A tribünön megjelenő elnököt éltető tömegben kitűnt egy különösen hevesen éljenző, tapsoló ifjú hölgy, akit Franco észre is vett, s csókot dobott neki a gáláns brazilok legnagyobb tetszésére. A hölgy, a 27 éves Lilian Ramos színésznő - 1986-ban a Playboy címlapjáról indult karrierje - rövid időn belül már az elnök mellett volt a páholyban és gondoskodott arról, hogy a lesben álló fotósok minél jobban megörökíthessék a botrányos pillanatot. Ettől kezdve a brazilok „élőben" kísérhették végig az elnök - egyébként elvált ember - riói kalandját. A tévérossz megoldásnak tartaná, ha vissza akarnák vinni a vásznakat Budapestre. Ezért írták alá a tartós letétről szóló szerződést, amely az 1963-as múzeumi törvény alapján jött létre. A pécsi Csontváry Múzeum műtárgyai - a két legnagyobb méretű kép kivételével - két hét múlva mégis elhagyják egy évre a mecsekaljai várost. Március tizenegyedikétől május huszonharmadikáig ugyanis a Budapesti Tavaszi Fesztivál programja keretében a Magyar Nemzeti Galériában állítják ki őket, majd északnyugat-európai körútra indulnak. Júniusban Stockholmban, később Rotterdamban, majd Münchenben mutatják be a magyar képzőművészet e felbecsülhetetlen értékű kincseit, melyek a jövő év februárjának végéig térnek majd vissza ismét Pécsre. Bereczky Lóránd hangsúlyozta, hogy a Nemzeti Galéria nem a tulajdonos jogán, hanem az általa kölcsönadott képeket a most aláírt szerződésben foglaltak szerint mintegy „viszontkölcsönbe" véve kéri el, hogy részben a fővárosban, részben Svédországban, Hollandiában és Németországban is bemutathassák. Ecsedi István, a Pécsi Janus Pannonius Múzeum igazgatója közölte, hogy a Csontváry Múzeumban maradó Baalbek és a Mária kútja Názáretben című nagyméretű vásznak továbbra is láthatók lesznek, s a többi kép kiállítótermeit felújítják, de közben több kiállítást és tárlatot is rendeznek. Fotó: Bakó Jenő kamerák ott voltak, amikor riói szállodája halijában csevegett Liliannal. A nézők láthatták, hogy az elnöki gépkocsival viteti haza a hölgyet Ipanémába és fültanúi lehettek annak az incselkedő telefonbeszélgetésnek, amelyet Lilian folytatott az elnökkel hazaérkezése után, megköszönve a kellemes estét. A Globo természetesen volt annyira gonosz, hogy kivárt a kompromittáló műsorral. Előbb ártatlanul érdeklődtek az elnöki hivatalnál, hogy vajon miért nyúlt egy nappal hosszabbra a tervezettnél az elnök riói látogatása. „Előre nem tervezett vacsorája volt a portugál nagykövettel" - hangzott a szóvivő hivatalos válasza, mire a Globo - tévében és sajtóban - előállt a „vacsora" hiteles változatával. Fiatalkori bűnözés Oroszországban A gazdaságilag romokban heverő Oroszországban új társadalmi réteg van kialakulóban: a gyermekbűnözőké. Ezt a megállapítást a statisztika is alátámasztja. A fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények száma az országban az elmúlt évben megduplázódott. E ténynél talán még ijesztőbb, hogy a fiatalkori bűnözés tízszer gyorsabban nő, mint a „felnőttek" által elkövetett bűnesetek száma. A bűncselekmények 15 százaléka súlyos: nemi erőszak, gyilkosság, fegyveres rabló- támadás. Időnként az áldozatok maguk is gyerekek. A közép-oroszországi Kosztromában például, egy 14 éves fiú elrabolt és meggyilkolt egy 8 évest. Kétszáz dollárnak megfelelő rubelt követelt váltságdíjul az áldozat szüleitől. A Volga menti Szamarában külön erre a célra felállított rendőri járőrcsoport igyekszik megakadályozni, hogy tizenéves gengszterek védelmi pénzt szedjenek osztálytársaiktól. Előfordul az is, hogy gyerekeket liftben, lépcsőházban, árkádok alatt fényes nappal erőszakolnak meg. A rendőrséghez hasonlóan sokan magyarázzák a fiatalkori bűnözés terjedését az életszínvonal általános zuhanásával és a közrend 1991-es szovjetunióbeli összeomlásával. A társadalmi különbségek növekedése irigységet táplál, ami pedig a bűnözés terjedéséhez vezet - a gyermekek körében is. Sokan vélekednek úgy, hogy az országot elárasztó akciófilmek, és egyéb, erőszakos tévéműsorok szintén hozzájárulnak a jelenség súlyosbodásához. A rendőrségnek az Izvesztyijában megjelent jelentése szerint a fiatalkorú bűnözők egyharmada szegény családokból kerül ki, és 50 százalékukat csak egy szülő neveli. Egyes szakértők becslése szerint az orosz tizenévesek egyharmada próbál munkát találni megélhetéséért, a gyermek-munkaerő alkalmazására vonatkozó törvények és a korlátozott lehetőségek ellenére. N agy-Brit annia közelebb került Az elnök a hiányos öltözetű Playboy-nyuszival
